Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-29 / 26. szám

Nagykároly, 1902. junius 29

20. szám.

XXVIII. évfolyam.

Szatmármeíyei Közlöny.

TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI vunvmsTAnn'AT.MTT tttst’tt.at»

és VEGYESTARTALMU HETILAP.

v.\\V.ei

[ 90'A l.o%, .

SZATMAR vármegye hivatalos közlönye.

EGJELEN MINDEN VASÁRNAP. *NS7ERKESZT0SEG és KIADÓHIVATAL :

hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők :

Nagykárolyban, Jókay-utcza 2. sz.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK :

Egész évié 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona.

Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett egész évre 5 korona.-s* Egyes szám ára 20 fillér. i#=Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér.

Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el.

HIVATALOS RÉSZ.

165—1902. E. B. sz. Az elveszett erdőőri eskü- bizonyitványok ügyében véghatározat. A lentebb felsorolt elveszett erdőőri eskübizonyitványok azon felhívással tétetnek közzé, hogy az esetben, ha a kihirdetett eskübizonyitványok egyike vagy másika megtaláltatnék, akkor az az erdészeti bizottsághoz a kihirdetés napjától számítandó 30 nap alatt bejelentendő, illetőleg beszolgáltatandó.

Kelt Szatmár vármegye közigazgatási erdészeti bizottságának 1902. évi márczius hó. 29-én tartott ülésében.

Nagy László, alispán, elnök.

Kiléptek és eskübizonylataik elveszett: Luka Va- szalika Kölese. Tomse György Buttyásza. Ködre Gavrilla Nagy-Somkut. Buksa Joun a Alexi Szappanpa- taka. Kozmutza Juon Preluka. Okolisán Juon a Juon Kölese. Turuczkó Sándor Költő, Téglás Sándor Költő. Rád György Szakállasfalu. Ster Filip Hosszufalu. Pap Mihály Nagy-Nyires, Máries Mihály Nagy-Nyires. Kocsuk Juon Buttyásza. Pap Tódor a Márii Szappan pataka. Birle Mitru Tölgyes. Ilyés Jánös Sz.-Cseh. Buttyán Gyuri N.-Somkut. Péter Mitru N.-Somkut. Barna Vasza- lika a Tódor N.-Somkut. Mocsirán Tódor Kis-Fentős. Lázár Juon a Gavrili Jeder. Rogoz Tódor Jeder. Kádár István Berkesz. Berkeszi Sándor Berkesz. Szaszari Pál Berkesz. Sebők Ferencz Koltó. Szurduk Gavrila P.-Fen- tős, Moldován Tódor P.-Fentős. Illyés Péter Varalyu. Gecze Vaszalika a Stefán Varalyu. Kotyecz Mihály H.- Lápos. Tyira Pável N.-Fentős. Kis Grigor a Tódor Varalyu. Filip Grigor Varalyu. Csocsán Juon a Tógyer Varalyu. Flórián Nikuláje Berkeszpataka.Bogmán Nekita Berkeszpataka. Ágoston Joun a Párászki Berkeszpataka. Marosán Mojsza Durusza. Durus Vaszalika Duruzsa. Forgács István H.-Lápos. Kosztre Juon Csőit. Petrus Omucz Somkutpataka. Pap Nekita Törökfalu. Hari Tódor Fehérszék. Kozmucza Péter Preluka Kozmucza Alexa Preluka. Zsurzse György Hovrilla. Csolti Lajos Hosszufalu. Szász Sándor Berkesz. Nyégyes Ávrám Hosszufalu. Szőllősy Imre H.-Lápos. Átyim László H.-Lápos. Márkus Gávris N.-Somkut. Merlás György Gaura. Dorka Lup Gyökeres. Ungur Fülöp Kovás. Orosz Gavrilla Remete. Dále Gábor Remete, lndre Tódor a Alexi Törökfalu. Demeter Sándor Berkesz. Nemes Kosztán Gaura. lndreán Juon Gaura. Grobej Tódor Fehérszék. Oncz Gliga Somkutpataka. Búd Vaszalika Kis-Buny. Krisán Juon a Tódor Sztezser. Fetkás Jakab Nyires. Véber Juon Nyires. Kozma Juon a Flóri Jeder. Kozma Juon a Nu- czului Jeder. Fátul Ilia Tölgyes. Marosán Irimia Kölese. Lengyel Dumitru Varalyu. Kis Juon a Szimoilla Varalyu. Babucz Lika Hosszufalu. Monu Györgye Karulya. Durus Vaszalika a Juon Duruzsa. Leuger Dumitru Varalyu. Nyegyes Lika Hosszufalu. Zsurzse Juon Törökfalu. Bűje Juon a Györgye Sztezser. Lukácsina Vaszalika Buttyásza. Pap Ilia Gyökeres. Átjfim Péter Nagy- Körtvélyes. Kasza Nagy Mihály Szeres. Gradovits György H.-Lápos. Dorka Lup a Tódor Gyökeres. Medáu Tá- nászia Kölese. Varga Juon a Vaszaliki Kis-Fentős. Molnár Mihály Csikóról. Koszté Juon Csőit. Ávrám Ilia P.-Fentős. Csocsán Vaszalika Duruzsa. Tárba Urszuk Kovás. Tárba Melentye Kovás. Csolti Lajos Hosszufalu. Balmos Tódor Varalyu. Filip Tódor H.-Lápos. Szelink Nikulaé N.-Körtvélyes. Kotyecz Jákob Hosszufalu.Tunk Mitru a Tódor N.-Körtvélyes. Ávrám Ilia Szappanpataka. Máxiu Juon a Timofié Berkeszpataka. Drágos János P.-Fentős. Kardos Alojsza N.-Somkut. Szelink Vaszalika a Györgye Nagy-Körtvélyes. Holleiter György Szakasz. Kelemen Imre Hosszufalu. Oreján Nekita Berkeszpataka. Trif György a Nuczu Vaszaliki Szakállosfalva. Trif György a Nucz Szakállosfalva. Drágos Telentye Buttyásza. Pap László Lénárdfalu.

Meghaltak és eskübizonylataik elveszett: Sugár Timófia Hosszufalu. Ontiu Grigor Somkutpataka. Kere- becz Juon Kis Buny. Pap Gavrilla Erdőaranyos. Kovács István Hosszufalu. Less lndrej Tölgyes. Gräff Ignát Fehérszék. Klubun János Gyökeres. Oncz Gliga Somkutpataka. Fehér Ferencz Koltó-Katalin. Manga Juon N.-Fentős. Márkus László N.-Somkut. Pap Tódor Szappanpatak. Pap Juon N.-Nyires. Nepregyán Juon N.- Nyires. Marosán Dumitru Gyökeres. Petrika Juon Remete. Demecz Onucz Jeder. Rácz Pétre a Dofty Remete. Sztán Filip Hosszufalu. Ávrám Vaszalika a Juon 1 Tódor N.-Körtvélyes. Bretán György a Tomi Kovás.

Elbocsájtattak és eskübizonylataik elveszett : Pap Pétre Fehérszék. Ávrám György P.-Fentős. Bukse Vaszalika a Onucz Szappanpataka. TrinsákLászló Szilágy- Szeg. Opre György Szatmárhegy.

Nyelvében él a nemzet

Magyar nyelven dicsérjük az Urat! Széles e hazában, amelyet az első magyar király bölcsessége megváltott az őspogány hittől, magyar nyelven zengjen a dicséret a Magyarok Istenéhez, aki annyi viszály és balszerencse közt megtartotta nemzetét egy ezredéven át.

Hangzatosabb, édes bübájjal csengőbb, szebb nyelv van-e a világon a magyar nyelvnél ? Magyar (ülnek édes zenéje, magyar léleknek magyar szívnek legszebb imádsága ez!

Ebben a nagy emberi társadalomban a sok czifra, hatalmas, büszke nemzet között olyan a magyar, mint a tüskétől megtépett, ágtól megvérzett árva fiú. A zápor megverte, a nap lesütötte. Senkije és semmije nincs és a szeretet szava nélkül megy előre az élet nagy országutján. De nem kell félteni.

Ez a fiú keményfáju legény. Szivében nagy emlékeket és nagy álmokat hord. Az emlékek ezerévnek viharaiból szállnak ki s az álmok uj ezredévre szólnak.

Sorsunk es rendeltetésünk, hogy mindenképen ki legyünk zárva a nyugati világ nagy társadalmának közösségéből. A nyelvünk idegen a föld kerekségén. Lelkét megérteni, szellemét felfogni nem tudja a nyugati fül. A benne rejlő erő, a benne viharzó nemzeti öntudat meg nem illetheti a nyugati szellemet. Legyünk büszkék erre. Ez a mi kiválóságunk, ami szuverénitásunk. Mi más nyelven,

T A R C Z A.

Mese a szerelemről.

Ülök egymagámban, sivár, hideg szobámban, a lelkem tele van melankóliával, a szivem reménytelen sóvárgással. Mi másnak képzeltem a jelent három esztendő előtt, amikor telve forró, önzetlen szerelemmel, családalapítás gondjai foglalkoztattak, amikor azt hittem, hogy szeret valaki, akit magamnak a világ összes asszonyai közül kiválasztottam. Csalódtam; elmúlt és keserűség, szégyen gyötör, amiért felejteni nem tudok. Ma volt az esküvője. Asszony lett, komoly, érett, kötelességtudó és kaczagni fog a leánykori bohóságok fölött, kaczagni fog rajtam — mig én csak siratni tudom a múltat, amely elveszett menthetetlenül. . . .

Künn zord tavaszi szél rázza az ablakokat s hideg eső csapkod. Hányadika is van ? Márczius má- sodika! Emlékezetes nap! Ma három éve éreztem először, hogy fáj, nagyon fáj lemondani róla, de még jobban fáj, hogy ő könnyedén válik el tőlem.

Napsugaras, langyos tavaszi nap volt ma három éve : a kis város verőfényben úszott, az emberek mosolyogva, vidáman jártak-keltek a hepe hupás szűk utczában. Vagy csak én láttam úgy, hogy mosolyognak és vidámak ? Végtelenül boldog voltam. Találkoztam vele és együtt sétálgattunk az egyszerű sétány rügyező gesztenyefái alatt. Beszélgettünk. Miről ? Tudja a jó Isten; amiről a szerelmesek beszélgetnek, semmiségek, bohóságok, amelyek kettőnkön kívül untat mindenkit ezen a világon.

Szivem reszketett a boldogságtól, amikor rátekintettem. Szép volt, mint a feslő rózsa, nagy barna szemei úgy ragyogtak mint a csillagok a tiszta tavaszi éjszakában. Megfogtam a kezét. Erős, lágy keze volt. Ajkaimhoz emeltem s ő duzzogva rántotta el.

— Még meglátják, mondta mosolyogva.

— Hadd lássák, szavaltam tűzzel. Azt fogják mondani, egy pár, amely egymásé lesz.

Magam is megdöbbentem e nagy mondástól. Most volt az első alkalom, hogy a jövőről, kettőnk

jövőjéről szóltam neki. Első ízben történt, hogy értésére adtam, hogy feleségül akarom venni.

O megállóit és figyelmesen nézett rám. Lázas izgalom fogott el. Még soha nem nézett reám ilyen nyugodtan, ilyen hidegen.

— Mit mondott ? Kérdezte.

— Hát azt, hogy nem baj ha meglátják. Maga úgyis az én feleségem lesz.

Arcza lángba boiult.

— Hány éves maga ?

A kérdés oly különösnek tűnt fel előttem., A nyugodt, hideg hang úgy belevágott a szivembe. Ereztem, hogy valami nem várt, szomorú esemény előtt állok s ez az érzés végtelenül lesújtott.

— Huszonkettő, feleltem.

— Hát azt tudja-e, hogy én hány éves vagyok? Tizenkilencz, barátocskám ! Mire maga abban a helyzetben lesz, hogy megházasodhatik, én már csúnya, vén leány leszek : nem kellek senkinek, még magának sem.

— Juliska, Juliska, hogy mondhat ilyet ? Hisz szeretem magát. Tudja mit jelent az? Nincs az az idő, nincs az a helyzet, amely eltántoríthatna életem czéljától és ez az, hogy maga az enyém legyen.

Ismét megfogtam a kezét s ő türelmetlen erőszakossággal rántotta vissza.

— Azt hiszem, elég volt a tréfából. Beszéljünk komolyan.

— Soha nem beszéltem oly komolyan, mint most Juliska.

—- Nos hát én is komolyan beszélek. A tréfából elég volt. Többé nem szabad találkoznunk.

— Miért az Istenért ? Mert bebizonyítottam, hogy milyen becsületesen szeretem ?

— Dehát az Istenért, nem látja be,, milyen furcsa, sőt nevetséges az, amit mondott. Én a maga felesége ? És én várjak magára ? Ezt ugyan jól adja !

— Juliska, kétségbeejtő játékot üz velem. Ne gyötörjön. Én azt hittem, hogy szeret engem. Azt hittem, hogy nem egyszer, de százszor adta jelét annak, hogy szeret. És most, amikor életemnek ezt a nagy szándékát tudomására juttatom, elfordul tőlem, kinevet, lenéz. Azok a jelek tehát, amikből az ön

szerelmére következtettem, nem azt jelentették, hogy szeret engem, csak azt, hogy játszott velem. Kaczér- kodott. Ha igy van, ön a legromlottabb nő, akit valaha láttam.

Hangom durva volt és fenyegető. Egész testemben reszkettem, borzasztó felindulás vett rajtam erőt.

Elsápadt.

— Nem! Az Istenért, ne mondjon ilyeneket. De. . . de higyje el, nekem soha nem jutott eszembe, hogy maga ilyen komolyan veszi a dolgot. Istenem, hisz szeretem magát, talán a legjobban a fiuk között, akiket ismerek, de én nem úgy gondoltam, tudja, nem úgy. . . .

— Tudom. Nem úgy, hogy engem komolyan lehet venni. Mert még fiatal vagyok és nincs lakbéres és közpótlékos fizetésem. — Ugyebár, igy gondolja.

Hallgatott. S én folytattam.

— De én nem hiszem ám el magának ezt. És nem is fogom elhinni. Aki szeret, az nem gondolkodik igy. az nem számolja a fizetést, a lakbért, hanem szeret és vár. Maga nem szeret, maga nem szeret engem és gonosz kegyetlen játékot űzött velem. Csak időtöltésre voltam jó, az unalmas órák elűzésére s mikor én a szerelmes ember rajongásával szavaltam önnek mindarról, ami szent előttem, ön kaczagott magában, mulatott rajtam. S most kiadja az utamat, eldob, mint egy játékszert. Nos, ezt a lelketlenséget csak az én ostobaságom múlja felül. Nem fél, hogy megveri az Isten ?

Könnyek szöktek szemembe. Hasztalan igyekeztem erős maradni, valami oorzasztó fájdalom csavarta össze a szivemet. . . .

Ő is megindult. Élénk részvéttel nézett rám.

— Nézze, fiúcska — igy szokott nevezni bizalmasan — köztünk valami nagy félreértés van és én roppantul sajnálom. . . Maga olyan derék, jó fiú, megérdemli, hogy boldog legyen, boldog is lesz bizonyára és elfogja felejteni ezt a bolondságot.

— Bolondság — magának. Rám nézve csapás, soha sem fogom kiheverni. — Juliska, hát nem szeret efigem ?

— Istenem, már hogy ne szeretném. Csak. . .