Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-19 / 3. szám
Nagy-Károly, 1902. január 19. 3. szám. XXVm. évíolyam. SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. ' megjelen MINDEN vasárnap. mSZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : ^ agy-Kár oly ban, Jókay-utcza 2. sz. HIVATALOS RÉSZ. 35498—1901. sz. Hirdetmény. A Nagyméltóságu m. kir. belügyminiszter ur 135541. számú körrendeletét közhírré teszem. Nagy-Károly, 1902. január 6. Nagy László, alispán. Másolat. Magyar kir. Belügyminiszter 135541—V.-a. Körrendelet valamennyi törvényhatóságnak. A közös külügyminiszter ur arról értesít, hogy Németországban a gazdaság és kereskedelem terén már hosszabb idő óta mutatkozó pangás folytán Münchenben a kereseti viszonyok egyre rosszabodnak. Az építkezés terén az utóbbi években mutatkozott fellendülés sok munka erőt vonzott Münchenbe, melyek a most beállott változás következtében kereset nélkül maradnak. A munka nélküliek száma jelenleg a 10,000-et meghaladja, s attól lehet tartani, hogy ezek száma a legközelebbi hetekben gyarapodni fog. Minthogy ezen munkanélküliek közt sok magyarhonos munkás is van, felhívom a törvényhatóságot, hogy a törvényhatósága területén tartózkodó munkásokat a Bajorországba és különösen Münchenbe leendő utazástól alkalmas módon, nevezetesen a hírlapok utján is óvja. Budapesten, 1901. deczember hó 27-én. A miniszter helyett Széli Ignátz, államtitkár. 34536—1901. sz. Szatmár Zsadány községben 1901. deczember hó 25-án 1 drb. 10 hónapos daru szőrű üsző bornyu bitangságból felfogatott. Nagykároly, 1902. január 7. Nagy László, alispán. A mi ellenségeink. Megint előtérbe került a nagy kérdés, az Ausztriával való kereskedelmi megállapodás kérdése. Megoldani, tudjuk, nagyon nehéz lesz, ez azonban ne csüggeszszen bennünket, mert a nemzet nagy többségének máris az a megT Á R C Z A. Bohémíában. A mamáknak csak peregjen a nyelvük, Szegény gyerek mi rémesen iszik, Az erkölcs ellen is vét néha napján Előbb utóbb még ifjan kiviszik . . . Az ideálokat mind férjhez adja, És rímekért bemélyed a palaczkba, Kráglija egy van, foltos a ruhája. . . Egyéb mi kell más jó Bohémiába! Az ingyen vacsorát megeszi bölcsen, De kézfogóról nem cseng ám a szó, Kurizál lánynak, tüzes asszonyoknak, S dalol a csókról a vak álmodó. . . . Kaczag naphosszat, hogyha henczegést lát, Nem ismer senkit, semmit csak a tréfát, Szerelmes szörnyen, és sohse lesz párja. . . Mire való az jó Bohémiába 1 ? Ma csupa vigság, édes, mint az álom, Holnap szeszélyes, csapodár a lány. . . A bor pedig egyformán jó, mi pompás Akár napközben akár, éjszakán. Nem kell ruhát, se ékszert néki venni, Olcsóbb miként az asszony valamennyi.. . Gond helyett üdvet nyom a koponyámba, Hát miért ne éljek jo Bohémiába ! ? Fliesz Henrik. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyei községek egyházak, iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. győződése, hogy az önálló vámterület csak hasznára válhat Magyarországnak. S midőn ezen nagy horderejű kérdés megoldása fölött gondolkozunk, számot kell vetnünk okvetlenül azzal az ellenséges indulattal, melylyel a Lajthántul a polgárság minden iránt viseltetik, ami magyar. A magyarokkal szemben tanúsított ellenséges érzület tekintetében egyetértenek az osztrák örökös tartományok összes nemzetiségei; az ifjú cseh csak olyan elkeseredetten szidja a testvérállam polgárságát, mint a német nemzeti vagy keresztény szoczialista. De nemcsak szidnak bennünket odaát, hanem üldöznek és elnyomnak is Kérdezzük csak meg azon honfitársainkat, akik Ausztriában időztek mostanában, mit tapasztaltak ott a magyar gyűlölet tekintetében ? El fogják mondani, hogy Bécsben, Grátzban, Prágában es Linzben mindenütt egyforma konok- sággal gyűlölik a magyarokat s irigylik tőlük, hogy élni mernek és boldogulni akarnak. E gyűlöletről és irigykedésről legtöbbet a vándorló iparossegédek beszélhetnek. Mikor munkát keresnek az osztrák mesterembreknél s elmondják, hogy magyarok, gonosz czinismusal vágják a szemébe „Magyart nem alkalmazunk“ Nemrégiben történt, hogy egy budapesti építési vállalkozó ezég, melynek egyébként bejegyzett fiókja van Bécsben, Linzben egy katonai kórház építésével bízatott meg a közös hadügyminiszter által. Az osztrákujságok hetekig vezérczikkeztek e „merényletről az osztrák ipar ellen“ s a tartomány, a felső ausztriai tartomány gyűlésen heves kirohanásokat intéztek a hadügyminiszter ellen, amiért Ausztriában magyar vállalkozókkal mer dolgoztatni. Ki is csikarták a kormánytól azon Ígéretet, hogy hasonló eset többé nem fog előfordulni. S Magyarországon? Tárt karokkal fogadják az osztrák vállalkozót, iparost és keresTe. Ha egyedül lennék a földön S nem lenne ember kívülem Én lennék ur, én lennék szolga A földön és a tengeren. A nap csak nékem kelne az égen Az éjjel rám borulna csak És nem zavarná senki, semmi Irtóztató nyugalmamat. Csak én lennék, meg a természet, A melynek elmúlása nincs. Szivemen, lelkemen nem lenne, Mint mostan, annyi sok bilincs. Szabad lennék és e szabadság Határtalan vón mint az ég Enyém lenne, engem uralna, Amit csak nyújthat föld, viz, lég: Csak te hiányoznál a földről. Csak te hiányoznál nekem, Kiért a gyötrő szerelemnek Minden kínját átérezem. Egész világ enyém legyen bár, Mit érne nékem nélküled, Kit százszor téptem ki szivemből És százszor megszerettelek. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek ‘csak rendes levelezőktől fogadtatnak el._____________'/_ kedőt. Az osztrák gyárak száz és száz utazója járja keresztül-kasul az országot s az osztrák áru száz és száz milliónyi értékekben árasztja el évente a magyar hazát. Ha az osztrák pénzen valami ipart vállalat alakul nálunk, a törvényhozás, a megye, a község s az államvasut a kedvezmények bőségszaruját hullatja rá s minden tényező mindent elkövet, hogy az itt meggazdagodni akaró sógorok nálunk minél jobban érezzék magukat. Mi tárt karokkal fogadjuk őket, ők gyűlölnek s még a levegőt is irigylik tőlünk. Azelőtt nem tapasztaltuk ezt az esküdt ellenségeskedést. Oka ennek az, hogy Magyarország a közgazdaság terén is ki próbálja használni a 67-es kiegyezésben biztosított jogokat. A hajdani provinczia,erejének tudatára kezd ébredezni, halad s ezt a haladást féltékeny gyűlölettel nézi az osztrák polgárság, mely háromszáz esztendőn keresztül a magyarok zsírján hízott. Tanulmányozzuk csak kissé az osztrák polgárság hangulatát s megfogunk győződni róla, hogy a polgárságnak minden egyes tagja, de legkivált az iparos és kereskedő haragosa Magyarországnak, még inkább a magyarok közgazdasági haladásának. S midőn az önálló vagy közös vámterület módozatairól gondolkozunk, ugyancsak számolnunk kell ezzel a nemtelen ellenszenvvel is. A fagykár elleni védekezés a gyümölcsfáknál. A fiatal gyümölcsfáknak alig van veszedelmesebb ellensége a fagynál, a melynek káros hatása különösen akkor nyilvánul, ha a nap sugarai a fatörzs azon részeit érintik melyeken a fa nedve megfagyott és pedig azért, mert a farostok táplálkozása megszűnik, azok elhalnak. Igen természetes tehát, hogy mindenkinek érdekében áll a fagykár ellen védekezni. Kérdés, hogy Paraszt szivek. A szerzőnek „A bűn és egyéb históriák“ czimü legújabban megjelent müvéből mutatványuk Csúnya, őszi idő volt. Az országút egyhangú szürkeségével, kétoldalt húzódó árkával már végtelennek tetszett. A sötétség alig észrevehető lassúsággal kezdett ereszkedni s mire észrevettük, egész sötét volt körülöttünk. A mi őszi időben megszokott dolog. Előbb még vígan koezogtunk előre s most egyszerre alig lehetett ellátni pár lépésnyire. Egy kis mezővárosba igyekeztem vadászatra, eleget teendő egy barátom szives meghívásának. Számításom szerint, úgy másfél órai ut volt még hátra. Dél óta mentünk már Fehérvárról. Kocsisom, a kit ott fogadtam fuvarban, jóképű magyar gyerek, az egész utón nem szólt egy árva szót se a dunántúli ember természete szerint, most megállította a poroszkáló lovakat s hátra szólt, ki sem véve pipáját szájából : — Azt hiszem, ma nem jutunk haza. . . . Ha pedig egyszer mondotta, akkor annak alapjának is kell lennie. Dunántúli ember megrágja azt, a mit kimond. — Igaz, igaz; de valahova mégis be kell térnünk. Erre azután megint nem szólt semmit, csak felhúzta a vállát s a lovak közé csapott. A sötétség egyre nagyobb lett, már az utszéli árkot is alig láttuk. Egyszerre fehér világosságban úszik a környék egy pillanatra, majd függelékül óriási dörgés reszketted meg a levegőt. — No, most siessünk, — mondta az emberem, — hogy utói ne érjen a vihar. Es röpült a kocsi a sötétben, majd a villám okozta fehér fényben. Végre feltűnt messziről valami apró fény, majd sorjában a többi. Falu közelében vagyunk.
