Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-19 / 3. szám
SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY hogyan történhet ez ? Legbiztosabb óvszer a gyors hőváltozások megakadályozása és a napsugaraknak a fagyott részektől való távoltartása. A fiatal fáknál ezt szalma takarók, gyékények, rongydarabok stb. hasonló tárgyakkal való bekötözése által érhetjük el; a mely bekötözés redélyfáknál az egész fán alkalmazandó mert ezeknél a fa koronája és gályái ép úgy ki vannak téve a napsugaraknak, mint maga a törzs. Igen jó védőszer fagykár ellen a mésszel való bekenés egyrészt azért, mert reátapad a fakéregre, másrészt azért, mert világos színénél fogva nem engedi meg a napsugarak konczentrálását. A meszet legjobb mésztej alakjában használni, vagyis vizben való feloldás után enyv vagy vér hozzáadásával. Mielőtt e mésztejet használnánk, tanácsos a régibb fák törzseit és vastagabb ágait, az elhalt kéregtől, mohától és zuzmótól megtakarítani. A bemeszeléssel nemcsak a fagytól védjük gyümölcsfáinkat, hanem egyúttal megsemisitjük a növényi és állati parazitákat is, mert a mész a fakéreg apró repedéseiben levő rovarpetéket és bábokat a melyeket sem sodronyfékkel, sem vakarákkal elpusztítani nem lennénk képesek, tönkre teszi. Ha ezen előintézkedések daczára is fagykárt szenvednének gyümölcsfáink egyes részei, úgy iparkodni kell a legközelebbi tavasszal gondosabb ápolás, bőségesebb trágyázás — a mely műveletben ma már a műtrágyák is szerepet találhatnak, — vagy más hasonló munkálatokkal a hibát helyre ütni. HÍREK. — Személyi hir. Gr. Hugonnai Béla, vármegyénk főispánja f. hó 16-án a reggeli vonattal Budapestre utazott. — Kinevezés- Vármegyénk alispánja dr. Sternberg Gézát, a nagykárolyi közkórház eddigi alorvosát, az említett kórház igazgató főorvosának nevezte ki. A kinevezés utjáni előléptetés igazán érdemes férfiút ért, a ki úgy is mint orvos, úgyis mint társadalmi ember megérdemelte azt, hogy annak a kórháznak igazgatófőorvosa legyen, a melynek ügyeit évtizedek óta vezette annyi szakértelemmel és odaadással s mint gyakorló orvos is szép hírnévre tett szert. Fogadja lapunk munkatársa szivből jövő szerencse kivánatainkat ! — A Kölcsey-Egyesület választmánya január hó 19-én délelőtt fél tizenkét órakor a vármegyei székház kistermében ülést tart. Az ülés tárgya az irodalmi szakosztály elnöki állásának betöltése, mivel Dr. Kovács Dezső ebbeli megbizatásáról lemondott. — Kinevezés. Főispán ur ő méltósága a Dr. Aider Adolf elhalálozásával megüresedett vármegyei igazoló választmányi tagsági helyre Nonn Gyula vármegyei bizottsági tagot nevezte ki. — A kath. legényegyletnek gr. Hugonnai Béláné, a főispánná ő méltóságának védnöksége alatt ma lesz a szokásos tánczmulatsága a Polgári Olvasókör helyiségében. Az előjelekből Ítélve bátran lehet következtetni, hogy ez a mulatság a szokottnál is népesebb és fényesebb lesz. Az bizonyos, hogy az érdeklődés igen nagy. — Hivatal vizsgálat. Szabó Károly pénzügy- miniszteri titkár f. hó 13-tól több napon át tartott hivatalvizsgálatot a helybeli kir pénzügyigazgatóságnál az egyenes adók ügyében. A kereskedők bálja. Mint említettük is már, a helybeli kereskedő ifjúság február J-én tartja táncz- estélyét. A látogatottnak Ígérkező mulatság meghívója igy szól: Meghívó. A „Nagykárolyi Kereskedő Ifjak Köre“ 1902. évi február hó 1-én saját pénztára javára a „Polgári Olvasókör“ összes termeiben „Kereskedelmi Táncz-Estélyt“ rendez, melyre kívül czimzett urat és családját tisztelettel meghívja a rendezőség. Belépti-jegyek ára: Személy-jegy 2 korona, család-jegy 5 korona, karzat-jegy 2 korona. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak, kezdete este 8 és fél órakor. Jegyek előre válthatók: Kovács György, Kohn Márkus és Pucser Károly urak üzletében. A tánczestély háziasszonyai: Brichta Miksáné, Csipkés Andrásné. Fitos Ferenczné, Győrffi Józsefné, Gyurovits Gyuláné, Hadnagy Ignáczné, Irsik Ferenczné, Janitzky Albertné, Kaufmann Alfrédné, Kerekes Ödönné, Kínál Józsefné, Klie Lászlóné, Kohn Márkusné, Liebhauser Ferenczné, Nonn Jánosné, Ősz Jánosné, Róth Károlyné, Rubletzky Ignáczné, Simkó Gézáné, Sternberg Sándorné, Sternberg Jenőné, Strohmájer Ferenczné úrnők. — Esküvő- Folyó hó 15-én esküdött örökhüsé- get Börvelyben Kánya István betétszerkesztő hivatalnok, Bodoky Szeréna kisasszonynak, Bodoky Gyula börvelyi körjegyző és birtokos kedves és szép leányának. Boldogság kisérje frigyüket. — Batyu bált akar rendezni városunkban több intelligens család. A mulatságot körülbelül a jövő hó 1-én tartják meg s igen kedélyesnek Ígérkezik. Még egy felvonásos színdarabot is felvettek a programba. A részletekről azonban csak lapunk jövő számában Írhatunk. — Uj doktorok. Bagossy László ügyvédjelöltet és Radetzky Gusztáv jogszigorlót a napokban tudorokká avatták a kolozsvári egyetemen. — Tánczmulatság. Folyó hó 12-én tartotta meg a helybeli Prortestáns Társaskör szokásos tánczmulat- ságát a polgári olvasókör helyiségében. Szép számú közönség vett azon részt s a fiatalság lankadatlan jókedvvel járta a tánczot reggelig Jónás Gyuri zenéje mellett. A vacsora alatt Veres Gusztáv segéd-lelkész, a kör elnöke, megköszönve a közönség támogatását, éltette a jelenlevő Földváry Jenő szlavóniai ref. lelkészt, mint a ki városunk fia és mint a kinek nagy érdemei vannak a szlavóniai magyarság érdekeinek megvédésében. Földváry megköszönve a megemlékezést éltette az egyesületet. Ezenkívül még több pohárköszöntőt mondtak. — Tartalékosok kinevezése. Ő felsége a király a cs. és kir. közös hadsereg tartalékában 1902. jan. 1-i ranggal hadnagyokká nevezte ki Kopeczkó Jánost a 5., Tivadar Györgyöt a 68., Kertész Zsigmondot az 5. ,Gruberman Józsefet a 13. sz. utászzászlóaljhoz. Kinevezte továbbá hadnagygyá Ilosvay Gusztávot, a Mihály orosz nagyherczeg nevét viselő 26-ik ezredtől s a 86, gy. ezredhez helyezte át, tiszthelyettesekké nevezte Komáromy Zoltánt az 5., s Varga Lászlót szintén az 5. gy. ezredhez. — Tombolával egybekötött kartonbál. A nagykárolyi polgári olvasókör szokásos tombolával egybekötött kartonbálját február hó 9-én tartja meg saját könyvtára gyarapítására. Száz tagból álló rendezőbizottság munkálkodik a bál sikerének előmozdításán és a társadalmunk minden rétegében mutatkozó érdeklődésből ítélve ez lesz városunkban a farsang legsikerültebb mulatsága. A rendezőség művészi kivitelű tánczrenddel fogja a hölgyeket meglepni, tombola tárgyai pedig valódi meglepetést fognak kelteni. Azonkívül a rendezőség egészen uj, városunkban még ismeretlen meglepetésekkel fog a megjelenő közönségnek kedveskedni. És tekintve a jöté- konyczélt, melyre a jövedelem fordítva lesz, ez igazán sikerültnek ígérkező mulatságra előre is felhívjuk a közönség figyelmét. — Pénzintézeti közgyűlés. A Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank feb. 2-án tartja tizedik évi rendes közgyűlését saját helyiségében. A közgyűlés tárgyai lesznek az igazgatóság jelentése a múlt üzleti évről, a mérleg és nyeremény-felosztási tervezet elfogadása és a felmentvény megadása, továbbá a Domahidy Elemér lemondásával megüresedett 1 igazgatósági, továbbá 3 felügyelő-bizottsági rendes és 1 póttagnak 3 évi időtartamra való megválasztása. — Hangversenynyel egybekötött bál. Mint biztos forrásból értesülünk a nagykarolyi izr. nőegylet részben a népkonyha, részben a saját pénztára javára egy nagyobb szabású hangversenynyel egybekötött bált fog folyó évi február 8-án tartani. A hangverseny rendkívül érdekesnek Ígérkezik, mert a bizottság mindent elkövet, hogy az a közönség Ízlésének teljesen megfeleljen. E czélból tárgyalásokat folytat két budapesti művésznővel, kiknek egyike közreműködését már megígérte, azonkívül jónevü dillet- tánsok fognak abban résztvenni. A hangverseny és bál a vármegyeháza nagytermében fog megtartatni és az ez idei farsangban egyike a legérdekesebb mulatságoknak Ígérkezik, miért is a bálbizottság már most felhívja erre a közönség szives figyelmét, remélve, hogy — tekintettel a jótékonyczéira és a kilátásba helyezett élvezetes estélyre — az a kellő méltányolásban és pártolásban fog részesülni. A hangverseny részletes programmja legközelebb fog közzététetni. — Házasemberek vacsorája. Az alkalom: a paprikás hal, a jogczim :a férjminőség és a czél: a kimaradás volt, a mi a múlt hét egyik estélyére vagy húsz férjet össze hozott vacsorára a régi kaszinó nagytermében. Állítólag a társadalmi élet élénkítését czélozták a kezdeményezők a közös vacsora rendezésével s nagy furfanggal jártak el titkos czéljuk elérésében. Mint aféle egytől egyik patentirozott papucshős elhitették otthon a mit sem sejtő asszonynyal, hogy csak ez első lesz nőmén- t e s közös vacsora s ha ez sikerült, a többin megosztják jó és hü férjhez illően a közös asztal örömeit életükpárjával. De hát a rendezők és résztvevők ab- derita módon számítottak. Mert mikor az egyik, mint a másik asszonyka sajnosán azt tapasztalta, mindjárt az első vacsoránál, hogy a kimenési engedély súlyosan átlett hágva, (talán még a jegygyűrű is a zsebben volt elrejtve ama vészes éjen ?!) a legszolidabb férjet is a reggeli három óra vetette haza, kinyílt mindegyiknek a szeme és csodálatos véletlen összhangzatossággal azon elhatározásra jutott vala- menyi: de iszen férjem uram, nem eszel te többet abból a közös, társadalmi életet élénkítő vacsorából, a mely ellentétben áll a papucskormány összes elveivel. Fordítva csinálták tehát a férjek azt a kis kimenőt, mert ha az első vacsora, vegyes vacsora let volna, a nők is részt vettek volna azon, talán még lett volna folytatása, ravasz fondordorlattal talán még egy-két férfi vacsorát is meglehetett volna koczkáztat- ni, de igy meghalt az eszme születése éjeién. De másként is megitták a levét a vakmerő papucshősök a vacsorának. Elnevezték azt a kikapós férjek vacsorájának, sokan abban a Kölcsey-Egylet elleni contra mozgalmat véltek felfedezni, mások a vármegye czélzatos mellőzését akarták felismerni a meghívottak lisztájában, s a férjek az a többsége, a mely nem volt beavatva az összeesküvésbe, nem volt hivatalos, ádáz irigységgel fordult neki a rendezőknek és a boldog kimaradást élvezőknek. Szegényeknek azért a pár éjjeli önfeledett óráért mindenfelől a nyakukba zudult a baj. Oda lett otthon, oda lett a megrövidített kollegáknál is a zártkörért a renomé. Megtörtént az is, hogy egy újdonsült férj már hetekkel előre készítette az útját otthon az uj menyecskénél annak, hogy ő is megnyerhesse a kimenési engedélyt és kapukulcsot arra a paprikáshal vacsorára. Elővette szeretereméltósága, előzékenysége De mintha csak a vihar is erre várt volna, egy hatalmas dörgés, mely mintha esek léket ütött volna a menyboltozaton, szörnyű zápor szakadt a nyakunkba. A lovak vadul vágtattak, úgy, hogy az első házaknál meg se lehetett állani. Szegény állatok egész testükben remegtek, mikorra megállottunk. Leugrottam a kocsiról s megzörgettem a becsukott ajtót. Nem soká kellett várakoznom, beengedtek. — Szállást keresek jó pénzért, — mondottam az ajtónyitónak. A villám fényénél végig nézett rajtam, aztán igy mondotta: — Pénzért nem adhatok, nincs vendégfogadóm, de szép szóért szívesen. . . No, azután beljebb kerültünk. Én is, a kocsis is, meg a lovak is. Hát valahogy igy ismerkedtem meg az öreg Korpácscsal. ő volt a szives vendéglátó. A magyar embernél addig nehéz a szó, mig megindul; ha egyszer azután megkezdődik a beszéd, se vége se hossza. így történt Korpácscsal is. A mig a kocsisom bekötve a lovakat az istállóba maga is oda feküdt, a pislogó olajlámpa világánál lassan lassan megeredt közöttünk a beszéd. Először a ezudar időről, aztán egyebekről is. Az1 öreg kusza vonásairól láttam, hogy valami nagy lelki fájdalom érhette nemrégiben. Nem is csalatkoztam. Egyszerre csak minden okadatolás nélkül egy rövid pauza után felsóhajtott az öreg : —: Hej, csak vászonnép ne lenne a világon. Különösen pedig szemrevaló, fiatal fajtájú! . . . Várt egy pár pillanatig, azután igy folytatta: —• Vagy ha már van is, hát ne lenne vén fejű szamár, a kit megcsalnak, meggyaláznak. . . Látta, hogy érdeklődve hallgatom, hát elkezdett beszélni: — Az én asszonyom olyan fajtájú fehérnép volt, Én pedig a vénfejü szamár voltam ! . . . Bizony nem illettünk össze! Tudom én, akkor is tudtam, de hát hiába, úgy éreztem, hogy nem tudok nélküle élni. . . Fekete bogárszeme, picziny, piros ajka megrontott, megbabonázott . . . Tizenöt esztendeje, hogy özvegy módra éldegélek és soha, még egy pillanatra se jutott eszembe, hogy asszony után nézzek. . . S egyszerre meglátom ezt a lányt . . . Hej! Mondogatták,hogy kikapós fajtájú, fiatal hozzám, vén vagyok én hozzá, de hát a szerelmes embernek hasztalan is beszélnek. Megkérdeztem akar-e az enyém lenni ? Persze, hogy akart. Hisz nékem kétszáz hold földem, házam, gazdaságom van, hogyis ne akart volna! Neki nem volt egyebe pár szál ruhájánál, egyebet se hozott magával. . . Egy darabig csak megvoltunk, igaz, hogy nem soká. Sugdolództak róla a fülembe innen is, onnan is, de én hittem benne mint a mennyországba. . . No, hát azután egyszer megtudtam, hogy a vén asszonyok nem hazudtak . . . Nem tagadhatta, le nem esküdhette. . . . Össze pakkoltattam a ruháit, a miket magával hozott és kikergettem. . . . Sirt, rimánkodott, nem hallgattam meg, kiűztem. ... Látja, akkor is ilyen idő volt, igy hullott az eső, igy dörgött az ég s ő ment, nem tudom hová, ő se tudta hová ............De bántani nem bántottam ; egy ujj al se nyúltam hozzá! . . . Itt elhallgatott. Durva kezei remegtek, végig simította barázdás homlokát. Mintha az eső zuhogását hallgatta volna. . . — És nem bocsátók meg neki soha, soha. . . Ha azt hallom, hogy egy szavamtól függ az üdvössége, néma maradok. . . Egy hatalmas dörgés adta meg rá a zárópontot. ... A napokban a véletlen arra felé vitt ismét a hol talán egy év előtt Korpács vendégszeretetét élveztem. A kíváncsiság be vitt hozzá. Vájjon mit csinál az öreg? Fiatal, tüzes szemű, darázs derekú menyecske nyitott ajtót. Sötét szemei csak úgy perzselték arezomat. — Korpács gazdát keresem, — mondottam néki. — Az uramat? Rögtön ide küldöm. S kiperdült a szobából. Nem sokáig vártam az öregre. Szinte vissza fiatalodott vagy tiz esztendővel. — No, jó öreg, emlékszik-e még rám ? Végig nézett Korpács, megvakarta a füle tövét, aztán azt mondta, hogy emlékszik. Az én oldalamat meg fúrta már a kíváncsiság, megkérdeztem tréfásan. — Hát ez a helyre vászoncseléd ki vóna ? — Hát biz a feleségem, az anyjukom. . . Alighanem eszébe jutott, hogy már beszélt róla, mert hozzá tette mindjárt: — Hát tetszik tudni, mégis csak kell asszony a házhoz. Meg azután hiába, nem tudtam nélküle meglenni. . . De leginkább azért fordult igy a dolog, mert szentül megígérte, hogy már hü lesz, de igazán hü lesz. . . — No, ha megígérte, az már más, — feleltem, mig tekintetem az udvaron járt, a hol a szép menyecske épen valami fiatal paraszt suhanczczal incselkedett. — Úgy bizony, megígérte, — mondotta még egyszer nagyobb nyomaték kedvéért az öreg. . . Salgó F. Lázzló.
