Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-03 / 9. szám
~L. Nagy-Károly, 190]. márczius 3. 0_ szám. XXVII. évfob Szatmármeávei Ós VEGYE STATALMU HETILAP. SZATMAR VARMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. HN* MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSEG ÉS KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők : Nagy-Kár olybán, Megyeház-utcza 46. sz. H I V A T A LOS RÉSZ. 3345—1901. sz. Mózes Katalin mezőpetri lakos Mező-Petri község elöljárósága által 1531 —1898. sz. a. 1898. évi november 7-én cselédkönyv elnyerése végett részére kiadott községi bizonyítványt elvesztette, mielőtt annak alapján cselédkönyvet kaphatott volna. Ezen bizonyítvány semmisnek nyilvánittatik. Nagy-Károly, 1901. február 7. Szatmár vármegye közönségének Nagy-Károlyban 1901. évi január hó 10-én tartott rendes bizottsági közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata 50—1901. bjk. sz. Vármegyei alispán 28059. szímu jélentése Péchy István szolgabirónak költözködési költségei ügyében. Tekintettel arra, hogy Péchy István szolgabirónak a nagykárolyi járásból Sz.-Váraljára történt áthelyezése alkalmából felmerült költségeinek fedezésére kiutalványozni engedélyezett két havi fizetésének megfelelő összeg tárgyában 1899. évi 1061. bjk. sz. a. hozott határozatot a belügyminiszter ur 1900. évi 96778. sz. leiratával jóvá nem hagyta, azonban kijelentette, hogy nem tenne észrevételt az ellen, ha nevezett valamely segélyben részesittetnék, — az állandó választmány véleményével megegyezőleg Péchy István a Sz.-Váraljáról ismét vissza helyezett n.-károlyi szolgabiró részére egy havi fizetésének megfelelő 150 korona azaz egyszázötven korona segély czimen engedélyeztetik, s annak a házi pénztár egyes rovatainál, esetleg az üresedésben lévő állások be nem töltése miatt megtakarított avagy az előre nem látható kiadások fedezésére felvett összegből leendő kiutalványozására vármegyei alispán fel- hivatik. A segély összeg azért engedélyeztetett, mivel Péchy István N.-Károlybol Sz.-Váraljára közszolgálat érdekéből hivatalból s nem is saját kérelmére avagy fegyelmi tekintetből helyeztetett át, s igy méltányos, hogy átköltözködési költségeinek, illetve több kiadásainak fedezésére a jelzett mérsékelt segélyben részesittessék. E határozat közhírré tétel és kormányhatósági jóváhagyás után hajtható végre. Miről e határozat: l.A Szatmármegyei Közlönynek. — közzététel és a la példány - nak vármegyei alispánhoz beterjesztése végett. 2. Vármegyei alispánnak további eljárás. 3. Főszolgabírói hivatalnak Nagy-Károly azzal adatik ki, hogy e határozatot Péchy István szolgabirpnak szabályszerűen kézbesít- tesse és a vétivet vármegyei alispánhoz terjessze be. Kelt mint fent Nagy László, alispán. Jegyzetté s kiadta Mangu Béla, vm. aljegyző. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyoi községek egyházak, iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. *=4469—901. sz. Hirdetmény. A vármegje közönségének f. évi 21 Bjk. sz. a. hozott határozatát azzal teszem közhírré, hogy az ellen a felebbezés 30 napon belül adható be. Nagykároly 1901. február 22. Nagy László, alispán Szatmár vármegye közönségének Nagykárolyban 1901. évi január hó 10 napján és folytatva tartott rendes bizotts. közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata. 21 Bjkvi sz. Tárgyaltatott vm. alispán előterjesztése melyben indítványozza, hogy a jelenleg évnegyedes négy rendes közgyűlés tartásának mellőzésével, határozza el a közgyűlés, hogy rendes közgyűlést csak felévenként május és október hónapokban tart. Az állandó választmány véleményével egyezőleg a mennyiben a sürgős elintézést igénylő ügyek letárgya- lására úgyis annyiszor a mennyiszer annak szüksége előadja magát, rendkívüli közgyűlések hivatnak egybe, a közgyűlési rendes ügyek félévi elintézésével pedig sem késedelem sem hátrány semmi irányban elő nem áll, a folyó közigazgatási ügyek gyorsabb elintézhetése és maga a megyebizottsági tagok érdekében is a közgyűlés vm: alispán indítványát elfogadja s a rendes közgyűlések számát a vm. szab. rend. megfelelő módosításával kettőben állapítja meg és pedig mindenkor május és október hó 1-ső felében; vm. alispánt pedig utasítja, hogy jelen határozatot szabályszerűen tegye közhírré s annak megtörténte után a netalán közbevetett felebbezésekkel együtt jóváhagyás végett a Nmgu. m. kir. Belügyminiszter úrhoz terjessze fel. Miről vm. alispán további megfelelő eljárás végett jkönysá kivonaton értesittetik. Kelt mint fent. Kiadta llosvay Aladár s. k. vm. főjegyző. Nagy László s. k. alispán. 3745—1901. sz. Hirdetmény. A vm. tisztviselők napidijairól és utazási költségeiről alkotott s a múlt évi okt. hó 11-én tartott törvényhatósági rendes közgyűlésben 775. bjk. sz. a. hozott határozattal elfogadott szabályrendeletet a hivatok közgyűlési határozat kapcsán azon figyelmeztetéssel teszem közhírré, hogy az az elleni netaláni feleb- bezések a közzétételtől számított 30 nap alatt hozzám adandók be. Nagy-Károly, 1901. febr. 19. Nagy László, alispán. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. Szatmár vármegye közönségének 1900. évi október hó 11-én tartott rendes bizottsági közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata. 775. sz. Tárgyalás alá vétetett a vármegyei közig, bizottságnak f. évi augusztus hó 10-én 1945. k. b. sz. alatt kelt határozata, mely szerint a vármegyei tisztviselők napidijairól és utazási költségeiről alkotott 1887. évi 25. bjkvi sz. szabályren- dele*~9-r-§<?ak az árvaszéki kiküldetések igazolása ügyében való módosítását javasolja. — Ezzel kapcsolatosan elintézés alá vétetett Nagy László vármegyei alispánnak azon indítványa, hogy az 1896. évi 8. bjkvi sz. szabályrendeletnek a napidijak megállapítása iránt intézkedő 1. §-a módosittassék. Az állandó választmány véleményével megegyezőleg a vármegyei tisztviselők napi és fuvardíjairól alkotott 1887. évi 25. bjkvi. sz. szabályrendelet 3. §-a akként módosittatik, hogy a vármegyei árvaszéki kiküldetések alkalmával felmerült eljárási költségekről kiállított utiszámlákon a felszámitási igény igazolása, valamint a számvevői érvényesítés után annak jóváhagyása a kiküldetésről tudomással bíró s azt ellenőrző vármegyei árvaszéki elnök által eszközöltessék, úgy szintén az állandó választmány véleményével megegyezőleg az alispánnak az 1896. évi 8. bj. sz. közgyűlési határozattal megállapított vármegyei szabályrendelet 1. §-ának módosítása iránti indítványa is elfogadtatván, a jelzett szabályrendelet a következőleg módosittatik, illetőleg a napidijak következőleg állapíttatnak meg : 1. az alispán, továbbá a vármegyei alispán helyettesseként eljáró vármegyei bizottsági tag napidija 16 korona; 2. a vármegyei bizottsági tagok, főjegyző, első aljegyző, főügyész, árvaszéki elnök, főorvos, főszámvevő, levéltárnok, pénztárnok és főszolgabirák napidija 12 korona; 2. a várm gyei II., III. IV-ed aljegyző, árvaszéki jegyző, árvaszéki ülnökök, alügyész, szolgabirók, alszámvevők, árvaszéki-nyilvántartó, ellenőrök, gyámpénztári könyvvezető és járási orvosok napi dija 10 korona; 4. A közigazgatási gyakornokok, a vármegyei állatorvosok, a vármegyei várnagy s az összes segéd és kezelőszemélyzet napidija 6 korona ; 5. a szolgaszemélyzet napidija 2 korona. A vármegyei alispán pedig utasittatik, hogy az ekként módosított szabályrendeletet az 1886. XXL t.-cz. 7. §-a értelmében szabályszerűen hirdesse ki, s kihirdetés után jóváhagyás végett a nagyméltóségu m. kir. belügyminiszter úrhoz terjessze fel. Módositandók voltak a jelzett szabályrendeletek, mert az árvaszéki személyzet hivatalos kiküldetéseiről a vármegyei árvaszéki elnöknek lévén közvetlen tudomása és a vármegyei árvaszék T Á R C Z A. Epilógus. Tudom, hogy untat minden dal meg álom, Szenvednem kell te érted még sokat . . . Minek repüljek én feléd: a naphoz, Mikor oly közel érzem síromat. Szeretni való nincs már semmi rajtam, Csak az, ha ért még, ki hevülni tud : S nem művirágból bűvös ábrándokból Tűz a leányra myrtus koszorút! Minek szeretnél? Összetört az élet, A boldogságot hírből ismerem, Ha nem akarok néha-néha sírni Önkénytelen is elborul szemem 1 Nem veszed le a terhet bus szivemről, Mit gyermekségem óta czipelek : Deli, jókedvű, csinos urra vágyói Én bus fiú csak görnyedten megyek! Minek szeretnél ? Rang, hírnév az álmod,. Kenyerem száraz, nagyon is kemény! Ki látott eddig gazdag, vig poétát, A koldusbot rügye a költemény. Csalódás, gyötrő, hangtalan lemondás Reménye, múltja, a jelen s jövő, Ha lányra néz, közöttük árny sötétlik, Valami fátyol ... az a szemfödő ! Minek szeretnél? Fásult már a lelkem , , . Szerelmedtől ifjodna meg talán . . . Szűzi szivednek egy halk dobbanása: Lehetne legfőbb, legszentebb imám . . .. S panasz nélkül, dalolva pusztulok el, Nem átkozom meg régi végzetem : Minek is tudok annyi álmot szőni . . . S a te szivedben álom nem terem. Fliesz Henrik. A szomorú ember. Lobogva égtek a nagy viaszgyertyák a ravatal körül, sárgás fénybe vonták a fiatal asszony szomorú arczát, aki nézte, egyre nézte a halottat. Elsimította a homlokán rakonczátlankodó éjfekete fürtöket s lehajolt a halotthoz. Belenézett a megmerevült arczba, melynek kemény, daczos volt a kifejezése most is. Ugye, nem haragszol ? Ugye nem haragszol ? suttogta az asszony. Te jó ember, te szegény jó ember! Könnyei leperegtek a halott arczára s az asz- szony letörölte onnan a kezével. De a hidegség, mely kisugárzott az élettelen testből, megdöbbentette. Úgy érezte, hogy az a hideg belecsapott a szivébe. Elrántotta a kezét s egy határozott mozdulattal elfordult a ravataltól. Ki akart menni a szobából — de nem tudott. Kétségbeesett lelkiismerete visszaüzte a ravatalhoz s zokogva borult a halott mellére. Szeretni akartalak. Akartalak, de nem tudtalak. Jó voltál hozzám. . .Nagyon szerettél. Miért nem öltél meg ? . . Az asszony zihált melléből búgva tört elő a kétségbeesett önvád. Szegény Elek! szegény Elek 1 . . A szegény Elek két nap előtt még boldog volt és vidám. Imádta a feleségét, kihez forró szerelem fűzte és egy gyönyörű két esztendős apróság, a szentem Lilla. Gáspár Elek határozott, szenvedélyes férfi volt s mikor a pokol mélységes fenekére esett boldogságának menynyboltozatáról, nem tudott megalkudni a sorssal, mely gonoszul bánt vele, az élettel, mely gyalázatot hozott s elveszítette előtte minden becsét. Két nap előtt Gáspár útról jött haza s váratlanul toppant be felesége szobájába. Idegen férfi ölelő karjai között találta az asszonyt. Az asszony, mikor meglátta férjét, odarohant hozzá s a fülébe rikácsolta : Őt szeretem^ őt. A régi szeretőmet. Soha téged nem szerettelek. És most ölj meg! De Gáspár nem bántotta az asszonyt, sem a szeretőjét. Nem is tudta volna. Egy szava, egy mozdulata nem volt. Megbénult. S mikor későn éjjel teljesen magához tért, levelet irt a gyermekének és szivén lőtte magát. Senki nem tudott az asszony hűtlenségéről s az öngyilkosság okáról. Gáspár Elek halála okául a világ elfogadta az újságból ismert sablont: pillanatnyi elmezavarban lett öngyilkossá. Nem volt botrány, nem volt suttogás. Előzékenyebben még nem bánt megcsalt férfi a feleségével, mint Gáspár Elek. De annak a magányos asszonynak szivében ott a ravatal mellett, gyötrelmes kínok kelnek tusára. Irtóztató volt az, amit érzett. És átkozta a férfit, aki ezt a poklot rázuditotta. Mikor Gáspár Elek először jött szülei házába Kunfalvy Lilla már másnak ígérte a szivét. Együtt nőtt fel a városi jegyző fiával s a gyermekkori szerelem s a szív minden érzésével fűzte össze a fiatalokat. De László szegény volt és fiatal. Kunfalvy Lillában mikor látta, hogy Gáspár a férfi érett és imponáló szerelmével közeledik hozzá, felébredt a férjhez menendő lányok praktikus világnézete. László nap után keserű szemrehányásokkal illette, miért fogadja Gáspár udvarlását, amit nagyon rossz néven vett tőle. Szülei, rokonsága ostromolta: mondjon igent, mert soha ennél külömbb férjet nem kap, Azonfelül az uj udvarló szép és szellemes ember volt, Lillát,
