Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-10 / 45. szám

SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE.-> HEGJELEN MINDEN VASÁRNAP.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL

hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: : ,1

A ayy-Kái olybán, Jókay-utcza 2. sz.

H I V A T A LOS RÉSZ.

29295—1901. sz.

Hirdetmény.

Szatmár vármegye közönségének folyó évi október hó 10-én tartott rendes közgyűléséből 935. bjkvi sz. a. hozott határozatát a 15 napi felebbezési határidőre figyelmeztetéssel teszem közhírré.

Nagy-Károly, 1901. november 4.

Nagy László, alispán.

Szatmár vármegye közönségének Nagy-Károlyban, 1901. évi október hó 10-én tartott rendes bizottsági közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata. 935. bjkvi sz. Olvastatott vármegyei alispán előterjesztése, mely szerint tekintettel arra a körülményre, hogy Komoróczy Miklós volt várnagy lemondásakor 91 koronával maradt a házipénztárnál tartozásban, s ezen tartozás vagyontalanság miatt behajthatatlan, kéri ezen téritmény- ként előirt összeget a házipénztár számadásánál vagy törlésbe hozni, vagy a megtérítés iránt valamikép határozni. Az állandó választmány véleményével egyező- leg — Komoróczy Miklós volt várnagy 91 korona téritményének törlése — mint behajthatatlan követelés — elrendeltetik, vármegyei alispán pedig utasittatik, hogy jelen határozatot tegye közhírré s megtörténte után jóváhagyás végett a nmltsgu m. kir. belügyminiszter úrhoz terjeszsze fel s a jóváhagyás kinyerése után a törlés foganatosítása iránt intézkedjék. Kelt mint fent. Nagy László, vármegyei alispán. Kiadta: llosvay Aladár, vármegyei főjegyző.

30059—1901. sz. Pettyén községben egy darab 1 és fél éves, pej, kanczacsikó, homlokán csillag, bi- tangságban felfogatott.

Nagy Károly, 1901. november 5.

29824—1901. sz. Matolcs község határában folyó évi október hó 25-én egy darab két és fél éves, barna pej, jegytelen kancza csikó fogatott be bitangságból; igazolt tulajdonosa nem jelentkezése esetén a jelzett csikó folyó évi november hó 30-án Matolcson a község házánál nyilvános árverésen el fog adatni a községi elöljáróság által.

Nagy-Károly, 1901. november 2.

Nagg László,

alispán.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK :

Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyei községek egyházak, iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 6 korona.

Egyes szám ára 20 fillér, mz1048—1901. E. B. sz.

Hirdetmény.

A nmltsgu m. kir. földmivelésügyi minisztériumnak az erdei facsemeték kérelmezése tárgyában' szóló f. évi 79379. sz. felhívását a Szatmármegyei Közlönynek ez intézkedéssel együtt közzététel és polgármester és járási főszolgabíróknak kihirdetés végett azon utasítással, hogy a fo^yarnodók kérvényeiket a felhívásban foglalt kellékeken kívül még a beerdősitendő talaj minőségére és kát. hrsz. alatti fekvésére vonatkozó adatokkal is egészítsék ki, kiadom. Erről az erdőhivatalt és a folyó évi 55—21. számra az erdőfelügyelőséget is értesítem.

Nagy-Károly, 1901. november 2. Szatmár vármegye közig, erdészeti bizottságának ülésen kívüli intézkedése alapján.

Nagy László, alispán, mint elnök.

Másolat. 79379—1—4. szám. Felhívás az erdő- birtokosokhoz. Azok a birtokosok, kik az 1879. évi XXXI. t.-cz. 165. §-ában megjelölt, de nem az állam által kezelt kopár és futóhomok területek beerdősitése végett a jövő 1902. évben az állam részéről erdei facsemetékben ingyen részesülni kívánnak, felhivatnak, hogy ez iránt való 1 koronás bélyeggel ellátott folyamodványaikat folyó évi deczember hó végéig az illető kér. kir. erdőfelügyelőséghez adják be, hogy a bejelentett területek beerdősitésének közgazdasági szempontból való szükségessége megelőzőleg igazolható legyen. A folyamodónak folyamodványában pontosan be kell jelenteni, hogy mely község határában, hány kát. holdnyi kopár területet, milyen fajból való csemetékkel és mely időszakban (l902. év tavaszan-é, vagy

1902. év őszén) óhajt beültetni, meg kell továbbá adni pontos czimét és lakhelyét s be kell jelentenie, hogy az adományozandó csemete készletet mely vasúti állomásra kéri küldetni. Megjegyeztetik egyúttal, hogy a kopárok és futóhomok területek beerdősitésére adományozandó csemeték termelési, kiemelési, csomagolási és vasúthoz való szállítási költségeit az állam fedezi és csak a gyorsáruk szerint való szállítási dijat, melyre nézve a hazai vasutak mérséklést engedélyeztek viseli az a folyamodó birtokos, ki a csemeték adományozásáról értesittetvén, ezek átvételére s illetve a vasúti szállítási költségek viselésére magát kötelezi. A kért és adományozott csemetéknek ok nélkül való visszautasítása a csemete adományozásának a jövőben való megvonását fogja magával vonni. Figyelmeztetnek véHirdetósek jutányos áron közöltéinek.

„Nyilttér“ sora 40 fillér.

Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak

rendes levelezőktől fogadtatnak el.

_____________

gü

l az erdőbirtokosok, hogy erdőterületek (vágás s tisztás területek) felújítására s beerdősitésére csakis olyan kisebb birtokosok kaphatnak — a kopár területek beerdősitésére kért csemete-szükséglet fedezése után netán visszamaradó készlethez képest — ingyen csemetéket, a kik a kér. kir. erdőfelügyelőség, vagy az illető közigazgatási hatóság által igazolt kedvezőtlen anyagi helyzetüknél fogva önköltségükön csemetét termelni nem képesek ; mig más birtokosok vágásterületek s tisztások beerdősitésére csak az alább felsorolt költségeknek megtérítése mellett kaphatnak csemetéket:

Tételszám

Fanem

1000 drb 1 éves

csemete 2 éves

eladási ára 3 éves

K. f.

K. f.

K. f.

í.

Lucz-fenyő

. —-60

1-—

L40

2.

Jegenye-fenyő

.

1-—

1-60

2-20

3.

Erdei-fenyő

.

. - -80

1-40

9*

__

4.

F

ekete-fenyő .

1-—

1-60

2-20

5.

Havasi-fenyő .

.

. 2*—

2-50

3-—

6.

Kocsányos tölgy

)

3-50

7.

Kocsánytalan „

)

. 2-50---•--8.

Cs

er „

)

9.

Kőris . . .

1-60

2-60

—•—

10.

Juhar . . .

. L60

2-60

—■—

11.

Akácz . . .

. 1-80

3-—

—•—

12.

Szil ....

1-50

2-—

—-—

13.

Dió ....

. 5‘—

8'—

—•—

14.

Vörös fenyő .

1-20

2'—

2-80

15.

Szelíd gesztenye

. 8'—

12-—

—•—

Ezeken a fent megállapított termelési költségeken

kívül a csemeték kiszedése, csomagolása s a vasúthoz való szállítása fejében ezek ezre után még 1 (egy) korona 50 fillérnyi dij fizetendő s a csemeték vasúti szállítási költsége is a folyamodó által viselendő. Az

1898. évi XIX. t.-cz. 1. és 2. §-a értelmében állami kezelés alá tartozó erdők s kopár területek birtokosai csemete-szükségleteiket az illető m. kir. állami erdőhivatalnál jelentsék be. Kelt Budapesten, 1901. október hó. M. kir. földmivelésügyi miniszter.

Ismét beruházási kölcsön.

Alig egy esztendeje annak, hogy ujjongva adták tudtul a lapok, hogy megint nyolczvan millió koronányi adóságot csinált a magyar állam. Nem az adóság miatt volt az általános öröm, hanem azért, mert mindentelé beruházási

T Á R C Z A.

A kártya.

Egy olyan közönséges délután történt, mint a milyen a többi, mikor a nap csak olyan tikkasztó me legen süt, mint máskor, a felhők csak olyan barátságosan mosolyognak a földre, mint máskor és az emberek csak olyan utón járnak -- kelnek, vagy elfásul- tan lézengenek, mint máskor, mint mindig.

Bakony Jenő az ebédlő asztalára támaszkodva, a nagy üvegajtón keresztül nézett ki a levegőbe. Nézett gondolat nélkül, és tekintete, hol a csillogó porszemekre, hol pedig a melegtől eltikkadt falevelekre esett, melyek a nagy eperfa ágairól oly fáradtan szinte busán csüngtek alá. A fa árnyékában egy pár tyuk pihent. Még a nagy kakas is nyugton ül most köztük, még az ő friss tüzes vérének is jól esik most a pihenés.

A szobának túlsó oldalán Bakony Jenő családja és egy Bárdav Sándor nevű barátja állanak. Szórakozottan néznek egymásra, mintha az egyik a másik arczárói akarná leolvasni, vájjon miről is lehetne most beszélni, vagy mit is lehetne most csinálni.

Jenő most feléjük fordul, mialatt észreveszi, hogy az asztalon egy csomó kártya hever.

— Te — szólott négy évvel fiatalabb öcscséhez — ma az utczán találtam öt krajczárt emeljük le.

Pál a tizenkilencz éves diák örömmel kapott az alkalmon, hogy kártyázhat. Mint a gondolat ott termett bátyja mellett s a következő perczben már tiz krajczárt emeltek le, mert Jenő megnyerte az első bankot. Azután megduplázták egyszer-kétszer, háromszor, mindannyiszor Jenő nyert. A bankban már egy forint hatvan krajczár állott, Pál diáknak egész vagyona.

Jenő könyedén, nevetgélve adta ismét a felszaporodott bankot miközben ingerkedve ismételgette többször:

— íme mi lett az én kis öt krajczáromból. A család is ott állott már az asztal körül és érdeklődéssel nézte a játékot. Akadt nékik téma: beszélni a kártya és szerencse nagy hatalmáról.

Pál deáknak rosszul esett bátyjának hetykélkedé- se, restelte is a dolgot, hogy őt a diákot is megszégyenítették, de legjobban az fájt neki, hogy nincs több pénze s ha most utoljára nem nyer oda van minden vagyona. Nagyon izgatottan vette fel tehát a kiosztott kártyákat.

Tizenkilencz van — szól Jenő és elkéri öcs- csétől a kártyáját megnézni, neki mennyije van.

De Pál diák előbb besepri a bankot s azután adja oda kártyáját e szavakkal:

— Húszam van.

Csak tizennyolczad van, nem pedig huszad szólt a szerencsés játékos önérzetével diadalmasan Jenő.

— Nekem húszam volt — szólt kivörösödve, izgatottan Pál.

Jenő azt hitte, hogy öcscse csak tréfál, de midőn látta, hogy komolyan beszél, levette a kártya-csomó tetejéről öcsének még össze nem kevert lapjait és le- teritette az asztalra, hogy mindenki láthassa.

— Nézz ide. Csak tizenyolczad van. Látod, add ide hát a pénzt.

— Nesze én odaadom, de azt is megmondom, hogy te csaltál, mert nekem húszam volt. Kicserélted a kártyámat egy alsóval.

— Jenő tudta, hogy öcscséből csak a szégyen beszél és a sajnálkozás elvesztett pénze fölött, azért csak mosolygott, ezeken a kifakadásokon, de midőn tekintete véletlenül Bárday barátjára esett és annak olyan gyanús, fürkésző pillantásával találkozott elko- morodott, és egy kis gondolkodás után igy szólott bosszúsan öcscséhez:

— Komolyan mondtat ezt, Pali ?

— Persze, hogy komolyan. Nekem húszam volt. Most már elvörösödött a szégyentől Jenő. Öcscse elé állott, vállára tette indulatosan kezét és igy szólott:

Pali! Becsületszavamra mondom, itt Bárday barátom előtt, hogyha rögtön meg nem mondod az igazat, hogy mennyid volt, én soha többé nem szólok hozzád.

— Húszam volt, — hangzott a daczos válasz.

Bakony Jenőt felléptették képviselő-jelöltnek. Érdekében különösen a fiatalság fáradozott sokat. Nagyon szerették ezt a fiatal vezérüket, kinél okosabb, kedvesebb embert, jobb és őszintébb barátot nem ismertek maguk között. Bámulták roppant szerencséjét, mert mihez hozzáfogott, az mindig sikerült. Szinte közmondássá vált szerencséje. Ha valaki nagyot elért, rámondták : „Ez valóságos Bakony Jenő“.

Tiszteletére most lakomát rendezett a fiatalság. Mikor vége volt a vacsorának és az ételek helyét a borok foglalták el, mikor a nyelvek a beszédtől már kifáradták, valaki azt indítványozta :

— Kártyázzunk.

Tetszett az eszme mert mindenki kiváncsi volt játszani látni: Bakony Jenőt „a szerencsés játékost“.

Bárday Sándor az indítványozó, kivett tárczájá- ból ötven forintot, odaszólt Bakony Jenőhöz:

— Kezdjük meg mi, emeljük le ezt az ötvenest.

— Jól van, — válaszolt Bakony Jenő.

Kiosztotta a kártyát és nyert.

— Duplázzuk meg, — szólt Bárday.

Bakony Jenő osztott és megint nyert, azután duplázták ismét és ismét a mig Bárdaynak pénze volt. A bankban 3200 forint állott. A jelenlevők már nem érdeklődéssel hanem bámulattal és csodálattal nézték a játékot, Bárday izgatottab'o és izgatottabb lett. Ösz- szespénze elfogyott már. Most papírlapot húzott ki zsebéből, ráírta czeruzával 3200 forint becsület szóra