Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-10 / 45. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

kölcsönnek nevezték ezt az újabb adóságot. Úgy mondták, hogy ezen a pénzen, vagy legalább is annak nagy részén vasutakat, középületeket emelnek, folyamokat szabályoznak, mindenfelé közmunkát végeznek s a milliók a munkás, iparos, kereskedő kezekbe vándorolnak.

Ezt mondták s nagy hangulatot teremtettek az úgynevezett beruházási kölcsön iránt, amelyet az ország lelkesedő helyeslése közepette akadálytalanul bonyolítottak le a mindenható Rotschild csoporttal.

S mi lett ? Semmi. A milliók nem kerültek ki a forgalomba. Kaptak belőlük a katonák, a hadi tengerészet, fizettek régi adósságokat, kamatokat, az az egy-két közmunka, amit véghez vittek, említést sem érdemel, mert azokat megcsinálták volna az úgynevezett beruházási kölcsön nélkül is.

Évek óla pang az ipar és a kereskedelem ebben az országban. Külső és belső okok egyaránt közreműködnek, hogy szárnyát szegjék Magyarországon mindennemű vállalkozási kedvnek. A fővárosban és a vidéken egyaránt hangzik a panasz mindenfelé. Némelyek avám- politikában keresik minden bajnak kutforrását, mások az Ausztriával való vámszövetséget kárhoztatják, vannak akik a gyárak konkurren- cziájában látják tengődésük okát s a hányféle a baj, annyiféle okot találnak a pesszimismusba merült ipari és kereskedői körök.

Ilyen körülmények között természetes, hogy a leghatalmasabb faktortól, az államtól várják a fellendülésre irányuló akcziót. A tizen- kilenczedik század történetében számos példa van rá, hogy a mikor a népség vagy ennek egy osztálya nem tudta a maga erejéből a létfentartás küzdelmét folytatni, erőteljesen és áldozatkészen nyúlt bele az állam a forrongó nyomorba s nagyszabású közmunkákkal igyekezett segíteni a bajon s a legtöbb esetben segített is. Mert ne higyje senki, hogy az ilyen nagy közmunkák csak pillanatnyilag segítenek a helyzeten. Uj és állandó keresetek fejlődnek minden nagy mü nyomában, föllendül a forgalom s százak, ezrek ekzisztencziáját biztosítja, akik a nyomor idején a forrongó proletariátushoz tartoztak.

Nálunk még ilyesmi nem történt. Közmunkákat, nagyszabásuakat, Magyarországon még eddig nem végeztek abból a szempontból, hogy a népesség egy nélkülöző hányadának kenyeret és ekzisztencziát nyújtsanak. A mi közmunkáink eddig leginkább a tőke szolgálatában épültek.

Tavaly azonban szakítani látszottak az illetékes körök ezzel a felfogással és felvették a nagy beruházási kölcsönt.

Csalódtunk. Mindent csináltak azzal a pénzzel, csak be nem ruházták. Iparunk és kereskedelmünk pedig mindjobban romlik, züllik. A külső már, mint valami képes kirakat még meg van valahogy, de ha bepillanhuszonnégy óra alatt s izgatottan odatette a csomó pénz mellé.

Ossz-, szólt izgatottan remegve.

Az ő izgatottsága és félelme átragadt a társaságra is. A szemek szinte kidülledtek üregeikből az ar- czok sápadtak voltak az izgalomtól és kíváncsiságtól. Bakony Jenő is sápadt volt. O már rég szerette volna abba hagyni a játékot, de nem tehette, mert félremagyarázták volna jó szándékát. Ő legrégibb barátja volt Bárdaynak, ismerte jól, tudta, hogy barátja eljátszotta mindenét, egész kis vagyonkáját. De nem szólhatott.

Siri csendben osztotta ki a kártyát. Megint nyert.

Bárday pedig felugrott, szemei lázasan forogtak arcza hófehér volt. Egy nagyot lélegzett, azután erőltetett nyugodsággal határozottan igy szólt:

— Jenő te csaltál. Én nem láttam, de tudom. S hátat fordítva, otthagyta barátját, a társaság közé vegyült, a hol próbálták csillapítani és a hol mindenki a legnagyobb felháborodással utasította vissza meggyalázó szavait, a mit Bakonyra mondott.

De ő mintha semmit sem hallott volna folytatta :

— Igen, igen csalt! határozottan mondhatom. Hiszen az öcscse már négy év óta/ nem szól hozzá, azért mert egyszer őt is megcsalta. Én ott voltam akkor náluk, mikor tulajdon testvére mondta azt neki szemébe. A fiatalság nem hitte ezt a mesét, nem is igen hallgatott a beszélőre. A pénzét elvesztett ember izgatottságának tulajdonították kifakadásait. De Bakony Jenő, a ki hallotta ezeket a szavakat, éppen akkor, mikor a beszélőre már-már dühös lett a társaság, közéjük lépett és igy szólt:

— Ez a történet igaz, a mit ez a hitvány ember itt elmondott, de esküszöm becsületemre, hogy sem akkor öcsémet, sem most ezt az embert sem soha senkit meg nem csaltam. Remegő ajakkal fehéren, mondta el ezt a pár szót, aztán észrevétlenül otthagyta a társaságot.

fást vetünk az üres, kifosztott boltba, elszorul i a szivünk.

És most újabb beruházási kölcsönzésről szól a nóta. A Rotschild csoport ismét kedvezően van hangolva a vitéz és lovagias szittya nemzet iránt s jó kamat mellett megint ad kölcsön egy néhány tiz millió forintot. S a kölcsönt ismét a „beruházási“ jelzővel látták el.

Tehát ismét milliókkal fog szaporodni az államadóság, és mi ismét nem vagyunk tisztában azzal, hogy milyen czélból veszik fel. Az hogy beruházási kölcsönnek nevezik, az nem jelent semmit. Volt alkalmunk meggyőződni e czim tartalmatlan voltáról. De mert égető szükség van már arra, hogy az állam közvetlenül és nagy mértékben támogassa pangó iparunkat és kereskedelmünket, mert egyelőre csak ebben látjuk a legközelebbi mentő eszközt, megnyugszunk ebben a kölcsönben is, ha valóban a hirdetett czélokra fog fordittatni.

Itt a tizenkettedik órája annak, hogy valami történjék s kizökkentsen bennünket az anyagi fejlődés mocsaras utjából. Ezt a gazdasági válságot meg kell oldani végre, mert ha nem, első sorban a segítésre hivatott állam fogja megsinyleni az adóalapok összezsugorodása következtében.

Közmunkák kellenek, ez adhatja csak meg az első lökést kereskedelmünk és iparunk fellendüléséhez. Ezen kívül egyelőre nem is - mernek más módus vivendit sem a kis emberek, sem a közgazdászok.

Nem hisszük, hogy a kormány mást ismerne. Ott is kell, hogy a hoszantartó pangás tanulmányozása csak azon eredményre vezethetett : munkát kell adni a népnek!

Ezt a czélt kell szolgálni az uj beruházási kölcsönnek s jogosan várhatja el a közönség az ország minden faktorától, hogy igy fogja fel a helyzetet.

És ha ezeket az újabb milliókat is holt befektetésre költik, ha odafent nem talál meghallgatásra százezrek jogos panasza, jogos kívánsága, ám videant consules !

A mesterségesen szaporított proletáriátus, ha elfogja árasztani ezt az országot, késő lesz majd akkor a bajok orvoslását anketerezni és frázisokkal hajigálózni.

— Rendkívüli vármegyei közgyűlést tartott

vármegyénk közönsége folyó hó 8-án gróf Hugonnai Béla főispán elnöklete alatt. A kevés számú bizottsági tag a tárgysorozatba felvett ügyeket minden vita nélkül letárgyalta. Első tárgya volt a közgyűlésnek a kereskedelmi miniszter leirata az 1901—1902 évi közúti költségvetés tárgyában. A miniszter most sem határozott véglegesen, a mint ezt lapunk múlt számában már ismertettük. A közgyűlés kiadta a miniszter leiratát az alispánnak végrehajtás végett, hogy a kiadásokat az előző úti költség- előirányzat szerint eszközölje, intézkedjék miA fiatalság látszólag Bakony Jenőnek adott igazat, de a gyanú azért mégis belopózott a szivekbe. Az öcscséről szóló történet ismeretlen volt előttük, szerencséje a kártyában megmagyarázhatatlan. Hátha mégis igaz az a mit saját öcscse és Bárday állítanak.

Másnap nagyon csendes volt a kaszinó. Senki sem kártyázott, csakhogy ne kellessen valahogy Bakony Jenővel játszani.

Észrevette ezt Bakony Jenő. Kezdett elmaradozni a társaságtól, azok pedig ő tőle. Elment a fővárosból vidékre, szivében fájdalommal, lelkében utálattal az emberek iránt, és küzdött a létért.

A képviselő választáson egyhangúlag választották meg ellenjelöltjét és az ujképviselő tiszteletére rendezett lakomán ő róla is beszéltek, a „hamis kártyásról“.

Bakony Jenő öcscse Pál hivatalnoka egyik előkelő fővárosi banknak, szomorúan, megtörve ül Íróasztala előtt, könnyei leperegnek arczárói kezére, melyben egy arczkép van, bátyjának arczképe. Ajkai kínosan vonaglanak, mintha félne a képtől, vagy mintha könyörögne hozzá, hogy ne bántsa. Sokáig ül igy mig végre egy hirtelen elhatározással tollat ragad kezébe. S most már nyugodt az arcza, a vonagló ajkak most már mosolyognak. Az arczkép hátára Írja a következő szavakat. „Tartozom ezzel neked. Elvettem akkor tőled átkozott makacsságommal a becsületedet, most visszaadom azt ezekkel a betűkkel. A lelkiismeretem nem bírja tovább. Isten áldjon meg, légy boldog bocsáss meg nekem, szerencsétlen öcsédnek Pálnak.“

Mikor nevét aláírta, kihúzta a fiókját és főbe lőtte magát. Úgy találták meg holttestét.

Bakony Jenőnek még aznap átadták öcscse utolsó izenetét az arczképpel. Egy vércsepp frecscsent a képre öcscse halántékából. Nehéz szivvel és könyes szemekkel szorította ajkához a levelet és fájdalmas töredezett hangon szólt a vércsepphez:

— Megbocsájtok édes jó öcsém.

I előbb a lápi utak kitűzése, a lápon szükséges próbafúrások eszközlése iránt. — Az esküdtszéki tagok kisorsolásához bizalmi férfiakul megválasztották: Kende Zsigmond, Nagy Béla, Nemestóthi Szabó Antal és Papolczy Béla bizottsági tagokat. — Jékey Mór lemondása folytán a nyugdíj-választmány tagjának Róth Károlyt választották meg.—A közgyűlés elutasította az Erdőszáda—-farkasaszói úti érdekeltség az iránti kérelmét, hogy ezen útvonal a törvény- hatósági úthálózatba felvétessék, azonban a kérvényt felterjesztette a miniszterhez. — A belügyminiszter nem hagyta jóvá a vármegye azon határozatát, a melylyel az 1901. évi árvaszéki nyomtatványok ára a tartalék-alapból rendeltetett kiutaltatni. A közgyűlés ismét felirt a miniszterhez, hogy előbbi határozatát hagyja jóvá. — A közgyűlés a főispán éltetésével ért véget.

Közigazgatási bizottsági ülés.

Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. hó 8-án tartotta november havi ülését.

Jelen voltak : gr. Hugonnai Béla főispán elnök, Nagy László alispán, Isaák Dezső Kende Zsigmond, Domahidy Sándor, Szuhányi Ödön, Böszörményi Sándor, Jékey Zsigmond, N. Szabó Antal és Balázsy József biz. tagok. — Ilosvay Aladár, Kemény Alajos, Kováts Béla, dr. Serly Gusztáv, Ilosvay Ferencz, Kacsó Károly, dr. Schönpflug Richárd, Dénes Lajos szakelőadók. — Nagy Béla, Luby Géza és Luby Béla elmaradásukat kimentették.

Az alispán havi jelentése szerint szept. hóról átjött 1625, október hóban bejött 2809, összesen 4434 ügydarab, a melyből a múlt hó folyamán elintéztek 2766 ügydarabot.

A belügyminiszter tudatta a bizottsággal, hogy azon határozatát, a melylyel a közművelődési pótadóból 2000 koronát szavazott meg a székház gyűlés terme részére megfestendő gr. Battyáni Lajos arczképére, jóvá nem hagyta. A bizottság ezen határozatról a közgyűlést értesíti.

A törvényhatósági ipartanácsba a közig, bizottság titkos szavazással rendes tagoknak megválasztotta: Wagner Lajost, Nonn Ferenczet, póttagnak Hadnagy Ignáczot és Janiczky Györgyöt. A debreczeni iparkamara a magarészéről megválasztotta rendes tagoknak : Vetzák Edét és Nonn Gyulát, póttagoknak: Kínál József (kereskedő) és Ősz Jánost.

Istvándi és 12 f.-gyarmati járásbeli község a legelőkön előfordult aszály miatt adó elengedésért folyamodott a kir. pénzügyigazgatósághoz, a mely elutasította a kérelmet s igy került felebbezés folytán a bizottsághoz ez ügy. A kir. pénzügyigazgató határozati javaslata is az volt, hogy elutasittassanak a kérelmező községek, mivel a törvény csak is a szántóföldekre nézve engedi meg a jogczimet az adóelengedésre aszály esetében. Ebből egy kis elvi vita kerekedett, a melyben részt vettek Kende Zsigmond védve a fellebbezők álláspontját, Kemény Alajos kir. pénzügyigazgató, védve a törvény rendelkezését, továbbá Nagy László alispán, N. Szabó Antal és Isaák Dezső s a vita vége az lett, hogy a felebbezők kérelméhez képest határozott a bizottság, a mely határozat ellen a kir. pénzügyigazgató felebbezést jelentett be. A közigazgatási bizottságot elhatározásában az vezette, hogy e tekintetben a köz. bíróság elvi határozatát provokálják s ha ez is olyan lesz, a minőt az említett bíróság már hasonló esetben hozott, a vármegyei közgyűlés elé viszik e kérdést, hogy felírjon e tekintetben a törvényhozáshoz esetleges novelláris intézkedés végett. A közigazgatási bizottság e tekintetben hivatása magaslatán álló harározatot hozott, mert egyik főfeladata a közigazgatás terén észlelt nehézségek és hiányok orvoslása.

A kir. államépitészeti hivatal főnökének havi jelentése szerint október havában befolyt a vármegye területén 23955 kor. 45 fillér útadó, a hó végén hátralékban maradt 175349 kői 59 fillér.

A kir. tanfelügyelő havi jelentéséből megtudtuk azt, hogy éveken át tartott fáradozás után sikerült a kir. tanfelügyelőségnek az eddig teljesen iskola nélkül volt Iloba bánya-telepen magyar tannyelvű községi iskolát felállítani, a melyet az állam 780 kor. évi összeggel segélyez.

A múlt október havában befolyt a vármegye területén 218,666 kor. 97 fillér egyenes adó, hátralékban maradt október végén 2125123 kor. 06 fillér.

HÍREK.

— Személyi hir. Gr. Hugonnai Béla vármegyénk főispánja a tegnap reggeli vonattal Budapestre utazott, a honnét ma este érkezik vissza székhelyére.

— Hivatal vizsgálat. Főispán ur ő méltósága a múlt héten a központban tartott beható vizsgálatot a közigazgatásnál, árvaszéknél és levéltárnál.

Tegnap este a vármegyei székház pazarul feldiszitett nagytermében megtartott mulatsága a nőegylet és vöröskeresztegyletnek, minden tekintetben fényesen sikerült. Részletes tudósítást azonban az estélyről csak jövő számunkban hozhatunk.

— A vármegyei muzeum. A vármegyei bizottsági közgyűlés a jóváhagyott vármegyei múzeumi és könyvtári szabályrendelet alapján a vármegyei bizottsági tagok és a Nagykárolyi Kölcsey egyesület kebeléből a vármegyei múzeumi bizottságot megalakitván, ez a bizottság az alispán elnöklete alatt november hó 4-én tartotta meg Kende Zsigmond, Palczer Ernő, Asz-