Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-14 / 28. szám
SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE.-■* MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, mSZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: Nagy-Kár olybán, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyei községek egyházak, iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. *==Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. ______________ 2. §. Ezen czélja megvalósítása végett a vármegye székhelyén Nagy-Károlyban, a „Nagykárolyi Kölcsey- Egyesület“ támogatása mellett múzeumot és könyvtárat állít fel, és muzeum keretében egy a Kölcsey Ferencz emlékeinek megőrzésére szolgáló Kölcsey-szobát rendez be, és azokat a közönségnek használatul rendelkezésére bocsátja. — Ezen múzeumban helyezi el az adományozás vagy vétel utján a vármegye tulajdonává lett ingó tárgyakat, vagy a melyeket magán felektől a magán tulajdonnak épségben maradásával megőrzés végett átvett. 3. §. A muzeum a vallás és közoktatásügyi m. kir. minisztérium legfőbb felügyelete alatt áll; melyet az a törvényhatósági, községi, felekezeti és egyesületi múzeumok és könyvtárak országos felügyeletére, szervezésére és gyarapítására vonatkozó és Ő cs. és apostoli királyi Felségének Bécsben, 1897. évi decz. ho 10-én kelt legfelsőbb elhatározásával legkegyelmesebben jóváhagyott szabályzat értelmében gyakorol. 4. §. A muzeum a vármegye törvényhatóságának tulajdonát képezi, annak fentartásáról első sorban a vármegye közönsége gondoskodik. A fentartás költségeinek fedezetét képezik továbbá az állam segélye és a magánosok részéről teendő alapítványok és azok pénzadományai. 5. §. A muzeum addig is, mig ennek a czéljaira egy megfelelő, külön épület emeltetik, a vm. székházban helyeztetik el. 6. §. A muzeum pecsétje : Szatmár vármegye czimere a következő körirattal: „Szatmár Vármegye Múzeuma Nagy-Károlyban, 1900“. 11. A muzeum czélja és igazgatása. 7. §. A muzeum rendeltetése: a) a múlt helyi vonatkozású régészeti, geológiai, történelmi, művészeti, irodalmi és müipari emlékeinek és maradványainak ; b) a jelenkor történelmi emlékeinek, természetrajzi, táj és népismei adatainak, az ipar és művészet remekeinek összegyűjtése, rendezése és megőrzése; czélja pedig mindezeknek tanulmányozás végett való kiállítása és szemleltetése által a közmivelődés terjesztése. 8. §. A törvényhatósági bizottság az 1. §-ban megjelölt és a 7. §-ban részletezett feladatot múzeumi bizottsága által gyakorolja. HIVATALOS RÉSZ. Ad. 18098—1901. sz. Hirdetmény. „A vármegye közönségének f. évi május hó 14-én tartott rendes közgyűléséből 346. sz. a. kelt határozatát a 15 napi felebbezési határidőre figyelmeztetéssel teszem közhírré. Nagy-Károly, 1901. julius 11. Nagy László, alispán. Szatmár vármegye közönségének Nagy-Károlyban 1901. évi május hó 14-én tartott redes bizottsági közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata. 346—1901. bjkvi sz. Olvastatott Luby Géza bizottsági tag indítványa, mely szerint határozza el a törvényhatósági közgyűlés, hogy a vértanúi halált halt gr. Batthyány Lajos Magyarország első felelős miniszter-elnökének arczképét a közgyűlési ülésterem számára megfesteti, s a leleplezési üunepélyt még ez évben megtartja. Az indítvány közhelyesléssel elfogadtatik, s az állandó választmány véleményével egyezőleg gr. Batthyány Lajos Magyarország vértanúi halált szenvedett első felelős miniszterelnökének életnagyságu arczképét a gyü- lésterem számára megfestetni elhatározza a közgyűlés, a megfestés költségeire pedig a vármegyei közművelődési pótadó terhére 2000 koronát szavaz meg, uta- sittatik egyidejűleg vármegyei alispán, hogy ezen határozatot szabályszerűen tegye közhírré, a közhírré tétel idejének lejárta után a közigazgatási bizottság szabályszerű határozatának kikérése és csatolása mellett jóváhagyás végett a nmltsgu m. kir. belügyminiszter úrhoz terjessze fel és a kormányhatósági jóváhagyás kinyerésétől számított egy éven belől a leleplezési ünnepély előkészítéséről megfelelően gondoskodjék. Miről vármegyei alispán további megfelelő intézkedés végett jegyzőkönyvi kivonaton értesittetik. Kmf. Kiadta: Ilosvav Aladár, vm. főjegyző. Nagy László, alispán. 11947—1901. sz. Hirdetmény. A létesitendő vármegyei muzeum és könyvtár ügyében kelt módosított szabályrendeletet és az azt elfogadó 326—1901. bjkvi sz. a. hozott törvényhatósági közgyűlési határozatot azon figyelmeztetéssel teszem közhírré, hogy az ellen a netaláni felebbezések a kihirdetés illetőleg közzététel napjától számított 30 nap alatt hozzám nyújtandók be. Nagy-Károly, 1901. junius 28. Nagy László, alispán. Szatmár vármegye közönségének Nagy-Károlyban, 1901. évi ápril hó 12-én tartott rendkívüli bizottsági közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata. 326—1901. bjkvi sz. Olvastatott a nagyméltóságu m. kir. belügyminiszter urnák f. évi 4075. sz. a. kelt leirata, melylyel a vármegyei muzeum és könyvtár és ennek keretében létesitendő Kölcsey-szoba ügyében múlt évi május hó 10. s folytatva tartott közgyűléséből 194. sz. alatt hozott szabályrendeletet azzal küldi le, hogy az általában alkalmasnak találtatott az újonnan létesített intézmény szervezésének és igazgatásának szabályozására, csupán a 9. 14. és 23. §. megfelelő módosítása és a 15. §. 6. és 7. pontja kihagyása rendeltetik el. Az állandóválasztmány véleményével egyezőleg a 194—1900. bjkvi sz. alatti közgyűlési határozattal megalkotott szabályrendelet 9. 14. és 23. §§-ai a miniszteri leirat értelmében módositattni, a 15. §. 6. és 7. pontjai kihagyatni rendeltetnek, vármegyei alispán pedig utasit- tatik, hogy az ekként módosított szabályrendeletet szabályszerűen hirdettesse ki, és kihirdetés után jóváhagyás végett a nagyméltóságu m. kir. belügyminiszter úrhoz 3 egybehangzó példányban az esetleg beérkezhető felebbezésekkel együtt terjessze fel. Miről vármegyei alispán a beterjesztett iratok kiadása mellett további megfelelő eljárás végett jegyzőkönyvi kivonaton értesittetik. Kelt min? fent. Kiadta: Ilosvay Aladár, vm. főjegyző. Nagy László, vm. alispán. Szabályrendelet. Szatmár vármegye múzeumának és könyvtárának szervezéséről. 1. Általános rész. 1. §. Szatmár vármegye törvényhatósági bizottsága a vármegye őstörténelmi, embertani, történelmi, régészeti, irodalmi, művészeti, müipari, geológiai, természetrajzi, tájismei, népismei érdekeit a vármegye közönsége egyetemének gondviselése alá helyezi s ezen rendelkezése által az egységes magyar közmive- lődést előmozdítani, fejleszteni és terjeszteni kívánja. T Á R C Z A. Utolsó jelenetek. Judith. Siess hat, — hogy ne lássalak soha, — Fellegbuvó csillag majd elvezet. Hogy villámlik ! — Zivatar lesz az éjjel! Ne várnál mégis ? — Nem, nem — csak eredj! Mig nálam itt időztél, más tanyákon Mulasztottál más, édes perczeket. Szegényebb lettél, — kergesd hát, utolérd ! Csak ne nézz vissza ! Csalj meg ! Elfeledj! Egy szót se szólj! Üdvözlöm azt az asszonyt! Pejkó nyugodj! Mit akar az az állat ? Hozzám nyerit ? Szoktasd el a kezemtől! Mér’ tudna jobban emlékezni nálad? Ez dörgés ! Menten elered a zápor, És hogy jutsz át, ha a patak megárad ? — Az ablakom majd utadra világol, — Az Istenért menj! — Nem sírok utánad ! Egyszer. Valahol egy szomorú aszonyt Látott meg Don Juan, Ki mint a porczellán, fejér volt, És csendes, szótalan. Gondolta : „Jó voln’ összetörni, Megnézni, — bent mi van ?“ Közelebb ment és nézte, nézte, S a szive elszorult. Ráismert. Egyszer ez a bálvány Már Összetörve volt. „Egy érintésre vége volna, Kegyelem néki!“ — szólt. Estve. Jó estét, emlékek ! Adj Isten, álmák! Az ifjú múltból ha még fel is szállnak Fantomjai a sugárteli délnek : Lengő, testetlen árnyak már, — nem élnek. Még tegnap, — száraz szemmel, lázban égve, — Némán dobáltam a kályha tüzébe Mennyi papirt, — hogy hullt a pernye rájuk...— Az én mezőmön igy nyíltak virágok. S ma,— mert sok ócska holmit szertehányok,— Előkerül még egy. — Adj Isten, álmok ! És könnyű kedvben, halkkal dudorászva Felküldöm a többihez a padlásra. Egy madár. Fehér a föld, fehér az ég, S a hófuvásos táj felett Kereng, leszáll, meg felrepül Setét, zajos madársereg, Szeret, gyűlöl, eszik, iszik, Csácsog, pöröl, él mindegyik. Ki érti meg a csókaszót, S a varjuszivek titkait ? Csak egy fekete, bus madár Ül egymagába a fatetőn, Csak egyre nézi társait Közömbösen, kételkedőn. És kél talány ! — És úgy gyötör A többi száz titok között : Egykedvű bölcs-é az az egy, Vagy boldogtalan száműzött ? Margit. Etessétek az ég madarait.*) Tekintsetek az égi madarakra : mert azok nem vetnek, nem aratnak, sem a csűrbe nem takarnak, mindazonáltal a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Máté Év. 6. 26. Az ur angyala pedig kiáltva mondá: minden madaraknak, a melyek repdesnekvala az ég közepette: Jöjjetek el és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára. János Jelenései, 18., 19. A könyvek könyve, a mint a bibliát nevezni szokás, olyan mint a tenger, mely megtermi a ragadozó czápát, de megtermi a drágagyöngyöt is. íme e rövidke fejezet élére állítottam annak a nagy tengernek két igazgyöngyét. Az első mondja, hogy a mennyei Atya a természet madarairól sem feledkezik meg, nekik is terítve van a természet asztala. A második azt mondja, hogy a nagy Isten meghívja az ég madarait vacsorára, azaz: megeteti, nehogy éhen hajtsák ártatlan fejőket szárnyaik alá, a mikoron rájuk köszönt az éjszaka és a midőn az étel emésztése során gyűjtik fel az erőt, hogy a következő napon hozzálássanak a madármunkához az anyatermészet és a magunk javára. Mikoron a kegyetlen tél betemeti a földet, zúzmarája pedig belepi a fáknak legvékonyabb ágacskáját is; a sik vizet ismét vastag jégkéreg vonja be; de még maga a csörgedező patak is hévaras jégkéreg alatt siet tova : akkoron az ég madarainak legkedvesebbjei beszorulnak a szérüskert sövényére, innen lassanként az udvarokba és faluhosszat az útra, hogy valami silány eledelhez jussanak és ne vegye meg őket a tél kemény hidege. De sőt még a varjú is bevonul; felborzolt tollal ott gubbaszkodik a házorom károgóján és csak néha-néha hallatja rekedt kiáltását. A jámbor czinege pedig nagy bizalmasan beszáll az eresz alá, hogy a koszorugerenda hasadékaiban keresse az alvó rovart; néha meg épen az ablakra *) Mutatvány Hermann Ottónak a földmivelésügyi m. kir. miniszter kiadásában megjelent „A madarak hasznáról és káráról* czimü müvéből.
