Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-14 / 28. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

E czélját foganatosítandó 24 tagú bizottságot választ, és pedig felerészben a vármegye bizottsági tagjaiból fele részben pedig a „Nagykárolyi Kölcsey- Egyesület“ tagjaiból.

Arra az esetre pedig, ha a „Nagykárolyi Kölcsey Egyesület“ megszűnnék, a vármegye közönsége fent tartja magának a jogot, hogy a múzeumi bizottság tagjainak fele részét az ügy iránt érdeklődő vm. lakosok közül szabadon választhassa.

A bizottság czime, „Szatmár vármegye múzeumi bizottsága“ és székhelye a vármegye székhelye.

9. §. A bizottság tisztviselői: az elnök, az alel- nök, a jegyző és a levéltárnok mellett egy vagy a jövendőben felmerülhető szükség mérvéhez képest több múzeumi őr.

10. §. A bizottság elnöke a vármegye mindenkori alispánja, alelnöke pedig a „Nagykárolyi Kölcsey Egyesület“ elnöke, vagy alelnöke; a mint ezt a nevezett egyesület kijelöli.

11. §. A bizottság elnöke ezen minőségben:

1. Képviseli a bizottságot úgy a közgyűlés mint az ország hasonirányban működő testületéi irányában.

2. Összehívja a bizottság üléseit s azokon elnököl.

3. Szakszerű dolgozatoknak ülésén való bemutatására előadót rendel.

4. Sürgős esetekben a bizottság nevében intézkedik s eljárásáról a bizottság legközelebb tartandó ülésén jelentést ad.

12. §. A bizottság alelnöke helyettesíti az elnököt minden eljárásában.

(Folyt, köv.)

Budapest.

Az egykori egyszerű kis és jelentéktelen Pest-Budából négy évtized lefolyása alatt amerikai gyorsasággal fejlődött a mi remekszép Budapestünk, mely ma Európa legszebb nagyvárosai közé számittatik. Talán a legszebb is, legalább ezt mondják az idegenek, akik Budapesttől egészen el vannak ragadtatva, mig mi budapestiek, akik itt nőttünk fel, kik úgyszólván keletkezni láttuk, kevésbé vagyunk e remek város bájai iránt fogékonyak. Úgy vagyunk vele, mint ama bizonyos fajtája a házas embereknek, kiket a házibarátnak kell, hogy figyelmeztessenek nejeik bájaira és csak akkor kezdik nejüket megismerni, mikor azt már a házi barát régen fölfedezte.

Igazán szép, elragadó és pompás a mi Budapestünk, a hogy a kék Duna partján el- nyujtózik. Kívül, belül modern város. És ennek előnyeit Budapest magában egyesiti. Építészeti tekintetben Budapest Európa minden modern nagyvárosaival veszi fel a versenyt, sőt bizonyos vonatkozásokban felül is múlja azokat, mivel még egy egészen uj város, melyben még a legrégibb házak is alig száz évesek. Budapest fekvése a Duna mindkét partján, remek hátterével a paradicsomi szépségű budai hegyekkel úgyszólván összehasonlíthatatlan. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a világ egy városa sem mutathat fel ehhez foghatót. Az idegen, aki egyszer Budapestet a várbástyáról, a

száll, hogy a fája és az üveg között vizsgálgasson. És akkor mintha koczogtatná az ablakot és azt mondaná :

Szórjatok eledelt az ég madarainak !

Majd megszolgálják !

Hát most már azt kérded éntőlem édes Népem, hogy mit és hogyan adjunk, szórjunk ?

A ház végében, a szérüskertben, a hol valami csöndesebb hely van, melyre nem jár a majorság, sem az örökké éhes falánk malacz, ott néha felkeli vágni egy-egy érett tököt, hogy a czinege hozzáférhessen a magjához, mert azt mondja a példabeszéd;

Örül a czinege a tökmagnak.

Egy kis ocsu—rostaalja — mindég akad, hát azt is ki kell szórni, megpótolva egypár marék törek- kel a szénapadlásról, a melyben sok a fűmag, szegény sármánynak, pipiskének jó eledele. A jó gazda- asszony könyörületes szive juttathat egy kis kölest, néhanapján egy kis kendermagot is. A ki pedig gyönyörködni akar a kis madarak vendégségében, örömében, az a kert alkalmas helyén vastagabb végével leszúrja, leássa a fennálló, vékonyabb végén hegyesre faragott póznát és reányársal magjával fölfelé egynéhány napraforgót — tányériczát.— Hogy terem aztán ott a természetnek minden magot is evő madara ! Hogy kopácsolja ki és hántogatja a kövér magot!

A mikor pedig a tányéricza üres, akkor a jó gazda leönti olvasztott fagygyuval és behinti, jól benyomkodja kendermaggal. A pózna csúcsán csóvavagy szalmaernyő legyen, hogy gonosz időben védje a kis madarak asztalát. Az alsó részen tövis legyen, hogy a macska se tehessen kárt. Ha elfogyott a napraforgó, közepén átfúrt deszkát tegyetek helyébe és arra szórjátok a madaraknak szánt eledelt.

Van az etetésnek ezer alkalma és ezer módja, le sem kell Írni, mert úgy is kitalálja a jó magyar ember szive és irgalma. Úgy is legyen !

Gellérthegyről vagy a Svábhegyről szemlélhette, sohasem fogja e panorámát elfelejteni és szívesen jön ismét vissza a „Kelet Királynőjéhez“ amint Budapestünket elnevezték, hogy legeltesse szemeit eme mámoros szép képen.

Ha már a mi Budapestünk építményeinél és remek fekvésénél fogva a világ legszebb nagyvárosaihoz számítható, úgy még számos gyógyforrásaival egy valóságos természeti kincset rejt magában, melyet minden más nagyváros megirigyelhet tőle. Már a török uralom korszakában ismert hőforrásai a Rudas, Rácz és Sáros fürdőknek, a Király és Császárfürdő újonnan megnyílt forrásai, a Margitsziget, valamint az Artézi-fürdő a városligetben, a budai keserűvízforrások és a Sósfürdő: az egész világon híresek és ismeretesek. Messze távolból jönnek ide, hogy a forrás áldotta Budapesten gyógyulást és szórakozást találjanak. Mindenhonnan jönnek ide Budapestre, csak Magyarországból nem, mert a magyar régóta az idegenben és nem a hazájában szereti pénzét elkölteni,

És ez nagy, igen nagy hiba, mely nemcsak a mi vidékieinknél. hanem még a budapestieknél is nagyon észrevehető. A budapestiben mindenekelőtt hiányzik a lokálpatriotizmus. A bécsi egész gondolkodásával és érzésével csüng az ő „Wean“-jén. „Es gibt nur a Kaiserstad“ valósággal hitvallássá lett benne és „Alte Steffel“ (bécsi dialektusban a Stefansthurm) ő rá nézve a legislegmagasabb, a mi létezik, rajongó szerelemmel és tisztelettel ragaszkodik az ő Stefansthurmjához, Bécs eme nagy jelképéhez. Hát még a berlini ! Berlin ist Berlin — Uns kann keener! Mindig és mindenhol jelszava ez és akár a Riviérán, akár Tirol dolomyt szikláin, Velencze lagúnáin, vagy az „arany szarv“ körül tartózkodik, mindig és mindig ismetelve halljuk tőle : „Det is sehr sehen, recht nett, aber Berlin !“

Epen igy van ez Londonnal és Párissal. London azért Angolország számára csak „the town“ „a város“ és Francziaország büszke Párisára. Az utolsó normandiai és bretagni-i paraszt örök óhaja: egyszer életében látni Párisi.

Nálunk, sajnos, ez egészen másképpen áll, rosszabbul. Legnagyobbrészt a budapestiek még csak nem is ismerik fővárosuk szépséget, keletkezni látták, ennek látásához annyira hozzá vannak szokva, hogy mindent fádnak és érdek- telennek tartanak. Es ehhez még egy csöpp vér is járul nomád ősapáink véréből, mely bennünk ama bizonyos érzést kelti, mely minket ismeretlen távolba terel. A budapesti nyáron át Ausztria és Svájcz hegyei között, télen azonban Velenczében, Firenzében, Rómában vagy a Riviérán vagy Cairó-ban található, csak Budapesten nem. És a vidéki még rosszabbul teszi. A helyett, hogy örülne, még görbe szemekkel nézi a főváros felvirágzását. Úgyszólván irigykedik a fővárosra, boszantja őt, hogy az ő Temesvárja, Kassája, Szegedje, vagy Vásárhelyje nem oly szép és nagy mint az ország fővárosa s ennek felvirágozására minden rendelkezésére álló eszközökkel való fejlesztése helyett kerüli, a hol csak lehet, s ha egy kéju- tazást akar tenni, inkább a külföldre megy, semhogy saját hazája szép fővárosába.

S ez igy nincs jól. Mert a főváros minden államban egyformán az ország szivét képezi, a honnan a vér, az élet, minden irányba kering. Csak ott, a hol a főváros nagy, hatalmas és fejlődő félben van, csak ott lehet szó az ország jólétéről. És ha ez mindenhol érvénynyel bir, mennyivel inkább bírna ez nálunk érvénynyel; Magyarország fővárosában. Egy nagy gazdasági elváltozásnak nézünk elébe ! Mert óhajtják és várják, hogy az eddigi agricultu- rális Magyarországon nagy önálló ipar létesit- tessék.

Nekünk kell és akarjuk is magunkat ipari téren a külföldtől függetlenné tenni és Budapest fővárosnak ebben a függetlenségi harcz- ban nagy feladat jutott. De hogy feleljen meg e nagy feladatnak, ha az összes vidéki faclo- roknál előzékenységre és fejlesztésre nem talál ? Mit gondoljon magának Budapestről a külföldi, mikor Svájczban, Tirolban, a Rajnán és Olaszországban úgyszólván egész serege található a vidéki magyaroknak, és látja, hogy magyar honfiak Magyarország fővárosát tüntetőleg kerülik? Minden külföldön lézengő

magyar száz külföldit tart vissza Budapest és Magyarország látogatásától. Ezt meggondolhatnák a vidékieink, kik a távol külföldön unatkoznak, holott pedig itthon, nálunk Budapesten oly szép s oly szórakoztató az élet.

Vármegyei közigazgatási bizottsági ülés.

— 1901. julius 12. —

A vármegyei közigazgatási bizottság f. hó 12-én tartotta meg rendes havi ülését gróf Hugonnay Béla főispán elnöklete alatt.

Jelen voltak: Isaák Dezső, Nagy Béla, Nemestóthi Szabó Antal, Jékey Zsigmond, Luby Géza, Böszörményi Sándor, Nyárády László, dr. Serly Gusztáv, llos- vay Ferencz, Dénes Lajos, Luby Béla, Kováts Béla, Ilosvay Aladár, Almássy Ignácz. — Balásy József, Do- mahidy Sándor, Kende Zsigmond, Szuhányi Ödön és Kacsó Károly távolmaradásukat kimentették.

Luby Géza a matolcsi holt Számos-meder áttöltése ügyében interpellálván az alispánt, az alispán megnyugtatta interpellálót, hogy az ügy rövid időn érdemlegesen el fog intéztetni. Az interpelláczió kapcsán felemlítette az alispán, hogy a kereskedelmi miniszter leiratot intézett a vármegye közönségéhez, melyben a matolcsi állandó hid létesítése ügyében egy kimerítő tervezet és javaslat felterjesztését rendeli el.

Az alispáni hivatal ügyforgalma junius hóban következő volt: május hóról elintézetlenül átjött 1187, junius hóban beérkezett 3266, s igy elintézendő volt összesen 4453 ügydarab, melyből junius hóban elintéz- tetett 3437, s igy junius hó végén elintézetlenül maradt 1016 ügydarab.

A személy és vagyonbiztonság junius hóban kedvező volt. Az állategészségügy junius hóban kedvezőtlen volt, amennyiben a lépfene, sertésorbáncz, rüh- kór, sertésvész és veszettség több községben uralgott.

A kereskedelemügyi miniszter Schifbeck Mátyás nagykárolyi lakos kérelmére megengedte, hogy nevezett költségére a szilágysági h. é. vasút 73—74. közti szelvényén egy útátjáró létesittessék.

A vármegye közönsége folyó évi tavaszi közgyűlésében elhatározván, hogy a vármegyei székház nagyterme részére gróf Batthyány Lajosarczképét megfesteti, e czélra a vármegyei közművelődési alap terhére 2000 korona megszavaztatott s a határozat jóváhagyás végett a belügyminiszterhez felterjesztetett.

Kaufmann Jenő Nagy-Bánya városi m. kir. állatorvos ellen a Nagy-Bányán általa sertésvésznek megállapított sertés megbetegülési eset ügyében tanúsított felületes eljárása miatt a fegyelmi vizsgálat elrendeltetett s a vizsgálat foganatosításával az alispán bízatott meg.

Az árvaszéki elnök jelentése szerint a vármegyei árvaszék ügyforgalma junius hóban a következő volt: május hó végén elintézetlenül átjött 5824, junius hóban beérkezett 3142, s igy junius hóban elintézendő volt összesen 8966 ügy darab, melyből elintézi etett 3418, s igy elintézetlenül maradt 5548 ügydarab.

A vármegyei főorvos jelentése szerint junius hó folyamán a közegészségügy általában kedvező volt s gyógykezelt beteg 294, nem gyógykezelt beteg 320 halt meg a vármegye területén. A járványos betegségek közül a kanyaró uralgott Remetemező,Rozsály és Császló a vörheny pedig F.-Gyarmat, Istvándi, Jánk, Vámfalu és Ar.-Megyes községekben. Orvostörvényszéki bon- czolás 3 esetben, orvosrendőri bonczolás szintén 3 esetben tartatott a múlt hó folyamán. A kórházak forgalma junius hó folyamán a következő volt : a nagykárolyi közkórházban Hl, a f.-gyarmati közkórházban 52, a nagybányai kórházban 20, az erdődi kórházban

31 és a nagysomkuti kórházban 67 beteg ápoltatott s az összes ápolási napok száma 3993 napot tett ki.

Az építészeti hivatal jelentése szerint junius hóban 24989 korona 48 fillér útadó folyt be, s junius hó végén az útadó hátralék 166,527 korona 73 fillér volt.

A kir. pénzügyigazgató jelentése szeiint junius hó végéig egyenes adóban befolyt összesen 581,557 kor.

32 fii., s junius hó végén hátralékban maradt 1.896,633 korona 07 fillér. Hadmentességi díjban az első félévben befolyt 3562 korona 24 fillér s hátralékban maradt 123,653 korona 51 fillér. Bélyeg és közvetlen illeték junius hóban 34645 korona 66 fillér folyt be. Fogyasztási és italadóban junius hóban befolyt 9053 korona 71 fillér.

Az idei termés.

(Hivatalos miniszteri jelentés.)

A földmivelésügyi miniszter által az ország mezőgazdasági állapotának junius 30-iki állásáról kiadott kimutatása még az eddigieknél is borongósabb hangon szól idei termésünkről, amely már most egész bizonyosan jelentékenyen mögötte marad a tavalyinak. Az időjárás sem az érés, sem az aratás idején nem kedvezett a vetésnek s igy a mai számok még a tiz nap előtti becslésnél is alacsonyabbnak mutatják a várható hozamot. Végleges eredményről azonban még mindig nem lehet szó, mert eddig csak a repcze aratása van teljesen befejezve, a többi gabonanemüt az ország legtöbb helyén csak most vágják. A mai jelentés a búzatermést 36.219,451 métermázsára teszi, a tiz nap előtti 36.446,905 métermázsával szemben. Tavaly 38.434,171 métermázsa búzánk termett s igy az idén több mint két millió métermázsával kevesebbet önthetünk a garatra. Idei rozstermésünket 11.759,773 métermázsára becsüli a miniszter, a junius 20-iki

Folytatása a mellékleten.