Szatmármegyei Közlöny, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-30 / 26. szám
Nagy-Károly, 1901. junius 30. 20. szám. XXVII. évfolyam. Szatmármegyei Közlöny TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ^ ós VEGYESTARTALMU HETILAP. SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. HN* MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. ^ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: Aágy-Károlybán, Jókay-utcza 2. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyei községek egyházak, iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 5 korona. sät Egyes szám ára 20 fillér. *=Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. ________ HI VATALOS RÉSZ. 17327—1901. sz. Hirdetmény. A vármegyei lótenyésztési bizottság elnökének f. évi 17. számú átirata folytán ezennel közhírré teszem, hogy a nagyméltóságu földmivelésügyi m. kir. miniszter ur 46016. számú leiratával felszólítja azon községeket, melyekben állami fedeztetési állomások felállittatnak, hogy a takarmány félékért a lehető legcsekélyebb árakat hozzanak javaslatba. Egyúttal figyelmezteti a községeket, hogy községi mén engedélyezése iránti kérvényüket mielőbb terjesszék be a vármegyei lótenyésztési bizottság elnökéhez méltóságos Sveiczer Gábor úrhoz (lakik Aranyos-Megyesen) mert a nagy kereslet folytán a később érkező folyamodványok, figyelembe vehetők nem lesznek. Értesittetik továbbá a lótenyésztő közönség, hogy a m. kir. földmivelésügyi miniszter ő nagy méltóságának 50920—Iljl. számú leirata folytán a szatmárné- metii ménteleposztály ménanyagának osztályozása, illetve selejtezése folyó év julius hó 16-án fog megtartatni s a jelzett napon a méntelepnél kiselejtezett tenyésztésre azonban még használható mének, mindjárt a helyszínén elfognak adatni. Nagy-Károly, 1901. Junius 22. Alispán helyett: Ilosvay Aladár, vm. főjegyző. Kereskedelmi tudakozódás. (Sz.) Ez egy igen fontos dolog. A kereskedő, midőn egy általa közelről nem ismert vevő, a gyáros, midőn a vásárolni akaró kereskedő vagy iparos, a vállalkozó midőn a munkálatokkal megbízó czég vagy testület hitelképességéről informácziókat óhajt beszerezni, a tudakozódó irodákhoz fordul. Ezek a t. tudakozódó irodák a kereskedelmi és ipari forgalomban a legnehezebb és bizony nem is a legszebb hivatást töltik be, ők teljesitik a kereskedelemben a detektiv szerepét. De kétségtelen, hogy szükség van rájuk. Manapság midőn messze országok és világrészek polgárait köti össze a kereskedelmi és ipari érdek- közösség, már nem lehetünk el nélkülük. Á müveit nyugat országaiban hatalmas intézményekké fejlődtek ki az úgynevezett informations — bureauk. Óriási ismeretségük, összeköttetéseik s a rendelkezésükre álló nagyszámú alkalmazott révén egykettőre megbízható felvilágosítást tudnak nyújtani a kérdezett egyén vagy czég vagyoni állapotáról és hitel- képességéről. Nagy vállalatok ezek s föltétlenül megbízhatók. A kereskedők és iparosok teljesen megbíznak abban, hogy a valódi tényállást tárják lel előttük s szívesen fizetik az aránylag eléggé magas tudakozódási taksákat. Nálunk Magyarországon is leginkább a fővárosban vannak ilyen tudakozódási irodák. Sajnos, ezek sokkal alacsonyabb nívón állanak, mint a külföldiek. Úgy megbízhatóság, mint lelkiismeretes munka dolgában nagyon messze állanak a tökéletestől. Úgy vagyunk a hazai tudakozódó irodákkal is, mint számos a külföldtől átvett intézményeinkkel. Csak a czim, a külső forma van meg nálunk, de a tartalma hiányzik. Pedig a magyar kereskedő vagy iparos bizonyos esetekben föltétlenül rá van utalva a tudakozódó irodákra. S midőn a kezéhez kapja ez irodák érte;:' gyakran van vele úgy, hogy. semmi hasznára nincsen. Mert az iroda csak annyit, gyakran még kevesebbet tudott meg az illető egyén hitelképességéről, mint a mennyit maga az illető kérdezősködő is tudott. De még gyakrabban megesik, s ez a legnagyobb baj, hogy az iroda értesítése nem felel meg a valóságnak. A hitelképes emberre rámondja, hogy tönkre ment ekszisztenczia, és a tényleg tönkre mentről azt állítja, hogy lehet annak akármennyit is kölcsönözni. Sok hamis csődnek okai, s a kereskedőnek és gyárosnak ezer és ezer forintnyi veszteségeit első sorban a tudakozódó irodák okozzák, az ő megbízhatatlan informáczióikkal. Miért van ez? Első sorban azért, mert van Magyarországon nem egy tudakozódó iroda, mely irreálisan dolgozik Olyan emberek vezetik, 'Rkt+í^ibuktak már mindennemű vállalkozásból s végső menedékképpen tudakozódó irodát nyitottak. Az ilyen ekszisztencziák előtt természetesen nem lebeg ideális czél. A tiszta kéz előttük ismeretlen fogalom. Olyan informácziókat adnak, melyből a legtöbb hasznot remélik. Elég gyakran van úgy, hogy az ilyen svindli irodák informáczióit azok Írják meg, akikről kérdezősködtek. Persze, az irodatulajdonos jól megfizetteti magát ezért a „támogatásáért“. S ezt megtehetik egész nyugodtan, a károsult fél felelősségre nem vonhatja őket, mert Magyarországon semmiféle törvény nem tiltja, korlátozza az ő manipuláczióikat. Azok az irodák pedig, melyek becsületes emberek kezében vannak, azért nem megbízhatók, mert nincsen összeköttetésük és tekintélyük. Ha kérdezősködnek valaki után, ridegen elzárkóznak előlük, revolverezést sejtenek. És pedig azért, mert e szédelgő tudakozódó irodák tönkre tették a vállalatok jó hírnevét Magyar- országon. Azt hisszük az összes érdekeltek közös óhajtását tolmácsoljuk, midőn arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a tudakozódó irodák ügyét törvényileg, esetleg kormanyrendeletileg, reformálni kell. Mindenekelőtt szükséges, hogy az ilyen irodák jogát bizonyos anyagi és erkölcsi kva- lifikáczióhoz kössék. Csakis fedhetetlen jellemű és komoly emberek vállalhatják magukra azt a felelősséget, melylyel a mások vagyoni viszonyairól való felvilágosítás jár. Másodsorban a büntető törvény teljes szigorával sújtsa azokat, akik akár az egyik, akár a másik féllel paktálnak vagy a valóságnak meg nem felelő informácziókat nyújtanak. Kötelezni kell az irodákat, hogy lelkiismeretesen és hűségesen teljesítsék a rájuk bízott feladatokat. T A R C Z A. Velenezében. Vagy elveszed azt a leányt, vagy megvonok tőled minden támogatást és vagyonomat az Orsolya szüzeknek hagyom. Ezt mondta az öreg Csáktornyái Balázs, tízezer hold és négy budapesti bérkaszárnya ura Csáktornyay Laczinak, mikor az esküvője előtt néhány nappal még egyszer megpróbálta megkérlelni a dölyfös nagybátyja szivét. Könyes szemmel könyörgött neki: ne kényszerítse rá azt a leányt, nem szereti, az sem szereti őt. A házasság boldogtalan lesz. Nem volt kegyelem, az öreg nem engedett. Csáktornyay László nem tartozott azon férfiak közé, akik farkasszemet tudnak nézni a rosszal, különösen a nyomorúsággal. Eladta magát. A szép Zámbor Lili is hasztalan sirt éjszakákon keresztül, hasztalan tépte a haját, mikor a szabó elhozta neki próbára a menyasszonyi ruhát. Özvegy Zámbor Mátyásné szigorú, erkölcsös matróna volt. Őt is úgy adták férjhez, mint Lilit, szerelem nélkül, meg sem kérdezték, s egy szép napon megtudta, hogy menyasszony. Még is jól érezte magát férje oldalán. Ha én nem haltam bele, neked sem lesz bajod, szólt a siránkozó menyasszonynak. És egymásé lettek. Szomorú lakodalom volt. A násznép hírül vitte az ismerősöknek, hogy soha még nem láttak olyan bánatos jegyes párt. Egy gondolat ringott a bűbájos holdfényben ragyogó lagúnán. Két fiatal lélek ült egymás mellett, halaványan, hallgatagon. Az ifjú asszony szeme részvétlen hidegséggel siklott végig az éjjeli Velencze bűbájos látványán, a férfi komoran bámult maga elé. Nem volt semmi mondani valójuk. Hirtelen hangos ének zavarta meg a csendet. Szentimentális német nóta: Ob ich diech liebe ? Frage die Sterne. . . Erőteljes férfi bariton s egy gyönge alt hang énekelt. Mikor a gondola közelebb jött, Csáktornyayék meglátták az éneklőket. Fiatal szőke úri ember és egy ugyancsak fiatal és szőke asszonyka szorosan átölelve tartották egymást és énekeltek, a hogy a torkukon kifért. Nyilván ezek is mézes heteiket élték. A német nem bírta el szive boldogságát, abban hagyta az éneket és megcsókolta asszonyát. Aztán átkiabált: Cute Nacht! Schöne Nacht! Glücklieche Nacht. Emezek nem válaszoltak. Mozdulatlanul ültek egymás mellett s mintha óvatosan ügyeltek volna, hogy szemeik ne találkozzanak. Hosszas hallgatás után végre megszólalt a férfi: Gyűlöl ? Lili! Az öt napos asszony nem felelt. Látja, Lili, itt lent, a mély viz fenekén jobb lenne feküdni, folytatta a férj. Hangja remegett, az asszony érezte, hogy a másik könyezik. — Ne búsuljon, Laczi, hiszen mi nem tehetünk róla. — De igen. Én tehetek róla. Gyáva voltam. Ismét nem felelt az asszony — Igen, gyáva voltam, folytatta a férfi. Azért engedelmeskedtem nagybátyámnak, mert azzal fenyegetett, hogy kitagad. És én utálom a szegénységet. — Hát igy jobb ? fakadt ki keserűen az asszony. — Nem hittem, hogy ilyen szomorú lesz. Azt hittem, hogy. . .hogy vigabb leány. — Mást akart maga mondani, Laczi. Csak mondja ki bátran. A férfi hirtelen megfordult és megragadta Lili kezét, azt a jéghideg apró, nedves kezet. — Ugye Lili, maga szerelmes valakibe ? Lili intett a fejével. — Igen, mondta egyszerűen. Csáktornyay belekábult ebbe a rövid szócskába. Mohón, öntudatlanul kérdezte : — Mióta ? — Három éve. — Kibe? — Török Sándorba. — Az aljegyzőbe ? — Abba. — Csókolóztak? — Igen. — Tudja-e, hogy biin, utálatos bűn az, amit most mondott ? Keserves zokogás volt a válasz. — Margit, Margit, dünynyögte a férfi. Aztán valami szilaj boszuvágytól elragadtatva, oda hajolt a siró nő arczához és lázasan susogta : — Én is szerelmes vagyok. Én is. Margitnak hívják. Maga nem ismeri őt. Pesten lakik. Szegény leány, tanítónő, azért nem vehetem el. Azóta talán már meghasadt a szive. . . Elakadt. Aztán folytatta : — Vagy pedig, lehet van már más neki. A nők könnyen vigasztalódnak. Van neki más, rám sem gondol már. És én itt gyötröm magamat miatta. Nem érdemes, bizonyosan nem érdemes.
