Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-04-01 / 13. szám
Nagy-Károly, 1900. ápril 1. 13- szám. XXVI. évfolyam. SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. *■SZERKESZTŐSÉG ós KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: Nagy-Kái-olyban, megyeház-utcza 46. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 5 korona.-ää* Egyes szám ára 20 fillér, mHirdetósek jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Bólyegdij minden beigtatásért 60 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. HIVATALOS R É S Z. Másolat: Magy. kir. belügyminiszter. 27413 ein. szám. Körrendelet valamennyi törvényhatóságnak. A magy. kir. pénzügyminisztérium megkeresése folytán a korona értékre szóló öt koronás ezüst érmek forgalomba hozatala tárgyában kiadott pénzügyminiszteri rendelet egy példányát oly felhívással küldöm meg a törvényhatóságnak, miszerint annak a törvényhatóság területén a legszélesebb körben leendő közzététele iránt megfelelően intézkedjék. Budapesten, 1900. évi márczius hó 14-én. M. kir. belügyminiszter. Másolat: Rendelet, a korona értékre szóló Öt koronás ezüst érmek forgalomba hozatala tárgyában. A cs. kir. osztrák pénzügyminisztériummal létesített megállapodás értelmében a koronaértékre szóló öt koronás ezüst érmek kiadása folyó évi márczius 15-iké- vel megkezdődik. Az öt koronás ezüst érmek és pedig úgy a .magyár mint az osztrák veretüek, az 1899 évi XXXIÍI.t.-cz. 4.czikke értelmében mindazpn fizetéseknél, a melyek koronaértékben teljesitendők névértékben fogadandók el. A magán forgalomban azonban senki sincs kötelezve öt koronásokat 250 korona összegen túl fizetéskép elfogadni, mig az állami és a többi közpénztárak az öt koronásokat fizetéskép korlátlanul elfogadni tartoznak. Az öt koronások a budapesti magy. kir. központi állampénztár és a váltópénztárakkent működő magy. kir. pénztárak által más törvényes fizetési eszközökre átváltatnak. Az öt koronások kiadását az Osztrák magyar bank pénztárai (a budapesti főintézet és az összes fiókintézetek pénztárai) eszközük, egyelőre azonban csak a rendelkezésre álló készlet erejéig, ausztriai értékű öt forintos államjegyek beszolgáltatása ellenében és ilynemű államjegyek megfelelő összegének visszatartása mellett. Budapest, 1900 évi márczius hó 8-án. M. kir. belügyminiszter. 771—1900. szám. További nyomozás czéljából közhírré tételre tudomásra hozom, hogy 1897 évben Kisszekeres községében tartózkodott, kubikus munkával foglalkozott, ismeretlen illetőségű Volta Ferencz és neje ismeretlen helyre távoztak, kiknek vagyonaként hátra maradt 4 drb gyékény, 1 drb ponyva, 1 drb mellény, T Á R C Z A. Képes levelezőlapok. Mint azokban a bizonyos régi jó időkben az volt a minden társalgást bevezető kérdés: „Hogy van ? hogyan érzi magát ?“, olyan elkerülhetetlen manapság az az újabb, de már is annyira elcsépelt kérdés : „Nagyságos Asszonyom szintén gyűjti az ansichts- eket ?“ Csakugyan alig foglalt helyet a névnapi társaság, már hallom az asztal túlsó oldalán az ékes magyar- sággal_ fogalmazott igét. Őnagysága persze gyűjti. Hogy ne gyüjtené ? Ki nem gyűjti már ma ? S megindul az élénk vetélkedés : kinek hányadik száz járja. A tányéromra vett sonka-szelet nagyon elfoglal; úgy teszek, mintha nem figyelnék a fölvetett tárgyra. De lehet is azt elkerülni! Mikor egyenesen azzal a kérdéssel fordulnak az emberhez: „Hány képes kártyája van már?“ Kénytelen vagyok szint vallani. „Soh’sem olvastam meg; nem gyűjtöm őket, csak éppen megőrzőm azokat, a melyeket a barátaim szívesek nekem küldeni.“ „Hiszen ez a gyűjtés!“ jegyzi meg egy fiatal leány a maga ártatlan naivitásában. Az „avatottak“ sietnek tiltakozni. Oh nem! Ez nem tudatos és rendszeres gyűjtés. Bizony ez nem az. A divatos vetélkedés csakhamar szenvedélylyé fokozza a kedvtelést s ez a szenvedély viszi rá a hölgyeket, hogy ismerőseiket felszólítsák, vagy érthető czélzással felhatalmazzák képes levelező-lapok küldésére. S még pedig leginkább fiatal urakat, a kik persze buzgó készséggel sietnek hasznát venni az engedélynél^ ________________________________________ ■ 1 drb szoknya, 2 drb női ujas, 1 drb zsák, 1 drb sapka, 2 drb trikó ing, l drb lábravaló, 1 drb nadrág, 1 drb rostély, 1 drb mérő zsineg 1 drb podgyászláda, 1 drb éjjeli lámpa, 1 pár fülbevaló — összesen 17 korona 50 fillér értékben. Mennyiben nevezettek ismeretlen tartózkodása mellett a jelzett tárgyak gazdátlanokká lettek, ezen tárgyak elárverésére igazolt tulajdonos nem jelentkezése eseten f. év április 3-án napjának d. e. 8 órája Fehér- Gyarmat községházához határnapul kitüzetik, azon hozzá adással, hogy körözés utján értesülő tulajdonos a jelzett ideig tulajdonjogának igazolására a Fehér-Gyarmati főszolgabírói hivatalnál jelentkezzék. Fehér-Gyarmat, 1900. évi márczius hó 1. Jékey Sándor, főszolgabíró. 10,002—1900. szám. Pályázat erdősítési jutalmakra. Az országos erdei alapból — a magasabb hegységek fensikjainak, tetőinek és gerinczeinek, vagy meredek oldalainak s közgazdasági érdekből erdésze- tileg művelendő oly területeknek beerdősitésére, melyeken hegyomlások, hó vagy kőgörgeteg megakadályozása, szélvészek és vizek rombolásának, valamint a futóhomok tovább terjedésének meggátlása végett az 1879. évi XXXI. t.-cz. 165.§-ában megjelölt erdősítés közgazdasági szempontból szükséges, — a folyó évre hat nagy jutalmat és tizenkét elismerő jutalmat tűzök ki és pedig: két elsőrendű nagy jutalmat egyen ként 1000 koronára, két másodrendű nagyjutalmat egyenként 800 koronára, két harmadrendű nagy jutalmat egyenként 600 koronára, három elsőrendű elismerő jutalmat egyenként 500 koronára, három másodrendű elismerő jutalmat egyenként 400 koronára, három harmadrendű elismerő jutalmat egyenként 300 koronára, három negyedrendű elismerő jutalmat egyenként 200 koronára. Versenyre bocsáthatók mindazok az erdősítések, a melyek a folyó évben nem állami költségen foganatosítva lettek, még pedig a nagy jutalmakra, ha egy tagban legalább 25 (huszonöt) k. holdra, az elismerő jutalmakra pedig, ha egy vagy két tagban legalább 10 (tiz) k. holdra terjednek. Versenyezhetnek erdőbirtokosok, birtokos testületek, polgári-, egyházi-, vagy úrbéres községek s illetve erdőlisztek, kiknek tanácsa szerint és felügylete alatt az erdősítés telje- sittetett — feltéve, hogy a jutalom odaítélésének idejében „Ah nem! Azt nem tesszük,“ heveskedik egy szép asszony s mindjárt bizonyságul is idézi szomszédját, az ifjú doktort. „Mondja meg czéloztam-e valaha rá, hogy küldjön nekem kártyát?“ — S ha tette volna is, — hangzik a válasz, — akkor se mondanám meg. — Tehát ez az úrnő nem tette. — De hányán vannak a kik igenis megteszik, de eltagadják. Érzik, hogy eljárásuk kifogásolható s meg se kisértik annak védelmére kelni. De van a kiben nem hiányzik ez az erkölcsi bátorság s kimondja hangosan, hogy: „Nincsen benne semmi.“ A mire pedig ezt a szót alkalmazzák, abban rendesen mindig van valami — helytelen. — S azután nefeledjük, hogy a képes levelezőlapokkal való visszaélést leányaink űzik legjobban. Végre is egy fiatal asszony már elvben többet megengedhet magának. Ő maga a legelső birálója saját tetteinek s a férj nem szokott, de nincs is hivatva olyan ellenőrzést gyakorolni mint a mama. — A mamának nem tiltják sőt nem is ellenzik. Egyik buzgó pártoló sietett e megjegyzéssel éket verni az érvelés réseibe.-- Nem bizony mert nem kérdezik tőlünk. Az ellenvetés találó lehetett, mert az urak maguk is nevetve bólintottak reá. Régen volt az, hogy egy lányhoz levelet Írhatni, különös kitüntetés volt, a melyre előre kikellett kérni az engedélyt. Nem is igen adták azt meg az eljegyzett vőlegényen kívül, csak az elfogadott udvarlónak. De ugyan kinek jutna eszébe megkérdezni szabad-e képes levelezőlapot küldenie. S minek is kérdezné mikor a kisasszonyok kéretlenül is olyan bőkezűen osztogatják e fölhatalmazást. — De ez nem levél. „Ez egészen más, önálló fogalom.“ — Bele nyugszom. A külömbség csakugyan szembeszökő. A régi jó tisztességes levél megszóliazok az újból létesített és jutalmazott erdőnek még birtokában vannak, illetve azt erdőtiszti minőségben koeeftti «.az erdősített területet a beerdősités biztos sikerének elősegítése végett a folyó évtől, vagy az első munkálatoktól kezdve a jutalom odaítélésének idejéig állandóan gondozták, a versenyező területen netalán pótlólag szükséges újabb erdősítési munkálatokat is évenként foganatosították s a létrejövő erdőnek az erdőtörvény 2., illetőleg 4. §-a szerint való kezelése iránt intézkedtek. A jutalmak az 1905. évben fognak oda Ítéltetni s a jutalomdij kétharmadrésze az erdősítés költségeit viselő erdőtulajdonost, egy-harmad- része pedig az erdősítést teljesítő erdőtisztet fogja illetni. A jutalmakat az országos főerdőmester, vagy helyettesének elnöklete alatt erdőtisztekből alakított öttagú bizottság ítéli oda az erdősítés sikerének be- igazolása után a teljesített erdősítés közérdekű becsének sorrendje és minősége szerint. A bíráló bizottság ítéletének alapjául szolgálnak az illetékes közig, erdészeti bizottságnak s illetve a kir. erdőfelügyelőnek a versenyre bocsátott erdősítések felett adott javaslatai és a bíráló-bizottság részéről esetleg teljesítendő helyi szemlék. A kik a kitűzött jutalmakra pályázni kívánnak, azok a folyó év tavaszán történő erdősítést legkésőbb folyó év julius hó végéig, a folyó év őszén történő erdősítést pedig legkésőbb folyó évi deczember hó 25-ig az erdősítés helyének, telekkönyvi számának, a terület nagyságának (k. holdakban) az erdősítésre használt fanemek, illetvg fanemeknek s utóbbi esetben azok elegyarányának pontos megjelölése mellett nálam jelentsék be. A pályázati feltételek meg nem tartása a versenyből való kizárást vonja maga után. Budapest, 1900. évi február hó. Földmivelésügyi m. kir. miniszter. Magyar ipar. Harmincz esztendő óta tömérdek czikkely, röpirat, parlamenti és egyéb beszéd szól a magyar ipar pangásáról. Ajánlottak ellene megszámlálhatatlan panaceát, próbálták igy, próbálták amúgy, de szemben azzal a nagytással kezdődött: „Mélyen tisztelt Nagysád ! s végződött hódoló tisztelet nyilvánítás mellett a teljes név aláírással. A kinek czime volt azt is oda tette. Dr. Nagy Béla például igy irta alá, mert nem tartottuk elég tiszteletteljesnek ha csak egyszerűen „Nagy“ lett volna az aláírás. Ma ugyanaz a fiatal ur nem levelet, de képes levelezőlapot ir. Megszólításnak hire sincs. Az valóban nem is való a képes kártyára. Aláírás : „Béla.“ És még jó ha legalább „Béla.“ Még ez is csak egyszer-kétszer. A harmadik s a többi kártyán már nincs is semmi aláírás. Ezt igy tartják chic-nek. Pedig hát mi van a dolog mélyén ? Az a hallgatólagos tudat, hogy hiszen az illető hölgyek már úgyis ismerik az Írásomat. — Hagyján ! szól most a házikisasszony. De itt jő még a legkényesebb kérdés. Mit tartsunk a válasz felől ? A vélemények nagyon megoszlottak. Néhányan elitélték, mások védelmezték. Újra fölhangzott a kényelmes és közkedveltséggel biró : „Nincsen benne semmi!“ Egy komoly apa erélyesen kinyilatkoztatá, hogy az ő lányainak soha, semmi szin alatt meg nem engedi fiatal urak képes levelezőlapjait viszonozni. — De azt megengedi, hogy azokat elfogadják ? — Csak a mennyiben nincs mód reá, előre megtiltani. Nem gyakorolhatok atyai hatalmat azokra a kik küldik a kártyákat, de a leányaimra nézve élek e hatalommal. — Kár volt az urakat e részben elkényeztetni. Igaz, hogy most már elvárják a viszonzást, de hát miért szoktatták őket igy ? Hiszen váltig hirdetik, hogy a képes levelezőlap csak ártatlan figyelem jele, akár egy szál virág. De ki hallotta valaha, hogy egy jól nevelt lány vagy helyes fiatal asszony virágot küldjön, ha mindjárt viszonzásul is, idegen uraknak ?! — Bizony a férfiak elbizottsága a nők hibája. De lehet-e már most szembe szálni a divatos áram' lattal? Jacobovics Jóséi férfi- és nőidivat-üzletében már megérkeztek a tavaszi czikkek, hol is dús választékban, meglepő olcsó áron és kitűnő minőségben kaphatók férfi-ingek, kalapok, nyakkendők, harisnyák, keztyük, sétabotok, tajtékpipák és szipkák, utibőröndök és kosarak, női napernyők, ingblusok, hozzávaló divatos övék, toilette és pipere- csikkek és számos itt mind fel nem sorolható hasznos és divatos tárgyak, miért is ezen a vidéken legjobban berendezett üzletet a nagyérdemű közönség becses figyelmébe ajánljuk.
