Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1900-04-01 / 13. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY szabású fellendüléssel a melyet az ország az utolsó évtizedekben minden más téren produ­kált, az ipari feljődés ma is alig vehető számba. Okot erre mi is mondhatnánk eleget. A magyar nem iparüző nép. Földje, szokásai, erkölcse elsősorban mind az agrár foglalkozá­sok felé terelték. És ha reá is fanyalodik valami mesterségre megelékszik vele, hogy szűk körben, csekély eszközökkel űzze. Hiány­zik belőle az üzleti szellem, áz élelmesség; e tényezők nélkül pedig az ipar igazi felpezs- dülése nem képzelhető. Klasszikus példa erre Szirákynak, a nagy­hírű fehérvári bicskakészitőnek esete, a mely­ből anekdota vált immár. Pompás, feltétlenül versenyképes készítményeinek a messze kül­földön is hire ment és egy angol czég fényes rendelést tett nála: egyszerre 200,000 darab csillagos bicskára. Az öreg fejcsóválva fogadta az ajánlatot. — Nincs jobb dolga az angolnak, mint hogy rossz vicczeket faragjon! . . . És ad acta tette a rendelést. Sohasem bír­ták neki megmagyarázni, hogy egy fényes üzletet szalasztott el, a melyhez a tőkét bár­mely nagy pénzintézet szívesen bocsátotta volna rendelkezésére. Az ilyen Szirákyak ma is számosán van­nak a magyar iparosok között; többen, mint sem gondolnók. Gyáraink már vannak, de hihetetlen az az aggodalmásság, s vállalkozási kedv és bátorság teljes hiánya, a melylyel ke­vés kivétellel ügyeiket kezelik. Egyik legszembetűnőbb példa erre az a mód a hogyan a magyar iparczikkeknek rek­lámot csinálnak. Ma a reklám fontosságát magyarázni felesleges. Ez a motora mindennek: a szárny, a mely merész röpüléssel viszi a vállalkozáso­kat sikerre. Nélküle béna minden ipari, vagy kereskedelmi kezdeményezés, erejét veszíti a legértékesebb idea is. A ki okosan tudja fel­használni, silányabb czikkével is jobban bol­dogul vele mint nélküle a legjobb, legtökélete­sebb produktum készítője. A külföld régtől fogva és teljes mérték­ben felismerte ennek a nagy forgalmi értéknek a fontosságát. Tudatára jött annak, hogy a modern élet lázában a legnagyobb hatalom a nyomtatott betű, a mely nem ismer akadályt, áthat hegy—völgyen, tengereken hozzá fér mindenüvé és mindenkihez. És a külföldi iparo­sok és kereskedők élnek is ezzel a nagy­hatalmi fegyverrel. Készítményeiket belezugják, harsogják fülünkbe, elárasztják azok hírével házaink falát, újságainkat,' a szinlapot, gyújtó- szerszámot, mindent a mi körülöttünk van, a mi kezünkbe kerül. Akaratunk ellenére hoz­zászoktatnak bennünket azok nevéhez, véd­jegyéhez, csomagolási módjához. — Tapintatos módon lehet. Már azzal, hogy öt­hat kártyát nem viszonoznak, ki van fejezve az, hogy nem óhajtjuk a folytatást. Személyes találkozásnál nem említjük, annál kevésbbé köszönjük meg a képes kártyákat s ha az illető maga hozná fel, alkalmat veszünk kifejteni nézeteinket e tárgy fölött, vagy ha esetleg arra méltatni nem akarjuk elég a mama tilalmára vagy a férj kifogásolására hivat­kozni. A társaságnak egy tagja, a ki eddig csak hall­gatta az eszmecserét, szólott most a tárgyhoz : S ha legalább a képes, kártyák külső alakja mindig szép és érdekes volna! Maga az eszme kedves volt Né­metországban a hol ez a szokás kezdődött, előbb csak szép tájak, városok, épületek és egyéb épí­tészeti műemlékek apró képeit vitték a levelezőlapokra. Ha jó barátunk, a ki az illető városban vagy vidéken ■megfordult, küldött onnan egy ilyen üdvözletei az olyan kedves, gyöngéd figyelem, a mely ellen alig juthatott, eszébe bárkinek is kifogást emelni, ha mind­járt a legszigorúbb erkölcsbiró gyanánt erigálja is ma­gát. Persze, hogy nevetséges, egy Tátra-vidéki kár­tyát Nagy-Károlyban adni fel, vagy kolozsvári posta­bélyeg alatt kapni a pozsonyi Mária-Terézia s,:obrot, de hát ez csak nevetséges. Egyenesen ostoba azon­ban a többi virág, lepke, bogár, ballerina s a legva­dabb képzelet egyéb balfogásai. Ismerjük a jelszót, a melynek orvé alatt mindezt elkövetik. Mintha bi­zony a fiatal müipar — kivált a magyar — már an­nyira kimerítette volna a classicus irányt, hogy rá­szorult a szeszessióra! Igaz, hogy amott még vissza- tetszőbb a szellem nélküli izetlen verseny. „Műreme­kek reprodoktiója“ czim alatt nem átalják a fájdal­mas Madonnát, sőt a Veronika kendőjét producálni. így lett a „látképes“ vagy „tájképes levelezőlap“ igazán csak „képes kártya.“ Egy városban lakó ismerősök küldözgetik egy­másnak halommal, mint a nyolezvanas években De itt következik az a momentum, a melyre czikkelyünkben különösen reá kíván­tunk mutatni. Újabban a magyar iparos is mindinkább számol a reklám fontosságával. Ha nem is erejéhez képest, vagy a szükséghez mérten de mégis hasonlíthatatlanul többet áldoz hir­detésre, plakátra, mint egy-két évtizeddel eze­lőtt. De ha bemegyünk akár a főváros, akár valamely nagyobb vidéki város üzletébe, vájjon megtaláljuk-e a magyar iparczikkek eme hir­detőit? Lehet hogy igen, de csak eldugva, mellőzötten, mint a mostohát. A kirakatban, vagy a szembeötlőbb helyeken külföldi produk­tumok tolakodó szószólói tűnnek elénk. Azok csábítanak vételre, csinos, sokszinü- képen ajánlva mindent. Ily képen kereskedőink a kölföldi ipar czikkeknek öntudatlan terjesztőivé és a hazai­aknak elnyomóivá válnak. A helyett hogy a magyar áruért lépnének sorompóba, mégha az valamivel gyengébb is, szívesebben istápolják még a selejtesebb külföldi czikket is. Nem csoda hát, ha rajtunk az utolsó gomb is idegen készítmény, és hogy iparunk szemben anynyi áldozattal, igaz és becsüle­tes törekvéssel a pangás stádiumában van. Első sorban kereskedőinknek, az iparczik­kek természetes közvetítőinek kell felkarolniok a magyar ipar termékeit. Gyárosainkat iparo­sainkat segiteniök kell a becsületes terjesztés, a tisztességes reklám munkájában. Aldozniok kell a hirdetésekre, reklámokra, hogy a nagyközönség figyelme felhivassék és is­merje, tudja, hol mit. és hogyan vásárolhat. Ma már ez amúgy sem nehéz. A parla­ment egyik legközelebbi intézkedése a hirde­tési bélyegnek, a mely eddig nagy sulylyal nehezedett az iparczikkek hírének továbbítá­sára, eltörlése lesz. Az az áldozat a melylyel a reklám ezután járni fog, módot nyújt reá, hogy nagyobb. mértékben vegyük fel a külföl­déi a versenyt. És ez a csodaszer, némi ötle- tességgel, okosan es rendszeresen alkalmazva, nem vart fellendülést fog okozni iparunk terén. A gyümölcsfák ápolása. A gyümölcsfákról azt hiszi az emberek többsége, hogy azok ápolásra nein .szorulnak, s ép azéit ha már egyszer elültették, azokkal édes keveset törődnek. —- Meghozza az a gyümölcsét amúgy is! gondolják az emberek. Pedig ez nem áll. — A gyü­mölcsfa a gondos ápolás iránt ép oly háládatos mint bármely növény, s egy jól gondozott s ápolt fa mindenesetre több és jobb gyümölcsöt fog teremni, mint egy olyan, melyet kizárólag a természet gondozó kezére bíztunk. Az a kérdés már most, hogy miben álljon a gyümölcsfa ápolása? E tekintetben az első teendő az, hogy a fa törzsét ,és vastagabb ágait ellepő mo­hoktól megszabaduljon, mert ezek alatt jó tanyát lelnek a külömböző káros rovarok, melyek egész ter­mésünket tönkre tehetik, ennek kikerülése czéljából azokat a czifra üdvözlő kártyákat a melyeket ma olyan ízléstelennek találunk. Mint a fényképek és emlék versek gyűjtése, úgy elmúlik ez a hóbort is, ha nem lesz többé divatos. Kevésbbe szellemes, ke­vésbbé érdekes és sokkal kevésbbé ártatlan szenvedély ez mint azok voltak. A háziasszony jelt adott az asztaltól fölállásra. A tárgyat kimeritettnek találtuk. A ki nem találja: szóljon hozzá bővebben és több szellemei mint a mennyire képes volt Somossy Miklósné. ~'*>ú§h:ír Virágillat és kőszénfüst (Folytatása és vége) De én ma színésznő vagyok, maga pedig városi főpénztáros. Nos? Nem veszi észre a külömhséget5 Bujdosó Ferencz észrevette. Hidegen köszönve távozott, de érezte hogy szivében föltámadt a halott­nak hitt szerelem, ha mindjárt bűnös vágy formájában is. És más nap már ismét ott volt a primadonna öltözőjében, ott harmadnap is és azután is. Három hónapig udvarolt a primadonnának. A kis városban sokan megszólták érte. A harmadik hónap utolsóján elment a színtársulat. Rákövetkező nap reggel halotthalványan jött be hivatalába a főpénztáros számolt, számolt és akkor látta, hogy a kölcsönt a melyet önkényesen vett ki a város pénztárából az udvarlás költségeire, nem tudja visszatéríteni a saját kis maradék vagyonából. Pedig ma rovancsolnak. Már jön is a bizottság. Három galam­bősz tanácsos lép be. — No fiam, Tamás beteg vagy ? kérdi az egyik. Mindjárt készen leszünk a rovancsolással, hiszen tud­juk, hogy te nálad fölösleges, de hát a hivatalos rend a fő. a fa törzsét és vastagabb ágait őszszel bekell meszelni egy vízből, mészből és trágyaléből álló keverékkel.— Ha ezen meszelést évenként ismételjük, gyümölcsfánk meg fog szabadulni az állati és növényi élősdiektől, a felcserepesedett héjréteget leveti és fényes sima héjat nyer. Egy további ápolás teendő a fa törzse alatti korona szélességében — elterülő földnek megporha- nyitása és trágyázása által. — A porhanyitás czélja az, hogy a téli csapadék behatolásának ezáltal utat nyis­sunk, földünket szellőztessük, a légköri tényezőknek nagyobb támadópontot nyújtsunk, s ez által a földben végbemenő elmállási és felbomlási folyamatokat gyor­sítsuk, - továbbá czélja az, hogy a föld mélyében áttelelni szokott rovarok és külömböző álezák a fagynak kitéve elpusztuljanak. A trágyázás czélja: a növény tápanyagainak visszapótlása részint istálló, részint műtrágyák segé­lyével. Végrehajtási ideje a tél dereka. Az ápolási munkálatokhoz tartozik az is, hogy a külerőszak folytán beállott sérüléseket gondozzuk úgy, hogy a zuzódást, a sebet kenöcscsel bemázoljuk. —- Ha ezt tenni elmulasztanánk a seb az eső, nap stb. behatása folytán korhadásnak indul, mely azután az egész fára is áterjedhet. Egyik legfontosabb művelet a kártékony állatok elleni védekezés. Nem ritkán látható pl. hogy a fa vastagabb s vékonyabb gályáin, sőt néha : a törzsén is paizs szerű dudorodások keletkeznek. — E dudo- rodások tulajdonképen állatok az u. n. paizstetük, s a mely fán elszaporodnak, óriási pusztítást okoznak az által hogy szívó szervüket a fába eresztvén, a fa nedvéből táplálkoznak, s a fának a héjjon keresz- tülvaló légzését megakadályozzák. — A paizstetü ellen igen jó szolgálatot tesz a kellő időben, rendesen végzett meszelés; továbbá jó, ha a paizsszerü dudorodásokat egy aczéldrótból készült kefével le vakarjuk. Az elősoroltak eléggé bizonyítják a gyümölcsfa ápolásának szükségességét. HIRE k. — Meghívás. A képviselőtestület tagjait az 1900. év április ho 1-ső napján' délelőtt 10 órakor kezdődő délután 3 órakor folytatólag a városháza tanácster­mében tartandó évnegyedes rendes közgyűlésre tiszte­lettel meghívom. Nagy-Károly, 1900. évi márcziuS hó 27-én. DebreczeniIstván polgármester. T á rg y s o ro.ro- zat: 1. Polgármester évi jelentése. 2. A nagykárolyi 962 sz tjkv. 2249. hrsz. a. felvett külső földnek, földhordó helyül megvételére kiállított szerződés jóvá­hagyása. 3. A nagykárolyi 303. sz. tjkv. 414. hrsz. 348. népszorszám ház és teleknek özv. Biró Károlyné részére eszközölt eladásáról kiállított szerződés jóvá­hagyása. 4. A nagykárolyi 467. sz. tjkv. 559 hrsz. 539. népsorszámu háznak Nagy Lajos részére eszközölt eladásáról kiállított szerződés jóváhagyása. 5. A nagy­károlyi 2550. sz. tjkvi birtokhoz utczarészletből ela­dott 164 négyszögöl területnek tkvi átíratására kiállí­tott szerződés jóváhagyása. 6. A közvetvám terhére felveendő 300.000 korona kölcsönről kiállított szer­ződés jóváhagyása. 7. A közvetvám terhére építendő utak, hidak és átereszek készítésére s földmunka tel­jesítésére beérkezett ajánlatok tárgyalása. 8. Bunda Miklós nagykárolyi lakossal homok szállításra kötött szerződés jóváhagyása. 9. Városi kezelés alatt levő pénzek elhelyezésé iránti határozat. 10. Az 1899. évi házipénztári számadás, kapcsolatosan a városközelése alatt levő alapok. 11. Az 1899. évi gyámpénztári szá­madás. 12. Árvaszék jelentése a gyáhioltak és gond­nokoltak részére 1900. évben adható kamatról. 13. Kovács Józsefné elleni kisajátítási perben hozott joge­rős Ítélet s kapcsolatos intézkedések megtétele. 14. A És vizsgálják a könyveket, Bujdosó Tamás pedig némán, halványán számoljam perczeket, hogy meddig látszik ő még becsületes embernek. A tanácsbeli urak egyszerre maguk is elsápadtan néznek össze. Nem hisznek a szemüknek újra megvizsgálják a rovancsokat, a kaszszát, de az eredmény ugyanaz: négyezer forint hiányzik. — Tamás fiam, hol ez a pénz? kérdik reszkető hangon. Bujdosó Tamás csak áll sápadtan némán. A három öreg tanácsos most már ért mindent. Egymásra néznek. Aztán kiveszi mindegyik a bugyellárisát és összeadják a pénzt, beteszik a kasszába. Mikor ez megtörtént, oda fordulnak Bujdosóhoz. — Bujdosó Tamás, tudod-e te azt, hogy ennek a városnak a kishivatalában ilyesmi még nem történt soha. Te voltál az első, a ki sikkasztottál. Nekünk drágább a te famíliád, meg a város becsülete, a melyet beszennyeztél, mint neked. Ezért hát nem jelentünk föl. De menj el ebből a városból és ne térj vissza többé soha ide. Bujdosó Tamás elhagyta szülővárosát. Hova menjen állást keresni. Feljött Budapestre. Hamarjában nem talált más lakást, hát beköltözködött vissza jogász^ korabeli hónapos szobájába. ... Itt van hát ismét újra kell kezdenie az életet. De a mint ott az ablakban ülve kibámul a szürke kis utczára úgy elszorul a szive. Tekintete végig siklik az utczán, az ég is borult, csönd van, olyan szürke minden, és ott szemközt, az egykor virágos ablakból rémes fellegként száll ki a kőszénfüst a nagy kietlen szürkeségbe. És ez a szürkeség lassankint egyre söté­tül, végre pedig egybeolvad a füsttel s lassan sötét éjjel, gyászos, félelmes feketesége, halotti csöndje borul a kis utczára, a hol nem változott semmi, csak az ab­lakban kőszénfüst váltotta föl a virágillatot. yemeskéri Kiss ./.

Next

/
Thumbnails
Contents