Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-03-04 / 9. szám
Nagy-Károly, 1900. márczius 4. ©. szám. XXVI. Szatmármegyei TJD54T1JIMI 07r,T>TT)nn 4 T MT no VTilOTf TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI és VEGYEST ART ALMU HETILAP. fioo m & SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLrÖNYE.-aa MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, SZERKESZTOSEG és KIADÓHIVATAL hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: Nagy-Kár oly ban, megyeház-utcza 46. az. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 5 korona.-s* Egyes szám ára 20 fillér. ísHirdetósek jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Bólyegdij minden beigtatásórt 60 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes levele- zőktől fogadtatnak el. H I V A T A LOS RÉS Z. A QA 1Qoo ■ szám. Szatmár vármegye főispánja. Meghívó. Van szerencsém az állandó választmány tagjait a márczius hó 8-án d. u. 4 órakor a vármegye székházának kis tanácstermében tartandó íjl 1 é s r e tisztelettel meghivni. Nagy-Károly, 1900. február 26. Gróf Hugonnai Béla, főispán. _i|£_ szám. Szatmár vármegye főispánja. Van szerencsém a vármegye törvényhatóságának bizottsági tagjait a márczius hó 9-én d e. 9 órakor a vármegye székházának nagytermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghivni. Nagy-Károly, 1900. február 26. Gróf Hugonnai Béla, főispán, Tárgysorozat: 1. A nmltsgu m. kir. belügyminiszter ur leirata a vármegyei közgyűlési ügyrendről alkotott vm. szabály- rendelet módosítása tárgyában. Fj. 2. Luby Géza bizottsági tag indítványa a kvóta , emelés ellen. Fj. 3. A vármegyei közigazgatási bizottság átirata és ezzel kapcsolatosan vm. alispán előterjesztése dijnokok alkalmazása ügyében. Fj. 4. Vármegyei alispán előterjesztése a vármegye székházán szükségessé vált javítások tárgyában. Fj. 5. Ugyanaz a vármegyei székház keleti szárnyának kiépítéséhez megszavazott 17000 forintos kölcsön felvétele tárgyában. Fj. 6. Ugyanaz a régi árvatüzbiztositási dijakból be nem hajtható összegnek a gyámpénztári tartalék-alapból leendő megtérítése iránt. Fj. 7. Alispáni jelentés a pénztári helyiség ablakainak vastáblákkal leendő ellátása tárgyában. F'j. 8. Alispáni előterjesztés a községi számvizsgáló gyűlések elnökeinek kiküldése ügyében. I. 9. Ugyanaz a tisztviselők részéről igényelhető 10 százalék rendes fizetési előleg kifizetésére az utipénz- tárból engedélyezett kölcsön ügyében. Fj. 10. Ugyanaz Medvey Eduárd vm. irattárnok szabadságolása ügyében. IV. 11. Ugyanaz Izik Vilmos m.-szálkái szolgabiró szabadságolása ügyében. IV. 12. A Nagy-Bánya város által gyakorolt szeszfogyasztási adópótlék szedesi jogának bérbeadása tárgyában kelt képviselő-testületi határozat elleni feleb- bezés. 1. 13. Nyir-Megyes község képviselő-testületének felhasznált törzsvagyon mikénti helyrepótlása tárgyában kelt határozata. I. 14. Kálmánd község képviselő-testületének ingat- lanság vásárlása tárgyában kelt határozata. I. 15. Kálmánd község képviselő-testületének ingat- lanság átírása tárgyában kelt l- yározata. I. 16. Madán Ferencz és társai nagybányai lakosok felebbezése a bérezés erdei vadászati jog bérbeadása tárgyában hozott képviselő-testületi határozat ellen. III. 17—74. Kis-Fentős község 1899. évi pótköltségelőirányzata, Sebespatak és Iloba 1900. évi birtokossági és községi közmunkaelőirányzata, Koltó-Katalin 1899—1900. évi pótelőirányzata, Ó-Bozinta, Nyir- Megyes, Kocsord, Ilk, Berkeszpatak, Puszta-Fentös, Nagy-Fentős, Dánfalu, Fehérszék, Pribékfalu, Lukácsfalu, Erdőaranyos, Szakállasfalu, Jávorfalu, Gyökeres, Nagy-Nyires és Tölgyes 1898. évi, Av.-Felsőfalu 1898—1897—1896. évi, Av.-Ujváros 1896. évi és Keér 1897. évi házi pénztári, Keér 1896—1897. szegényalap, Iloba, Apa, Szamostelek, Varalyu, Ó-Bozinta, Kis-Bozinta, Remetemező, Borhid és Veresmart 1897. évi házi pénztári, S.-M.-Berkesz 1898. évi házi pénztári, szégény-alap, bikapénz-alap, törzsvagyon-alap, úrbéri erdő-alap számadása, Pálfalva község 1899. évi háztartási pótköltségvetése, N.-Károly város ujvárosrészi 1900. évi birtokossági, N.-Kolcs 1900. évi mezőőri, Szamoskóród, Garbolcz, Méhtelek, Szárazberek,Adorján, S.-Ujlak, Sárköz, Bot-Palád, Kis-Palád, Magosliget, Mikola, Batiz és Batiz-Vasvári 1900. évi közmunka költségvetése. 75. Krausz Gyula felsőbányái városi állatorvos oklevelének kihirdetése. III. 76. A közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesitése iránti intézkedés. Fj. Na^gyrKárojy^öOO. évi márczius hó 1-én. " Összeállította Ilosvay Aladár, vm. főjegyző. Nyomor. Minden tengődik, küzd a gazda, kínlódik a kereskedő, szenved az iparos, mindnyájan verejtékkel keresik meg a mindennapit; és azt is egy része tudja megkeresni, a másik rész eléli a mit a múltban szerzett, a harmadik rész, a melynek nincs kitartása és nem tudja megvárni a jobb napokat, tönkre megy. Ám ezt még nem lehet a legnagyobb nyomornak nevezni. Van most nálunk nagyobb nyomorúság is: sok helyütt beköszöntött az igazi nyomor. Napról-napra olvassuk a nagy napilapokban a számtalan öngyilkosságot és öngyilkossági kísérletet, melynek indító oka csaknem mindig a nyomor volt. r A R C Z A. Petyi kadét. (Folyt, és vége.) A kadét értelmetlenül bámult a levegőbe és nem felelt. — Nem felel? íme, itt Van: Inf. Reg. 44. Erzherzog Albrecht. Kirschrother Aufschlag, rothe Knöpfe. Hát azt hiszi maga, hogy én ezt nem értem ? Azt hiszi nem tudom, hogy ez ezélzás az én bajuszomra? — De főhadnagy ur ... Toll hiba . . . — Hallgasson, kujon! Majd leszoktatom az ilyen tollhibákról. Holnap rapportra az ezredes ur elé. * * * Ez a Petyi kadét holnapi rapportjának szomorú históriája és egyben a mostani éjszaka töprengésének az oka. A rapport nem csekélység. Még a kapitány előtt sem. Hát még az ezredes előtt. A ki idekerül, annak jobb, sokkal jobb lett volna nem is születnie ! — Az ezredes mérhetlen nagy ur. Előtte reszketnek őrnagyok, kapitányok, hadnagyok. Sőt maga főhadnagy ur Lorheim is. Mennyivel inkább kell, hogy rettegjen tőle Petyi, a ki nem egyéb, mint egy kis, gyámoltalan kadét. A hideg veríték ül ki a homlokára, arra a rettentő pillanatra gondolván, a mikor előtte kell állania. Hát még a büntetés ! . . . Mert bizonyos, hogy megbüntetik. Rapporton mindig megbüntetik az embert, akár vétkezett, akár nem. Különösen ha a főhadnagy ur a vádló. Megcsufolta a fölebbvalóját! Petyinek melege van és fázik egyszerre, mikor eszébe jut a rettentő vétek, a melyet elkövetett. Kétségtelen, hogy becsukják, még pedig legkevesebb 30 napra. És akkor oda a karácsonyi szabadság, mely elé oly édes reménységekkel, oly türelmetlen várakozással nézett a Petyi, a kadét. Óda e szépséges, lázasan várt, gyönyörű három hét otthon, a kis fehér szobában, az édes, becéző, gyengéd mama mellett, a ki sohasem tart rapportot, és a ki csak szereti az ő kicsi katona fiát, Petyi kadétot ! . . . A folyosóról tompán hangzik az inspekeziós szabályos lépéseinek zaja. Az éjszakát betegszinü téli hajnal váltja fel. Petyi kadét szeméből pedig sürü, kétszeres könnyek hullanak, lassan egymásután a durva lószőrtakaróra. * * * Petyi kadét nem ment haza szabadságra karácsonykor, és sohasem ment többé haza Petyi kadét. Valami Manlicherbe golyó került véletlenül és katonai diszszel kisérték másnap a kis katonát a hideg temetőbe. Közönséges történet volt, alig érdemes az elmondásra. De Sziráky ur mégis megtanulta belőle, hogy ime vannak esetek, a melyben némelyek belehalnak a mesterségükbe. Báttaszéky Lajos. Frida. Berlini leány volt. Bájos, előkelőén egyszerű, üde szőke teremtés. Énnyi még nem lett volna elég ahhoz, hogy magához bilincseljen, hanem volt szive, kedélye és a mi magyar hajadonainkét messze felülmúló olvasottsága — s az az éber szelleme is megvolt, a melylyel az olvasottak felől, de a világban látott emberek és dolgok felől is képes volt Ítélni. Korán önállósághoz is szokott mindenben. Rokonsági viszonyok hozták Budapestre, itt aztán — rászorult — valami üzletben, kenyérkeresetképen gépiróskodott. Az első találkozásunk erős érdeklődést keltett bennem, a másodikat' már alig vártam, a harmadik előtt pedig azon kaptam magamat, hogy valósággal szerelmes lettem belé. Uralkodni szerettem volna magamon, hiszen a középosztálybeli, vagyontalan ember a viszonyok rabja, de azért mégis boldog voltam, mikor egy havi ismeretségünk után nemcsak az ő boldogító viszonszerel- méről győződtem meg, hanem kezét is megkértem s Frida igent mondott. S milyen irtóztató csapásnak éreztem, mikor a legártatlanabb hangon, a legtermészetesebb modorban úgy egyszerűen fölemlitette, hogy neki már múltja van ! A kit én kedvessége, nemes gondolkozása, bájos üde megjelenése miatt angyaltisztának hittem : bevallja és természetesnek találja 19 éves korában, hogy két év óta már „vőlegénye“ is volt, a ki a férji jogokkal teljes mértékben élt, hiszen a berlini világnézet igy hozza magával! A megmásíthatatlan múlt boldogtalanná tett, azt hiszem, örökre. Az én „barbár“ magyar világfelfogásommal mást nem tehettem, mint hogy szakítottam Fridával. Félesztendeig nem láttam. Ó, hogy vágyódtam utána! hogy sajgóit a szivem mindig, a mikor egyszerre felidéződött lelki szemem előtt az ő bájos, nyájas, vonzalmát sugározó tekintete! . . . Ma végre élő alakja is megjelent. Ha a külsőből következtetni lehet a lélekre : ő is boldogtalan lehet. Szikárabb lett és halavány: de méla tekintetével szeb- nek láttam, mint valaha. Arra a villamos kocsira talált felszállani, a melyen én ültem, későn látott meg, de tekintetünk többé nem találkozott mert nem is akartuk. Hanem hamar feltűnt nekem, (talán másoknak is ?) hogy egy gonosz arczu öreges úri ember kihívóan szegzi Fridára sóvár szemét. A szegény leányt — hiszen ő nem volt elvetemült, választottjához mindig szigorúan hü volt, ez hozzátartozott tisztességérzetéhez, -— a szemtelen tekintet bántotta, utóbb már alig lelte helyét. Nekem forrt a vérem, elgondoltam, hogy ilyen alávaló modern betyárok teszik tönkre a nagy városok erkölcseit, s már azon gondolkoztam, hogy véget vessek a kettőnket kínzó merényletnek, mikor Frida hirtelen felkelt s a megállópontnál, épen az utolsó pillanatban, leugrott a kocsiról. Bizonyára tovább utazott volna a villamoson, ha ez a léha itt nem üldözi — gondoltam s örültem Frida menekvésén, de csak egy pillanatig: mert az az úri ember nem akarta zsákmányát elveszíteni s utána sietett.Vesztére ! A villamos már teljes sebességgel haladt, a leugró férfi hanyatvágódott és csak velőtrázó jajkiáltását hallottuk. Ujjongó kárörömemért nem vádol lelkiismeretem. Frida nem esett áldozatul! mi szerezhet nekem ennél nagyobb, igazabb örömet! ?
