Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-08-19 / 34. szám
Xagy-Károly, 1900. augusztus 19. 34=- szám. XXVI. évfolyam Közlöny TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI Ós VEGYESTARTALMU HETILAP. SZATMÁR VARMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE. ♦ MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ós KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi - és anyagi részét illető közlemények küldendők: Nagy-Károlyban, megyeház-utcza 46. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. *sHirdetósek jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes levele zőktől fogadtatnak el. HIVATALOS RÉSZ. Másolat: 83737|1900.—X. fő sz. M. kir. belügyminiszter. Körrendelet valamenyi vármegye alispánjának. Tudomásomra jutott, hogy a f. évi junius hó 23-án 64135. sz. alatt kelt körrendeletemet némelyek tévesen akként értelmezték, mintha nem csak az idézett körrendelet kibocsátásáig jelentkezettek részére lenne augusztus hó 31-ig rendkívüli szigorlati határidő kitűzhető, hanem mindazok részére, a kik e végből még idejekorán jelentkeznek. Minden félreértés elkerülése végett szükségesnek tartom tehát ismételten és határozottan kijelenteni, hogy idézett körrendeletemnek úgy szavai, mint intencziója szerint is augusztus hó 31-ig terjedőleg már csak azon jegyző jelöltek részére lehet méltányossági szempontból rendkívüli jegyzői szigorlati határidőt kitűzni, a kik e végből kérvényüket még a szóban levő körrendelet kibocsátása (junius 23.) előtt az alispánhoz tényleg benyújtották. Budapesten, 1900. augusztus 3-án. A miniszter helyett: Gulner, s. k. államtitkár. 21386—1900. A. sz. A várm. számfejtő hivatal 1520—1900. sz. a. a gyámoltak és gondnokoltak vármegyei gyámpénztárban kezelt tőkéi után 19C0. julius 1-től 1901. junius 30-ig fizethető kamat százalékának megállapítására vonatkozó javaslatát beterjeszti. Végzés : A gyámoltak és gondnokoltak vármegyei gyámpénztárban kezelt tőkepénzei után az 1900. év julius 1-től 1901. év junius 30-ig fizetendő kamat a gyámpénztári szabályrendelet 47. §-a alapján 3 és 8/io százalékban állapittatik meg, úgy azonban, hogy az ezen százalékban megállapított kamatból a gyám- pénztári tartalékalap javára levonás nem eszközlendő. Az 1900. julius 1-től 1901. év junius 30-ig terjedő időre 3'8 százalékban kellett megállapítani a gyámoltak és gondnokoltak tőkéi után fizetendő kamatot, mert az 1899. év végéig kikölcsönözve maradt 110856 korona 7%-al 7706 kor. 06 fii., a tartalék alapnak megiéritendőleg vezetett 20508 kor. után 3'8°/o-al 779 kor. 70 fii., a m. kir. adóhivatalnál elhelyezett 946,976 kor. után 4 százalékkal 37879 kor. 04 fii. összesen 46418 kor. 10 fii. kamat jövedelem irányozható elő, mely összegből a tartalék alapot illető 1 százalék kezelési dij s a már megállapított tartalék alap egy évi jövedelmének 6954 kor. 80 fillérben levő levonása után, lesz a felosztható kamat jövedelem 39463 kor. 60 fii., mely összeg a gyámoltak és gondnokoltak 1056221 kor. 79 fii. követelésének 3-75 százalékát teszi ki. Mennyiben pedig 3-75 százalékkal a számítás nehézségekbe ütköznek, a letéti napló szerint a gyámpénztár ellen fennálló követelésekben pedig gyakran nem kamatoztatható átfutó tételek vannak s igy a 3'80 százalékig mutatkozó O05 százalék különbözet remélhetőleg nem eredményez hiányt, a gyámoltak érdekében a 0'05 százalék különbözet figyelembe vételének mellőzésével 3'8 százalékban találtatott a kamatláb mepállapitandónak. | Miről a vármegyei törvényhatósági bizottsághoz jele ntés tétetni, jelen végzés a „Szatmármegyei Közlöny“ hivatalos lap utján közzé tétetni, az árvaszék elnöke előadóival a vármegyei gyámpénztár, számvevőség és számfejtő hivatallal a várm. tiszti ügyészséggel kezöltetni rendeltetik. Kelt Szatmár vármegye árvaszékének Nagy-Károlyban, 1900. julius 31-én tartott ülésében. Ilosvay elnök. Augusztus 18-án érte el élte 70-ik születés napját I. Ferencz József király, a legalkotmányosabb Habsburg, a kit csak a gondviselés adhatott jókedvében a magyarnaK. Nagy öröm van a négy folyó és hármas halom országában a felett, hogy az isteni jóság megengedte érni a mi jó királyunknak ezt a szép életkort És ez az öröm nem hivatalosan mesterkélt, hanem igaz és őszinte, mint a családi ünnepély szokott lenni az egymást szerető családtagok között. Mert az uralkodót és a nemzetet a csapások, a szenvedések, a szomorú félreértések bölcs tapasztalatai bizonyos benső, gyöngéd viszonyba hozták önkéntelen. És ezt a benső viszonyt, fájó, nem bolygatott, de azért el nem feledett emlékek állandóvá teszik, mint a nemes ellenfelek kibékülése, egymás megbecsülése maradandó szokott lenni. A történelem, a magyar viszonyokat mérlegelvé, bizonyságot fog a mellett tenni, hogy a mi jó királyunk a legnemesebb és legböl- csebb uralkodó volt a Habsburgok díszes sorában. Mert az ő félszázadot meghaladó uralkodása a legváltozatosabb, fordulataiban a legmeglepőbb. Más koronásfők részesei lehettek világra szóló diadaloknak, de azért ami királyunké a legnagyobb győzelem. O önmagát, családja százados hagyományait győzte le. Mert mennyi bölcsesség, önuralom és állam- férfiúi előrelátás kellett ahhoz, hogy egy oly nemzet és király, a mely egykor fegyverrel állott szemben egymással, feledje a múlt keserűségeit, de nem annak a tapasztalatait, őszintén kibéküljön egymással s a félreértést a leg- odaadóbb kölcsönös bizalom váltsa fel. így történhetett1 csak meg az a páratlan esemény, hogy ez a király, akivel szemben nagyobb elentétbe sodorták a magyart az események, mint akármelyik elődjével, olyan alkotmányt adott a magyarnak, a minőt a gyászos emlékű mohácsi vész óta egyetlen Habsburg alatt sem élvezett. Mert mi tűrés-tagadás, a magyarnak Mohács után is meg volt állami szabadsága, függetlensége, de csak is a papiroson, a szürke elmélet nemzeti erőket sorvasztó mezején. A mi királyunk volt az első a dicső uralkodó családban, a ki szakított a múlttal, a hagyományokkal s vissza állította az alkotmányt, teljes fényében, erejében s a ki mint absolut uralkodó kezdte, több mint 30 éve mint a legalkotmányosabb király boldogítja hű magyar alattvalóit. r Á R C Z A. A Tiberius partján. Római élmények. Ha valaki Rómába érkezik, különös érzés fogja el egész valóját. Megérkezve az indóházba, előtte terül el a hires Diokletian temploma, melynek romjai a régi Róma történetének egyik kiegészítő részét képezik. Senki sem hinné, hogy az előtte elterülő romok, ahol valamikor régen, 2000 ember áztatta magát a hüs, langyos, forró és kitudja, még milyen habokban — ma Róma egyik ha nem is legnagyobb, de legszebb templomát rejti magában. A „Santo Marca degli Angeli“ hatalmas, imponáló és ami legfőbb egyszerűségében valóban megható. A bejárattal szemben vezet Róma legszebb ut- czája, a Via Nazionale a belvárosba. Jobbra esik tőle a Quirinál, mely inkább egy nagy kaszárnyához, mint királyi palotához hasonlít. A valódi Róma csak itt tűnik szemünk elé. A Palazzo Venezis hatalmas méreteivel, háta mögött a .Porum Trajanummal, közepén a hatalmas Traján oszloppal, az ő 2000 figurájával és tetejében Szent Pál szobrával. Jobbra térve a Colonna-téren a hasonnevű oszlop, a tetején Szent Péter, a menyország kapujának a kulcsát tartva. Közvetlen háta mögött a Monte Citorio, most az olasz parlament, az obstructiónak legutolsó háziura, előtte egy Egyptomból hozott obeliskkel. A Fontana Trevi kút, melybe ha egy soldit dob az ember, visszakivánja Rómába, hogy ott ismét ki lehessen téve a bérkocsisok zsarolásának és gorombáskodásának. Maga a kút, amelyet IV. Benedek pápa fejeztetett be, egyik legszebb látványossága Rómának. A korzó, hol 5—7 óra között Róma egész intelligencziája a Pincio-i kocsikorzójáról jövet, a Caffé Aranjo előtt álldogáló publikum előtt defilirozik el. A történelmi nevezetességű Porta Popolo, a rómaiak Stefánia-utja, a remek fekvésű Pincio, amelyről majd egész Rómát átlátni. Szemben vele a Szent Péter templom s Vatikán háta mögött elvonuló Ganicolo hegyen Garibaldi hatalmas lovasszobra, amint letekint a völgyben elterülő Rómára, mintha most is rohamra vezényelné a Porta Pia környékén henyélő katonaságot. Visszajövet, keresztül menve a piszkos Tiberiust átölelő Angyal-hidon, a Corso Vittorio Emanuelon, eljutunk a régi Rómába, a Capitoliumra, ahol üdvözlésünkre kibújik odújából az a bizonyos farkas, amely Romulust és Remust felnevelte. Majd Marcus Aurelius császár lovas bronz-szobra tűnik szemünkbe, amint hatalmas lován nyereg nélkül tekint a jött-ment népségre. Ez egyetlen szobra a régi időkből, amelyet feltalálni sikerült s amelynek talapzatát nem kisebb nagyság mint Michel Angelo készített. Sajnos, azokból a bizonyos capitoliumi ludakból nem maradt semmi, mert azokat a régi hadverő Rómaiak éhes utódai felfalták. Ellenben látható még a hires tarpeji szikla, ahonnét a római apák és anyák nyomorék gyermekeiket lehajitották, hogy el ne csúfítsák velük a lakosságot. Most kellene ehhez a methodushoz folyamodni, mert annyi nyomorék, mint Rómában található, az egész világon nincs, beleértve Angliát is, ahol a búr golyók meglehetős számban szaporították a kéz- és láb nélküliek csapatját. Lemenve a lépcsőkön előttünk van a hires Foro Romano. Az első, ami szembe tűnik, a hires Septimus Severus-diadalkapu, tőle kissé balra a Mamertini börtönök, ahol Szent Péter elzárva volt, s a honnét oly csodálatosan megmenekült. Visszatérve előttünk feltűnik a hires Saturnus-templom nyolez épen maradt oszlopa. A Poras oszlop mellett elhaladva a hires Via Sacran látjuk Antonius és Faustinus templomát, az egyetlen épen maradt templomot ebből a korból, arrébb a Constantinbazilika hármas bolthajtásu romjait, mig szembe vele a nevezetes Palatínus hegy aljában a Vesta templomot és Vesta-szüzek lakását és a templomot, ahol az örök tűz égett. Tovább haladva, keresztül megyük a Titus császárnak Jeruzsálem elfoglalásáért jutalmul felállított Titus diadalkapu alatt, s előttünk feltűnik a hires Colosseum, óriási méreteivel, mellette a Constantin diadalkapuval. A Colosseumtól balra talán száz lépésnyire van egy igénytelen, de azért mégis nevezetes kis templomocska, San Pietro in Vincolo. Itt őrzik Szent Péter lánczait, s itt van Michel Angelo hires Mózes-szobra, a legszebb és legremekebb, amint valaha művész a világra hozott. * * * Ismét átmegyünk a szürke, piszkos Tiberiuson. A Borgo Nuovon átkelve, előttünk feltűnik a Vatikán és a Szent Péter templom. Kétoldalt a hatalmas oszlop- csarnokkal, amely mintegy félkör alakban átkarolni akarja a Szent Péter teret. Benn vagyunk a Szent Péter templomban. Megáll az ember esze. Vájjon mit nézzen előbb meg? Az építészet remek müvét-e, amely hatalmasságával hat a szemlélőre, vagy az apró műremekeket. Tollal leírni nem lehet ezt a hatást. Ezt látni kell! Magában a Vatikánban, ami leginkább figyelemre érdemes, az a megszámlálhatatlan értékű műkincsek, festmények és szoborgyüjtemények tárháza. A Sixtini kápolna, Michel Angelo festményeivel, a melyek közül az Utolsó Ítélet, továbbá a tizenkét A király. 2t- ^
