Szatmármegyei Közlöny, 1900 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1900-08-05 / 32. szám
SZATMARMEGYEI Tr ív 0 Z L ö N Y közhírré, hogy a határozat illetve szabályrendelet ellen a felebbezések a hirdetmény megjelenésétől számított 30 nap alatt hozzám benyújthatók. Nagy-Károly, 1900. julius 24. Alispán helyett: flosvay Aladár, vm. főjegyző. Szabályrendelet a zugiskolákról. 1. §• Zugiskolának nyilvánittatik mind azon tan és nevelő intézet, mely több gyermeknek a népiskolai tantárgyakra együttesen leendő tanítása és nevelése végett a nélkül tartatik fenn, hogy a fenntartók együtt külön egyházi, vagy polgári községet vagy jóváhagyott alapszabályok mellett iskolai czélra működő társulatot, (egyletet), képeznének, vagy a fenntartó magán egyének ily intézetek fenntartására az 1863. évi 38. t.-cz. 16—21. §-ai értelmében való jogosultsága a vallás és közoktatásügyi miniszter által elismertetett volna. 2. §• A zugiskola bezárandó és növendékei a községi egyébb iskolákba való járásra hatóságilag a tankötelezettség alapján kényszeritendők. 3. §. Zugiskolába járó minden egyes gyermek után a szülők 10 kor.-tól 200 kor.-ig terjedő büntetéspénzzel, vagyontalanság esetén egy napra 20 koronát számítva megfelelő rendőri elzárással büntetendők. 4- §• E szabályrendelet alapján befolyó büntetés pénzek az illető községben levő iskola javára, több iskola esetén mindegyik között egyenlő arányban megosztva, iskolai czélokra forditandók. 5. §. A szabályrendelet alapján a felmerülő vitás kérdések elbírálására, különösen pedig az iskola bezárására nézve érdemleges határozat hozatalra elsőfokban a járási főszolgabíró, másodfokban a vármegyei alispán, harmadfokban a vármegyei közigazgatási bizottság illetékes. 6. §. A járási főszolgabíró a zugiskola bezáratása iránt, annak fentartóival az iskola törvényes jogosultságának kimutatása végett tárgyalást tartani s a zugiskola létéről s annak bezáratása iránt teendő érdemleges intézkedéseiről, magáról pedig a jelzett tárgyalásról előzetesen a kir. tanfelügyelőséget értesíteni s a bezárásra nézve érdemleges határozat hozatal előtt a kir. tanfelügyelőség véleményét kikérni köteles. 7- §• Jelen szabályrendelet kormányhatósági jóváhagyás és szabályszerű kihirdetés után azonnal életbe lép s annak határozmányai az életbelépés előtt esetleg keletkezett zugiskolákra is kiterjednek. 235—1900. bjkv. sz. Megállapitattott: Szatmár vármegye törvényhatósági bizottságának 1900. évi május hó 11. napáján tartott rendes közgyűlésében. Szatmár vármegye törvényhatósági bizottságának Nagy-Károlyban, 1900. év május hó 10-én tartott közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata. 235—1900. bjkv. sz. Vármegyei alispán beterjeszti a zugiskolák megakadályozásáról alkotott szabályrendelet tervezetet. A zugiskolákról alkotott szabályrendelet az állandó választmány véleményével megegyezőleg megállapitatik és vármegyei alispánnak oly felhívással adatik ki, hogy azt szabályszerű kihirdetés után a kormányhatósághoz jóváhagyás végett terjessze fel. Miről e határozat: 1—2. Vármegyei alispánnak az összes iratokkal a további eljárás végett 3. Kir. tanfelügyelőségnek tudomásvétel végett, kiadatik. Kmf. Jegyzetté: Nagy László, Manyii Béla, alispán. — vm. aljegyző. 20580—1900. sz. Hirdetméy. A vármegye közönségének f. é. május 10-én tartott üléséből 206—1900. bjk. sz. alatt hozott határozatát azzal teszem közhírré, hogy az ellen 15 napon belől a felebbezés hozzám beadható. Nagy-Károly, 1900. julius 27. Nagy László, alispán. Szatmárvármegye közönségének Nagy-Károlyban, 1900. évi május 10-én tartott rendes bizottsági közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata. 206—1900. bjkv. sz. Tárgyaltatott vármegyei alispán előterjesztése, melyben a Nagybányán felállítandó Lendvay szobor érczbeöntési költségeihez a nagybányai Lendvay szobor bizottsága részére 200 koronát indítványoz a vármegyei közművelődési pótadó terhére megszavazni. Az állandó választmány véleményével egyezőleg a vármegye közönsége közhelyesléssel teszi magáévá vármegyei alispán indítványát s nemzeti culturánk egyik oly kimagasló alakja, mint Lendvay Mártonnak a vármegye területén felállítandó szobrához 200 korona hozzájárulást a f. é. kivetett vármegyei közmivelődési pótadóból egyhangúlag megszavaz, egyidejűleg utasítja vármegyei alispánt, hogy a jelen határozatot szabályszerű köz- hirrététel után a nagyméltóságu belügyminiszter úrhoz jóváhagyás végett terjessze fel, a jóváhagyás beérkezte után pedig a megszavazott összeget a vármegyei közművelődési pótadó alapból a nagybányai Lendvay szobor-bizottság részére utalja ki. Miről a nagybányai Lendvay szobor-bizottság és vármegyei alispán, utóbbi megfelelő eljárás végett jegyzőkönyvi kivonaton értesittetnek. — Kmf. Nagy László, alispán. (P. H.) Kiadta: Ilosvay Aladár, vm. főjegyző. — 15238—1900. sz. Vállaj községben 1 drb 12—14 éves barna pej, balszemére vak ló, bal hátsó lábán ismeretlen jegy, bitangságból felfogatott. Nagy-Károly, 1900. junius 6. Nagy László alispán. A kilenczszáz év ünnepe. Gyönyörű ünnep az, melyet ülünk mostanában, nem szabad se politikával, se felekezeti türelmetlenséggel megrontani! Üljük ünnepét annak, hogy Magyarország felvette a népek hitét s ezzel megalapította örök időkre hivatott ekzisztencziáját. Kaptunk egy koronát, amely szent és ragyogása immár kilenczszáz esztendőn keresztül sugározza be ezt a hazát és sugározni fog mindaddig, mig a hit, mely a koronát csodás erővel ruházta fel, élni fog az emberek szivében, akik a Duna-Tisza táján laknak. S mert örök időknek van szánva ez a hit, örök időkön át fog sugározni a mi koronánk, melyet Budán őriznek. Kilen ez hosszú század múlt el azóta, hogy Magyarország keresztény ország. És hogy azóta megmaradt országnak, hogy szerte nem züllött a népek irtóztató dulakodásaiban, bog)'' el nem tűnt az elvek, eszmék és tanok küzdelmeiben, abban a legnagyobb dicsőség hazánk: keresztény jellegét illeti. Szentnek mondjuk Istvánt, az elsőt, a pogány Vajk fiát. Szentnek mondjuk azért, mert az ő müve, hogy kereszténynyé lett Árpád nemzetsége és mindazok, akik e hazában éltek. És ő kapta a koronát, melyet fejére tévén, király lett. A keresztény mivoltáért kapta István ezt a koronát. Nemcsak királyi jelvény ez a korona, hanem keresztényi ereklye is, mert mint apostol tette elsőnek a fejére. Ezért szent a korona, ezért lett szentté István és ezért apostoli a magyar király. Vannak nagyobb hatalmat, régibb múltat, pompázóbb gazdaságot képviselő koronák Európában, de szebb és megrázóbb hagyományok nem fűződnek más koronához ezen a földön, mert a mi koronánk és a mi kereszténységünk egy időben, egy forrásból fakadtak. Kilencz százados múltját ünnepli most az az egyház, melynek révén apostoli királyhoz és szent koronához jutott Magyarország, s a melynek századokon keresztül a legmunkásabb szerep jutott hazánk történetének megcsinálá- sában. Az egyház derekasan teljesítette kötelességét mindenkor, úgy a templomban, mint azonkívül. Tanítói, oktatói a békében, vezérei és hősei a háborúban, politikusai és diplomatái a külfölddel való érintkezésben és lelki pásztorai voltak a magyar népnek a papok. Abban az időben, amikor erőteljes és értelmes világi társadalom még nem tudott kifejlődni a magyar nemzet testéből, ők pótolták a vezetésre hivatott elemet, mely nélkül nép el nem lehet. S később, mikor az egyház világi szerepét részben vagy egészben átvette a világi társadalom, az egyház mindenkor hazafias, hü és áldozatkész főintézménye maradt az országnak. Tisztelet és dicsőség adassék a jubiláló egyháznak, az ő ünnepe az egész magyar nép ünnepe, mert egyik leghatalmasabb államfön- tartó energiája volt Magyarországnak. Ne vegyüljön diszharmónia ebbe az ünnepbe ! Azok, akik ezt az ünnepet rendezik, ne befolyásoltassák magukat olyan szempontok által, melyek a jubileumot a napi politika tendencziáinak szolgálatában állónak szeretnék feltűntetni. Ha egyházi ünnepnek deklarálták a jubileumot, legyen az tisztán egyházi jellegű, s ne legyen abban a valaki vagy valami ellen való demonstrácziónak még az árnyalata sem. Szent István nem azért alapította a kereszténységet, hogy pártok és múló czélok szolgálatára használják fel. A kereszténység az egész nemzeté és az egyház az egyházé. A keresztény hívek minél tömegesebben és minél áhitatosabban menjenek el a temploFolytatása a mellékleten. T Á R C Z A. Bödössárból fürdői levél. Az Avas nagyszámú gyógyforrásai között is kiváló helyet foglal el a büdössári kénes, forrás százados gyógyhely, hol a környék népe a köszvény ellen biztos orvosságra talált. Újabban már az inteligensebb osztály is gyakrabban keresi fel. Nincs itt fürdő orvos, a ki előírja, hogy mit együnk s mit ne igyunk, mint a szomszédban, ahol az alföldi magyarnak eltiltotta a boritalt. A magyar azonban kijelentette, hogy akkor inkább megy haza. Erre már megengedi az orvos, hogy naponta egy-egy liter bort igyék. Másnap délben panaszkodik a magyar. — Orvos ur, nem maradhatok itt: kevés az egy liter nagyon. — Hát igyék meg kettőt, de ne többet, mert megárt. Harmadnap hármat ivott, negyedik napon már 4 literre kért engedélyt. — De uram, odahaza hány litert fogyaszt el naponta ? — Rendesen tizet. Kételkedett a magyarban, hát megkérdi a feleségétől. Nagysád, a kedves férje mennyi bort iszik otthon naponta ? — Avval nem szolgálhatok, mert ő jár le a borért; én csak annyit tudok, hogy 13 üveg szódavizet fogyaszt el vele. Büdössárron nem is kell az orvos. Ott van László a fürdő-felügyelő, kezelő és melegítő. 40 év alatt nagy gyakorlatot szerzett. Ennyi időt szolgál már itt, s ennyi idő alatt már a mutatóujja is átidomult hőmérővé. Csak beledugja a vízbe, s rögtön tudja, hogy hány fokos. Most igen élénk a fürdői élet. Az idő kellemes, tiszta ; a sürü erdővel borított magas hegyekről gyönyörű a kilátás. Panasz csak a viz ellen van, hogy kevés. (Csak bor lenne elég.) — Életmódunk mindennap egyforma, még sem unatkozunk. Reggel 4 órakor már ébredezik a közönség. Az első Lujza mama, a galambszivü anyós Szatmárról. Napnak kellett volna születnie, oly korán és pontosan kel. Bacsó Bácsi (Nagy-Károlyból) már panaszosan ébred, mert 4 óra után már nem tud tovább aludni. Az ungvári kanonok bácsink is korán köszönt- geti a jó reggelt. Ő a fördő látogatók nyilvántartója. Mindenkiről tudja, hogy honnan jött, mi a baja, meddig marad. Csak később kelnek az erdődi apró szentek, kik üdülni jöttek ide. A Tálna patak vizében kitűnő fürdőhely van számukra, a hol a nagynénik, sőt a nagymama is gyakran megfürdetlek velők. Bacsó bácsi Kálmánkája a gavallérjok. Nem hiába, hogy egyedül van, el is kényeztetik a kis legényt. Nagy-Károlyból itt van a Lápi János, akinek már eddig is sokba került az egészséges arezszine; továbbá Dolfi, a Kálmán, a ki a károlyi járás összes telekkönyveit könyv nélkül tudja már. . Azt hiszi, hogy reumásak a lábai, pedig csak az a hibájuk, hogy nincsenek 120 kiló teher szállítására berendezve. Főszerkesztőnk is eljött. (Nem vették még észre a lapon ?) Hivatalosan kedvelt egyéniség. Meg is hívják minden lakodalomba, keresztelőre, disznótorra, hogy egy kis újdonsággal kedveskedhessék az olvasó közönségnek. Most az édesanyját igyekszik gyöngéd szeretettel ápolni. Kis helyen a társaság hamar össze-ismerkedik, s ha kiki otthon hagyja a rosszabb szokásait és ot- hon felejti az igényeit, nem fogja megbánni, mint a csinos zsidó menyecske, a ki igényteljesen jött fel és csak az urát felejtette otthon. Meg is ugrott hamarosan. Reggelizés után a fürdés következik. Ez a nap legkellemetlenebb foglalkozása. Egy órát kell ülni (talán helyesebben imám : sülni) a meleg vízben, s I utánna még egy jó órát izzadni is. Bacsó bácsi és János úgy gondoskodnak az egészségökről, hogy még egy pótfürdőt rendelnek, a melynek már más a vegyi összetétele, s csak a fele viz. Dolfi még idejövetele előtt szedett magába 2 heti boritalt. Ezeknek van mit kiizzadniok. Kedvelt főszerkesztőnket nem bírjuk rávenni, hogy velünk tartson. Hiába fenyegetjük azzal, hogy a saját zsírját fogja kiizzadni, ha nem iszik. De ő szilárd elhatározása mellett rendületlenül megmarad.*) Az erős izzasztáson kivül még az a hatása a víznek, hogy legyengül tőle az ember. Volna még egy, de ezt csak zárjel közt mondom el, mert árthat a fördő jó hírnevének. — Én t. i. azt tapaszataltam, hogy a bajusz és szakái színét világosabbra festi. Ezt a nagyon is fekete szinü bajuszokon látni meg legelébb, mert fürdés előtt egy erőteljes fürdővendég bajusza sötét fekete volt, kijövet pedig deresedőnek tetszett. Fürdés után egy rövid sétára indul a társaság, mert a dél nincs messze, a vendéglős egyszerű jó magyaros ebédje pedig már készen van. Nagyobb kirándulásokat csak dél után teszünk. Megmásszuk a körülöttünk magasló hegyeket, s habár az ut fárasztó is, de kárpótlást nyújt az, hogy minden hegyről másmás vidék gyönyörűsége tárul felénk. A főszerkesztő ez alatt pisztrángot fog. Sötétedik, mire visszajő. Vékony mogyoró vesszőre fűzve hozza a hadizsákmányt. Rendesen 4 darabot fog. János azt állítja, hogy ő már látta ezeket a pisztrángokat a Nonn Muki boltjában besózva, csak hogy ott hering néven árulgatták őket. A mily gyorsan felmelegszik az idő reggel, oly gyorsan hül le este. A legforróbb napokban is már 6 óra után jól esik a felöltő. De azért kint vacsorálunk a nagy hársfák alatt, s vacsora után rázendítünk halkan egy egy dalra, mig a társaság szétoszlik. 9 órakor már néma csönd borul a völgyre. János. ‘Lapunk zártakor vesszük a legújabb hirt, hogy kedves fő- szerkesztőnk berekedt az éjjeli dalolástól és katzenjammerrel ébredt.
