Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-09-17 / 38. szám
30- szám. Nagy-Károly, 1899. szeptember 17. XXV. évfolyam! X Szatmármegyei Közlöny TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ““ VHK’n.vTnsarpATíH'at/k/ttt tittiptt at> és VEGYESTARTALMU HETILAP, 99 S SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNYE.-m MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, mSZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: Wágy-Károlyban, megyeház-utcza 46. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre I frt. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 2 frt 50 kr. Egyes szám ára ÍO kr. *=Hirdetések jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér" sora 20 kr. Bólyegdij minden beigtatásért 30 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes levelezőktől fogadtatnak el. HÍV a t a l o s r é sz 2165—1899. szám. Siatmár vármegye főispánja. Meghívó. Van szerencsém az állandó választmány tagjait a folyó évi szeptember hó 19-én délelőtt IOV2 órakor a vármegye székházának kis tanácstermében tartandó élésre tisztelettel meghívni. Nagy-Károly, 1899. szeptember hó 11. Gróf Iliig ormai Béla, — főispán. 2166 __1899. sz. Szatmár vármegye főispánja. Me ghivó. Van szerencsém a vármegye törvényhatóságának bizottsági tagjait a folyó év szeptember hó 19-én délelőtt 11 órakor a vármegye székházának nagytermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívni. Nagy-Károly, 1899. szeptember hó 11. Gróf Hugonnai Béla, főispán. T á p g y s 1. Nagy-Bánya fogyasztási adópótlék szedése iránt alkotott szabályrendelete. IV. 2. Felső-Bánya fogyasztási adópótlék szedése iránt alkotott szabályrendelete. IV. Összeállította: llosvay Aladár, — vm. főjegyző. 1808—1899. sz. Szatmár vármegye főispánja. Pályázati hirdetmény. Szatmár vármegye törvényhatóságánál kinevezés utján betöltendő másodosztályú IrxLoIszI áilláisra, pályázatot hirdetek. Minősítés tekintetében az 1883. évi I. t.-cz. 1. s 19. §-ai irányadók. A kiszolgált altisztek alkalmazásáról szóló 1873. évi II. t.-cz. 5. §-a értelmében az esetre, ha ez állásra kebelbeli hivatalnokok nem jelentkeznek, teljes képességüket, igazolt igénynyel biró altiszteknek más pályázókkal szemben előnyt adok. Évi javadalmazás: 500 frt fizetés s 50 frt lakpénz. Pályázati kérvényeket folyó évi szeptember 20-ig átveszek. Nagy-Károly, 1899. augusztus 8. Gróf Hugonnai Béla, főispán. A szegedi kiállítás. A föld nem lehet több, ugyan any- nyi marad, de kétszer és háromszor annyi magyart is legyen és lesz képes eltartani. Darányi Ignácz. Czikkünk jelmondatául még keresve sem találhattunk volna alkalmasabbat; mint Darányi Ignácz földmivelési miniszterünknek fentebbi szavait, melyeket a szegedi kiállítás megnyitása alkalmával József főherczeghez intézett. Nagy igazságot fejezett ki a miniszter frappáns rövidséggel. Bármely államférfimnak ambicziója és méltó programmja lehet, s valóban, ha a szegedi kiállítás tanúságait leakarjuk vonni, mi is csak ebből a szempontból indulunk ki. Számtalanszor halljuk, komoly és arra hivatott férfiaktól, a par rámentben, a sajtóban és a társaságban is, hogy Magyarország elsősorban mezőgazdasági ország, s épen ezért életkérdés reánk nézve, hogy főként mezőgazdasági ügyeink hathatós felkarolását és előbbre- vitelét biztosítsuk minden rendelkezésünkre álló erővel.Nem akarunk ezúttal rekriminácziókba bocsátkozni, csupán azt az örvendetes tényt látjuk magunk előtt, hogy a szegedi mezőgazdasági országos kiállítás fényes erkölcsi, de eredményeiben messze kiható anyagi előnyöket is fog eredményezni. . . Ez az első mezőgazdasági kiállítás, a melyet mint országos jellegüt vidéken rendeztek. Nem panaszképen említjük meg, de mindeddig az a téves felfogás uralkodott, hogy ily arányú kiállításokat csak a fővárosban lehet teljes sikerrel rendezni. A szegedi kiállítás rendezésével megtörték a jeget, s meggyőződésünk, hogy a látható fényes sikerrel az eddigi balhiedelem is eloszlott. De nem is csoda, hiszen csak végig kellett tekintenünk a kiállításon, hogy az országnak, tehát a vidéknek ott felhalmozott hatalmas erejét teljes egészében értékelni bírjuk. Az őstermetés egyes ágazatainak bemutatása és a rendkívül gazdag állatenyésztési kiállítás mellett mintegy párhuzamosan láttuk a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos gépgyáriás és ipar különféle változatait is, a mi viszont arra a következtetésre nyújt alkalmat, hogy ezúttal is kétségtelen beigazolást nyert az iparnak és kereskedelemnek a mezőgazdaság fejlődésével való szoros, mondhatnók elválaszthatatlan összefüggése. Ezek a jelenségek azonban a szegedi kiállításnak csak anyagi sikerei, igen fontosaknak kell azonban tartanunk annak erkölcsi sikereit is, melyek a különböző kongresszusok tanácskozásai, s e tanácskozások eredményei nyomán áradnak szét az országban. Az országos gazdasági kongresszus, az országos halászati, méhészeti, szőlőszeti és borászati kongresszusok, nemkülönben a gazdasági tanítók kongresszusa mind mind rendkívül fontos jelenség abban a nagy munkában, mely mező- gazdaságunk fellendítését és megerősítését czélozza. Mindennek az egész ország hasznát fogja venni. Azok a tanulságok, melyeket az érdekelt tényezőknek ilyen összejövetelei rendszerint eredményezni szoktak, lassankint közkincsekké válnak, de meg ha más szempontból vizsgáljuk magát a kiállítást, nem az első pillanatra szembeötlenek-e azok a közvetlen T Á R C Z A. E. Kovács Gyula emlékezete. (E. Kovács Gyula emléke javára rendezett disz előadáson szavalta Baghy Gyula ) Segesvár síkján megzendült az ének Egy nemzet ült ott fényes ünnepet. Kigyult a tűz az áldozatnak lángja Petőfi Sándor hamvai felett. Dicső elődök gyönge sarjadéki Tehetségünknek összes kincseit, Nagy emlékektől ihletett szivünknek Feláldozok legszebb virágait. Nagy férfiakban meddő korszakunknak Legjobbjai közt láttunk téged ott, Művészetednek fénylő lángsugára Magasra fel, az ég felé csapott. Egy fényes ivet irt le a magasban Aztán letűnt, örökre kialudt; Eszményekért rajongó nagy szivedre Sürü sötétség, néma éj borult. Te voltál nékünk legfőbb büszkeségünk ! A múlt idők csodált nagyságait Te benned láttuk élve, testesítve A honszeretet nagy mártírjait. Te még azok közül valál, a kiket Czéljuk felé egy ideál hivott; Művész lettél, mert érezéd magadban Hogy Egressyt pótolni te fogod. Midőn megértőd lelked belsejében A Géniusznak hivó szózatát, Színpadra léptél, és elhagytad érte A fájdalomtól megtört jó anyát. Mit szenvedtél mig boldogságod romján Felépithetted azt a másikat! Dicsőségednek fényes templomához Óh mennyi köny, oh mennyi kin tapadt! . . Nem volt elég a szörnyű szenvedésből! . . . Akit szerettél hűtlen elhagyott. Mit a szülő, s a hitves csókja nyújthat, A boldogság neked későn jutott. Talán e dráma melynek hőse voltál Edzette úgy meg a te lelkedet, Hogy úgy megértőd, s úgy érezni tudtad Mit a színpadnak hőse szenvedett. Te önlelkedben újra megteremtéd, Életre keltéd Shakespeare hőseit. S Bánk Bán, Fauszt, Telegdy szenvedélye Megrázta szivünk összes húrjait. Nagy lelked égett, pusztult szent hevében, Feláldozád érettünk önmagad, Hogy megtanuljuk tőled látni, tudni, Mi a földön örök igaz marad. Megyénk szülötte! mi akik szivedhez Tudtuk, éreztük, oly közel vagyunk, Hálás szivünk szerény virágival most Emlékednek hűséggel áldozunk. Dicső halálod minket sújt leginkább, S a fájdalomban jól esik nekünk, Kik honfi könyet simák majd feletted, A gyászolók között elsők leszünk! (A kép megkoszorúzása után, feléje fordulva folytatja :) Ez a virág mely ráborult a képre A mélyen érző költőt illeti, A zöld borostyán nem múló színével Művészeted hatalmát hirdeti. Virágillatként száll fel a szivünkből Áldó szavunk örök hazád felé, Övezve azon nem múló reménytől Hogy küzdelmed jutalmát elnyeré. Poór János. Szín és való. Unatkoztak a nyaralóhelyen. Gombos Tivadar indítványára elhatározták, hogy a Korona-szálló nagy termében egy tánczczal egybekötött szinielőadást rendeznek. Lesz tombola, szerpentin, konfetti, bengáli fény, világposta, regatta-verseny s jól fognak mulatni. No meg a mulatság előzményei is úgy lefoglalják vala- mennyiöket, hogy sokáig nem is érnek rá unatkozni. Gombos mindenhez értett, különösen értett ilyen jótékonyczélu ünnepélyek rendezéséhez. Szívesen tett, vett, fáradott, szedte össze a szereplőket, járt a fővárosban, hogy ízlésesek legyenek a díszletek, a meghívók s csak azt szokta kikötni, hogy az ő darabjait tanulják be. Dilettáns iró volt, ki bármikor kirázott a kabátja ujjából nehány egyfelvonásosat. És most is elfogadta a vigalmi bizottság az ő darabját, melynek czime volt: „Árvíz után“. Ennek az egyfelvonásos dramolettnek tárgya mindennapi. Árvíz pusztította el a falut, a nép nyomorog s a dúsgazdag földesur akként segít a népen, hogy kenyeret, pénzt osztat ki és munkát adat a népnek. Csak Pogány Jóska nem kap segítséget, csak az nem kap semmi munkát. A földesur a szép Pogány- néra vetette szemét, el-eljár hozzájuk s csak akkor hajlandó segítséget adni, ha Pogányné a szeretője lesz. Az asszony ellenáll, de a nagy nyomorúság s férje kétségbeesése azután engedékenyebbé teszi. Egy
