Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-08-13 / 33. szám
;äTMAK VABMEOYE HIVATALOS KÖZLÖNY. MEGJELEN MINŐÉN VASÁRNAP, mSZERKESZTÓSÉG ós KIADHI VATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közleményei; küldendők: Nagykárolyban, megyeház-utcza 40. sz. HIVATALOS RÉSZ 2760—1899. sz. Lichtman József csenged lakosnak egy 9 éves, pejszőrü, hátulsó lábára kesely, csillagos homloku, balszemére vak kancza lova a csegöldi berki határról elbitangolt. Csenger, 1899. augusztus 2. Böszörményi Endre, főszolgabíró. 23317—1899. sz. Hermann Zsuzsánna csórna- J közi illetőségű cseléd nagykárolyi főszolgabíró által részére 48—1899. sz. alatt kiadott cseléd könyvét j elvesztette. Nagy-Károly, 1899. julius 31-én. 22337—1899. sz.FrankovitsMórnagysomkuti lakos nevére Budapestről a kereskedelmi banktól meg jött 10 egész osztály sorsjegy következő számokkal 21581, 21582, 24427, 24426, 53343, 53344, 53345, 64634, 64635, 78438, 200 frt értékben terhelt ajánlott levél a tanuló Braum Menyhért kezeiből folyó évi julius 17-én eltévedt. Nagy-Károly, 1899. julius hó 27. 23197—1899. sz. Turczi Pap János batizvasvári lakosnak folyó évi julius hó 24-én délután két darab 6 éves jármas bivalya, melyek egyikének farka bojtja fehér, elbitangolt. Nagy-Károly, 1899. évi julius hó 31. Nagy László, alispán. Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. hó 11-én tartotta augusztus havi ülését. Jelen, voltak: gr. Hugonnai Béla főispán elnök, Nagy László alispán, ilosvay Aladár főjegyző, Isaák Dezső, Kende Zsigmond, Nagy Béla, Domahidy Sándor, ifj. Böszörményi Sándor, Balázsy József, bizottsági -tagok. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre I frt. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 2 frt 50 kr.-=#i ügyes szám ára ÍO kr. *=Kemény Alajos kir. pénzügyigazgató, Kováts Béla kir. tanácsos, tanfelügyelő, Kacsó Károly a kir. államépitészeti hivatal főnöke, Dénes Lajos kir. ügyész, Baudisz Jenő, árvaszéki h. elnök, dr. Schönpflug Richárd t. főügyész és Nyárády László a kir. folyamérnöki hivatal főnöke. — Jékey Zsigmond, Luby Géza, N. Szabó Antal és Szuhányi Ödön bizottsági tagok elmaradásukat kimentették. Pálos Konrád főerdész letette a bizottság előtt az erdőtiszti esküt. Az alispán havi jelentése szerint junius hóról átjött hátrálék 1124, júliusban beérkezett 3421, összesen 4545, a melyből julius hóban elintéztek 4200 ügydarabot. Tudomásul vették az alispán azon bejelentését, hogy a mennyiben a törv. közutak törzskönyveinek hitelesítési eljárására kiküldött Képessy Gyula biz. tag. elhalálozott, s a tárgyalások már f. hó í 7-től kezdve kitűzve vannak, elnökileg megbízta a főszolgabírókat és polgármestereket azzal, hogy hatóságuk területén az eljárásnál közreműködjenek. A szatmármegyei gazdasági egyesület felkérte a bizottságot, hogy Szatmár város által, a mezei munkásoknak vidékre való kivitelét korlátozó szabályrende'ef ellen szintén Írjon fel. Az átiratot tudomásul vették, mivel a múlt ülés határozata folytán az alispán már felirt e tárgyban a bizottság nevében. Érdekes része volt az ülésnek a fogyasztási adók biztosításának kérdése. Ugyanis a múlt ülésen felhívták a pénzügyigazgatót, hogy a fogyasztási adóknak miként lett bérbeadásáról községenként kimutatást terjesszen be. A kir. pénzügyigazgató beterjesztette a kimutatásokat s az adott választ a bizottság tudomásul Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 20 kr Bólyegdij minden beigtatásórt 30 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes levele zőktöl fogadtatnak el.. vette. De minthogy kitűnt az, hogy midőn a község megajánlja a kinyomozott fogyasztási adót, még ezután is árlejtést tartat a kincstár az esetre, ha utóajánlat érkezik be, élénk vita fejlődött ki azon kérdés felett, hogy miként lehetne esetleg törvényhozási utón is olyan eljárást megállapítani, a mely mellett a községek az egyes ajánlattevők által ki ne játszassanak. Ez ügy megbeszélésében részt vettek Kemény Alajos, Nagy László alispán, Kende Zsigmond és Domahidy Sándor s végül elhatározta a bizottság, hogy e tárgyban felir a kormányhoz s a felirat megszerkesztésével Nagy Lászlót Kemény Alajost és Kende Zsigmond biz. tagot bízta meg. Isaák Dezső és ifj. Böszörményi Sándor felszólalása folytán elhatározták, hogy a nagy- szekeresi és ombódi postahivatal felállítását megsürgetik és Czégényben, a zsarolyáni posta hivatal megszüntetésével, uj postahivatal felállítását kérelmezik. Nagy László alispán tolmácsolta azon nehézségeket a mely elő áll á sertések vasúti szállításánál akkor, ha nagyobb piaczczal biró városok sertésvész miatt zár alá vétetnek, a mikor a szállítók szállítmányaikkal csak kerülő utón juthatnak marhvakodó állomással biró állomáshoz. Indítványozta azért, hogy Írjon fel a bizottság a földmivelési miniszterhez, hogy az ilyen nagyobb forgalmú városok szomszédos vasúti állomásait is lássa el marharakodó helyekkel. A bizottság az indítványt elfogadta. A közigazgatási bizottság elhatározta, hogy a jövő havi ülés, minthogy az ülés napja ünnepnapra esik, nem szeptember 8-án, hanem 9-én lesz megtartva. T A R C Z A. Szenvedés! Mit tudjátok ti mi a szenvedés Ti átlagemberek ! A szerelem nektek csak eszköz Hogy biztos révbe érjetek . . . Magatoknak enyhe fészket Házi tűzhelyt — szerezzetek 1 Oh! nem, nem! Ti nem tudjátok! Nem ismeritek e fergeteget, Annak tüzes haragos villáma Nem dúlta még szét kebleteket, Nem tépte ki sziveteket! . . . Ti még nem is szenvedtetek ! Szeressetek ! . . . őrjöngő hévvel! Előttetek szent legyen csak egy Kiért ajkatok imát rebeg S lelketek mégis kárhozatba megy! Szeressetek !! . . vad szenvedéllyel! Oltárt építsetek neki Szivetekben ! — hol jobb érzéstek A salakot elégeti. S ez oltárra a „Szűz“ helyett Állítsátok fel az 0 alakját, Imádkozva töltsétek előtte A napnak minden perczét — óráját S minden ima mely érette elszáll, Minden fohász mely érte elrebeg, Ne kérjen az Istentől egyebet Csak azt: hogy őtet áldja meg. S kit igy szerettek 1 ■— reménytelen Soha nem múló szenvedélylyel Szerelmetek egy őrült perczében Bántsátok meg, vad sérelemmel Lássátok a sértés verte könnyet Felszökkenni annak a szemébe A kinek legkisebb öröméért Élteteket adnátok cserébe. Graniesár dolgoké ii. S e könnyek láttán — omoljon össze Lelketekben a harmónia Egy neveden kavargó örvénynek Legyen kebletek az otthona. Álmotokban rezzenjetek össze Rémképeket szülve agyatok, Lássátok őt megjelenni sírva És ti is keservesen sírjatok. S minden könnycsepp melyet érte sirtok Olaj legyen kebletek tüzére, Mig e máglyán megkínzott lelketek Le nem száll a pokol fenekére. Vágyjatok őt napról-napra látni, Csókolni lábai nyomát, Hallani édes zengését szavának, Felszívni haja illatát. Térden állva esdekelni tőle A megnyugvást — bocsánatát S ne tudjátok elnémitni mégse Öntudatok Tőle tiltó szavát. Ne lássátok őtet többé soha, Bárha szivetek érte megreped, Csak emlékét hordja vissza nektek Körülötte bolygó lelketek. És hogy ha ezt mind át szenvedétek, Ha mind ezt át érzi lelketek, Akkor ismeritek századrészét, Annak a mit én szenvedek. A gyorsvonat intézménye határozottan ellentétes a mániákus utazó hajlamaival, hegyen-völgyön keresztül száguld s az ablakából mindent meg lehet látni és semmit sem lehet megnézni. Külföldre érkezvén tehát (Külföld alatt értendő mindaz, a mi kelet felé Királyházán, nyűgöt felé Püs- pök-Ladányon túl van), jól teszi az utas, ha leszáll az étkező kocsijával amúgy is csak sybarita erkölcsökre szoktató gyorsvonatról és visszatér eleink idegkímélő alkalmatosságához : a szolid vegyes vonathoz, melynek fajtája, sajnos, nagyon is és annyira pusztulóban van, hogy már is előrelátható, helyesebben hallható az a nehány év múlva feltétlen bizonyossággal bekövetkezendő méla accord, melyet az utolsó vegyes vonat romjain az utolsó bölény fog elzokogni. Addig vegyük tehát igénybe ezen régi barátainknak önzés és Kossuth-coupé nélküli szolgálatait mig módunkban áll, annyival is inkább, mert a vegyes vonatoknak köztudomás szerint megvan az ő jó szokásuk is, hogy mindazt a mire a közvetlen jelző rá illik, legyen az kocsi vagy csatlakozás, elvből kerülik, a mi pedig a mániákus utazóra nézve megbecsülhetetlen haszon. íme: Aradra megérkezve, öt negyed órai tartózkodást élvezünk az arad—temesvári vasút jóvoltából. Öt negyed óra Kriványopolisban bár nem sok, de mégis valami. Annyira valami, hogy érdemesnek mutatkozik a vasúti állomáson ácsorgó egylovasokat nyílt ajánlati versenyre felhívni egy-egy órás séta kocsizás díjazását illetőleg. A kocsisok össze néznek s im szemüknek egyetlen pillantásával megkötötték a kartellt. Az első a ki a felhívásra felel, úgy dobálódzik a koronákkal, mint annak idején nagy Napoleon, s a többiek még nem elég nyugatiak ahoz, hogy az üzleti érdek elnyomja bennük a testületi szellemet. De im az utazó ravasz fondorlat hálóját veti ki a még kissé naiv halakra, szerényen megfordul s határozott
