Szatmármegyei Hírmondó, 1917 (7. évfolyam, 1-8. szám)
1917-01-21 / 3. szám
Nagykároly 1917. január 21. Vásárnál/ VII. évfolyam. — szám. „A VARMEGYE“ Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap. SZATMÁR VÁRMEGYE IEGYZŐEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét érdeklő közlemények felelős S* szerkesztő cimére — Érendréd — küldendők. Kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHEKYi-UTCA 20. SZ. („KÖLCSEY-NYOMDA“ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.) Felelős szerkesztő: NAGY ISTVGN, a szatmárvármegyei jegv’zőegyesiiiet Fyzője. Munkatársak BODOKY ISTVÁN, KOríORÓCY PÉTER, kismajtényi körjegyző. kaprkbányai jző, e. jzö. Előfizetési árak: Egész évre Félévre — Nyilttér sora 40 fillér. — — — 8 korona. — — — 4 korona. Egyes szám 20 fillér. Üzérkedés az ezüst és arany pénzekkel I. Ferencz József Őfelsége halála után az élelmes emberek az egyszerűbb emberekkel elhitették, hegy most már azok a pénzek, melyeken a meghalt király arcképe van, elértéktelenednek, értéküket vesztik. Es ezek a naiv lelkületű emberek a mindinkább szélesebb rétegekben elterjedt hírre elökoíorázták a titkos helyekről, rejíekekből az elhunyt uralkodó képével díszített ezüst pénzeket, a régebbi egyforintosokat, a két és egykorouás ezüstérmeket s hamarjában túladtak rajtuk. Hallomásunk szerint nen, egy takarékpénztár kapott hirtele- nében olyan eléggé nagy betétet, meiyet a befizető atyafi, anyóka pengő forintokban, csengő koronákban olvasott le a takarékpénztár pénzváltó asztalára. A hírek terjesztői, kolportálói is meglehetősen kihasználták a helyzetet és az egy- szerübbb emberek járatlanságát, tudatlanságát, naivságát a pénzszerzés újabb forrásának tekintve, igyekeztek minél több ezüstpénzt összevásárolni, főként a régi egyforintosokat vásárolni, ez utóbbiakért nem egy esetben darabonkint, hogy úgy mondjam, felpénzzel, szívesen adva egy-egy régi egyforintos pénzdarabért két korona 10, Í5, 20 fillért. Miért cselekedíék ezt? Rájöttek csakhammar, hogy a régi egyforintos ezüstpénznek anyag-értéke nagyobb, mint két darab egykoronás ezüst pénzdarab anyagértéke együttvéve. Igazuk volt. A régi egyforintos teljes súlya 12345 gr., finomsága 900 ezredrész s igy benne a szinezüst súlya 11 111 gr., mig az ezüst egykoronás teljes súlya 5 gr., finomsága pedig 835 ezredrész lévén, a bennne lévő szinezüst súlya 44 75 gr. Jelen számításainkban ne vegyük figyelembe a remediumot és toleranciát, a pénzek finomságában és súlyában megengedett maximális eltérést, t. i. azt, hogy a finomsági fok mivel lehet jobb és silányabb, hogy az egyes pénzdarab súlya mennyivel lehet nagyobb és kisebb, meddig maradhat a forgalomban, t. i. a sulyveszteség alsó határát a kopás következtében, mert ezek mivel ezüstpénzekről van szó, a fillér töredék értékeit teszik ki értékükben s igy számot nem tevő, azaz elhanyagolható csekély értékeknek tekinthetők. Az üzérkedők igy kalkuláltak. Ha kétszer veszem az egykoronás pénzdarab tisztasulyát 8-35-öt kapok, mig az egyforintos tiszta- súlya 1141 lévén, a különbözet 276 gr.-mot tesz ki, más Szóval a régi egy-------------------ó—----- ‘ fo rintosban 2'76 gr.-ma. több ezüst van, mint két darab ezüst egykoronásban. Mi következik ebből ? Az, hogyha példáid egy gr. szin- ezüsínek ára 10 fillér, úgy az ezüst egyforintos értéke 27 6 (huszonhét egész és hat tízed) fillérrel nagyobb, mint két darab egykoronás auyayértéke. A régi egyforintosok bevonásának, elér.éktelene- désének meséjével terát a jámbor és könnyen hivő népet becsapták s ezzel egy dejüieg az ezüst egyforintosoknak összevásárlásával a csjálaíintos hirter- jesztők egészen jói jövedelmező üzletet) perfektuáltak. Egyik vidéki napilapból! olvasom, hogy egy ékszer és régiség | kereskedő egymaga 4000 (négyezer) darab régi egyforintost vásárolt össze két korona 20 fillérjével s igy ezen az üzleten a felpénzzel való összevásárlás mellett is 304 korona haszna volt. Hja fillérekből lesznek a "százkoronások! Persze ezen ezüstnek azután beolvasztásával, ezüst tárgyakká való feldolgozásával az üzlet még gyümölcsözőbbé tehető, pláne ha tekintetbe vesz- szük, hogy az ezüst és aranyművesek nehezen jutnak anyaghoz, mit céljaikra használhatnának. Anyaghoz tehát igy legolcsóbban és leghamarabb juthatnak, ugyanez áll az aranyra nézve is. Ma sok ékszerre van szükségük az éksze- szerészeknek, mert nagy a kereslet arany és ezüst ékszerekben, hisz annyi az uj pénzarisztokrata, a hadihelyzet és eféle konjunktúrák kihasználásával annyi a megtollasodott parvenü, hogy ezek mohó arany és ezüst schmuck-szükségletét alig lehet kielégíteni, no meg mikor a termelők és a busás haszonnal dolgozó árusító-asszonyságok, némely hadiözvegyek körében szintén keresetté lesznek az arany és ezüst ékszerek. Az aranyműves legkönnyebben jut az aranyhoz, ha aranypénzt vásárol és ezt használja fel beolvasztás után céljaira. Beszélik, hogy manapság egy darab huszkoronás aranyért szívesen adnak az emberek harminc, negyven, sőt ötven koronát is, csakhogy hozzájussanak egy- egy fényesen csillogó „aranycsikóhoz“. Persze nemcsak az aranyműveseknek kell az aranypénz, hanem kell az arany a fogtechnikusoknak, aranyplombhoz, arany.fogkoronához, áranyfoghidhoz stb., de keli még.a semleges külföldről várnaié' eső árut hozató kereskedőnek is, mivel manap bizony a vámilletéket aranyban kell lefizetni. Vannak olyanok is, kik azért vásárolják össze az aranypénzt, hogy azt külföldre liferálják, I nemgondolva arra, hogy a semleges külföldről nagyon gyorsan átcsúszhat az arany az ellenséges hatalmakhoz. Minden egyes esetben az illetők rontják az állam általános pénzügyi helyzetének szilárdságát^ ezek aknamunkát folytatnak a pénzügyi helyzet megerősödése ellen, hisz akár külfüldre vándorol az arany, akár idehaza használtatok fel beolvasztás után, csökken az állam aranyból vert pénzkészlete. Az arany-mennyiség manapság a legfőbb egy-egy állam pénzügyi életében Azután hányszor, de hányszor van szüksége az államnak, hogy semleges országokból szerezzen be olyan dolgokat, melyeket hivatalosan kell megvásárolni fontos állami szükségletek kielégítése céljából. Még szövetségeseinkkel kötött ily üzleteknél is arany a fizető eszköz. Végeredményben még azt is lehet állítani, hogy mikor egy-egy idegen pénzneK értéke a mi pénzünk egységében átszámítva mindmagasabb lesz, akkor az arany játsza a döntő szerepet, de ezzel mi itt nem foglalkozunk. Hosz- szu lenne a dolog kifejtése s már is eléggé igénybe vettem az olvasó türelmét. Ha azután az egyszerűbb nép látja, hogy intelligensebbek, kabátosok, cilin- deresek összevásárolják az egész arany és ezüstpénzt, ő’ maga egyszerűségében varázslatos erőt s megftzethetlen kincs értéket tulajdonit azoknak, ezért ül rá a pénzére, a csengő, pengő, ezüst és arany pénzére. Kiknek ezüstre, aranyra szükségük van, ne vegyék igénybe az ezüst és aranypénzeket beolvasztási célokra, közvetítők ne vásárolják össze felárral, hogy jó üzletet kössenek, hisz jogtalan haszonhoz jutnak igy az állami vagyonból, mert az arany és ezüstpénz állami vagyon, mi azt csak használjuk, az fizető eszköz csak és ha van pótló fizető eszköz — ott a papírpénz — akkor a csendesebb időkig éljünk ezzel. Persze háborús időkben különösen az egyszerűbb nép idegenkedik a papír pénztől, no mert eszébe jut a Kossuth- banko és annak históriája, ám azt is kellene tudni ezeknek, hogy a Kossuth- bankó miért értéktelenedett el. Ezt is meg kell magyarázni a népnek s vele kapcsolatban azt is, hogy a mostani bankjegyek, papírpénzek hogyan pótolják az ezüst és aranypénzt, mi az a bankjegykibocsájtási engedmény, mi az úgynevezett ércfedezet stb. Ezt velük megismertetve azonnal másként fognak a papírpénzről Ítélni. Aztán a, kereskedő vagy elárusító ne ugorjon nyakába az arannyal fizetőnek, tekintse az aranyat is csak annyi
