Szatmármegyei Hírmondó, 1916 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1916-09-24 / 39. szám
Nagykároly 1916. szeptember 24. Vasárnap. \ VARMEGYE“ Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap. SZATMÁR VÁRMEGYE JEGYZŐEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét érdeklő közlemények felelős gf szerkesztő címére — Érendréd — küldendők. +£Kiaöóíiivaía!: NAGYKÁROLY, SZÉCEENY1-UTCA 20. SZ. („KÖLCSEY-NYOMDA“ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.) Felelős szerkesztő: NAGY ISTVÁN, a szatmárvÁrmegye jegyzőegyesíiiet főjegyzője. Munkatársak: BODOKY ISTVÁN, KOMORÓCY PÉTER, kismajtényi körjegyző. kapnikbányai jző, e. jző. Előfizetési árak: Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — — 4 korona. Nyilttér sora 40 fillér. Egyes szám 20 fillér. lesz a közéleimezéssel a télen? Mi lesz, vagy: mi nem lesz? — meri inkább igy kell kérdezni nekünk, a Iisztrront, krurnplifroní, zsirrront, cipőfront reménytelen hőseinek és szánnivaió rokkantjainak. És csak nekünk keli kérdezni, mert nagyvezérkarunk: a kormány és a parlament nem kérdezi. Hihetetlen és érthetetlen doiog ez, de igy van. A vezetésre hivatottak két év alatt se tudták megérezni, hogy az egész köz- gazdasági rend egy uj világmederbe került s nemcsak természettől tehetetlenek, de dilettantizmusukban, mely esetleg jóhiszemű is lehet, szerencsétlen kezüek is. Abban sem tudják lekopirozni a német példát, amiben szeretnék s jószándékuk csak ront, erélyűk csak a rendetlenséget növeli. S a parlament minden pártjaival küiönu-e, mint a kormány? A parlamentben beszéltek Lengyelország föltámasztásáról, mint a mi sürgős érdekünkről, de nem beszéltek a magyar nemzet megtartásáról. Interpelláció volt kazaiszámra; egyetlen képviselő nem akadt, aki megkérdezte volna: mi lesz velünk a télen? Ez a teknősbéka-perspektiva, amely nem lát messzebb a saját etető-vályújának a szélénél. Ezeknek az uraknak van mit enni, azért nem veszik észre a pékboltok előtt azokat a rettenetes népgyiilé- seket, melyeknek nincs vezérszónoka s a programja csak egy szóból áll: enni! Baj volt, hogy ezek az urak nem tudták, mi történik Bukarestben. Még nagyobb baj, hogy nem tudják mi történik itthon. Ebből olyan meglepetések is lehetnek, amiket a hadvezetőség még német segítséggel se hozhat helyre. Akinek az Isten ásítva néz el a feje fölött, azért az arkangyalok nem sokat tehetnek, akármekkora bennük a jó szándék. A helyi hatóságok kezébe adott ugyan pallost a kormány, de olyant, amelyiknek vasa nincsen s a nyelével se lehet ütni, csak hadonászni. Ki fél az ármaximálástól a fogyasztón kívül, akinek védelmid van szánva? Hogy éhen nem halunk, csak annak köszönhetjük, hogy kibújunk a rendeletek drótsövénye alól és paktumra lépünk az uzsorással, akinek távoltartására fonták a sövényt. Mint lapunk más helyén olvasható, Nagykároly város képviselőtestülete vasárnapi közgyűlésén közszükségleti cikkek hatósági beszerezhetése végett hitel igénybevételét határozta el. Reményünk van tehát arra, hogy Nagykárolyban is rövidesen kapható lesz hatósági cukor, só, petróleum és tűzifa! Két esztendő tapasztalatai után a város eléggé jó! felkészült a téli defenzívára, de szüksége van a városnak ebben a titáni küzdelmében a polgárság támogatására is. Szervezkednünk kell, szabályoznunk és egyenletessé kell tennünk a fogyasztást is, úgy amint ez Németországban van. A tél itthoni nagy offenziváját csak a polgárság józan és nyugodt szervezkedésével lehet kivédeni. Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete f. hó 27-én rendkívüli közgyűlést tartott gyenge érdeklődés mellett. Debreczeni István kir. tanácsos, polgár- mester üdvözli a megjelent képviselőtestületi tagokat s a gyűlést megnyilja. Polgármester javasolja, hogy a város közönsége részére, élelmi és egyéb közszükségleti cikkek beszerzésére a képviselőtestület 100,000 K kölcsönt szavazzon meg. Schönfeld Lázár képviselőtestületi tag felszólalásában azt ajánlja, hogy szakemberekből bizottságot alakítsunk, amely állandóan érintkezésben lenne a közönséggel és a szükséges élelmi cikkeket szakszerűen szerezné be. Néma főjegyző kérdi, hogy vájjon intézkedő vagy javasló bizottság lesz-e ez ? Szakemberekből, vagyis kereskedőkből nem tudjuk ezt a bizottságot összehozni, mert ezek hivatásszerűen úgyis foglalkoznak ezzel és örvendenek, hogy a maguk szükségletét tudják beszerezni s ha rendelkeznének is, a felelősséget mégis csak nekünk kellene viselnünk. A javasló bizottság pedig csak megköti és. hátráltatja a tanács munkáját, mert a tanács tud annyi beszerzési Brassó, Predeál, Szi&aja. Irta: DR. B. I. 1914. év julius havában teljesült végre gyermek- és diákkorom egyik legforróbb vágya : megláthattam a Székelyföldet. Dr. Fried Lajos barátommal útnak indultunk és Marosvásárhelytől kezdve a székely körvasuton jártuk be Erdély csodásán szép helyeit: Tusnád-fürdő, Gyergyószentmiklós, a Szent-Anna-íava, a Gyilkos-tó, Csíkszereda ... Olyan szomorúan gondolok e nevekre, amelyeket aktuálissá és közszájon forgóvá tett a román betörés. E neveket régebben csak az iskolai könyvekből, ha ismerték. Magyarországi ember kevés járt le, de a mindenütt feltalálható német turisták innen sem hiányoztak. Megbámulták a gyönyörű vidéket, a szép tiszta falvakat, az ősrégi, minden helyhez fűződő mondákat azonban nem értették meg. Pedig ebben van a székely nép igazi lelke és itt tükröződik vissza a székely nép józan okossága. 1914. év júliusában már érezhető volt az izzó hangulat, a nagy időket jelző sistergése a vulkán kitörésének. A székelyek elhagyott, vonaltól messze levő falvaikban megérezték a háborút. A Szent-Anna-tó középkori kápolnája melhtt ásványvizet áruló öreg székely tisztelettel kérdezte: „Hogy hát ugy-e háború lesz? írástudó ember hamarabb megfesti a jövendő.“ Mi hiába hajtogattuk, hogy csönd van a nagy világban, a székely csak jósolgatott: „jönni fog a muszka meg az oláh. Meglátják az urak. Negyvennyolcban is igy volt. De a székellyel nem jó kezdeni.“ A székely nem ért a diplomáciához, neki csak a szomszéd az ellensége : az oláh. De „a székellyel nem jó kikezdeni.“ A székely körvasút végállomása Brassó. Igazi magyarországi város, csaknem egyforma a magyar, a szász és román nemzetiségű száma. De szépen megfénrek egymás mellett. Korzóján messziről már a külsejükről felismerhető volt a sétálók nemzetisége. Mindenki a saját nyelvét beszélt, ha tudott is magyarul. Az utca neve három nyelven volt megjelölve. De a Czenk-hegyen/ mely a város fölött magasra emelkedik, a Turul madár messze hirdette, hogy itt a magyar az ur! Innen indultunk el Predeálra, a magyar határállomásra. Csak tizenöt kilométernyire van Brassótól, a vonat azonban lassan döcög fel a magas hegyekre. Predeál állomása a legkülönösebb életet tárta elénk. Egy hatalmas épület a magyar és román Predeál állomása, az egyik oldalon tüntetőleg minden magyar, a másikon román. Két óra áll egymás mellett. Az egyik a budapesti, a másik a bukaresti időt jelzi. A differencia több egy óránál. S az egyik oldalon tündöklő, tiszta, előzékeny székely csendőrök, a másikon piszkos, borotválatlan, durva román katonák látják el a szolgálatot. Valami zaj támad. Román diákok Brassóba rándultak s visszajövet magyar földön feitüzték a román kokárdát. A székely csendőr nem tűri, leveszi szépen, tapintatosan a kokárdát, mert itt még nem szabad. A román föld fiz lépésnyire van még. Huszonöt-harminc csendőr őrizte a határt. Székely volt valamennyi, daliás mind, mintha kiválogatták volna őket. Ahogyan elhaladok az őrházuk mellett, kikérdez az őr és elbeszélget a határmenti életről. „Valami lesz itt a románokkal. Amióta Bulgáriától elloptak egy darab földet, azóta nagyon kinyílott a szemük. Tegnap is azt mondta az egyik román baka, hogy nemsokára elbánunk veletek is. Egy este felkerekedünk, reggelre Brassóban leszünk, délben Kolozsvárott ebédelünk, és este talán már Pesten is vacsorázunk. „Ez az ember azóta nyomja az agyamat. Nem bírtam tovább hallgatni — szól mosolyogva — tettlegesség nélkül.“ „Ha jönnek, hadd jöjjenek, itt csak a holttestünkön mennek keresztül.“ Ezek a szavak két év után is úgy csengenek a fülemben, mintha tegnap hallottam volna őket. „. .. Csak a testünkön át . . .“ Bő leírások közölték a predeáli csendőrök hősi küzdelmét. Elszorul a szivem, amint olvasom őket és visszaidézem a harminc székely csendőr hatalmas alakját, akik naponként befestik a magyar sorompót piros-fehér-zöldre, akik megpofozzák azt, aki a magyarság ellen szót emel és meghal, mert ezerszeres túlerő támadta meg és
