Szatmármegyei Hírmondó, 1916 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1916-09-24 / 39. szám
2-ik oldal. SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ 39-ik szám. forrást, mint bármelyik kereskedő. Adler Adolf dr., képviselőtestületi tag nem osztja a főjegyző ur véleményét. Okvetlenül szükségünk van szakértők véleményének meghallgatására. 6—8 tagú véleményező bizottságot kell alakítani olyan szakemberekből, volt kereskedőkből, akiknek ellenérdekük nincs. Papp János és Ktirthy Károiy is ezt az indítványt pártolja. Polgármester végül kimondja, hogy alakíthatunk egy ilyen bizottságot, de rendelkezést nem engedhetünk neki. A közgyűlés különben a 100,000 K hitelt megszavazta. A közgyűlés engedélyezte, hogy a városi alkalmazottak háborús segélyök terhére beszerzési előleget kapjanak. E szerint 83 városi alkalmazott 18837 K-át és két kórházi alkalmazót 432 K-át beszerzési előlegül kap. A határozatot a közgyűlés névszerinti szavazással hozta meg. Az összegeket a városi pénztár, illetve a kórházalap utalványozza ki. A határozat csak birtokon kívül fellebezhető. A Honvédkerületi Parancsnokság megkereste a helybeli Honvédállomás parancsnokságát, hogy hadi siralapra gyűjtő bizottságot létesítsen. A helybeli parancsnokság a kérelmet a város vezetőségéhez tette át. A közgyűlés e célra 100 koronát megszavaz és Ktirthy Károly felszólalására átír a felekezetekhez, hogy az itt elhalt katonákat egy külön helyre temetesse el. A gyűjtő bizottság tagjai: dr. Adler Adolf, Braneczky József, Csanálosi József, Kirilla Adolf, Komody Lajos, Kürthy Károly, László József, Marchis Romulus, ifj. Nagy Antal, Orosz Lajos, Récsei Ede, Rédei Károly, Róth Károly, Schönfeld Lázár, Somossy Miklós és Szócska János. A bérkocsisok kérelmét, hogy a viteidija- kat a közgyűlés emelje, teljesítette. 40—50 fillérrel lesz drágább a bérkocsi. Pl. Kétfogatu a városból a vasúiig, vagy visssa 1‘60 K helyett 2 K lesz, az egyfogatu P20 K helyett L60 K lesz. A szőlőbe kétfogatu 2 50 K lesz 2 K helyett, egyfogatu 2 K lesz L50 helyett stb. (A részletes kimutatást a módosítás érvényre- emelése után hozzuk.) Kimondja a közgyűlés, hogy a felfogadott bérkocsis legfeljebb 15 percig tartozik az állomásnál várakozni, inig az utas a podgyaszát kihozza. Demkó Máriát és gyermekét helybeli illetőségüeknek ismeri el a képviselőtestület, csak a holttestén át engedte be az ellenséget. Nem hősköltemény e ez? — És a postás kisasszony, aki meghalt a telefon mellett ? Gyönge leány hős férfi lélekkel. Beszéltem vele is. Térképet mutatott. „Nézze — felelte — ezt tanítják a román iskolákban, hogy Románia a Tiszáig terjed. A magyarok azonban Erdélyt elrabolták Romániától. Így nő fel a gyerek, lehet-e ennek jó vége ? S mig végtelen bájossággal beszél irodalomról, hazai dolgokról, kér, ne menjünk Sinajába. Bulgária elleni felvonulásuk óta nem lehet magyar embernek Romániába menni, hogy kémnek ne nézzék. Ne menjünk, veszedelmes ! S aztán nem szebb-e a hazai föld ? A sorompón túl még az ég sem oly szép? Csak a határon lesz az ember igazi sovén, ott, ahol látja, hol kezdődik a hazai föld. Dr. Fried szerencsére jól beszélt románul, a határátkelési igazolványunkat csak kevesen vizsgálták meg. Átmentünk nagyobb baj nélkül Sinajába, a román király és a bajorok nyaralási helyére. S mit látunk: tobzódó magyar gyűlöletet, végtelen nyomor mellett hallatlan pompát, a parasztot hihetetlen elmaradottságában s az „előkelőket“ intelligencia mázban, azonban intelligencia nélkül. Csak a vidék volt gyönyörű, mert a bajorok csak néhol izléstelenitették el villáikkal. Visszajövetelünkkor elbúcsúztunk Predeá- lon a bűbájos postáskisasszonytól, a határrendőrségi fogalmazótól s a derék csendőröktől. A viszontlátásra szólt csak a búcsúnk. A következő nyáron kellett volna ismét leránduinunk. Csakhogy a következő nyáron Dr. Fried Lajos Wolhiniában verte az oroszt, én a Strypa partján álmodoztam régi szép időkről és most két évvel később, Uramisten, Szent-Bertalan éjt rendeztek Predeálon a vad románok és vértanukká lettek a hős postáskisasszony és a határvédő székely csendőrök. ellenben özv. Szántó Károlyné helybeli illetőségét nem ismeri el. A polgármester a jegyzőkönyv hitelesítésére Griszháber Albert, Juhász Lajos, Lőriucz Lajos, Lochmájer János és Schönfeld Lázár képviselőtestületi tagokat felkérvén az ülést bezárta. Br. á szatmármegyei románság hűségfogadalma. Mint már lapunk múlt heti számában jeleztük Marchis Romulus kerületi főesperes az egyházmegyei papságot s a megyei élet vezető magyar-románjait f. hó 18-án hétfőn küldött- ségileg Csaba Adorján főispán elé vezette, hogy a szatmármegyei románság törhetetlen hazaszeretetét s királyhüségét tolmácsolja. A küldöttségben a főesperesen kívül a következők vettek részt: Papp József nyug. ítélőtáblái biró, Achim György bankigazgató, dr. Barbul J. Károly ügyvéd, Kohó Demeter főkönyvelő, dr. Drágus Theofil ügyvéd, Ossián Pánofil szamosközi, Bogdán András nagykárolyi kerületi, Papp Elek, Papp János, Mihálka János, Marosán György, Csordás Mihály, Henczu György, Szilágyi György esperesek, Ájaki János, Abrudán Kornél, Szakáll János, Papp Demeter, Marosán Aurél, Agdeleán László, Anderkó Vikor, Canipián Eniánuel, Cionte Döme, Botfa Mihály, Sinka György, Poppán Vazul, Papp Sándor, Germán Tivadar, Papp Mihály, Fett Joachim, Gregár Joachim, Máthé Gráczián, Fassiedán István és Selagián Flórián lelkészek, Giriti Mihály, Nagy Tivadar, Magdás Aurél, Niksza Ambrus, Sturza János, Márkus Mihály, Anderkó Sándor tanítók. Fábián Béla nagykárolyi egyházgondnok, Szabó János községi biró, Papp István, Páll György. Oláh Mihály, Kur- tyán Mihály, Danka Demeter, Simonka Traján, Karbunár Coriolán, Erdei János, Danka Gábor, Vida János birtokosok, Sinka József, Kosárka György, Murg Demeter, Marián János, Sop- ronyi László, Sinka György, Zsurzsa György, Arany és Vanka Valentin iparosok. A megjelentek s a hódoló iratot aláíró csatlakozók nevében' Marchis Romulus intézett emelkedett hangú beszédet a főispánhoz. Tartalmas beszédéből a következő kiemelkedőbb részletet közöljük: Tudja, érzi a hazai románság, hogy most e nehéz történelmi időkben még fokozottabb módon kel! együtt érezniink, összetartanunk és szeretettel együtt működnünk a haza szent ügyében, de tudja és érzi ezt a magyarság is, nem is kételkedik a hazai románság hűsége és ragaszkodásában, úgyhogy azt szinte feleslegesnek látszanék hangoztatnunk és kifejeznünk, éppen azért csak azt kérjük és várjuk közös hazánk fiai és magyar testvéreinktől, hogy oly őszinte szerettei legyenek irántunk, mint amilyet mi is tanúsítunk hazánk összes fiai iránt, kikkel egy testvériességben élünk, együtt küzdünk, együtt verzünk a haza szent földjének védelmében. Ezek után kérjük Mélíóságos Főispán urat, kegyeskedjék a szatmárvármegyei románság tántorithatian és változhatlan király- hűsége, valamint törhetetlen, őszinte hazaszeretete biztosítékának zálogául érzelmeink jelen önkéntes kifejezésének megnyilvánulását fogadni és azt Őfelsége apostoli királyunk és legkegyelmeseb Urunk trónjának zsámolya elé juttatni. Csaba Adorján főispán a következőkép válaszolt a beszédre: Amidőn ez alkalommal van szerencsém Szatmárvármegye román lakosságának küldöttségét fogadni, köszönetemet fejezem ki az ékes szavakban tolmácsolt király és haza iránti hűségért. Feleslegesnek tartom hangoztatni, — hiszen ösmernek engem, — hogy én mindig bizalommal tekintettem a vármegyei románság felé, viszont a románságnak is mindig bizalma volt hozzám, amire én a jövőben is okot fogok szolgáltatni. Velem szemben fölösleges volt az Önök demonstrációja, mert hiszen logikus dolog, hogy a hazai románság itt ak^r boldogulni mi közöttünk és nem vágyik idegen — kétségtelenül alacsonyabb — kultúra után. (Zajos helyeslés.) Nagy súlya van mégis az Önök nyilatkozattételének, mert ezzel demonstrálják azt, hogy nem vágynak külső beavatkozás után, nem akarnak más országban érvényesülni, hanem itt akarnak élni, itt akarnak meghalni ezen a földön, ahol szülöttek és ahol eddig is éltek. (Óriási éljenzés.) Hadd lássa az az ország, mely fegyverét nekünk szegezte, hogy eljárása hitvány hipokritaság, hiszen a reánk emelt tőr a saját szivének fordult, mert az orosz épugy ellensége neki, mint nekünk. Éppen ezért csodálatos az, hogy Románia pillanatnyi előnyökért évtizedes szövetségesei ellen fordult és közös ellenségeink mellé csatlakozott. Az Önök nyilatkozattétele újabb bizonyítéka az Önök hűségének, amelyet fiaiknak kiömlő vére már megpecsételt. Ez a vér együtt ömlött a magyar vérrel és szent szövetséget teremtett közöttünk. (Lelkes éljenzés.) Kérem Önöket tartsanak ki nyilatkozatuk mellett és juttassák el annak eszméjét legkisebb hivük szivéhez is és akkor, ha voltak is eddig félreértések közöttünk, azok eliminálódni fognak és közösen fogunk dolgozni a haza boldogulásáért. Szatmárvármegye közgyűlése. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága őszi rendes közgyűlését f. hó 28-án d. e. 10 órai kezdettel tartja meg Csaba Adorján főispán elnöklete alatt. A közgyűlés tárgysorozatának kiemelkedőbb pontjai a következő: Álispáni jelentés. Az 1917. évi vármegyei háztartási költség- előirányzat. A szinérváraljai főszolgabirói állás betöltése. Az 1917. évi közúti költségelőirányzat, 3A% pótadó megszavazása közművelődési célokra. H/Wo pótadó megszavazása vasút hozzájárulási célokra felvett kölcsön törlesztésére. A cs. és kír. 5. gyalogezred parancsnokának értesítése Ő felsége Károly Ferenc József trónörökösnek az ezred felett tartott szemléjéről. Vm. alispán előterjesztése a megállapított vámörlési százaléknak felemelése iránt. Csanálos község képviselőtestületének távbeszélő létesítése tárgyában hozott határozata. Nagykároly r. í. város képviselőtestületének határozata kórházi tisztviselők nyugdíjjogosultságának megállapítása tárgyában. Nagykároly r. t. város 'építési szabály- rendeletének módosítása. HÍREK, Személyi hír. Özv. gróf Károlyi Istvánná két hétig városunkban időzvén, szombaton utazott vissza jelenlegi állandó tartózkodási helyére Budapestre. Megyéspüspökünk újabb adományai. Dr. Boroniisza Tibor püspök újabban a következő jótékony adományokat osztotta ki: a Széchenyi Társulatnak 500 korona, a menekültek tejalapjára 300 korona s ugyancsak a menekülteknek 2000 koronát adományozott. Kórházvizsgáiat. Lovag Kissling Ottó vezérőrnagy hétfőn tartotta meg szokásos vizsgálatát a Magyar Szent Korona Országai Vörös Kereszt Egylet helybeli fiókja által fenntartott kisegítő kórházban Dr. Deutsch ezredorvos és Dr. Friedmanszky, titkár és a Vörös-Kereszt kórházban gyógykezelést teljesítő itthon levő orvosók társaságában. A bizottság az összes— mintegy 400 beteget — alaposan megvizsgálta és akiket arra alkalmasnak talált szolgálattételre csapatához rendelte és a többiek mikénti gyógykezelésre nézve is adott irányítást. A tábornok mindent alaposan megvizsgált, a beteg katonákat óhajaik és esetleg panaszaik tekintetében is kikérdezte és ezek meghallgatása után teljes megelégedésének adott kifejezést a tapasztaltak felett, a gyengélkedő Dr. Vetzák Ede ügyvezető alelnököt helyettesitő Dr. Adler
