Szatmármegyei Hírmondó, 1916 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1916-08-06 / 32. szám

/f/ Nagykároly 1916. augusztus 6. Vasárnap. VI. évfolyam. — 32. zám. ,,A VARMEGYE« Szatmármegyei Hírmondó int Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap. SZATMÁR VÁRMEGYE JEGYZŐEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. \-í A *- -Q A lap szellemi részét érdeklő közlemények felelős 53»- szerkesztő címére — Érencfréd — küldendők, -tg Kiadóüivaía!: NAGYKÁROLY, SZÉCHEKY1-UTCA 20. SZ. („KÖLCSEY-NYOMDA“ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.) Értesítés Szatmár vármegye községi és körjegyzők al- és segéd jegyzők egyesületének tagjaihoz. Kedves Barátaim és Kartársaim! F. évi juiius hó 10-én kelt s hoz­zátok intézett meghívóban megállapítva van, hogy rendkívüli közgyűlésünket f. évi aug. hó 20-án d. e. 10 órára Bik- szád fürdőbe tűztem ki. A közgyűlési hely kiválasztását több kartársam részéről megnyilatkozott fel­szólításra eszközöltem s meg is tettem eddigelé minden intézkedést arra, hogy összejövetelünk a hivatalos ügyeink elin­tézése után — kellemes is iegyen s ehelyen is tudatom mindnyájatokkal, hogy Szatmártól a vasúti összeköttetés a nagykároiyi-, mátészalkai-, szatmári-, fehérgyarmati-, csengeri-, nagybányai-, szinérváraljai és avasujváros, tehát 8 járásra nézve teljesen kielégítő és jó, mert a mátészalkai, nagykárolyi, Szat­mári, fehérgyarmati, nagybányai, csengeri, szinérváraljai járásokból a vonatok szat- máron futnak össze s ezen járásokból beérkező vonatok után indul d. e. 9 órakor Bikszád felé a keskeny vágányu vonat s ahoz csatlakozik erdőd és som- kut vidéke, de meg a szinérváraljai és nagybányai járásból is azok a kartársak Felelős szerkesztő: NAGY ISTVÁN, a szatmárvármegyei jegyzőegyesiiiet főjegyzője. Munkatársak: BODOKY ISTVÁN, KOMORÓCY PÉTER, kisinajtényi körjegyző. kapnikbányai jző, e. jző. akiknek a bikszádi vonat jobban kon- veniái s az avasujvárosi vasúti állomás­nál találkozás ejthető. Az indulást Szatmárról ezúttal is úgy jelzem, hogy az 19-én d. e. 9 órák­kor történjen s úgy a lakásokról, mint az étkezésekről ezen indulásnak meg­felelően tettem meg az intézkedést, de meg azért is, hogy 19-én a d. u. órák­ban az egyesületi választmányi ülést megtarthassuk. Az étkezésre nézve az árszabályzatj rendelkezésemre van bocsátva s abból összejövetelünk alkalmával választani fogunk, természetesen az érkezésnél csak az ebédekről lehet sző, mert a regge­lijét és vacsoráját szerintem mindenki úgy költheti el, ahogy az neki legjobban konveniál. Ami pedig a lakást illeti, lakás leszállításban fogunk részesülni. A szórakozást együttes megállapo­dás után közös egyetértéssel az elnökség fogja vezetni. Én a magam részéről minden lehe­tőt elfogok követni, hogy a tervezett kirándulásunk olyan sikerült legyen, hogy arra valamenyien kellemesen emlékez­hessünk vissza. Megújítom tehát hozzátok azon kérésemet, hogy kitűzött közgyűlésünkön Előfizetési árak: Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — — 4 korona. Nyilttér sora 40 fillér. Egyes szám 20 fillér. valamennyien jelenjetek meg, mert csakis a szigorú összetartás, együttérzés adja meg egyesületünknek kifelé is azt az erőt és tekintélyt, amelyre testületünknek különösen a mostani rendkívüli viszo­nyok között nagy szüksége van s az összetartás, együtérzés folytán előállható nagy munkálkodásunk válthatja ki a nagyközönség előtt is azt a tekintélyt elismerést, amire egyesületünknek min­den tagja a jelenlegi háborús viszonyok szülte nagy feladatok megoldásánál ha­zafias érzésével s munkálkodásával rá szolgált. A viszontlátás reményében szere­tettel üdvözöl mindnyájatokat Győrtelek, 1916. augusztus 2. őszinte kartársatok Komoróczy Jenő egyleti elnök. Mibe kerülnek a monarchiának a hadifoglyok? Ez a kérdés sokszor felvetődött már a közönség körében, többé-kevésbbé komoly formában és meglehetős fantasztikus kitalálá­sokra adott alkalmat. Annál nagyobb érdek­lődésre számíthatnak azok a hivatalos, tehát hiteles adatok, melyeket most a fogolytáborokról á szomszéd és a telén. Irta: Homok. (Folyt, és vége.) — Sok nagyon sok. Nem tehetők róla szomszéd uram, ennek ez az ára. Egy vörösréz krajcár nem sok, de annyit se engedhetek belíile. Ezt a pénzt még a hátam mögött is megkapom ezé' a te­hénér1 . . . Szeder szomszéd számol, összead kivon magában, végre arra a megáilapodásra jut, hogy a tej kell, a túró is kell, a vajra is okvet­len szükség van, hát nincs más mit tenni, mint lefoglalózui a riskát. Előveszi a nagy bőrbugyellárist és úri kevélységgel mondja : — Lefoglalózom. Adok őtven pengő fog­lalót. — Nézze, Szeder szomszéd, ne foglalózza le, nem veszek el egy vasat se. . . Előbb pró­bálják ki a tehenet. Mit ad ? . .. Megadja-e a tiz litert napjában, vagy nem ? — Hát jó van. Helyes. Három-négy nap múlva nyilvánvalóvá vá­lik az eredmény s most már harmadmagával megy át Szeder Mihály a szomszédjához. A kapásnéjával meg a kertészével. Pénzről van szó gondolja, jobb lesz ezt tanuk előtt ki­adni a kézből. — No János szomszéd hát úgy tudom rendbejöttünk a tejjel, megadja a tehén a tiz litert, gazdája leszek. — A nyolcszáz ötven forintért? — Azér' Sok rengeteg sok pénz egy te­hénért nyolcszázötven forint, de hát ha nem adja olcsóbban. — Egy fillérrel sem, uram. Az az ára. ' Megint előveszi Szeder Mihály a nagy bugyellárist, hogy elintézze a financiális kér­dést, Vörös János azonban újra csak közbe­vág: — Mit akar szomszéd uram ? — Foglalót akarok adni. — Egv krajcárt se adjon. — Miért ? — Majd előbb átiratom a passzust, azután mikor eigyünnek érte kifizeti az árát egyszerre. — így is jó lösz. — Nézze Szödör szomszéd nem vagyok én názáreti embör, több az én szavam, mint a foglaló, amit mondtam, annak az ura löszök még egy hónap múlva is. Hát. Még a' vóna szép, hogy mögmásitsa az embör a szavát. Harmadnap ismét megjelennek mind a hárman. Köszönnek illedelmesen, csak Vörös Já­nos mondja húzódozva a „fogadj-istent“, mint akinek leütötték az oldalát. — Itt vagyunk szomszéd. — Látom. — Visszük a tehenet. — Vinnék csak. — Miért? — Mer1 legel. — Hát aztán ? — Aztán most nem háborgatjuk. — Nem háborgatjuk ? ... Micsoda beszéd ez? Fizettem, aztán viszem. — De nem lehet ám szomszéd uram. — Mi a csudáér1? — Azér1, mert azt siirgönyözíe az asszony Budapestről, hogy ki ne merjem adni a tehe­net a házbul. — ögy? . . . Hát akkor mégis csak názáreti embör kend. — Most az lőttem szomszéd uram, de hát nem baj az talán ? — Bajnak nem baj, de szépnek se szép. — Hát mán igy esött a sorja, mit csináljunk. — Semmit ... Ma már, lássa, én is többet tudok, mint tegnap tudtam. Tegnap még azt tudtam, hogy szavatartó ember kigyelmed, szomszéd, ma meg már azt is tudom, hogy rosszabb kend a vénasszonynál. Ezzel befejeződött a dolog, még csak az volt hátra, hogy adj Isten, fogadj Isten . . . Mert úriember enélkül nem megy el más por­tájáról, ha még annyira boszankodik is. Nem telik azonban bele négy nap, megint csak átmegy Szeder szomszéd Vörös Jánoshoz. — Hát szomszéd, itt vagyok . . . Izent kigyelmed. Vörös szomszéd mosolyogva adta most vissza a feleletet: — Izentem ám. — No. — Meggondolta magát az asszony. — Hogy-hogy? — Hát úgy, hogy kilencszázötven forintért megválik a riskától. — Most már annyit sem adok érte, amennyit a múltkor akartam adni. — Nem ád ? — hőköl meg Vörös János. — Nem.

Next

/
Thumbnails
Contents