Szatmármegyei Hírmondó, 1916 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1916-08-06 / 32. szám

/f/

Nagykároly 1916. augusztus 6.

Vasárnap.

VI. évfolyam. — 32. zám.

,,A VARMEGYE«

Szatmármegyei Hírmondó

int

Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap.

SZATMÁR VÁRMEGYE JEGYZŐEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE.

\-í

A *- -Q

A lap szellemi részét érdeklő közlemények felelős 53»- szerkesztő címére — Érencfréd — küldendők, -tg

Kiadóüivaía!: NAGYKÁROLY, SZÉCHEKY1-UTCA 20. SZ. („KÖLCSEY-NYOMDA“ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.)

Értesítés

Szatmár vármegye községi és körjegyzők al- és segéd jegyzők egyesületének tagjaihoz.

Kedves Barátaim és Kartársaim!

F. évi juiius hó 10-én kelt s hozzátok intézett meghívóban megállapítva van, hogy rendkívüli közgyűlésünket f. évi aug. hó 20-án d. e. 10 órára Bik- szád fürdőbe tűztem ki.

A közgyűlési hely kiválasztását több kartársam részéről megnyilatkozott felszólításra eszközöltem s meg is tettem eddigelé minden intézkedést arra, hogy összejövetelünk a hivatalos ügyeink elintézése után — kellemes is iegyen s ehelyen is tudatom mindnyájatokkal, hogy Szatmártól a vasúti összeköttetés a nagykároiyi-, mátészalkai-, szatmári-, fehérgyarmati-, csengeri-, nagybányai-, szinérváraljai és avasujváros, tehát 8 járásra nézve teljesen kielégítő és jó, mert a mátészalkai, nagykárolyi, Szatmári, fehérgyarmati, nagybányai, csengeri, szinérváraljai járásokból a vonatok szat- máron futnak össze s ezen járásokból beérkező vonatok után indul d. e. 9 órakor Bikszád felé a keskeny vágányu vonat s ahoz csatlakozik erdőd és som- kut vidéke, de meg a szinérváraljai és nagybányai járásból is azok a kartársak

Felelős szerkesztő: NAGY ISTVÁN, a szatmárvármegyei jegyzőegyesiiiet főjegyzője.

Munkatársak:

BODOKY ISTVÁN, KOMORÓCY PÉTER,

kisinajtényi körjegyző. kapnikbányai jző, e. jző.

akiknek a bikszádi vonat jobban kon- veniái s az avasujvárosi vasúti állomásnál találkozás ejthető.

Az indulást Szatmárról ezúttal is úgy jelzem, hogy az 19-én d. e. 9 órákkor történjen s úgy a lakásokról, mint az étkezésekről ezen indulásnak megfelelően tettem meg az intézkedést, de meg azért is, hogy 19-én a d. u. órákban az egyesületi választmányi ülést megtarthassuk.

Az étkezésre nézve az árszabályzatj rendelkezésemre van bocsátva s abból összejövetelünk alkalmával választani fogunk, természetesen az érkezésnél csak az ebédekről lehet sző, mert a reggelijét és vacsoráját szerintem mindenki úgy költheti el, ahogy az neki legjobban konveniál.

Ami pedig a lakást illeti, lakás leszállításban fogunk részesülni.

A szórakozást együttes megállapodás után közös egyetértéssel az elnökség fogja vezetni.

Én a magam részéről minden lehetőt elfogok követni, hogy a tervezett kirándulásunk olyan sikerült legyen, hogy arra valamenyien kellemesen emlékezhessünk vissza.

Megújítom tehát hozzátok azon kérésemet, hogy kitűzött közgyűlésünkön

Előfizetési árak:

Egész évre — — — — — — — 8 korona.

Félévre — — — — — — — — 4 korona.

Nyilttér sora 40 fillér.

Egyes szám 20 fillér.

valamennyien jelenjetek meg, mert csakis a szigorú összetartás, együttérzés adja meg egyesületünknek kifelé is azt az erőt és tekintélyt, amelyre testületünknek különösen a mostani rendkívüli viszonyok között nagy szüksége van s az összetartás, együtérzés folytán előállható nagy munkálkodásunk válthatja ki a nagyközönség előtt is azt a tekintélyt elismerést, amire egyesületünknek minden tagja a jelenlegi háborús viszonyok szülte nagy feladatok megoldásánál hazafias érzésével s munkálkodásával rá szolgált.

A viszontlátás reményében szeretettel üdvözöl mindnyájatokat

Győrtelek, 1916. augusztus 2.

őszinte kartársatok

Komoróczy Jenő

egyleti elnök.

Mibe kerülnek

a monarchiának a hadifoglyok?

Ez a kérdés sokszor felvetődött már a közönség körében, többé-kevésbbé komoly formában és meglehetős fantasztikus kitalálásokra adott alkalmat. Annál nagyobb érdeklődésre számíthatnak azok a hivatalos, tehát hiteles adatok, melyeket most a fogolytáborokról

á szomszéd és a telén.

Irta: Homok.

(Folyt, és vége.)

— Sok nagyon sok.

Nem tehetők róla szomszéd uram, ennek ez az ára. Egy vörösréz krajcár nem sok, de annyit se engedhetek belíile. Ezt a pénzt még a hátam mögött is megkapom ezé' a tehénér1 . . .

Szeder szomszéd számol, összead kivon magában, végre arra a megáilapodásra jut, hogy a tej kell, a túró is kell, a vajra is okvetlen szükség van, hát nincs más mit tenni, mint lefoglalózui a riskát. Előveszi a nagy bőrbugyellárist és úri kevélységgel mondja :

— Lefoglalózom. Adok őtven pengő foglalót.

— Nézze, Szeder szomszéd, ne foglalózza le, nem veszek el egy vasat se. . . Előbb próbálják ki a tehenet. Mit ad ? . .. Megadja-e a tiz litert napjában, vagy nem ?

— Hát jó van. Helyes.

Három-négy nap múlva nyilvánvalóvá válik az eredmény s most már harmadmagával megy át Szeder Mihály a szomszédjához. A kapásnéjával meg a kertészével. Pénzről van szó gondolja, jobb lesz ezt tanuk előtt kiadni a kézből.

— No János szomszéd hát úgy tudom rendbejöttünk a tejjel, megadja a tehén a tiz litert, gazdája leszek.

— A nyolcszáz ötven forintért?

— Azér' Sok rengeteg sok pénz egy tehénért nyolcszázötven forint, de hát ha nem adja olcsóbban.

— Egy fillérrel sem, uram. Az az ára. '

Megint előveszi Szeder Mihály a nagy

bugyellárist, hogy elintézze a financiális kérdést, Vörös János azonban újra csak közbevág:

— Mit akar szomszéd uram ?

— Foglalót akarok adni.

— Egv krajcárt se adjon.

— Miért ?

— Majd előbb átiratom a passzust, azután mikor eigyünnek érte kifizeti az árát egyszerre.

— így is jó lösz.

— Nézze Szödör szomszéd nem vagyok én názáreti embör, több az én szavam, mint a foglaló, amit mondtam, annak az ura löszök még egy hónap múlva is. Hát. Még a' vóna szép, hogy mögmásitsa az embör a szavát.

Harmadnap ismét megjelennek mind a hárman. Köszönnek illedelmesen, csak Vörös János mondja húzódozva a „fogadj-istent“, mint akinek leütötték az oldalát.

— Itt vagyunk szomszéd.

— Látom.

— Visszük a tehenet.

— Vinnék csak.

— Miért?

— Mer1 legel.

— Hát aztán ?

— Aztán most nem háborgatjuk.

— Nem háborgatjuk ? ... Micsoda beszéd ez? Fizettem, aztán viszem.

— De nem lehet ám szomszéd uram.

— Mi a csudáér1?

— Azér1, mert azt siirgönyözíe az asszony Budapestről, hogy ki ne merjem adni a tehenet a házbul.

— ögy? . . . Hát akkor mégis csak názáreti embör kend.

— Most az lőttem szomszéd uram, de hát nem baj az talán ?

— Bajnak nem baj, de szépnek se szép.

— Hát mán igy esött a sorja, mit csináljunk.

— Semmit ... Ma már, lássa, én is többet tudok, mint tegnap tudtam. Tegnap még azt tudtam, hogy szavatartó ember kigyelmed, szomszéd, ma meg már azt is tudom, hogy rosszabb kend a vénasszonynál.

Ezzel befejeződött a dolog, még csak az volt hátra, hogy adj Isten, fogadj Isten . . . Mert úriember enélkül nem megy el más portájáról, ha még annyira boszankodik is.

Nem telik azonban bele négy nap, megint csak átmegy Szeder szomszéd Vörös Jánoshoz.

— Hát szomszéd, itt vagyok . . . Izent kigyelmed.

Vörös szomszéd mosolyogva adta most vissza a feleletet:

— Izentem ám.

— No.

— Meggondolta magát az asszony.

— Hogy-hogy?

— Hát úgy, hogy kilencszázötven forintért megválik a riskától.

— Most már annyit sem adok érte, amennyit a múltkor akartam adni.

— Nem ád ? — hőköl meg Vörös János.

— Nem.