Szatmármegyei Hírmondó, 1914 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-25 / 4. szám
Nagykároly 1914. január 25. Vasárnap. II. évfolyam 4. szám Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap SZATMÁRVÁRMEGYE JEGYZŐI EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Kaszinó-utca 10. szám. Telefon 115. Fk községek állami támogatása. ) Irta: Dr. Kmety Károly a in. közigazgatási jog egyetemi tanára. A magyar városok állami támogatására irányuló actiót országos képviselő .koromban szívesen és teljes meggyőződéssel támogattam. A következetesség és igazságosság vezet arra, hogy csekély szavamat a magyar községek felsegitőse, mondhatnám megmentése érdekében is latbavehessem. Azzal kezdem, hogy reá mutatok arra az öntudatos, önérzetes és egyöntetű fellépésre, melyet a magyar városok okos szervezkedéssel elértek, s a mely a városok állami segítésének ügyét, sikerhez vezette. A néma igazságérzet nem elég, azt hangos szóval tolmácsolni kell. »Néma gyereknek anyja se érti a szavát«, mondja találóan a magyar példabeszéd, melynek igaz voltát a modern államólet legjobban bizonyitja, mert ezen államéletben gigászi küzdelmet, élethalál versenyt vívnak az érvényesülésért az elsőségért még a nagy közérdekek is. • / A magyar községek anyagi helyzetének sanyaruságát nem kell e helyen vázolnom. Azok a kik e sorokat olvassák vagy közvetlenül ismerik a bajt, szenvednek a miatt, küzdenek azokkal, vagy hatósági helyükön illetékes és biztos informátióval bírnak róla. Minden túlzás nélkül elmondható, hogy a községek anyagi erői a reájuk hárított közfeladatoknak súlya alatt már ki merültek. Az »arányos« közteherviselés törvénybe iktatott nagy elvének egyenes gunyja a gyenge faluközségek aránytalan túlterhelése a községi közterhek külömböző nemeivel. Az egészséges nemzeti élet és fejlődés legelemibb előfeltétele nálunk az egészséges és virágzó faluközségi élet. Hiszen flépünk több mint háromnegyed része faluoan él és a faluközség közéletéből látja, érzi legfő- képen az államélet baját, terhét jótéteményeit. Községének helyzete szerint fogja becsülni és szeretni a nép hazai földet és fogja több kevesebb készséggel és hűséggel teljesíteni polgári közkötelességeit és tisztelni a közérdekben fáradó felsőségeket. A községek elsorvadásának veszélye magának az állam őserői forrásainak kiapadásával fenyeget. A mai faluközség népét jórészben a közterhek monstruosus aránytalanságá űzi a városi centrumokba, vagy a mi még rosszabb a külföldre. A városokéval egyformán magas pótadó sokkal súlyosabban nehezedik a gyenge faluközségre, mert ez nem képes versenyezni a nagyerejü városokkal cultura nyújtásában. A faluközség terhei csak a taszitóerők, a városi közterhek növekedései a vonzóerők, gyarapítását is jelenti. Készséggel elismerjük a magyar városok felvirágzásának roppant nemzeti fontosságát és mi volnánk az elsők, kik tiltakoznánk azon feltevés ellen, hogy a falut a város rovására kívánjuk segedel- mezni az állam anyagi erőivel. Ellenkezőleg csak minimálisnak és hosszabb időre elégtelennek tartjuk a városoknak az 1912. évi LVIII. törvénycikkben biztosított támogatását. Ám a községek gyors és a városokéval párhuzamos segítése a városok mellett szóló szempontoknál fogva is jogosultan igényelhető. A községek közterhei legfőbb részükben onnan erednek, hogy a község az államért, az állam helyett, nagy nemzeti fontosságú államhatalmi nemzetgazdasági, szellemi és erkölcsi érdekekért köteles dolgozni. A községi alkalmazottak functioi, a községi közintézmények és közmüvek teljesítményei szinte kilencvenkilenc század részben katonai, állampénzügyi, igazságszolgáltatási, közbiztonsági, közlekedésügyi közegészségügyi, iskolai és ovodai, szegényügyi célokat szolgálnak. Mindezekben törvényekkel kötelezetten az államért, az állam helyett, az államtest sejtjeikőp vagy szerveiképpen dolgoznak a faluközségek. Mindenese a faluközség az államnak és az is marad. Ezen segíteni nem lehet ezen panaszkodni nem kell. Ez nem anomalia, ez szinte természetes állapot. Hanem igen is le kell vonni e helyzet következményeit a gazdaságiakban, az anyagi javakban való részeltetésben, habozás nélkül. Most még nem késő, de már ez a 12-ik óra. Körültekintés szükséges a segítés módjainak megválasztásában is, de nem a módok a lényegesek, hanem a segítés maga ős annak gyorsasága. Jó módon egyre megy; úgy az állam mint a község szempontjából, ha állampőnztári arányos subventio biztosittatik a községek javára, vagy ha bizonyos alkalmas állami adók bevételei azon községeknek engedtetnek át, melyek népétől befolynak. Lehet a kétféle segítési módot combináltan is alkalmazni. Ezentúl a segítés bármily intensiv legyen is, nem teszi feleslegessé de sőt sürgősebbé teszi, a községi önkormányzati adóztatás mai célszerűtlen rendszerének gyökeres átalakítását. Törvényhozás és kormány ha feladatuk magaslatán állanak, megfogják hallani a magyar községeknek szavát. Nem alamizsnát kérünk számunkra csak az a mi a „do ut des“ elve szerint, jog igazság és méltányosság szerint őket megilleti. Semmivel sem többet! *) Felkérés folytán készséggel közöltük le ezen a »Községek Lapja« cimü uj lapban is megjelent cikket annál inkább, mert azzal egyet értünk s mi sem okozhatna nagyobb megnyugvást mint a felvetett eszme megvalósulása. / Szerkesztő. Felelős szerkesztő: NAGV ISTVÁN a szatmármegyei jegyzői egyesület főjegyzője Előfizetési ár t Egész évre — — Félévre — — — Nyilttér sora 40 fillér. — -—8 korona. — — 4 korona. Egyes szám 20 fillér.
