Szatmármegyei Hírmondó, 1914 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-25 / 4. szám
2-ik oldal. SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ 4. szám. Községi alkalmazottak betegség esetére való biztosítása. Egyfelől a kerületi munkás- biztositó pénztárak járulék fizető alanyok után való mohó kutatása másfelől a munkásbiztositási törvény határozatlansága e kérdés körül erős vitát provokált s a közigazgatási szerveknek sok dolgot okozott. A munkáspénztárak igyekezete érthető. A városi, intelligens munkásság befizetései ellenében jogait alaposan gyakorolta, — mellettük oly jól esnék a községek ellenszolgáltatást vajmi ritkán kérő fillérjeiből összegyűlő csinos összeg Más oldalról az a törvényeknél szokatlan imprecizitás, mellyel az ipari munkások biztositási törvényének egy kis zugába és csöppet sem szerencsés formulázással a községi alkalmazottak biztositási kötelezettségét beszorították, okozta, hogy annyi dolog,. félreértés, összeütközés, Ítélet, dönt vény zaklatás támadt e kérdés körül. A munkás pénztárak a közelmúltban reá vetvén magukat — be kell ismerni, hogy jogalappal — a községekre, a köteles, védekezés, a mindenképeni menekvés hozta ki a döntvények tömegét az ítélkező tényezőktől. Bár e döntvények jó része a községi alkalmazottak bizonyos ágazatait (mint e lap egyik cikke fel is sorolta) fel is mentette a biztosítási kötelezettség alól, azonban mindannyi kimondotta, hogy az 1907. évi XIX. t.-c. szerinti betegség esetére való biztositási kötelezettség azon községi alkalmazottakra terjed ki, akiknek fizetése vagy bére évenként 2400 korona, illetve naponként 8 koronánál Wm több, ha csak a reájok érvényes szolgálati rendtartás szerint betegségük esetében illetményeik nekik a betegség kezdetétől fogva legalább húsz héten át ki nem járnak. épen Alispánunk adott ki ily tárgyú rendeletet. Igen aktuális lévén igy e kérdés, fel kell hívnom a figyelmet a Magyar Közigazgatás múlt évi j 51. számában hason tárgyú cikkben közölt 1910. évi 71. számú kúriai Ítéletre, mely a községi szabályrendeleteket nem tartja oly 'szolgálati pragmatikának, amelyben a betegség esetére a járandóságok biztosítása mentesíthetné a községeket a biztositási kötelezettség alól. Mivel pedig a közigazgatási jogorvoslati fórumok kimerítése után a munkás-pénztár előtt ott van a birói-ut, természetes, hogy j az említett kúriai ítélet, mint ezidő- szerinti legfelsőbb törvény értelmezés előtt meg kell hajolnunk és magatartásunkat, intézkedésünket eszerint kell irányítanunk. Vagyis szervezési szabályrendeletink amúgy is nagy munkával járó s az elmondottak szerint feleslegesnek Ígérkező módosítgatása helyett költségelőirányzatainkban gondoskodj unk a községi alkalmazottak betegség esetére való biztositási dijainak fedezetéről. Az egyébként is sok támadásnak kitett s a kormány részéről is revíziónak alávetni Ígért törvény reformjáig más ut előttünk nincs. Különben is szociális és humánus érzésünk csak megnyugvással, örömmel kell fogadja, ha az egyébként is gyöngén fizetett- ellenben jól megdolgoztatott községi alkalmazottak a községeknek áldozat számba sem vehető fillérjein betegségük esetére emberi elbánásra számíthatnak s a gyógyító tudomány eddig elzárt, segítő, eszközei számukra is hozzátérhetők lesznek. A jegyzői közgyűlésekről. Lapunk múltkori számában megígértem, hogy konkrét indítvánnyal lépek vármegyei jegyzői egyesületünk elé, mellyel elérhetni vélem közgyűléseinknek látogatottságát. Kérem az elnökséget, hogy indítványom tárgy alhatása végett hívjon össze rendkívüli közgyűlést, Kartársaimat pedig kérem indítványom megvitatására s elfogadására. Ha indítványom határozattá lesz emelve, küldjön ki a jegyzői közgyűlés magából egy küldöttséget, amely kérje fel a Fő és Alispán urakat és Kerekes tb. főjegyző urat ügyünknek a pártolására. Nagyon kellene, csalódnunk ’az ő szivükben, az ő megértésükben, ha kérésünk teljesítése elől ridegen elzárkóznának. Én egy vármegyei szabályrendelet keretében látom a kérdést megoldhatónak, amely igy szólna: „Szatmár vármegye szabályrendelete a községi- és körjegyzők egyesületének közgyűléseiről s azok látogatásáról.“ 1. §. Szatmárvármegye községi- és körjegyzői egyesületének rendes és rendkívüli közgyűlésein minden önálló ha- táskörrelfelruliázott községi és körjegyző feltétlenül és minden al- vagy segédjegyző a lehetőség szerint megjelenni köteles. 2. §. Az elmaradásnak csak akkor van helye, ha az illető beteg, vagy helyettese nincs. 3. §. Ha a vezető jegyző a gyűlésen meg nem jelenhet, helyette az al- vagy segédjegyzője köteles megjelenni. 4. §. Készkiadásait a közgyűlésen megjelenő jegyzők és segédjegyzők -saját községeik terhére felszámíthatják. 5. §. Az utiszámla a jegyzőegyesületi elnök által láttamozandó s csak igy fizetendő ki. • A jegyző, al- vagy segédjegyző, aki a közgyűlésről elmarad a közgyűlés elnöke által az illetékes járás főszolga- birájának kimutatandó, aki az illetőt felelősségre vonni és 20 koronáig terjedhető rendbírsággal sújtani köteles. Ezen rendbírság az illető jegyző fizetéséből levonandó s a jegyzői nyugdíjalap javára lesz befizetendő. 7. §. A közgyűlésről való elmaradás okának az elbírálása illetékes a főszolgabíró, de ő köteles véghatározatát a Mit volt mit tenni, a községek hozzákezdtek 1 az illetményeknek húsz hétre való biztosítását kimondó szabályrendeletek, illetve szabálv rendelet-módosítások megalkotásához. Sőt e vármegyében B000KY ISTVÁN, körjegyző. jegyzőegyesület elnökével közölni, akinek az ellen az alispánhoz felebbezési joga van! 8. §. Az elmarasztalás vagy a felmentés felett az alispán végérvényesen dönt. □ Mindennemű ruhaneműk, csipkék, felöltők, függönyök, teritök, szőnyegek legtökéletesebb festése. Bőrkabátok, kezíyük festése. !I Minta után való festés!! *SÍ5” Hauffd Samud villany- és gőzerőre berendezett ruhafestő es vegytisztító Nagykárolyban, Kölcsey-ntca 1. szám. A róin. kath. templom mellett. Műhely : Petőfl-utca 59. szám. Bármely kénes szin yüés gazdag díszítésű ruhancmüek vegyileg tisztittaínak. = Plisé-gouvré. — Piüsh és bársonyok gőzölése. Vidéki megrendelések pontosan eszközöltetnek. □
