Szatmármegyei Hírmondó, 1914 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-15 / 7. szám
2-ik oldal.- ________ SZATMÁBMEGYEI HÍRMONDÓ han em oly támogatást értünk, a mely például községi építkezések, vízvezetékek stb.létesítésénél egyikmásik kultur-államban szokásban van. Angliában és Hollandiában a községeknek nem kell engedélyekért könyörögni, jóváhagyásokat kierőszakolni s magas kamatokat fizetni, mert az államnak kötelesr sége építkezésre vagy vízvezetékre törlesztéses kölcsönt adni nyerészkedés nélkül. Ilyen és- hasonló reformokra volna szükség nálunk is. Dp. A Hártya-szenvedély. vétek könnyelműen túladni. A kártyában voltaképpen nincs is nyertes, mert a nyerőtől rövid idő múlva egy szerencsés harmadik vagy negyedik fogja elnyerni s az összeg nagy része pedig a könnyen jött pénz természeténél fogva »elúszik . S hová fajult ma ez az átkós szenvedély ? Ha körülnézünk, ismerőseink között alig találunk olyant, aki nem értene ezen ősrégi 32 lapos mulatsághoz s -akárhány van köztük, akit esak kártya mellett láthatunk. Mintha valami nemes s szép mulatság volna vagy testedző, idegerősitő! Vagy talán valami uj szórakozási mód, amely tanulságos is ? Ó nem, a kártyát állítólag a saracénok hozták Európába s 1560. óta divatos Magyarországon a 32 lapos olvasókönyv. Oktalan és nevetséges látvány valahányszor olyan szenvedélyes játékosokat látunk, akiknek, mihelyt a kártyát meglátják, legott hevesebben kezd verni a szivük. Ezek az emberek a társadalom legrosszabbjai, mert a nyereség reményében minden vagyonukat képesek kockára tenni s, hogyha hajójuk a játék szikláján széttörik, rászednek akárkit inkább, csak a nyertes felet nem, mert ez méltóságukon aluli volna. A kártyások legnagyobb része szegény ember, akinek a lapra feltett összegre szüksége volna, mert vagy keserves munkájának bére, vagy kölcsönvett összeg, vagy oly pénz, amelyet bizonyára nem kártyás ősétől maradt reá, amelyen — Ostoba vagy. Hát azt hiszed, ha megcsalnálak, ép a háziorvost választanám ehez.- Eredj. Eh sohasem-vádolnálak azzal, hogy a — gólyanénivel csalsz meg. A háziorvossal nevetséges. Akinek annyi dolga van. Lótás-futás, akárcsak neked. Kacagni való. Mit nyernek vele ? Tégedet. A háziorvossal ?,! — Tehát bevallód, hogy kedvesed van ? — Semmit sem vallók be. — Nem akarod bevallani? — Nincs mit. Hisz ép az imént mondtad : nem a »háziorvossal.« Ez annyi, mintha azt mondtad volna »mással.« Tehát nincs mit tagadnod. — Ha tovább sértegetsz,itt hagylak. — Mért nem mersz a szemembe nézni. — Kérlek. Akár közvetlen közelből, így ni. Ah, mi van itt? Levél? Nagyszerű. Hozzá névtelen. Tehát innen ered végtelen bölcsességed. És neked elég egy névtelen levél, hogy ne higyj a feleségednek. Pfuj. — Ez a levél csak azt bizonyítja, amit már úgyis régen tudok.-- Nekem pedig arról tesz bizonyságot, amit már régen tudtam : ostoba vagy. ____— Csak sértegess.______ Cso dálatos, annyi idő óta hány nemzedék követte egymást s ezt az egyszerű, közönséges s nálunk átkossá vált játékot nem volt képes megszüntetni. Mennyi ősi magyar-erényt megemésztett az idő ! Nagyitó üveggel kell keresni a múlt idők magyarját. Nincs már. A pártoskodás jellemén kívül csak a kártya maradt meg! A magyar nem tanul újabban még a maga kárán sem. Hány egyéniség törik össze naponként a kártya mellett, hány család sir keserves könuye- ket, hány szegény gyermek éhezik és fázik, mert a családfő kártyás. Hány család békéjét dúlja szét s megy a férj á maga undorító utján tovább s a nő az élet csalódásával vállain idegenbe! — Nem sértési szándékból, meggyőződésből mondtam.• — Köszönöm. Kedves vagy. ----— Szintén köszönöm. Azt is már régen tudom. Add ide azt a levelet. — Tessék. Finom kis levél. És ez az utóirat. Utóirat. Hol? Nem láttam. — Ez is bölcseséged jele. íme : »Mult pénteken délután öt órakor neje robosztus kedvesével egy külvárosi elegáns hotelben szállt meg és hét óráig vele maradt.« No. hallod, hát még mindig kételkedel? . . . Még most is hiszed, hogy a levél az igazat mondja ? Megállj csak. Várj csak. Múlt pénteken. Öt órakor. Péntek, péntek . . . Öt óra ... Öt. Hol is voltam én akkor. Hol, hol ? . . . Ja igen. Itthon. Veled. Itt. Veled. Velem. És . . . — Igen. Hosszn idő után végre szerencsésen, megint egyszer boldog férj és feleségnek éreztük magunkat. Az asszony nevetett. A férj arca e percben mindennek volt inkább mondható, mint szellemesnek. Öt órakor. Csakugyan. így tehát.. — Hiszesz a levélnek ? — Nem. — Hiszesz nekem ? Igen, igen, igen. ___ Visszavonod vádjaidat?_______ '■ $ - % ..................... —--------- 7,- szála: .. . És hány lesz öngyilkossá !*) De a kártyás nem gondolkozik. Pazarolja javait, pénzét, jellemét, egészségét ezután is ! ... És én azt hiszem, hogy a szenvedélyes^ kártyás előtt mindig ott áll az öngyilkosság lehetősége. Annyira elfásult, hogy képes úgy gondolkodni, hogy ha nem játszhatna tovább, a becsület igy meg lesz mentve.- s . felteszi, ha kell a pontot agyon nyúzott homlokára. Pedig az öngyilkosság a halott szempontjából csupán nagy ostobaság és semmi több; . de igazságtalanság és kegyetlenség az élőkkel, széniben. Mert a természetes hallálal meghaltnak árny a mintegy vigasztalásul jelenik meg a kétség napjaiban; . mosolygó tekintetük feloldja lelkűnkben az embergy ülői etet ... De az öngyilkosok árnya ijesztő rém gyanánt kisért . . . emlékük kiengesztelés helyett bosszút liheg! Gondolkozzanak a kártyások s lássák be, hogy bűn a kártya- szenvedély ! De a társadaloméinak is tenni kellene ellene! Casinók és kávéházakból, saját lakásunkból is ki kellene küszöbölni! Nem való az sem urnák, sem parasztnak ! A rendőrség se hunyjon szemet. Leplezze le az urat is a hazárd játékért, ha még olyan magas ur is! Dp. *) Papunk más helyén közlünk egy újabb esetet. — Igen. — És bocsánatot kérsz? ' — Ezer örömmel.- Meg tudsz bocsátani ? — Oh én mindent tudok. — Nem haragszol ? — Nem. De ha mégegyszer eszedbe jutna ilyen jelenetet csinálni, akkor rögtön elválok tőled. Megértettél ? — Igen. — Szeretsz ? — Nagyon, nagyon. — Nono, csak ne oly hevesen. Majd jövő pénteken délután 5 órakor. — Helén ne kínozz. Felejtsd el az egészet. Bocsáss meg. Szeress. És ne tégy miatta sohasem szemrehányást, őrült voltam, mert szeretlek. — És ha ezentúl bárki ilyesmire célzást tenne ? . . . — Nem hiszek neki. Senkinek. Egyedül neked. No, hála Isten — szólt Helén asszony és homlokon csókolta férjét. Homlokon csókolta, aztán kilebbent a szobából.- No hála Isten sóhajtotta később, mikor egyedül maradt. — Ez a levél fényes ötlet volt. Bár irta volna meg az a csacsi Ödön félévvel ezelőtt. Menynyivel nyugodtabbak lettünk volna. Saját készítményül s nemgyári áruban még senki sem csatatkozott, ha cipőit Papp László Dagykcíroly j§| Gróf Károlyi György-téri raktárából szerezi be. Téli posztó cipők« sárcipők, fiú- és leány csizmák és cipőkben nagy választék i h Csak Papp László által készített cipőt használjon.
