Szatmármegyei Hírmondó, 1914 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-15 / 7. szám

Nagykárolyi színészet. Legutóbbi számunkról lema­radt e rovat. Aki figyelemmel ki­sért bennünket kitalálta az okát. Nem volt miről beszámolni. Ismét­lések hete volt s mi nem akar­tunk ily hibába esni. E héten már voltak események azokról referá­lunk is: Február 7. „Halló“, a több népszerű víg­játék írójának Földes Imrének sem a legsikerültebb alkotása. Több jelesen megalkotott férfi személy közzé beékelt egy nőt, akit nem helyzetileg, sem lélektanilag kel­lően meg nem okol s szereplését néha drámaivá, néha bohózativá teszi anélkül, hogy akár az asz- szonyt akár a nőt feltalálnánk benne A darabban a telephon j átsza a fősze­repet, a melyen nap-nap után beszél­getőst folytat Szelistyei főhadnagy az előtte ismeretlen Gaby férjes nővel. A beszélgetés izgatja s sze­relmessé teszi a kaland vágyó ka­tonát s miatta sok mindent el­követ. Gaby beígéri neki a láto­gatást is, de időn belül érkezik meg szerelmes asszonyról fel nem te­hető furfanggal kitaszított asszony­ként mutatkozván be, menedéket és oltalmat kér. A főhadnagy nem ismer reá s boszankodva a tola­kodáson türelmetlenül várja azt, akit szőke, kők szemű leánynak képzelt el. Meg is érkezik a szőke nő, de nem az igazi, hanem egy cocott, a kit-Decskó, a bohém lelkű bájos kis hadnagy megfelelő útbaigazítás mellett küldött oda. A főhadnagy ka­tonás érzéseinek minden jelével kö­rülveszi mindaddig, iiíig a tréfa oko- zója a jólelkü Decskó fel nem vi­lágosítja, a mire az egész társa­ságot kikergeti magától. A többi a mi színpadon folyik vessző- paripán való nyargalás; érdekte­len és bohózati; a vége az, hogy a főhadnagy alapos leszam arazás után karjába zárja a végre igazi asszonyként jelenkező Gabyt. Tö­kéletesen csak Decskó hadnagy van megírva. R. Tóth József sze­mélyesítette meg oly hűen, annyi kellemmel és kedvességgel, hogy e művészi alakítása eddigi szép si­kereinek méltán koronája lehet. Gabyt Vécsey játszotta szerepéhez képest. Alakítása nem lehetett kerek, bár jelenéseit szépen s ní­vósán oldotta meg. Marossy Sze­listyei főhadnagy közvetlen s jó volt. Németh a kutyamosó szerep­ben megállotta helyét. Február 8. „Szultán“ irta Verő György. Bródy Irén jutalomjátőka s egy­ben a botrányok napja volt. Az ünnepelt miatt sajnáljuk, hogy e napról igy kell megemlékezni. Sze­rettük volna, ha e napról való megemlékezésünk a táblás ház és tisztelők serege által összehordott csokrok méltó összefoglalója le­hetne! Megérdemelné a művészi =7. szám. _________ _______ ambícióval, o daadással, szerényen és tömjén nélkül teljesített szor­galmas munkásság után, valamint a tökéletes játék és énektudása által ezúttal is szerzett élvezetért. Igazán jól esnénk szép, kerek elő­adásról írni megemlékezést s an­nak keretében emelni ki azt, a mi Őt mindig s ezúttal is megilleti. De nem tehetjük. E régi s zene tekintetőben maradandó Operette valóban nem sikerült. A rende­zésnél fegyelmezettlenséget eláruló botrányok, szinfal eldülés, a hátsó függöny mögött való jövés-menés stb. fordult elő. A közönség iga­zán nem érdemelte meg ezt a mindennapiságot s lekicsinylését. Az ünnepeltet kivéve, — ki mind­végig kedves ős bájos volt s ki szeretlek Roxelánom« éneket há­romszor ismételte meg a közön­ség tomboló kívánságára -- a szereplők lehangoltak és kedvet­lenek voltak. Eddig tartana a mi megemlékezésünk, ha ezúttal nem képviselnénk egyúttal a színházat látogató közönség igen tekintélyes tagjai részéről megnyilvánult ícri- ticát is, amely kötelességünkké tette, hogy az igazság kifejezői legyünk, ha mindjárt kellemetlen is az. Ugyanazért teljes tisztelettel megjegyezzük, hogy bár egy óbb­ként őszinte elismefői vagyunk N. Szelénvi Ilonka kiváló képességei és alapos készültségeinek, de rosszalnunk kell azt a vállalkozást, mellyel Roxeláne s más hasonló naivák alakítására kényszerítve van. uó Február 10. „A farkas“ Boros Emil a szat­mári színház tagjának vendég- felléptével. Nem is néztük meg a szin- lapot, mert nem gondoltuk, hogy az idegen színész Dr. Kelemen szerepét fogja creálni. Láttuk tőle a múlt szezonban, akkor sem voltunk vele megelégedve. Az idén e sze­repet többször R. Tóth Józseftől láttuk oly kiváló alakításban, hogy szinte csodálattal szóltunk róla, mert tökéletes ős kifejező volt minden jelenésében. Azt hittük, hogy talán az ügyvédjelöltet fogja játszani, amely Marossy kezében talán nincs is helyén. Bizony ala­posan felültünk! Mit akart ez az ur tehát? Hiszen e szerepben R. Tóth hozzá képest valódi művész ! De legkevésbé a színigazgatót ért­jük! Miért rontja jó színészeinek ambiciój át ? Hozzon idegenből j ób­bat, kifogástalant, igazi művészt, de ne bravurozzon itt szatmári színésszel, aki még csak nem is oly jó mint a mienk! Vagy nem látná be ezt? Igazán különös volna, ha színészei művészi kvalitásait ép ő nem ismerné. S még ha ide­hozná úgy szürkén, csendesen, hát jó; talán van itt valaki, a kiért Boros ur nem sajnálja az utat és időt, de ily művészt reclamirozni véteknek nézzük a közönség szem­pontjából is. Dp. SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ 3-ik oldal. Műsor: 14- én Kis Király (Marossi G. jutalom játék a.) 15- én délután Buksi (zóna) este Kis Király. 16- án Aranyeső (zóna.) 17- én Sabin nők elrablása. 18- án Kis Király. 19- én Tolvaj. (Vécsei J. jutalom- játéka.) 20- án Sultán (zóna.) 21- én Szerkesztő ur. HÍREK. — Esküvő. Németh Béla vár­megyei aljegyző f. 21-én vezeti oltárhoz Jármy András nagy do­bosi földbirtokos leányát Erzsikét. A polgári házasságkötést Péchy László mátészalkai főszolgabíró végzi. — Uj pénzügyigazgatósági végre­hajtó. Gavallér Kálmán áll. végre­hajtó elhalálozása folytán a nagy­károlyi pénzügyigazgatóságnál egy állami végrehajtói állás jött üre­sedésbe. Az állást most töltötte be a pénzügyminiszter Zathurecky Nándorral, ki állását már el is foglalta. Házasság. Kolozsvári Kiss Ferenc halasi földbirtokos Február 9-én tartotta meg esküvőjét Kun­halason Pázsit Irénkével, dr. Wag­ner Józsefné nővérével. Esküvő. Nagy Gusztáv, debreceni kir. pőnzügyigazgatósági irodatiszt folyó hó 10-én tartotta esküvőjét Nagy Gusztáv nagyká­rolyi birtokos leányával Emmával. — A nagykárolyi Dalegyesület far­sangi estélye e hó 22-én lessz a kath. Legény egyesület emeleti helyisé­gében a következő műsorral: 1. Prolog Előadja: Kürthy Károly. 2, a vartyogi nagy dalnokverseny operabohózat 3 felvonálban Pluber Károlytól. Betanította Vitek Ká­roly zenetanár, rendezi Tremba Márton. — Személyek: A vartyogi uralkodó gróf Csanálosi József. Neje a grófnő Aczél Etus. Ordító Mihálo alföldi halászlegény Pa- szulyka János. Krakxlhube Tóbiás, pressburgi háziúr Tremba Márton. Dimitrulu Mamaliga román atyafi Széchenyi Lajos. Borovicska Janó, nyitrai földbirtokos Csernus An­dor. Salamucbi Makaróni nápolyi lantos Boska Tivadar. Apród Ne- ményi Liliké. Verseny Bírák Lett- linger Béla, Pink Ignác, Kinál An­tal. — Országnagyok, lovagok, nép. Az operabohózatban résztvevő höl­gyek névsora: Aczél Etuska, Ajaky Otti, Bay Erzsiké, Bay Ilonka, Berey Margitka, Görgei Macika, Gra- bovszky Annuska, Hebe Juliska, Irsik Ilonka, Janiczky Marosa, Ká­dár Juliska, Kerekes Tériké, Kere­kes Irmuska, Patz Mariska, Szabó Anna, Széchenyi Irén, Szilágyi Ste­fiké, Thuri Jucika. 3. Táncok. Lejtik : Salgó Ilonka és Marossy Géza. 4. Énekszóié. Előadja: Bródy Irén.

Next

/
Thumbnails
Contents