Szatmármegyei Hírmondó, 1914 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-01 / 5. szám
Nagykároly 1914. február 1. Vasárnap. II. évfolyam 5. szám. Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági Hetilap SZATMÁRVÁRMEGYE JEGYZŐ EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly, Kaszinó-utca 10. szám. Telefon 115. Felelős szerkesztő: NAGV ISTVÁN a szatmármegyei jegyzői egyesület főjegyzője Előfizetési ár: Egész évre — — Félévre Nyilttér sora 40 fillér. 8 korona. —• 4 korona. Egyes szám 20 fillér. Hz önkormányzati adózás reformja. Irta: dr. Wekerle Sándor, ny. m. kir. miniszterelnök. A közszolgáltatásoknak a hely- hatósági szolgáltatásokra eső része — éppen úgy, mint az európai államok úgyszólván valamennyiében Magyarországon is nagy arányokban növekedik. Az állami igazg. körének és teendőinek mind- nagyobb kiterjedése már magában véve is fokozottabb mérvben teszi szükségessé a helyhatóságok s különösen a községek közreműködését, mert lehetetlen, hogy a köz- igazgatási teendőket végső kiágazásaiban az állam saját közegei által hajtassa végre, de másrészt annyira összefügg ezek legnagyobb része a helyi viszonyokkal, a helyi körülmények és személyes vonatkozások ismeretével, hogy az állampolgárok vitális érdekeinek megóvása, a kérdés célszerűsége és olcsósága, de különösen a különböző igazgatási ágak széttagozott- ságának elkerülése teszi szükségessé, hogy azok a legalsó fórumokon szervesen összefolyjanak. Még fokozottabb mérvben növeli a községek szükségletét a saját igazgatási körükbe eső teendőknek szaporodása s azoknak fokozatos kiterjesztése a modern élet minden viszonylatára, a pezsdülő élettel járó gazdasági, élelmezési, forgalmi, biztonsági teendőkre s a kultúrával fokozódó jóléti, egészségügyi és kényelmi igényekre, valamint a helyhatóségi teendőkkel összefüggésben álló iskolaügyi és egyházi követelmények kielégítésére. A helyhatóságok közé Magyar- országon a közőphatóságokként működő vármegyéket, a közvetlenül a kormány alá rendelt városi törvényhatóságokat, s a vármegyei hatóságok alá rendelt rendezett tanácsú városokat s a vidéki községeket kell sorolnunk. A városok és községek szükségleteiket első sorban saját törzs- vagyonúk s az ezzel összefüggő vállalatok és vagyonelemek jövedelmeiket meghaladó szükségleteik erejéig pedig adókat vethetnek ki. Az adóztatási jog tekintetében lényeges különbség van a városi és vidéki községek között. A vidéki községek adóztatási joga arra szorítkozik, hogy a jövedelmi adó kivételével az egyenes adók után pótlékot vethetnek ki, mig a főváros s a törvényhatósági joggal felruházott városok a kormány engedélyével a közvetett állam adókra is vethetnek ki pótlékot, illetékeket, helypénzeket, vámokat szedhetnek, sőt az állam által igénybe nem vett adókat is hozhatnak be. Ez a jog kivételesen a rendezett tanácsú városoknak az állami fogyasztási adók után szedett pótlékra okszerűen korlátoztatok, a bel- és pénzügy- miniszter a vidéki községeknek is megengedhetik, hogy a bor, hús és az égetett szeszes folyadékok után mérsékelt pótlékot szedhessenek. A községek és városok ezenkívül két igás s illetőleg három, háztulajdonosoknál hat kézinapszám egyenértékével felérő s természetben is leróható útadót is szedhetnek, ezenkívül az egyenes adók 5 százalékát külön iskolai adó és 3 százalékát kisdedóvodai pótlék címén szedhetik. Az 5 százalékos és 3 százalékos korlátozásnak gyakorlati jelentősége azonban elenyészik azáltal, hogy a község, ha egyébként nincsennek állami, felekezeti vagy más megfelelő iskolái és óvodái, az elemi oktatásról, az ismétlő és tanonc- taníolyamokról, valamint nagyobb községekben a gazdasági tanfolyamokról maga kénytelen gondoskodni s igy ha az e célra rendelt külön adók nem elégségesek, a hiányt általános pótlékának emelésével kiegyenlíteni. A külön érdekeltek érdekében teljesített kiadásoknak a külön érdekeltek szerinti elkülönítése és külön fedezése csak kis részben van keresztül víve a községi adóztatásban. A fővárosban és Fiume városában az érdekeltség szerinti külön megadóztatásnak egyáltalán nincsen helye s tekintet nélkül a kiadás minőségére egységes százalék szerint történik a megadóztatás. A többi helyeken eíkülönit- tetnek a kiadások olyképpen, hogy az általános jellegű kiadások valamennyi adóköteles egyenes adója után, a belrendőri és biztonsági kiadások a föld- és bányaadó kivételével a többi egyenes adók után, a földgazdasági kiadások csak a földadó után vettetnek ki, az apaállatok tartásával járó kiadások pedig az anyaállatok arányában ezek tulajdonosaira hárit- tatnak. Az érdekeltség szerinti elkülönítés azonban csak a község határára szorítkozik s nem terjedhet ki a szomszédos községekkel együttes érdekeltségi körök megállapítására. A közös jegyzői irodát, orvost, utakat, hidakat, vízmüveket fenntartó községek között természetesen arányosan történik a közös kiadások megosztása, de mindig csak községek szerint. Tényleg a városok nagyobb része s még a vidéki községeknek jelentékeny része is egységes százalékban vetik ki valamennyi szükségletének költségeit s még a törvényben megengedett érdekeltségi elkülönítést sem veszi igénybe. Az előadottakban vázolt községi adóztatás igen nagy aránytalanságokat állapit meg az egyes községek teherviselésében, mely