Szatmármegyei Hírmondó, 1914 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-25 / 4. szám
4. szám. SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ 3-ik oldal. 9. §. Jelen szabályrendelet a m. kir. belügyminiszter jóváhagyása és kihirdetés után lép életbe. Indokolás. Vitán felül áll, hogy csak azzal, hogy a megjelenőknek biztosítjuk kész- kiadásaiknak megtérítését, még ezzel nem értük el a közgyűléseink látogatottságát, hanem más oldalról olyan intézkedéseket is kellett a szabályrendeletbe felvenni, amelyek kötelezővé teszik a közgyűlések látogatását, hogy onnan senki el ne maradjon. Azzal pedig, hogy a szabályrendelet módot ad az elmaradás indokolására is, ebből annak csak a liberális volta tűnik ki. Hogy pedig megadja a megjelenőnek az anyagi rekompenzáció jogát, elesik ezentúl az eddig meg nem jelenőknek a szegénységükre való hivatkozásuknak a joga. Egy évben alig van 2—3 jegyzői gyűlés s igy a községek anyagi megterhelése szóba sem jöhet amellett a nagy munka mellett, amelyet mi a községek erkölcsi és anyagi érdekeinek előbbre viteléért szorosan vett kötelességünkön felül nap-nap után teljesítünk és amelyekért egyedül saját lelkiismeretünk és a jól teljesített kötelesség nyújtotta önérzet adja meg a kárpótlást. Mi mindent kell a községeknek felsőbb rendeletre elviselni és kifizetni, amelyről a nép semmit sem tud, de amelyeknek a teljesitésétkötelességünkká teszik! Ennél a kérdésnél szentimentálos- kodni és azzal állni elő, hogy a községeket akaratokon kívül megterhelni nem szabad, ilyen érvekkel itt előállni nem lehet. . A községi közigazgatás érdeke az, hogy a jegyzők teljes számban jelenjenek meg közgyűléseiken, hogy igy a nemes kartársi együttérzés szelleme és a közérdekű ügyek együttes megbeszélése s az alkotott uj törvényeknek az életbe való átültetése helyesen követ- kezhessék be. Ha ez megtörténhetik, nem lesz az a nagy bizonytalanság, az a sokféle rendszer elintézés, ami a kézbesítői utasítás a büntetőparancs, a kihágási eljárás rendtartásának életbe léptetésénél előállott. Legfontosabb a szabályrendelet 6. §-a, amelyről egyesek talán konzervatívnak avagy reakciósnak fogják javaslatomat mondani, de éppen azért, mert jól ismerem Kartársaim egy részének egyesületünkkel való nemtörődőségét, csakis a szabályrendelet ezen szakasza által a jegyzőkre alkalmazott erkölcsi és fizikai nyomás által vélem eléidiető- nek kartársaim helyes számban való megj elenését. Az elnöknek a főszolgabíró határozata ellen való felebbezési joga reá bizonyos érzelmi kötelességet is ró, de ezzel azt vélem elérhetőnek, hogy elnöke utján maga az egyesület is tudomást szerezhessen az elmaradók felelősségre vonásáról, hogy ha lanyhaságot látna e téren, az ellen az alispánnál jogorvoslattal élhessen. A szabályrendeletre már analógia is van. Az állami tanító egyesületének közgyűlésein megjelenni köteles. köteles viselni és aki indokolatlanul elmarad, azt a kir. Tanfelügyelő felelősségre vonhatja. A két vezér elv, a mi szabályrendeletünkben is ez ; egyrészt biztosítani a megjelenők készkiadásait, másrészt pedig megadni a jogot a felelősségre vonásra az ok nélkül elmaradók ellen. Ha a kultuszminisztérium nem gördített akadályt a tanítói közélet ily kialakulása elé, nincs semmi okunk kételkedni abban, hogy a belügyminisztérium jóvá ne hagyná a vármegye elhatározásál. Az az erő, amely testületünk össze- tartozandőságában van, ha kellő keretek között konzerválódhatik, merem állítani, hogy első sorban a kormányhatalomnak lesz a javára, mert egy összetartó és minden szélsőségektől ment, komoly és munkás testület tagjainak egyetemével sokkal könnyebben realizálhatók fontos kérdéseknek az elintézései, mint az egyesekkel külön-külön. Csak az a fő, hogy vármegyénk vezetősége vegye fontolóra ezt a kérdést; mi igyekezni fogunk aggályait eloszlatni és hisszük, hogy a közjó érdekében szerencsésen oldhatjuk meg ezt a kérdést. Kartársaimat pedig arra kérem, hogy bírálják meg javaslatomat. Közügyről van szó s én nem érzékenykedem, ha javaslatom módosulást szenved a közgyűlés részéről. Csak kardinális pontokban tartsunk össze, hogy egyszer valahára jól eső élezéssel konstatálhassa majd szeretett Elnökünk közgyűlésünkön, hogy teljes számban jelen vagyunk. Ez volna az a szép álom, amelynek beteljesüléséért én oly régen harcolok. Úgy legyen! Kapnikbánya, 1914. január 12-én. bicskei Komorócy Péter, községi jegyző. A fizetés rendezéshez. A Belügyi Közlöny f. évi 1. számában a községi és körjegyzők, valamint a segéd jegyzők illetményeinek szabályozása, mint az 1913 : LX. t.-c., végre napvilágot látott. Örülhetünk és örvendezhetünk mi jegyzők, mert lesz ezután pénz elég. Nem lesz többé szegénység. (?) Krisztus Urunk születésének évfordulója alkalmával, ime megszületett a mi fizetés rendezésünk, bár ha ideiglenes is. Nagy haladást mutat ez a jegyzői életben, sőt ha a jelek nem csalnak, roham lépésben haladunk most már a közigazgatás teljes átalakulásához s fizetősünk végleges rendezéséhez. Tanulmányozva a hivatalos lapban megjelent közleményt, rá kell hogy jöjjünk azonban egyes dolgokra, melyek valószínűleg kikerülték a magas kormány s a törvényhozók figyelmét, ami pedig igénytelen nézetem szerint nagy fontosságai bir. A 7-ik szakasz 1. bekezdése pl. azt tartalmazza, hogy »a jegyzők végleges vagy helyettes jegyzői minőségben egyfolytában eltöltött szolgálatuk után az állam részéről 5. évenkint 200 korona korpótlékban részesülnek.« Tehát csak azon esetben és attól az időtől számítódik a korpótlék, amikor véglegesen lett valaki megválasztva, vagy mint helyettes jegyző kinevezve. Most már előfordul az az eset, hogy valaki mint választott segédjegyző már működött előzőleg egy bizonyos ideig, amely időre fizette a rendes nyugdijat is. A törvény pedig arról nem tesz említést, hogy ezen idő beszámitódik-e a korpótlék időbe, sőt egész világosan csak a végleges jegyzői minősítésről beszél. A jelzet szakasz második bekezdése a segédjegyzők korpótlékáről szól, ami megint csak az én állításom mellett tanúskodik t. i. hogy a segédjegyzői szolgálati időt nem hajlandó a magas kormány a jegyzői korpótlékba beszámítani, ipso facto nincs meg a kellő összhang a nyugdíj idő és a szolgálati idő között. Ugyanezen szakasz utolsó bekezdése azt mondja, hogy »a községek által e törvény életbe lépte után a jegyzőknek és s. jegyzőknek esetleg adott működési pótlékok az állami korpótlékra való igényt nem érintik.« Több Ízben hallhattuk egyes Kar- társak panaszát, hogy a községek által a jegyzőnek adományozott személyi, avagy drágasági pótlékoknak a fizetős kiegészítésénél való figyelembe vételével az egyes jóakaró községek károsodnak s az illető Kartársak a fizetés emeléssel abszolúte semmit nem nyernek. Annyit azonban mégis megenged e törvény szigorú szakasza, hogy az ezután adományozandó személyi, drágasági s egyéb működési pótlékok, az állami korpótlékra semmi befolyással nem lesznek s azt szabadon élvezhetik. Azt kérdezhetné most már bárki, hogy vájjon melyik irigylésre méltó Kartársunk lesz az, akinek ilyen pótlék élvezetében lesz része? Vajmi kevés lesz ezek száma, mivel a községek okultak jelen törvény mostoha rendelkezéseiből s a jövőben legalább is nagy körültekintéssel hoznak ilynemű határozatokat. Nagy haladásnak kell tekintenünk azonban a törvény 8-ik szakaszában lefektetett elveket, mely szerint már a gyakornok is helyettesíthető a segédjegyzői állásra. Ezen intézkedés kétségtelenül a jegyzői hiány rossz állapotán óhajt némileg segíteni, amely már érezhető az ország nagyon sok részén. Reméljük azonban, hogy a végzett fiatalság belátva a jegyzői pálya mind jobban előre haladó magasztos hivatását és célját, tömegesen lép a kenyérkereset e rögös útjára. A fizetés rendezéssel emelkedett Kész kiadásaikat az illető község Saját késziiményii s neiagyári áruban mé£ senki sem csatatkozott, ha cipőit Papp László Dagykároly JA Gróf Károlyi Györ£y-íéri raktárából szerezi be. Téli posztó cipők, sárcipők, fiú- és leány csizmák és cipőkben nagy választék! S3 Ssak Papp László által készített cipőt használjon
