Szatmári Újság, 1918. augusztus (2. évfolyam, 181-208. szám)
1918-08-30 / 207. szám
2-ik oldat. Szatmári Újság Szatmár, 1918. augusztus 30. mány közvetítésével javaslatokat terjesztettek elő. Másnap az orosz delegátusok hasonló elnapolás! javaslatot tettek. Mindkét fél meghatalmazottjai legközelebb Berlinből elutaz- *ak. A finn delegáció elnöke egyelőre Berlinben marad. SzatniámsjfÉtm osztják ketté Hét nemzetiségi vármegye lesz, Szatmár, aug. 29. A belügyminisztériumban Wekerle Sándor miniszterelnök-belügyminiszter irányításával hosszasan tárgyalták a vármegyék uj beosztására vonatkozó munkálatokat; a megbeszélésen részt vett Gál Sándor államtitkár és azok a politikusok, a kiket egyes országrészekre nézve az uj beosztás tervezésével megbíztak. Főleg a nemzetiségi szempont az irányadó e munkálatoknál és az eddigiek szerint már olyan megoldást találtak volna, a mely mellett a jövőben az eddigi 31 nemzetiségi többségű vármegyével szemben csak hét ilyen vármegye lenne. Különösen behatóan foglalkoznak az erdélyi vármegyék uj beosztásával. A tendencia itt a vármegyéknek nemzetiség szerint történő összevonásával lehetőleg nagy vármegyéket alakítani és szóba került — nem mint konkrét tárgyalási alap — egy olyan nyers tervezet is, amely szerint Erdélyt a jövőben öt nagy vármegyére osztják. Az első tervezet, amelyet vasárnapi számunkban ismertettünk, már a tegnapi tanácskozásokon is több tekintetben módosult, igy például elálltak attól, hogy Szatmár vármegyét kettéosszák és Ugocsa járásait a kettészakadó Szatmár vármegyéhez csatolják. Ü2 önálló tasMÉ ás iparosok felmentése. A kereskedelmi miniszter a kamarák akciójáró!. A kereskedelmi és iparkamarák mozgalmat indítottak és felírtak a kereskedelemügyi miniszterhez az önálló kereskedők és iparosok felmentési kérelmeinek kedvezőbb elbírálásban való részesítése iránt. A kamarák e helyes akciója azonban — sajnos — nem jár a kellő eredménnyel, mert a kereskedelmi miniszter udvarias dicsérő szavak kíséretében bár, de végeredményben elutasítja a kamarák kérelmét, melyet pedig fontos gazdasági érdekek indokolnak. A miniszter leirata, mely sok reményt fog szétoszlatni, igy hangzik: Bármennyire is méltányolom a t. kamarának a felmentési kérelmek véleményezése körül megelégedéssel tapasztalt, körültekintő és tárgyilagos eljárást, azt a kérését hogy a fegyveres szolgálatra nem alkalmas és idősebb 40—50 éves iparosok és kereskedők közül a i. kamara által felmentésre javaslatba hozottak feltétlenül és bizonytalan időre fel is mentessenek, ilyen alakban figyelembe vehetőnek nem találtam, mivel egyrészt a felmentési ügyekben elém terjesztett javaslatoknak egyenként való fölülbirálását minden körülmények között fenntartom magamnak, de másrészt meg a közgazdasági szükségletek mellett nem hagyhatom figyelmen kivüt a katonai követelményeket sem, amint viszont katonai részről sok tekintetben előzékenységet tapasztalok a közgazdasági követelményekkel szemben, Ez az oka annak, hogy a katonai részről elfoglalt elvi álláspontra való tekintettel bizonytalan időre szóló felmentéseket csakis a legidősebb évfolyamokhoz tartozók részére van módomban kieszközölni. Az Ausztriába vezényelt magyar honos ipari munkásoknak lakóhelyük valamelyik műhelyébe vagy magánipari vállalatokhoz minél tömegesebben való visszavezénylése iránt a honvédelmi miniszter úrhoz egyidejűleg átírtam. Azt a javaslatot, hogy a honvéd mun- káskeretosztagokhoz vezényelt fegyveres szolgálatra alkalmatlan és magasabb korosztályba tariozó egyének úgy egyenkini, mint tömegesebben és állandó jelleggel az illetékes kamarák javaslata alapján a munkás keretosztag parancsnok utján, ipari vállalatokhoz legyenek vezényelhetők, továbbá, hogy a kézmüiparo- sok kizárólag szakmájukba tartozó vállalatokhoz vezéreltessenek, külön veszem tárgyalás alá és az eredményt annak idején a t. kamarával közölni fogom. HÍREK. Asszonyom, ne vegye rossznéven, hogy nem tudok parancsolni az én szegény, bolondos szivemnek és megírom magának egyszerű, szürke szavakkal, hogy szerelmes vagyok . . . . . . Amikor először találkoztunk, a tekintetünk egy pillanatra összevillant és én éreztem, hogy vérhullámok öntik ei az arcomat és először örültem annak, hogy fiatal vagyok, hogy nyitva előttem, az élet, amelynek minden perce üdvüsséget kínál, esak meg kell keresnem, le kell szakasztanom . .. Keresem a magányt, a csendes, meghitt helyeket, ahova elhúzódhatok és ünnepem van, mikor egyedül vagyok, mert én akkor sem vagyok egyedül . . . Néha azt hiszem, hogy gyönyörű, rejtelmes erdőben járok, ahol név nélküli terhes illatok lebegnek a levegőben és ösme- retlen gyümölcsök kelletik magukat vágyakat érlelő izgatással az ágakon. Szép színes virágok nyújtják felém a kelyheiket és a levélkéiken még ott csillog a harmat, mint egy- egy drágagyöngy . . . Szeretem magát szenvedélyes szerelemmel és forró vágyakozással képzelem magam elé a múltat, amely csak egy pillanatig tartott, de szép volt, gyönyörű volt... Tudom, hogy mikor ezt olvassa, a hidegség, a gőg az arcára fog márványo- zódni és el fogja temetni az igazi érzelmeit, de higyje el, előttem nem lehet semmit titkolnia, mert érzem, hogy maga is szeret engem, hogy vágyik utánam és hosszú, júliusi nem aluvó éjszakákon százszor megátkozza a sorsot, amiért nem szabad utat nyitnia az érzelmeinek. És azt hiszem, igy a legjobb, a leghelyesebb, mert magának az emléke mindig tiszta^ marad előttem és én is úgy fogok élni a múltjában, mint egy költői álom, amit szeretünk, amit kívánunk, de soha, soha nem válik valóra . . . Isten vele és ne vegye rossznéven, hogy nem tudok parancsolni az én szegény, bolondos szivemnek és megírom magának egyszerű, szürke szavakkal, hogy szerelmes vagyok . . * D. Gy. — Hinderburg távirata. Berlinből jelentik: A Reichenbergi (Vogtland) hazafias párt Hindenburgnak táviratozott azzal a kérelemmel, hogy adjon életjelt magáról, hogy megcáfolja az egészségi állapotáról forgalomba hozott híreket. Hindenburg következőleg válaszolt: Hála Istennek, olyan egészséges vagyok, mint a makk. A jövő elé bizalommal tekintek. — Jubileum. Szeptember elsején fogja a nagykárolyi róm. kath. plébániai templomban Récsei Ede, házfőnök ünnepelni felszentelésének 25-ik évfordulóját azzal, hogy ünnepi szent misét fog cereblálni. Az ünneplésre meghivattak dr: Boromisza Tibor szatmári püspök, a kerületi papság és a városi magistratus. — Kik kapnak cipőt ? Báró Szteré- nyi József kereskedelemügyi miniszter leiratot intézett a városhoz, amelyben elrendeli, hogy a meglévő cipőkészletekből elsősorban a mezőgazdasági alkalmazottakat és a tanulóifjúságot elégítsék ki és a lakosság többi j részének csak abban az esetben utaljanak ki t cipőt, ha a meglevő készletekből maradék: ■ mutatkozik. — Az róm. kath. leánygimnázium igazgatója. Dr. Boromisza Tibor püspök a róm, kath. leánygimnázium igazgatójává P. Tóth Mikét nevezte ki. A kiváló tudósban, akinek mineralogiai, müvésztörténeti és aske- tikai munkái országos hírnévnek örvendenek, nagy erőt és értéket fog nyerni Szatmár városa. — 203—300 százalékos háborús segélyt a tisztviselőknek. A tisztviselői nyomort akarja megszüntetni az a felirat, amelyet pártolás és hasonló szellemű felirattal való támogatás végett küldött meg Szeged város törvényhatósági bizottsága Szatmár városnak. A feliratban kéri Szeged a miniszterelnöktől, hogy a mostani 50—100 százalékos tisztviselői háborús segélyt emeltesse fel a képviselőházzal 200—300 százalékra. A feliratban részletesen indokolja Szeged törvény- hatósági bizottsága a kérelmet s a többek között a következőket irja: Amikor a legutolsó napszámos is naponként ma legalább 30 korona napszámbért kap, nem szabad a közszolgálati alkalmazottak jogos és szerény igényét úgy kezelni, hogy koldus módjára alamizsnával elégítsék ki. — Megszűnik a sürgöny-udvariasság. A kereskedelmi miniszter a háborús viszonyok által előidézett nehézség miatt a helyzet javulásáig újabb korlátozásokat rendelt el a posta- és távirdaforgalom tekintetében. Ezek a következők: a) a közönséges levelek súlya (sem a bel-, sem a külföldre szólóké) 250 grammnál nem lehet nagyobb, b) helyi forgalomban ezentúl állami táviratok sem küldhetők, c) udvariassági jellegű táviratok egyáltalán nem adhatok fel, d) délután négy órától kezdve este 9 óráig csak .sürgős“ magántáviratokat lehet feladni, amikért háromszoros dij jár. — A megrontott 34-es baka. A kassai cs. és kir. hadosztálybiróság tegnap reggel mint rögtönitélő bíróság Ítélkezett Radóczi János 34-es gyalogezredbeli szökevény felett. A tárgyalás elnöke Kloss Oszkár alezredes, tárgyalásvezető dr. Barzu Livius százados hadbíró volt. A vádat dr. Stark Arisztid főhadnagy hadbíró, kassai ügyvéd képviselte, a védelmet dr. Vass István főhadnagy, fővárosi ügyvéd látta el. Radóczi János azzal volt vádolva, hogy négy Ízben szökött meg csapattestétől: április 27-én, a statárium kihirdetése előtt, azután julius 15-én és augusztusban kétszer, tehát a statárium kihirdetése után háromszor. A vádlott csak 18* *
