Szatmári Újság, 1918. augusztus (2. évfolyam, 181-208. szám)
1918-08-27 / 204. szám
I «3I3. augassxtus 27. Kedd évfolyam. 204. szánt' a mi fejünk és az egész szatmári és megye1 munkapártot, amely prídaieső szemekkel és vérszomjas lázzal várja a reánk-es?.pás boldog pillanatát: ne siessenek olyan nagyon, ne türelmetlenkedjenek, ne izgassák fel magukat, ne heccelődjenek, ne ugrassanak, mert mi nem ugrunk és ha mindannyian a fejük tetejére állanak, akkor sem érik el. hogy egymást üssük, amig ők a világon vannak!... (b.) Szafmár, augusztus 26. A szatmári munkapárt politikai hecc- «organuma, a Szamos, vasárnapi vezércikkében ismét a függetlenségi párt belső ügyeivel és a helyi politikai konstellációval foglalkozik. Csodálatos az a makacs érdeklődés, amellyel a munkapárti cikkírók minduntalan egy másik párt dolgait feszegetik és állandóan olyan kérdésekbe ütik bele az orrukat, amelyekhez nekik a nagy világon semmi *özük. Nagyon jól meg tudjuk érteni, hogy a szatmári mungok kebelében visszafojfhatatlan öröm tombol azokra a gyakran szállongó hírekre^ hogy az ossz 1 fúzió lesz és ők ezzej Isméi a hatalom felszínére kerülnek. Már víziókat látnak, rémtíldüzési és zavar-képekei, melyei; a főggetlensegi hivők táborában szét- dulják majd itthon a békességei és az egységet. Kern tartjuk lehetetlennek, hogy ez a hőn remélt ábrándos fúzió eset-k?g megvalósul, ámbár sokkal mélyebb belátásu és nagyobb koncepciójú áilamférfiuí ismerünk Wekerle miniszterelnökben, semmint feltételezzük róla, hogy a demokratikus kormány- programra teljes veszélyeztetésévei a munkapárt régi átkos rezsimjéttek hatalmát visszaállítani akarná és ehhez ezt a kiéit, konzervatív, feudális szellemű csoportot hozzásegítené. Mi abban a meggyőződésben vagyunk, hogy a miniszterelnök, aki nagyon jól ismeri az orseág hangulatát és a korona felfogását, erre a célra nem fog rendelkezésre állani. Ez persze nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a munkapárt soraiból többen, akik taián nem rabszolgái Tisza István gróf fanatizált törzskarának, otthagyják a pártjukat és nyíltan a mai kormány támogatására vállalkoznak. Ilyen értelemben lehet talán egy újabb alakulásról szó, ami azonban nem fúziót jelent és legkevésbé a munkapárt res- laurációját ős politikájának rehabilitációját. Az öröm és vigasság, mely a hatalom még ködbe burkolt húsos fazekának körvonalait már sejtetni engedi a munkapárti berkekben, igen korai és legkevésbé sem jogosítja fel a remegő áferándoáókat, hogy a demokratikus eszmékért, a népjogokért, a közélet tisztaságáért és az ország függetlenségéért küzdő pártoK élete fölött a gyászharangot megkonditsa. A jövő belpolitikai helyzete tekintetében és nagy általánosságban nekünk ez a — beismerjük: optimista — véleményünk. Ami pedig speciálisan a helyi viszonyokat illeti: e lap hasábjain már ismételten kifejtettük, hogy bennünket sem az országos pártok elvi alapjai között úgy a múltban, mint a jelenben mutatkozó eltérések és ingadozások, sem személyi differenciák, sem pedig és legkevésbé a munkapárti ugratások riem befolyásolnak és ezek egyáltalában nem alkalmasok arra, hogy ezzel a belső békét és nyugalmat nálunk felkavarják. Mi és különösen a szatmári független ségi párt — úgy a megyei, mint a városi — a belpolitikában mindaddig készséggel támogatjuk az olyan kormányzati programmot, mdy a 48-as hagyományoknak szellemében akar demokratikus törvényeket alkotni, az ország függetlenségét biztositó garanciákról, egészséges birtokpolitikái és népjóléti intézmények létesítéséről gondoskodni és akarja az önálló magyar hadsereg felállítását szorgalmazni. Ilyen progrzmm ellen — csupán megrögzött orthodoxiából — kurucoskodni: nem a mai idők komolyságához ülő magatartás volna. Amely percben azonban azt látjuk, hogy az ország kormányzata nem ebben az irányban halad: lelkiismeretűnk és tiszta meggyőződésünk mutatja meg azt a utat, melyen tovább fogunk haladni. Nagyon téved tehát a munkapárti cikkíró, ha azt hiszi, hogy mi fészkelődünk és strucc módjára fejünk a homokba furjuk. És az is teljésen meddő igyekezet, amit városunk országgyűlési képviselőjének Károlyi párti hitvallásából és magatartásából folyólag vezet le a cikkíró. Köztudomású, hogy képviselőnk a múlt év augusztus havában, tehát már mint Károlyi« párti képviselő, nagyobb beszámolót tartott és az azon kifejtett p'rogrammot a szatmári függetlenségi párt nagygyűlése egyhangúlag elfogadta. Ezen az egységes állásfoglaláson azóta változás nem történt, — a párt tehát ma is egységes és egyetlen kilépés sem történt. Annyi azonban mégis kétségtelen, hogy a Károlyi-párt külpolitikai vonatkozású elveinek kérdésében lehet valamelyes vélemény-eltérés, ami azonban szerintünk egy csöppet sem veszedelmes. Mert nem áll az, hogy a Károlyi-párt a minden áron való béke propagandája érdekében küzdene. Valótlan és rágalom, hogy a szatmári képviselő án- tánt-izü politikai harcot fslytaf. Dunaföldvá- ron ugyan soha semmiféle beszédet nem * tartott, de Félegyházán igenis nyíltan meg- j mondotta, hogy a mielőbbi békét óhajtja, | úgy azonban, hogy ez a béke az ország területi integritásának és politikai függetlenségének sérelmével ne járjon ! Hol van itt a hű I szövetséges elleni agitáció, az antant-iz és ! hol van hát az az ellentét, mely — sajnos —■ sokak lelkében, mint tudat él és amely ostoba rágalmakon hizlalva, képes a legtisztább jellemű politikusokat is a közvélemény előtt diszkreditálni ? Mi szívesen koncedáljuk, hogy nűánsz- beli eltérések ennek a lehetetlenül zavaros és kellő tájékozást nem nyújtó lcülpolitikai konstellációnak közepette tényleg választófalat emelnek az emberek felfogása és meggyőződése között. Mindezek azonban inkább sejtések, találgatások és kombinációk. Semmi esetre sem képezhetik alapját annak, hogy megbontsák — különösen itthon — azt a békességet, nyugalmat és egységet, melyre esetleg a közel jövőben izvizaxarmímtaKeí-^f'! nnig».ai Sikeres eHenaff&nsgivánJi az albán fronton. Vezérkarunk jelentése. Budapest, aug. 26. (Hivatalos.) Olasz harctér. Asolone területén sikeres előőrsi csatározások. E hó 25-ére virradó éjjel egy ellenséges repülőraj üldözéssel a paduai repülőteret megtámadtuk és ott jelentékeny károkat okoztunk. Albán harctér. Albániában Pflantzer-Baltin vezér- ezredes ellenoffenzivája Fieritzt és Beratet juttatta kezünkre. Ezzel azok a helységek, amelyek megszállásakor az olaszok hat hete mint az adriai kérdésnek döntő fordulatát üdvözölték, ismét kezünkön vannak. Fiaritz véres utcai harcok után esett el. A hátratelt ellenség üldözését folytatjuk. Beratot a háború Ijminden szenvedésén meg- acélosodott derék csapataink átkaroló 1 elűnyomulásben foglalták el. Nemsokára az ellenséget a környéket uraló pirgaoi és sinai magaslatokon is visz- szavertük. Az északi Devolin is uj eredményeket értünk el. Az olaszok vesztesége harcosokban és hadieszközökben igen nagy. A vezérkar főnöke. II németek sikeres ellenállása. Esti jelentés. Berlinből jelentik: A Wolif-ügy- nökség közli aug. 26-án este Az angol támadások a Scarpetől északra levő területig kiterjedtek. Bapaume két oldalán és a Sommetől északra heves küzdelmek. Az ellenség támadásai nagyjában meghiúsultak. Egyes helye- kan ellentámadásaink folyamatban na^b%aSnkk£™mint voltadigfg j vannak.Longuevalt ésMotaubant, ame- Mi tehát megnyugtatjuk a Szamos cikk- \ tyek átmenetileg elvesztettünk, ismét íróját, akinek — úgy látszik — nagyon fáj \ visszavettük. \ lem ugrunk!
