Szatmári Újság, 1918. május (2. évfolyam, 104-129. szám)
1918-05-19 / 119. szám
z~ík wídsi. Szatiriár, 19i 8. május 19 Unger Istuán szolgálati jubileuma. Szatmár, május 18. Minden ünnepléstől és zajos ünnepelte- téstől menten töltötte be tegnap Unger István, az osztrák-magyar bank szatmári fiókintézetének főnöke, 25 éves szolgálati idejét. Huszonöt évvel ezelőit kezdte meg Unger István bank- tisztviselői munkálkodását a nyitrai takarékpénztárnál, ahonnan rövid idővel az osztrákmagyar bank bécsi főintézetéhez nevezték ki. Innen a szatmári fiókintézetéhez került, melynek immár nyolc éve főnöke és a szatmári bankkerüiet vezetője. Ez alatt a szorgalmas és buzgó munkálkodással eltöltött idő alatt sok jelentős, és a szatmári pénzpiac vitális érdekébe vágó esemény fűződött a bankfőnök munkásságához. Tevékeny közreműködést fejtett ki különösen a pénzkrizis idejében válságos helyzetbe került pénzintézetek szanálásának érdekében. így a tiszaujlaki takarékpénztárnál, a szatmári Magyar bank, a Bankegyesület felszámolásánál, a Szatmári Bank és a Leszámítoló bank fúziójánál, a Nagykárolyi hitelbank és az önsegélyző népbank egyesülésénél stb. Jellemző a nagy körültekintéssel és tapintattal dolgozó bankfőnök működésére, hogy ezalatt az idő alatt egyetlen pénzintézet sem került csődbe és sok nagyobb magáncég fizetésképtelenségi ügyében is eredményes intervenciót gyakorolt. Egyik igen fontos és elégé nem méltányolható akciója volt a bankfőnöknek az is, hogy a krízis idejében a szatmári bankkerület igazgatóit ankétra hívta és egységes kamattétel alkalmaztatásával elejét vette a már elviselhetetlen kamat-uzsorának. Amikor őt állították az itteni fiók élére, a bank forgalma 170 milliót tett ki, a mai forgalom a 400 milliót meghaladja. Unger István öt év óta tagja a törvényhatósági bizottságnak és ilyen minőségben is a város közgazdasági és pénzügyi kérdéseiben állandó munkásságot fejt ki. Szakszerű hirlap- cikkeivel a sokszor ellentétes nézetek tisztázását és a kellő prespektiva beállítását sikerrel tudta elérni. A hadikölcsönök propagandája érdekében is a bürokratikus mértéket jóval meghaladó, hazafias és igen értékes munkát végzett és ha mindezt a 25 év óta tartó kontinuens, közszolgálati jelentőséggel biró munkásságot illetékes helyen a megfelelő és illő „signum laudissal“ még nem is látták elérkezettnek jutalmazni, ez valóban nem változtat azon az elismerésen és a tiszteletnek és megbecsülésnek azon kivételes érzésein, mellyel ezen jubileum alkalmából a szatmári társadalom Unger Istvánt méltán körülveszi és jutalmazza. — Károly király útja. Nisből jelentik: A királyi pár Szófiában utaztukban, ma reggel ide érkeztek. Katonai és polgári előkelőségek fogadták a királyi párt. Szófiából jelentik: Károly király és Zita királyné pénteken délután háromkor érkeztek meg Szófiába. A pályaudvaron fogadásukra megjelent a trónörökös és Cyrill herceg, a kormány tagjai, továbbá tábornokok és diplomaták. A királyné megcsókolta a két herceget, majd elbeszélgettek Zsekof generalisszimussza), Radoszlawowval és másokkal. A bevonulás harangzúgás, ágyudörgés közben, katonaság Szatmári líjsag és százezernyi néptömeg jelenlétében történt. A diadalkapunál a polgármester üdvözölte az uralkodópárt. A királyi palota előtt Fer- dinánd cár a leányaival várta és üdvözölte az uralkodópárt. Királyunk délután a magyar-osztrák követségen fogadta az ott lakó alattvalóinkat és tisztjeinket, feleségeikkel. Tegnap este az ünnepi ebéden a bolgár cár köszöntőt mondott, amelyben megemlékezett ama számos kötelékről, amely Bulgáriát a monarchiához köti. E kötelékek jogossá teszik a közös határ iránti kívánságainkat, amelyet már megvalósultnak látunk és ami Bulgária és a központi hatalmak között hidat fog alkotni. Károly király válaszában ezt mondotta: Rendületlen szövetségi hűséggel vívja a vitéz bolgár nép, mint a központi hatalmák fegyertársa, a súlyos harcot évek óta, amit létünkért, szabadságunkért, függetlenségünkért vagyunk kénytelenek folytatni. A célt még nem értük el, azonban csügge- j dés nélkül bizalommal látom közeledni a na- j pót, amely népeinket összes szenvedéseiért | becsületes, áldásos békével ajándékozza meg. j Szilárdan bízom abban, hogy Bulgária és Ausztria-Magyazország között régótá tartó ba- j rátság a háború szerencsés befejezése után mindjobban meg fog szilárdulni, a közvetlen szomszédságban és bensőségében még job- j bán fog nyerni, Károly király Boris herceg 1 és Arz vezérkari főnök társaságában ma reggel a bolgár nagy főhadiszállásra utazott, ahol dejeneuer volt a tiszteletére, amelyen Zsekof bolgár generalisszimusz mondott köszöntőt Károly királyra. Szatmári krónika. t Egy elképzelt kabaré. Második előadás. Konferanszié: Tisztelt hölgyeim és uraim ! Miután multi előadásunkat a közönség általában jól sikerültnek mondotta, közkivá- \ natra ma ismét rendezünk egy előadást, ! melynek műsorába több vidám jelenetet és I magánszámot vettünk föl. Örömmel jelentem j hogy sikerült sok utánjárással vendégszerep- j lésre megnyerni műkedvelői színpadunk köz- j kedvelt férfi-starját: a szatmári nagy Endrét, j aki az eddigi jótékonysági hangversenyeken csaknem minden dicsőséget és sikert learatott. Az ő szellemességének jegyében zajlottak le ezek az előadások és nekünk ugyancsak nagy áldozatott kellett hoznunk, hogy őt szakszerűen kezelt birtokáról elhozassuk és a mai estére szerződtethessük. Eleinte nem is akart fellépni és csupán arra volt 1 hajlandó, hogy egy pár vig és találó ötletet bocsát rendelkezésünkre. Ezeket is azonban csak jegyre vehettük volna tőle, mert minden Ötlet-készletét és sziporkáit elrekvi- ráiták, ami pedig még megmaradt, azt a köz- élelmezési hivatal paprika,- bors,- és szel- ! lemosztálya vette át. Amikor azután a jegy I ellenében a kiváltásra jelentkeztünk, termé- j szetesen oly kis adagot kaptunk, hogv abból ! egy ilyen nagy közönséget kellően kelégiteni í alig tudtunk volna. így hát az ötletfa (ha Balázs Árpád nótafa, miért ne lehetne őt ötletfának nevezni?) mégis csak vállalkozott a föllépésre. Az első szám mindjárt az övé. Ezúttal azonban nem konferálni fog, hanem egy kedves és tudományosan szociális izü drámai jelenetet ad elő. Ne méltóztassanak rósz néven venni, ha ezúttal nem fogja ö- nöket lméltóságos közönségnek szóllitani, mert végre is most nem vagyunk „theátre- paréban“. Az előadása cime: „A férfi komplikált helyzete a társadalomban, különös tekintettel a -nőkkel szemben való jogviszonyaira.“ Azt hiszem, ez elég érdekes téma. Fogadják szeretettel I (Az előadás frenetikus hatást kelt, a közönség tombol, a férfiak mind kétségbeesetten tapsolnak, nehogy az asszonyok előtt egy- és más dologban gyanúsakká váljanak.) + * * Konferanszié: Tisztelt hölgyeim és u- raim! Amint látom, megértették a jeles ötletmestert. Remélem, hogy az önök jelenlegi jó hangulata tartós lesz egész esténk folyamán. Sőt azután is, ha már otthon lesznek. Mert tessék elhinni, hogy az ilyen előadások sikerének éppen abban van a legnagyobb jelentősége, hogy a közönséget nemcsak arra az időre deríti és üditi fel, amelyet itt a színházban tölt el, hanem jótékony hatással van az otthoni hangulat és kedélyállapot fokozására is. Különösen ha nem történnek otthon jelentőségteljes célzások és szemrehányások. Most pedig következik egy pompás ének és tánc-duett. Cime: Átszervezés. Előadják Cézár és Brutus, belvárosházi színházunk kitűnő művészei. Fogadják szeretettel ! (A duett olyan szenzációs sikert arat, hogy indíttatva érezzük magunkat abból mutatóba egy pár strófát leközölni): Czézár: Elkészült a tervezés Rendőri átszervezés Ma nincs, de holnap bö- [viben Lesz rendőr sok a bőriben... Brutus: Ugyan kérem, mire kell ? Hogy leszünk e remekkel? A pénzünk vele gurul el... Legjobb lesz, halasszuk el! Czézár: Nincs halasztás, kegyelem... Szavazzatok én velem ! Sokba kerül, egyre mén Ezzel élek, halok én ... Brutus: Megálljatok egy kicsit Rémes lesz a deficit! Mig én valék a hangadó Sohse nőtt a pótadó... Refrain. (Együtt) Jaj de szép, jaj de szép f Tapsol nekünk ez a nép így kell őket izgatni Közi-közigazgatni... (Tánc.) Konferanszié. Tisztelt hölgyeim és uraim ! Önök közzül bizonyára sokan ismerik azt a táncjelenetet, amelyet muzsikáló órának neveznek. Ez egy olyan szerkezetű óra, mely rendszerint pontosan jár, de tizenkét órakor ezzel az órával mindig csoda történik. Ilyenkor az óra belsejéből zeneszó csendül és az óra állványán elhelyezett két szobor-alak megelevenedik, lelép az állványról és gyönyörű tánc-produkciókat mutat be. Pontban egynegyed egykor a két szobor visszatér az állványra és ismét megmeredvednek. Ezt a zseniális szerkezetet egy svájci óramüvész találta fel. Az elkészítés titkát ugyan sírba vitte magával, ámde az emberek találékonysága könnyen segített ezen a bajon. A muzsikáló óra állványára ugyanis élő, szép és fiatal kislányokat helyeztek el és betanították őket nagyon csinos táncmozdulatokra, melyeket a kislányok az előirt időben kifogástalanul és rendesen közönség jelenlétében szoktak ellejteni. Mi is most egy ilyen hatásos mutatványt fogunk bemutatni. Bemutatjuk ugyanis a muzsikáló kávéházat. Itt azonban megfordított sorrendben történnek az események. Az alakok ugyanis előbb élnek, aztán merevednek meg. (A függöny felmegy, a háttérben látható a Viktória kávéház belseje szerda délután. A kávéház vendégei jönnek, mennek, sürögnek, forognak, vitatkoznak, lázasan adnak, vesznek, üzleteket bonyolítanak, árdrá- gitanak stb. Pontban 2 órakor a zene megszólal és megkezdődik a szokásos igazolta- tási táncjelenet. A kávéház vendégei megmerevednek, többen az asztaloknál és még többen a kijáratoknál mozdulatlanul állanak. Mindenki a kezében tartja az írásait. Később a zene lassanként elhal, a közönség ismét megelevenedik, tovább jön, megy, ad-vesz, üzleteket köt ésárdágit.) Violin.
