Szatmári Újság, 1918. február (2. évfolyam, 28-51. szám)

1918-02-26 / 49. szám

Kedd*

II. évfolyam. 49. szám.

Sssimár, 1918« február 26.

£26fiztU «i árak helyben és vidéken ;

Egész évre üo K — f. Fél évre 15 K — f. Negyed „ 7 i\ 52 f. Egy hóra 2 K 80 f.

Egyes szám a... '? fillér. Pályaudvarokon 16 fillér.

Lapvez.érló bizottság:

Dr. Falussy Árpád Dr. Nagy Vince Dr. jármy Dr. Adler Adolf Dr. W.eisz Sándor. Főszerkesztő: Dr. Havas Miklós.

Béla

Szerkesztőség : Kazínczy-uíca 20. szám „ Telefonszám: 455.

Kiadóhivatal : Kazinczy-utca 22. szám. „ Telefonszám: 454. Laptulajdonos:

Demokráczia lapkiadó Részvénytársaság

Országos és helyi politika.

Szatmár, febr. 25.

Annál a reám nézve megtisztelő és bizalmi pozíciónál fogva, melyet lapunk szellemi vezetése tekintetében elfoglalni szerencsés vagyok: erkölcsi kötelességemnek tartottam ezt a politikai tárgyú közleményt megírni és ebben lelkiismeretem szerinti meggyőződéseimnek kifejezést adni. Nem azért, mintha erre a Szamos vasárnapi vezető cikkében fbglaitak kényszerítenének. Ugratni nem hagyom magam és azt hiszem: azok az urak sem fognak a Szamosnak felülni, akik azonos politikai hitvallás és meggyőződés alapján velem egy ösvényen járnak és akiknek közreműködése és segítsége mellett a demokratikus irányzat elveinek terjesztése céljából sajtóorgánumunkat megalkottuk. Mert érthető és természetes a helybeli munkapárti sajtó perfidiája, rosszmájúsága és intrikája, mellyel a mai politikai helyzet tagadhatatlanul kényes és mindannyinak lelkében néha aggályt is kellő szituációját a maga javára kihasználni akarja és abból magának tőkét kovácsol. Ez a manőver kétségielenüi kicsinyes és ostoba. Még csak szóra sem érdemes.

Ami azonban mégis szükségessé teszi, hogy ezen a hasábokon a politikai szempontok helyi vonatkozásait tiszta és becsületes nyíltsággal tárgyaljuk: az nem más, mint többeknek — akik velünk egy táborban vannak — részben elfogultsága, részben olyan irányú aggályoskodása, mely nagy mértékben alkalmas arra, hogy a munkapártiak heccelésétől amúgy is feltüzelt magatartásukat és véleményüket esetleg károsan befolyásolja.

Aki a dolgokat nyílt szemmel nézi, aki a politikában is egyenes és becsületes utón jár, akinek a kormányzati kérdésekben az ország és a nép érdekei a fontosak, akinek nincsenek rejtett egyéni szempontjai: azt nem hozhatja egy pillanatig sem zavarba a jelenlegi helyzet, sem az országos politika mikénti végleges kialakulásának, sem a helyi szempontok kérdésének vizsgálatánál.

Mindenki tudja, hogy a Tisza István által vezetett munkapárti többség reakciós, népellenes politikáját a legmagasabb helyről is elfogadott demokratikus programm buktatta meg. A régi ellenzék együttesen összefogva kormányra jutott és olyan kormányzati programot adott, melyben az ország szociális és demokratikus felépítésének nehéz munkáját vállalta. Vállalkozott erre a feladatra a két országos függetlenségi párt is és vezető emberei a kormány tagjai lettek. Amikor a kabinet elnökévé a király Wekerle Sándort nevezte ki, a miniszterelnök teljes egészében vállalta az Eszlerházi programmját. Azóta odafönt nem a programban, de a helyzetben az a nagyjelentőségű változás állott be, hogy a kormány az alkotmánypárt, az Apponyi vezetése alatt álló függetlenségi párt és a demokraták egyesítésével uj pártot alakított. Az igy megalakított és 48-as alkotmánvpárt- nak elnevezett párthoz nem csatlakozott azonban a gróf károlyi elnöklete alatt álló függetlenségi párt, az Apponyi-párt tagjai

közzül tizenöt képviselő és a néppárt is megtartotta külön szervezetét, bár vezére tagja maradt a kabinetnek. Az uj, egységes kormánypárt egyben azt is kimondotta, hogy a vidéki pártszervezetek ezentúl is fönmarad- hatnak. A kormány az eredetileg vállalt programm alapján mindenekelőtt beterjesztette a választójogi reform törvényjavaslatát és az ma a bizottságban tárgyalás alatt áll.

Pár szóval elmondva — ez a története a munkapárt bukása utém politikai helyzet fejleményeinek.

Ha már must ezekből azt veszem szigorú vizsgálat alá, hogy bennünket vidéken élő és az országos politika irányításában j részt nem vevő, a legfontosabb kérdésekben j a háború folytán is meglehetősen tájékozat- j lan embeiekét — saját politikai hitvallásunk S dogmái szempontjából — mennyiben érinte- j nek ezek a fejlemények: arra a meggyőző- j désre. kdJ jutnom, hogy em aggályoskodásra, | sem habozásra, sem kétkedésekre, sem uj ál- I lásfoglalásokra ok és szükség nincs.

Nálunk Szatmáron a bukott munkapárttal szemben áll a nemrég újból szervezett i függetlenségi és 4S as párt, mely a legutóbbi ! képviselőválasztás alkalmával — a fönállótt i paktumhoz gépest — úgyszólván egyedül j gyakorol: irrgerenciát a választás kérdésében. A megválasztott függetlensági képviselő a gróf Károlyi Mihály vezetésé alatt álló párt kötelékeibe lépett be és ennek a pártnak a tagja ma is. A szatmári függetlenségi párt, i mely szintén gróf Károlyit vallja vezéréül,

| mind a mai napig,egységes és onnan egyet- j len kilépés nem történt.

Qróf Károlyi a parlamentben világosan ' kijelentette, hogy az egységes kormánypárt- i ha pártjával nem léphet be, de a kormányt ! az általa vállait sociális feladatok, főképpen S pedig a választójogi reform megalkotásának ; munkájában támogatja és ugyanilyen értelemben nyilatkoztak a párt többi képviselői J is, akik az indemnitás vitájában a legutóbbi ; napokban is ilyen irányban szólaltak fel.

Az a körülmény tehát, hogy gróf Ká- i rolyi nem tagja a kormánynak és hogy ő a függetlenségi és 48-as párt legteljesebb prog- I rammjának megvalósításáért küzd, éppen i úgy nem lehet indoka sehol az országban annak, hogy a valóban függetlenségi eszmékért lelkesülő polgárság őt és pártját cserbenhagyja, minthogy nem lehet indoka annak sem, hogy d jelenlegi kormányt azon nagyszabású célok és törekvések munkájában, melyek az ország demokratikus és szociális előrehaladását jelentik, ne támogassa szívből és a meggyőződés erejével mindenki, aki nem a Tisza feudális, konservatives népjogellenes politikáját követi.

Azt hiszem: ez az álláspont a legőszintébb és a legbecsületesebb. Bennünket, j akik eszményekért és az ország igaz boldo- ! gulásáért lelkesedünk, személyi és hatalmi [ szempontok nem vezérelhetnek, nem irányíthatnak. Mesterséges ellentéteket itthon nem engedhetünk támasztani már csak azért sem, mert a demokráciát szolgáló pártok egymás- I közti helyzetének kiélezése mellett kitesszük

az országot annak a veszedelemnek, hogy a Tisza áltai fanatizált munkapárti többség ismét erőre kap és illuzoriussá teszi azon vívmányokat (választói jog, birtokrefórm, önálló hadsereg, népjóléti és sociális intézmények sib.) sikerét, melyeket a jelenlegi kormány zászlójára irt és amelyeket bizonnyal meg is fog valósítani. Ha Kossuth Lajos hagyományainak egy részét még nem is tudják a magyar nemzet boldogulására valósággá tenni, megbocsáihatlan bűn volna csupán orthodoxiából megakadályozni azt, hogy amit már kézben tartunk, eldobjuk magunktól. Én határtalan tisztelettel veszem le a kalapomat gróf Károlyi Mihály tiszta nép-politikája előtt és ugyanolyan bizalommal vagyok Apponyinak, Andrássy Gyulának ragyogó hazafiassága, Wekerle Sándornak lángelméje, kipróbált munkaereje és Vázsonyi Vilmosnak tündöklő tehetsége és a színtiszta demokráciáért ecv eletet „eltöltő munkássága iránt Ha iiyt?ri embefekbe'u-‘rtt hallat meg nyugalommal az ország, akkor törüljük ki a szótárunkból a politika szói és gyászolva sirassuk el szép Magyarországunkat. Meri akkor ez a sokat szenvedett áldott haza a hazugságok, az. álnokságok és a szennyes önzés hazája! Én pedig ezt nem tudom elhinni és valóban nem is lehet....

Most pedig egy-két reflexiót még a munkapárti lap megjegyzéseire.

Azt mondja ez a „Rósz májú és Vidéke“, hogy úgy a pártunkban, mint lápunknál rövid idő kérdése a szakadás, mert az „elodázás" csak addig tart, mig a képviselőnk hazajön és hogy a képviselő nem adja a nevét tovább az „ilyen játékhoz“. Szegény Nagy Vince ! Íme a* Szamos, mint az ő jóakaró védelmezője! .... nos hát erre a jóindulatra a mi képviselőnk valóban aligha reflektál és mi az ő nevében feljogosítottnak érezzük magunkat, hogy ezt a perfiűiát visszautasítsuk. Csak maradjon „Zavaros és Környéke“ a csengeri nonmentö mellett és hagyjon békéi Nagy Vincének ! Saját megnyugtatására azonban olvassa el éppen egy másik munkapárti lapnak azt a híradását, kogy Kolozsváron az uj kormánypárt főispánja az ottani Károlyi- párt vezető embereivel közös vezérlőbizottságot alakított....

Arai pedig a lapunk nívóját illeti : készséggel ismerem* el azt az állítását, hogy bennünket nem támogatnak eléggé saját híveink s ez bizony meg is látszik egy kissé. Bezzeg a Szamost, mely pedig egyáltalában nem küzd a kezdet elképzelhetetlen nehézségeivel, — sokkal jobban támogatják a barátai ! Csodá latos azonban, hogy 4 hónapi működésűnk alatt mégis annyi az olvasónk, amennyi a Szamosnak 25 év után sem volt és ha a Szamos politikai jóakarói nem tartanák nyitva a zsebüket, nem volna miből havonta 900 koronát fizetni egy jól sercegő tolinak, mely ezért a pénzért meggyőződés nélkül is híven szolgálja azoknak az uraknak politikai érdekeit és amely nélkül a Szamos igen rövid idő alatt föltétlenül jobb létre szenderülne.

Dr. Havas Miklós,