Szatmári Újság, 1918. február (2. évfolyam, 28-51. szám)

1918-02-26 / 49. szám

Kedd* II. évfolyam. 49. szám. Sssimár, 1918« február 26. £26fiztU «i árak helyben és vidéken ; Egész évre üo K — f. Fél évre 15 K — f. Negyed „ 7 i\ 52 f. Egy hóra 2 K 80 f. Egyes szám a... '? fillér. Pályaudvarokon 16 fillér. Lapvez.érló bizottság: Dr. Falussy Árpád Dr. Nagy Vince Dr. jármy Dr. Adler Adolf Dr. W.eisz Sándor. Főszerkesztő: Dr. Havas Miklós. Béla Szerkesztőség : Kazínczy-uíca 20. szám „ Telefonszám: 455. Kiadóhivatal : Kazinczy-utca 22. szám. „ Telefonszám: 454. Laptulajdonos: Demokráczia lapkiadó Részvénytársaság Országos és helyi politika. Szatmár, febr. 25. Annál a reám nézve megtisztelő és bizalmi pozíciónál fogva, melyet lapunk szel­lemi vezetése tekintetében elfoglalni szeren­csés vagyok: erkölcsi kötelességemnek tar­tottam ezt a politikai tárgyú közleményt meg­írni és ebben lelkiismeretem szerinti meg­győződéseimnek kifejezést adni. Nem azért, mintha erre a Szamos vasárnapi vezető cik­kében fbglaitak kényszerítenének. Ugratni nem hagyom magam és azt hiszem: azok az urak sem fognak a Szamosnak felülni, akik azonos politikai hitvallás és meggyőző­dés alapján velem egy ösvényen járnak és akiknek közreműködése és segítsége mellett a demokratikus irányzat elveinek terjesztése céljából sajtóorgánumunkat megalkottuk. Mert érthető és természetes a helybeli munkapárti sajtó perfidiája, rosszmájúsága és intrikája, mellyel a mai politikai helyzet tagadhatatla­nul kényes és mindannyinak lelkében néha aggályt is kellő szituációját a maga javára kihasználni akarja és abból magának tőkét kovácsol. Ez a manőver kétségielenüi kicsi­nyes és ostoba. Még csak szóra sem érdemes. Ami azonban mégis szükségessé teszi, hogy ezen a hasábokon a politikai szem­pontok helyi vonatkozásait tiszta és becsü­letes nyíltsággal tárgyaljuk: az nem más, mint többeknek — akik velünk egy tábor­ban vannak — részben elfogultsága, részben olyan irányú aggályoskodása, mely nagy mértékben alkalmas arra, hogy a munka­pártiak heccelésétől amúgy is feltüzelt maga­tartásukat és véleményüket esetleg károsan befolyásolja. Aki a dolgokat nyílt szemmel nézi, aki a politikában is egyenes és becsületes utón jár, akinek a kormányzati kérdésekben az ország és a nép érdekei a fontosak, akinek nincsenek rejtett egyéni szempontjai: azt nem hozhatja egy pillanatig sem zavarba a jelen­legi helyzet, sem az országos politika mi­kénti végleges kialakulásának, sem a helyi szempontok kérdésének vizsgálatánál. Mindenki tudja, hogy a Tisza István által vezetett munkapárti többség reakciós, népellenes politikáját a legmagasabb helyről is elfogadott demokratikus programm buk­tatta meg. A régi ellenzék együttesen össze­fogva kormányra jutott és olyan kormányzati programot adott, melyben az ország szociális és demokratikus felépítésének nehéz munká­ját vállalta. Vállalkozott erre a feladatra a két országos függetlenségi párt is és vezető emberei a kormány tagjai lettek. Amikor a kabinet elnökévé a király Wekerle Sándort nevezte ki, a miniszterelnök teljes egészében vállalta az Eszlerházi programmját. Azóta odafönt nem a programban, de a helyzetben az a nagyjelentőségű változás állott be, hogy a kormány az alkotmánypárt, az Apponyi vezetése alatt álló függetlenségi párt és a demokraták egyesítésével uj pártot alakított. Az igy megalakított és 48-as alkotmánvpárt- nak elnevezett párthoz nem csatlakozott azonban a gróf károlyi elnöklete alatt álló függetlenségi párt, az Apponyi-párt tagjai közzül tizenöt képviselő és a néppárt is megtartotta külön szervezetét, bár vezére tagja maradt a kabinetnek. Az uj, egységes kormánypárt egyben azt is kimondotta, hogy a vidéki pártszervezetek ezentúl is fönmarad- hatnak. A kormány az eredetileg vállalt pro­gramm alapján mindenekelőtt beterjesztette a választójogi reform törvényjavaslatát és az ma a bizottságban tárgyalás alatt áll. Pár szóval elmondva — ez a története a munkapárt bukása utém politikai helyzet fejleményeinek. Ha már must ezekből azt veszem szi­gorú vizsgálat alá, hogy bennünket vidéken élő és az országos politika irányításában j részt nem vevő, a legfontosabb kérdésekben j a háború folytán is meglehetősen tájékozat- j lan embeiekét — saját politikai hitvallásunk S dogmái szempontjából — mennyiben érinte- j nek ezek a fejlemények: arra a meggyőző- j désre. kdJ jutnom, hogy em aggályoskodásra, | sem habozásra, sem kétkedésekre, sem uj ál- I lásfoglalásokra ok és szükség nincs. Nálunk Szatmáron a bukott munkapárt­tal szemben áll a nemrég újból szervezett i függetlenségi és 4S as párt, mely a legutóbbi ! képviselőválasztás alkalmával — a fönállótt i paktumhoz gépest — úgyszólván egyedül j gyakorol: irrgerenciát a választás kérdésében. A megválasztott függetlensági képviselő a gróf Károlyi Mihály vezetésé alatt álló párt kötelékeibe lépett be és ennek a pártnak a tagja ma is. A szatmári függetlenségi párt, i mely szintén gróf Károlyit vallja vezéréül, | mind a mai napig,egységes és onnan egyet- j len kilépés nem történt. Qróf Károlyi a parlamentben világosan ' kijelentette, hogy az egységes kormánypárt- i ha pártjával nem léphet be, de a kormányt ! az általa vállait sociális feladatok, főképpen S pedig a választójogi reform megalkotásának ; munkájában támogatja és ugyanilyen érte­lemben nyilatkoztak a párt többi képviselői J is, akik az indemnitás vitájában a legutóbbi ; napokban is ilyen irányban szólaltak fel. Az a körülmény tehát, hogy gróf Ká- i rolyi nem tagja a kormánynak és hogy ő a függetlenségi és 48-as párt legteljesebb prog- I rammjának megvalósításáért küzd, éppen i úgy nem lehet indoka sehol az országban annak, hogy a valóban függetlenségi esz­mékért lelkesülő polgárság őt és pártját cserbenhagyja, minthogy nem lehet indoka annak sem, hogy d jelenlegi kormányt azon nagyszabású célok és törekvések munkájában, melyek az ország demokratikus és szociális előrehaladását jelentik, ne támogassa szívből és a meggyőződés erejével mindenki, aki nem a Tisza feudális, konservatives népjogellenes politikáját követi. Azt hiszem: ez az álláspont a leg­őszintébb és a legbecsületesebb. Bennünket, j akik eszményekért és az ország igaz boldo- ! gulásáért lelkesedünk, személyi és hatalmi [ szempontok nem vezérelhetnek, nem irányít­hatnak. Mesterséges ellentéteket itthon nem engedhetünk támasztani már csak azért sem, mert a demokráciát szolgáló pártok egymás- I közti helyzetének kiélezése mellett kitesszük az országot annak a veszedelemnek, hogy a Tisza áltai fanatizált munkapárti többség is­mét erőre kap és illuzoriussá teszi azon vívmányokat (választói jog, birtokrefórm, ön­álló hadsereg, népjóléti és sociális intézmé­nyek sib.) sikerét, melyeket a jelenlegi kor­mány zászlójára irt és amelyeket bizonnyal meg is fog valósítani. Ha Kossuth Lajos ha­gyományainak egy részét még nem is tud­ják a magyar nemzet boldogulására való­sággá tenni, megbocsáihatlan bűn volna csu­pán orthodoxiából megakadályozni azt, hogy amit már kézben tartunk, eldobjuk magunk­tól. Én határtalan tisztelettel veszem le a kalapomat gróf Károlyi Mihály tiszta nép-po­litikája előtt és ugyanolyan bizalommal va­gyok Apponyinak, Andrássy Gyulának ra­gyogó hazafiassága, Wekerle Sándornak láng­elméje, kipróbált munkaereje és Vázsonyi Vilmosnak tündöklő tehetsége és a színtiszta demokráciáért ecv eletet „eltöltő munkássága iránt Ha iiyt?ri embefekbe'u-‘rtt hallat meg nyugalommal az ország, akkor törüljük ki a szótárunkból a politika szói és gyászolva si­rassuk el szép Magyarországunkat. Meri ak­kor ez a sokat szenvedett áldott haza a ha­zugságok, az. álnokságok és a szennyes ön­zés hazája! Én pedig ezt nem tudom elhin­ni és valóban nem is lehet.... Most pedig egy-két reflexiót még a munkapárti lap megjegyzéseire. Azt mondja ez a „Rósz májú és Vidéke“, hogy úgy a pártunkban, mint lápunknál rö­vid idő kérdése a szakadás, mert az „elodá­zás" csak addig tart, mig a képviselőnk ha­zajön és hogy a képviselő nem adja a nevét tovább az „ilyen játékhoz“. Szegény Nagy Vince ! Íme a* Szamos, mint az ő jóakaró vé­delmezője! .... nos hát erre a jóindulatra a mi képviselőnk valóban aligha reflektál és mi az ő nevében feljogosítottnak érezzük ma­gunkat, hogy ezt a perfiűiát visszautasítsuk. Csak maradjon „Zavaros és Környéke“ a csengeri nonmentö mellett és hagyjon békéi Nagy Vincének ! Saját megnyugtatására azon­ban olvassa el éppen egy másik munkapárti lapnak azt a híradását, kogy Kolozsváron az uj kormánypárt főispánja az ottani Károlyi- párt vezető embereivel közös vezérlőbizott­ságot alakított.... Arai pedig a lapunk nívóját illeti : kész­séggel ismerem* el azt az állítását, hogy ben­nünket nem támogatnak eléggé saját híveink s ez bizony meg is látszik egy kissé. Bezzeg a Szamost, mely pedig egyáltalában nem küzd a kezdet elképzelhetetlen nehézsé­geivel, — sokkal jobban támogatják a bará­tai ! Csodá latos azonban, hogy 4 hónapi mű­ködésűnk alatt mégis annyi az olvasónk, amennyi a Szamosnak 25 év után sem volt és ha a Szamos politikai jóakarói nem tar­tanák nyitva a zsebüket, nem volna miből havonta 900 koronát fizetni egy jól sercegő tolinak, mely ezért a pénzért meggyőződés nélkül is híven szolgálja azoknak az uraknak politikai érdekeit és amely nélkül a Szamos igen rövid idő alatt föltétlenül jobb létre szenderülne. Dr. Havas Miklós,

Next

/
Thumbnails
Contents