Szatmári Napló, 1905. június (2. évfolyam, 69-75. szám)

1905-06-25 / 75. szám

FÜGGETLEN UjSAG ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben házhoz hordva : I Vidékre postán küldve : Egész évre Fél évre 8 K 4 K Negyed évre 2 K | f j< Egyes szám ára 2 kr. (4 fillér.) Negyed évre 2 K Megjelenik hetenkint kétszer szerdán és vasárnap. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Eötvös-utcza 2. sz. ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. !partesíüíet vagy önálló szervezet? Nem ide tartozik bővebben indo­kolni s részletezni az erők egyesülé­sének úgy politikai, mint gazdasági tekintetben való fontosságát. Ma em­berek nem élhetnek elszigetelve egy­mástól, de még a bibliai korban sem élhettek. Bárhova tekintünk, az élet bár­melyik terét vizsgáljuk, mindenütt az erők egyesülése azon eszköz, melynek mindenféle eszme gyakorlati kivitelét eszközölheti. Egységes és szervezett munka leg­biztosabb harcoló fegyver a nemzet­állam kiegészítésénél. Es itt véletlen közre nem játszhatik, hanem csakis tervszerű alapokon nyugvó s öntuda­tosan működő természetes folyamat. A nemzetállam öncélja önmagáért és polgáraiért élni. Ezen öncél kereté­ben az egyes tagoknak, szerveknek megvan ugyan saját hatás- és munka­körük; de eme feladatkört nem végez­hetik amúgy cél s terv nélkül, hanem az egyik szervnek akként kell beren­dezni s teljesíteni a reá osztályrészül jutott missziót, hogy az — miként a gép kerekeinek egymásba mélyedő fo­gai — belevágják mintegy kiegészítő- lég a másiknak munkakörébe. Szóval az egyes szervek között egymásból és egymásba folyó harmóniának kell len­nie, úgy hogy azok együttvéve, mind egységes egész, minden izomban csak egy pont felé törekedjenek: a nem­zetállam öncélja felé. Ily körülmények közepette min­den jegyes polgár vagy osztály fizikai­lag véve ugyan más és más tagozata az államnak, de erkölcsileg véve mind­egyik egy és ugyanaz, mert minde­gyikben egyformán kell élni s működni a nemzetállam öntudatának. Mindegyik ugyan más és más eszközzel, külön­böző utakon, de egy cél felé a nem­zetállam erkölcsi és anyagi erőkapitá­lisának teljes kifejlesztéséért munkál­kodik. A nemzet irányitó szellemének kell vezetni az iparosságot is szervez­kedési küzdelmében. Merev osztály­harc soha sem fog részükre teljes si­kert eredményezni és biztosítani. Ahhoz, hogy erős közszellem hassa át és vezérelje az iparosságot, szük­ség volna olyan összekötő kapocsra, mely ne csupán az erők összehozá­sában, hanem összetartásában s fej­lesztésében is nyilvánuljon. Egészséges szervezkedés tiszta politikai felfogást képes az iparosság leikébe lehelni, a minek hatása oda vezethet, hogy tényleg befolyást is gyakorolhat a politikai pártok, jobban mondva a parlament működésére. Igazi nemzetállamban ngyan a nemzet teljes egészében ott van a par­lamentben. Nem fizikailag, mert ezt elképzelni is lehetetlen. És még jogi­lag sem, mert a nemzetállamban nincs képviselet, illetve jogviszony megbízó és megbízott közt. Itt csak egy, min­dent betöltő absolutum, alany van : ez a nemzet. Ha pedig csak egy alany van, hát nincs senki, kit megbízhas­son, miért is a maga teljes egészében vesz részt a parlamentben, még pedig erkölcsileg (ethikailag). — Az ethikai*.— részvételt pedig úgynevezett emberi jogok biztosítják, különösen pedig sajtó, család és társulási jog. A sajtó maga az élő organikus nemzet. Es kitagadná a család nagy befolyását a nemzetre és annak parla­mentjére? A család a nemzet vára. A harmadik fent említett emberjog: a társulási, a legélesebb kifejezője a nemzet közvéleményének. Ki ne tudná, hogy a társulási jog alakzatai: egye­sületek, körök népgyülések mily irá­nyitó hatást gyakorolnak? De ha mind e tétel fenn is áll, azért a nemzetállam eszméje megszabja, ki legyen mégis fizikailag jelen a par­lamentben? Szakember és tulajdon- képeni nép orgánum. Hogyan van ez a magyar parla­mentben? Relative. — amennyiben politikai jogokban korlátolt nép választ parlamenti tagokat, meg van az egyik elem: a néporganum. A szakember Mint a macska úgy hízelegsz. Mint a macska úgy hízelegsz, Pedig tudom, hogy nem szeretsz. Hazug szemed, amíg nevet, Hazug ajkad, míg hízeleg: Árva szót sem hiszek neked! Ha majd búsan nézel reám S várod szóra, mit nyílik szám ; 5 mig szavamat némán lesed Könynyel telik meg két szemed; . . . Akkor, akkor hiszek neked! . . . ______ Pesti fíiiln. Eg y asszony. vid vélemény nyilvánításával vett részt. Ő maga soha sem vetett fel uj tárgyat. És mégis úgy szerettük. Egyéniségében, tekin­tetében volt valami, ami lebilincselte az embert. Bánatának, búskomorságának okát több­ször tudakoltuk, de ő mindig kitérő választ adott. Ma este különösen lehangoltnak lát­szott. Tegnap óta mintha tiz évet élt volna. Haja szürkébb, tekintete zavartabb, mozdu­latai fáradtabbak voltak, mint valaha. Erő­sen köhögött. Mindnyájan egyszerre fordultunk feléje e kérdéssel: „Mi bajod Laci ?“ Es ő egyet-kettőt köhögött, aztán szo­kása ellenére beszélni kezdett: vagytok egyétek egymást,’mint az emberek. — Nem, engem nem fogtok ellemészteni .... az én testemből nem fogtok jóllakni. Hej fiuk! voltam egyszer én is 20 éves . . v volt nekem is valaha fekete ha­jam. . . És most: hajam őszül, kezem resz­ket, arcom sápadt — öreg vagyok. Hiszen már ma-holnap 30 éves leszek. És ez szép kor. Barátaim! voltam egyszer én is bol­dog! — Feleségem volt. Gesztenyeszin hajú, halvány-piros arcú, tüzes asszony. Szerettük egymást. Ha rám vetette sö­tét szemeit a paradicsom minden boldog­ságát éreztem. — Mindenem volt ő nekem és én neki mindene valék. — Megimádtam lépése nyomát. Letérdelve csókoltam a helyet, a hová lábát tévé! Színháznak vége volt. Tizenegy óra felé járt az idő. Rendes szokás szerint az „Arany sas“-ban gyűltünk össze: Bedő Miklós, Molnár Jenő, Ipoly Aladár, én és Bihar László — a beesett képíi, hallgatag fiatal ügyvéd, aki alig egy éve került vá­rosunkba és mégis mindnyájan nagyon szerettük. Kitűnő fiú volt, azonban egész lényén valami régi bánat nyomai látszottak. Keveset beszélt. Beszélgetésünkbe csak rö­„Fiuk! beteg vagyok. Itt belül ... a mellemben ... a tüdőmön valami undok férgek rágódnak. . . . Esznek, harapnak... testemből élnek . . . Hej ezek visznek a sírba __De nem, nem, nem fognak megenni . . . én nem fogok meghalni ... A pro­fessor azt mondta, hogy erős vagyok, el­élek száz évig is. És a professzor okos ember, ha ő mondja bizonyára élni fogok ! Várjatok ti férgek, várjatok. Ha éhesek És boldogok voltunk. Sohasem hittem, hogy vége szakad­jon . . . Történt egyszer . . . Tárgyaláson vol­tam és csak késő este végeztük be. Sza­ladva mentem haza. Hisz én még nem voltam ennyi ideig távol az én földi an­gyalomtól. — Hazaértem. Feleségem a szobában találtam. Magam mellé vontam a kerevetre Szálfát ás áidá|? földes urai figyelfáte! hirioiiofc elfutáséit és vételét,, Az egész országban kiterjedt ismeret­ségünk folytán azon kellemes helyzet­ben vagyunk, hogy a leggyorsabban ========== bonyolítunk le ===== valamint mindennemű bérlet ügyleteket is. — Midőn a megbízások pontos teljesítéséről megbízóinkat előre is biztosítjuk, kérjük szives pártfogásukat: iátsittifitt it/ittiez és JFitt Szabná r, Atilla-utca •». sz., (Telefon 77.)

Next

/
Thumbnails
Contents