Szatmári Napló, 1905. június (2. évfolyam, 69-75. szám)
1905-06-11 / 71. szám
1905. junius 11. SZATMÁRI NAPLÓ 5 Királyi palástod szegélyét Áhítattal csókolgatom. Ifjúságom kertjének ékét: Virágait neked adom. Ha van szivemnek gyöngye, kincse A méltóbbat rá hol lelem ? Oh értsd meg vágyó dobbanását: — Maradj velem ! — A Oí'í/Mlíl Fyitl}/. íyfi/tun/i ftirftHt'tieia!; «-# iiistie-eti- ffíi'Sfiiiifiie hu hl ft ff geiiitfiiisli iineif'ief- !if! tiii'áiiiiiifi. Lapunk legközelebbi száma a közbeeső ünnepek miatt csütörtökön fog megjelenni. Kulinyi Zsigmond. Budapest, 1905. junius 10. Meghalt. Ő, ki sohasem tudott pihenni, kinek a munka volt az éltető eleme — pihenni ment most. Kiesett munkás kezéből a toll, mely a vidéki hírlapírók legelejének eszméit, nagy tudását vetette papírra. Nagy gyász ez vidéki újságírókra, kiknek leghivatásosabb, legnagyobb tudásu tagja volt. A vidéki Hirlapirók Oszágos szövetsége, melynek szervezetét ő alapította, s melynek elnöke volt, csak nemrég aranytollat nyújtott át neki abból az alkalomból, hogy 25 év óta szolgálta tollával kitartó szorgalommal a közügyeket; tollával, mely a pihenést nem ismerte. Pedig a kór, mely halálát okozta évek hosszú sora óta gyötörte. De a gyötrő betegség nem tudta visszatartani a munkától; mert — nem tudott élnt munka nélkül. Nagyon egyszerű és minden igény nélkül való ember volt, kit mindenki szeretetett, határtalanul tisztelt és feltétlen nagyrabecsült. A „Szegedi Napló“ főszerkesztője volt. E lapot ő alapította és ennek szentelte munkás életét. Halálával űrt és gyászt hagyott maga után. Porhüvelye sirbaszállt, de emléke soká fog élni alkotásaiban. Uj közigazgatási biró. Őfelsége a király Baróti Ede miniszteri tanácsosi címmel felruházott pénzügyminiszteri osztály- tanácsost közigazg. itélőbiróvá nevezte ki. Aranyíakodalom. Péchy Antal nyug. tiszteletbeli főkapitány és neje Cseh Karolina junius 17-én ülik meg házasságuk 50 éves évfordulóját. A szép családi ünnepnek különös jelentőséget és érdekességet kölcsönöz, hogy a jubilánsok mindegyikének születésnapja is ugyanazon napra esik. A hármas családi ünnepély napján a helybeli római katholikus székesegyházban szent misét hallgatnak, melyen az egész család résztvesz. Tízéves találkozó. A ref. főgimnáziumban 10 év előtt éretségit tett férfiak tizenketten jelentek meg szombaton az ev. ref. főgimnáziumban, hol dr. Vass Gyula a találkozók nevében Borsos Benő ref. főgimnáziumi igazgatót szép beszéd kíséretében üdvözölte, mire az igazgató a találkozás örömétől áthatott szavakkal válaszolt. Aznap 1 este részt vettek az ifjúság juniálisán, másnap pedig testületileg a ref. teinpiomba vonultak. A találkozót közebéd követte a Pannónia éttermében, hol számos tószt között kedélyesen telt az idő. A megjelentek újabb 10 évi találkozásra ismét kötelezték magukat. — Kinevezés. A pénzügyminiszter Nemes Dénes nagy-károlyi pénzügyigazgatósági számtisztet, az erdődi járásba járási számvevővé nevezte ki. — Eljegyzés. Bretán Sándor helybeli királyi törvényszéki joggyakornok ma tartja eljegyzését Lazin Károly volt honvéd százados bájos és müveit leányával Mariskával. Miniszteri döntés a szatmár—bik- szádi vasút ügyében. A vármegye közön- í sége részéről előterjesztett kívánalmak tekin- I tétében a kereskedelmi miniszter következő- ! besen száguldó vonattól mind messzebb maradt. Magukkal vitték az aszonyt, a gyereket is, hogy ha jó dolguk lesz odakint, \ akkor hadd élvezze mindnyája és ha rosz- szul menne a soruk, hát pusztuljanak el együtt valamennyien. Egy nap és egy éjszaka utaztak már, elhagyták az országhatárt és Karszt rideg 1 tájaira röpítette őket a gőzparipa. Hozzá- í juk csatlakozott útközben néhány zalai, baranyai és somogyi kivándorló, Árvából jött tótok is, Biharból jött oláhok is és mentek, szágultak előre, a messze ismeretlenbe szegény magyar emberek. Csak alig beszéltek A rideg, kopár vidék han- gulatata ránehezedett borongó lelkűkre és úgy érezték, hogy nincs mondani valójuk egymásnak. Majd ott, odaát a nagy vizen túl jobb kedvük lesz, mert az odavaló urak a munkát megfizetik. Egy hitvány falu előtt megállt a vonat. A templom ott állt az állomás mellett, és kicsiny piszkos horvátok tolongtak fel s álá a templom előtt. Csönd volt az állomáson és tisztán kivehető volt a panaszos harangszó. Gerendás Lencsés István keresztet vetett magára. — Pünkösd van, mondotta, itt a vas- utón úgy él az ember, akár a pogány. Az emberek keresztet vetettek és kiki hite sz rint rövid imát mondott. íi fmyörfi szép pünkösd napja áhítatot keltett a rabszolgavásárra az éhhalál j elöl menekülő emberek szivében. Fii Andris asszonya, egy sovány, köhögés menyecske, panaszosan szóit: — Nálunk bizony szebb a pünkösd. Egy rózsát se látok itt. Egész más ez itt, mint odahaza. Fölbug Juhász Péterné:- Bizony jobb lett volna odahaza bevárni a pünkösdöt. Imádkozhattunk volna a Krisztushoz, hogy szerencsénk legyen. — Imádkozhatsz itt is húgom, szólt az öreg Galambos. Az Isten mindenhol ott van, ha akar. Ahol nem akar, ott az imádság úgy sem használ. — Ne mondjon ilyet, mert megveri, riadt fel az asszony. — Jobban már nem verhet, feleli az öreg. Es aztán megindult a beszéd. — Milyen is lehet most odahaza a pünkösd ? Erről folyik a szó. Mit mondhatott a pap a prédikációban ? — Bizonyosan azt, a mit tavaly mondott, de az nagyon szép is volt. A legények azóta kint jártak már a majordülő- ben, ahol vadon nőnek a szép pünkösdi rózsák és elhozzák a szép leányoknak. Fel- tiizik a hajukba, kinek minél pirosabb a rózsája, annál hűségesebb a szeretője. Most talán már táncolnak is a Csülök zsidók kertjében és mulatnak. Jó kedve van a fiatalságnak, akármilyen szomorú is az élet. Az öregek, kivált a gazdák, kisétálnak a földre és nézik, mint nő az ég felé az áldás, ami csak a gazdagoknak jut. Búza, búza mindenütt, amerre a szem ellát, pipacs, kikerics virít közte hébe-hóba és az érlelő forró uapsugárban gyönyörű délibáb játszik a nyírségi világban . . . _________ leg döntött: A gombás erdő megállóhelyhez vezető ut nem lévén közutnak tekinthető, a vasút engedélyesét kötelezte, hogy vagy gondoskodjék hozzájáró ut létesítéséről vagy a megállóhelynek közút mellé leendő áthelyezését kérje. Sárküzujlaknál a 189—91. szelvények között feltételes megállóhelyet engedélyezett. Továbbá Sárközujlak helyett „Sárköz“ állomás elnevezést fogadta el s ugyanezen állomásnál az útátjáró készítésére egyharmad részben Szatmárvármegye közönségét, egyharmadrészben az engedményest, egyhnrmadrészben pedig a helyi érdekeltséget kötelezte. A „Muzsdaly“ kitérőhöz vezető útra nézve utasította a vasút engedményesét, hogy ezen ut közhasználati szolgalmi jogát a Vécsey uradalomtól szeszerezze meg. Az aranyosinegyesi rakodó vágányt úgy engedte meg, ha az építési tőke és a tartalékalap igénybe vétele nélkül létesíthető. A Sárköz, Ráksa és Vámfalu határában tervezett ideiglenes kavicsbányavágányok tervét jóváhagyta. Végül a Bik- szád gyógyfürdő tulajdonosa által kért iparvágányt vagy vontató vágányt szintén azon feltétellel engedte meg, ha ez az építési tőkefelemelése, s a tartalékalap igénybevétele nélkül megépíthető. — Váltó hamisitó asszony. Németh Lajos utkaparó felesége rossz anyagi viszonyán úgy akart segíteni, hogy szombat délelőtt a Szatmári takarékpénztárban Nagy József, Pap Lajos és Matolcsy István gazdálkodók aláírásával egy 70 koronáról szóló váltót nyújtott be. A bankban azonban az ügyetlenül hamisított aláirosokat felismerték s Német Lajosnét — ki bűnét töredelmesen bevallotta a rendőrség letartóztatta. — Fillér-bál. Folyó hó 14-én tartja a Fillér-egylet tánezmuiatságát a Kossuth- kerti kioszk összes helyiségében. — A rendezőség ez utón is felkéri mindazokat, a kik tévedésből meghívót nem kaptak, de arra igényt tartanak, hogy kérelmükkel forduljanak telefonon Reiter Lajos vagy Hirsch Sándor urakhoz. A katli. gimnázium rajzkiállitása. Ócsvár Rezső kir. katli. főgimnáziumi rajzHa rossz is, ha szomorú is az élet a Nyírségen, mégis csak talán jobb odahaza, odahaza . . . Mi lesz velük a kietlen idegenben, ahol még soha sem jártak, amiről még soha nem is álmodtak? Odahaza legalább tudták, hogy hol fognak feküdni, ha vége lesz a földi szenvedésnek. De most már ezt se tudják. Tengerben-e, földben-e, bányában-e, hol fognak elpusztulni ? Pünkösd tüzes nyelve megszólalt lelkűkben és kínos, keserves dolgokat beszélt. S ahogy könnyben úszó szemeikkel rámeredtek az izzó fénysugarakban reszkető hegyekre, úgy érezték, hogy soha, még az övéik sírjánál sem fájt úgy a szivük, mint most, piros pünkösd napján. Ültek sírva, magukba roskadva a kivándorlók, elhallgatott a beszéd, mintha csak robogó, élőkéi megrakott sírbolt lenne ez a száguldó vonat. Merészet kanyarult a gőz-paripa. A hegyek elmaradnak. És egyszerre harsogó, szilaj kiáltás hallatszik, felriasztja a fáradt utasokat: — A tenger! A tenger! Az ablakokhoz rohannak, Mélyen alattuk bontakozik ki vakító sugárözönben a csendes, a nyás, a végtelen kék tenger, a rejtelmes, az ismeretlen jövő. Szinte felfalják szemeikkel a nagy vizet, megkínzott lelkűk beleszédül az ösme- retlen rémekkel fenyegető jövendőbe. Kondoros Gábor. SjütÉísjiit lepte®) írta hamÉi ííjvárosi űwl iij\f «rtíjáta jattra, Ivfe-itai í stíl áll,
