Szatmári Napló, 1905. május (2. évfolyam, 59-68. szám)
1905-05-14 / 62. szám
Szatmár, 1905. május 14. .sárnap Második évfolyam 62. szám. Megjelenik hetenkint kétszer szerdán és SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : s Eötvös-utcza 2. sz. ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések a lap szellemi részét illető levelek küldendők. 'tág/ FÜGGETLEN ÚJSÁG Magyar fürdők. Szatmár, 1905. május 13. A nyári nap izzóan tűz alá, — verőfényes melege messze számkiveti a nagyvárosok lakóit, ki a szabad természet ölébe, hol suttogó lombok védik az embert a nap forró sugarai ellen és hol üde zöld pázsit frissíti fel az elernyedt test idegeit. — Aggódó gonddal töpreng ilyenkor minden családapa, mily módon oldja meg a nyaralás kérdését úgy, hogy e megoldás a legolcsóbb és egyúttal a leghelyesebb legyen. És a töprengésre van is alapos ok, mert bizony fürdőhelyeink ésnya- i ralóink közül kevés van olyan, mely magába egyesítené a kényelmet és az olcsóságot. Csodálhatjuk-e ily módon, hogy mindenki, aki csak szerét ejtheti, nyár- viz idején messzire menekül a hármas bérc, a négy folyó honától és messze idegenben költi el azt a pénzt, mely kedvezőbb viszonyok és körülmények között a hazai piacon foroghatna. Hiszen közismert tény, hogy a külföldi üdülő helyek legnagyobb részének fő kontingensét a magyar közönség adja, és alig van hazánk közelében oly nagyobb német osztrák vagy olasz fürdőhely, melyen ne volna gyakori a magyar szó. Volt egyszer . . . A „Szatmári Napló“ tárcája. — Volt egyszer egy ábrándos lelkű, fekete szemű kis leány. Klárikának hívták. Különös kis leány volt ez a Klárika. Sze- j rette a madarakat, a virágot, a dalt és min- ! dig ezekről álmodozott. Acélkékszárnyu, fekete szemű fecskéről, hófehér szirmú virág ról. könyfakasztó dalról. Aztán mégis, mikor eljött érte egy ábrándos fiú, ki ígért neki fehér menyasszonyi bokrétát, dalt, kicsi házat, fecskefészekkel az eresz alatt, nem hogy örült volna, inkább megijedt. Két fekete szeme tele lett könynyel és azt mondta az édes anyjának: — Nem akarom öt, édes anyám . . . — Miért nem, kicsi lányom ? Nem tetszik nekem ? — Nem tudom. Csakhogy én nem akarom. Megmondták a fiúnak : „Klárika nem megy férjhez. Klárika nem akar asszony lenni.“ A fiú belenézett a leány szemébe. — Fél szegény asszony lenni? Ugy-e Klárika? Fifty e lem ! Számtalan kísérletezés történt, a mely oda irányult, hogy fürdőzőinket visszatartsa hazánkban, de valljuk meg őszintén, mind ez ideig még minden ilyen fajta kísérlet csúfos kudarcot vallott. Egyrészt a lanyhaság, mely- lyel a hivatott körök és hatóságok e kérdés rendezéséhez hozzáfogtak, másrészt a vállalkozók és bérlők kapzsisága még minden alkalommal meghiúsította a fürdőügy rendezését. Mig külföldön már rég kivették a fürdőket a községek autonómiája alól és állam kezelés és ellenőrzés alá vették őket, semmiféle költséget sem sajnálva e rendkívül fontos nemzet- j gazdasági ágtól — addig minálunk, a fürdőket csakis fejős tehéneknek tekintik és minden igyekezet odairányul, hogy e tehénből minél nagyobb jövedelmet csikarjanak ki, anélkül hogy meggondolnák, miszerint kellő tőke befizetés nélkül sehol és soha uzsora jövedelemre szert tenni nem lehet. Itt lenne az ideje, hogy az ügy végges rendezését ne hallogasuk, hó- napról-hónapra, évről-évre, hanem kellő erélylyel és sürgősen fogjunk hozzá a végleges rendezéséhez. Ami mindezideig történt ez ügyben az, mint fentebb kimutattuk nem volt egyéb medő kísérletezésnél. Tudományos szempontó! talán i A kis leány úgy örült, hogy a fiú beszél, ő helyette. El is hitte, hogy az bizony úgy lehet. Azt mondta: — Félek ... De azért ne haragudjék. — Nem haragszom. Én még várok magára, Klárika. A fiú elment. A kis leány meg elhitte, hogy nem tudna szegény, asszony lenni. Elhitte, hogy talán mégse olyan nagyon szereti a fecskefészkes kicsi házat, egyszerű muskátlival as ablakban; apró csirkéket az udvaron . . . * # * Volt egyszer egy férfi . . . Magas, erős, fekete szemű fiú. És ez a fiú megismerte a kis Klárikát. Meglátták egymást, egymás szemébe néztek és ez volt a baj. Nem jó az, ha két olyan igen-igen sötét szemnek tekintete egymással találkozik. Az ilyen szemekből szikrák pattannak ki és ha meggyulad a szív, Isten tudja, el lehet-e oltani a tüzet!? . . . Ezek voltak aztán a gyerekek! Az a nagy, akaratos fiú, meg a kicsi, ábrándos Klárika. Álmondtak minden bohóságot és nem merték egymásnak megmondani. ___ el egendők a fürdőügy rendezésére a balneologusok évről-évre megtartott congressusának natározmányai, de ne felejtsük ei, hogy a fürdők úgy, még a gyógyfürdőké is elsősorban nern tudományos de gyakorlati gazdasági kérdés. A jó bornak nem kell cégér közmondás már régen elavult; ma már annyi helyen mérnek jó bort, hogy bizony kellő cégerezés nélkül igenigen nehéz a minden tekintetben megfelelőnek kiválasztása. Reklám nélkül a mai világban nincsen boldogulás. — Ki a közönség körében találja támasztékát és exisz- tenciáját, annak első és főkötelessége, hogy a közönséggel magát megismertesse. A magyar sajtó önzetlenül is szívesen megtesz minden tőle telhetőt, hogy általános érdekű cikkekben és közleményekben a közönség figyelmét és érdeklődését hazai fürdőkre irányítsa, de ez még távolról sem elég az üdvöséghez. Általános érdekű cikkek még nem bírnak oly hatással, hogy valakinek az érdeklődését valamely speciális tényre felhívják. Ha a külföldi sajtót figyelemmel kisérjük, látni fogjuk, hogy a legelőkelőbb napi és heti lapok hasábos cikkekben ismertetik nevezetesebb fürdőhelyeiket, sőt igen gyakran mtivéKlárika most már tudta, hogy nem a szegénység tartotta őt vissza attól, hogy elmenjen abba a kicsi házba. Nem, hanem egy érzelemnek a hiánya, amely most ott élt a szivében s álmot hozott a szemeire. Álmot, melyben mégis azt álmodta, hogy ők ketten olyan szegények . . . Maga főzött. Maga merte ki kettőjüknek a rántott levest. Piritós kenyeret tett bele és az olyan jó volt. Mikor ő megjött a munkából, készen volt az ebéd s olyan melegen nézett az a fekete szemű fiú. — Ezt te főzted, édes ? — Én. Jó? — Jó — felelt a férfi és megfogta kezét. Annyi dolga volt abban a kis házban a kicsi Klárikának. Akkor nem volt munkájuk semmi. Leültek egymás mellé és a férfi pipázott. Csak pipázott. Klárika soha se tudta azelőtt, hogy a pipából olyan csodaszép füstfelleg száll fel, mint valami mese. Most már tudta. Úgy örült annak, hogy ők olyan igen szegények. Tudta, bizonyosan tudta, hogy a valóságban se félne, ha ez a fekete szemű fiú kínálná meg a szegénységgel s nem mondaná, hogy fél szegény asszony lenni. _________________ O/ mí iHH'Jvf/yséh. Figyelem! A „HONVÉD“ sörcsarnokban f mai naPtó' kezdve kiváló minőségű idd borok,melyek.előkelőurasági szőlők —n------------------- ---------------------- tprmpQpi a kővetkező árakon képhatók: BiítsltázVa, «Vegében 2 Hr-ral oksobb. Siká rlói az üzletben 1 Apahegyi „ 1 lit. 40 kr., házhoz kimérve 36 kr. » 40 „ „ „ 36 „ Oláhgyürüsi az üzletben 1 lit. 36 kr., házhoz kimérve 32 kr. Szatmárhegyi „ 1 „ 36 „ „ „ 32 kr. •I liter vételnél nagy árengedmény. Helyben házhoz hordva: ffitST «If 2k: Egyes szám ára Vidékre postán küldve: F?,é“ri,re48 K jegyed évre 2 K 2 kr. (4 fillér.) ELŐFIZETÉSI ÁRAK : ^ ^ J ^ /
