Szatmári Napló, 1905. május (2. évfolyam, 59-68. szám)
1905-05-14 / 62. szám
2 SZATMÁRI NAPLÓ 1905. május 14. szies kivitelű illusztrátiókkal élénkítik és tarkítják e cikkeket. — Igaz, hogy az ismertetés e módja kissé költséges, de nem oly kiadás-e ez, a mely busásan, százszorosán megtérül? Az okosan hirdető fél munkája a magvetőkhöz hasonlít, —aki sajnálja a mag költségeit, annak a termése is csak hitvány és silány marad. Közigazgatásunk lassú szekere mindig a maradiság utján döcögött tovább, kell-e csodálkoznunk akkor, hogy a külföld, mely mindig hamarabb és gyorsabban vette magába az újkor napról-napra rohamléptekben előre haladó és fejlődő eszméit, mesz- sze túlszárnyalt bennünket. Szakítsunk már egyszer a maradiság, a conservaíivizmus szellemével és sorakozzunk mi is ifjú erővel a nemzetek népek versenyébe. Csak akarni kel! és minden elérhető. Ä szerelem halottjai. Nem novella. A szerelemnek, az emberi érzések eme leghatalmasabbjának, a melyen a család, a társadalom, az állam és a világrend felépül, a mely üdvöt és boldogságot teremt, a mely a legnagyszerűbb, legmagasztosabb, legeszményibb dolgokat hozza létre — fájdalom — igen gyakran a legpokolibb kárhozat jár nyomában, ölő mérget rejteget a méhében, a mely oly sok, gyönyörű ábrándot semmisít meg és oly sok ifjú életet olt ki. A létet adó szerelem — egyúttal a legkegyetlenebb gyilkos. És én ezúttal nem a boldogító szerelemről óhajtok ódákat zengeni, hanem értekezni kívánok arról a keserű, átkos szenvedélyről, a mely a legedzettebb lélek egyensúlyát is megbillenti és megássa sírját sok olyan egyénnek, aki még tudna rajongani ezért a szépséges életért, de lelkesedésének életkedvének csapongó szárnyát röptében elmetszi egy kérlelhetetlen gonosztévő : a boldogtalan szerelem. Megdöbbentő az a statisztika, a melyet a napilapok a szerelmi öngyilkosságok és emberölések nagy számáról felmutatnak. Nin- ! csen oly nap, a melyen ne olvashatnánk j efféle híreket: „Répás Lidia szerelmi bánatában marólúgot ivott“ vagy pedig „Kocsis Hanem az nem kérdezte. Dacoskodott. Nem hitt a leánynak, talán nem hitt magának se. Egyik sem volt egészen tisztában a másikkal. A fiúnak pedig voltak tervei, de nem árulta el. Azt akarta, a leány kérdezze meg. Az meg nem kérdezte. Addig-addig civakodtak, mig reáfogták, hogy nem is szeretik talán egymást. Elváltak. Maguk akarták igy, a gyerekek. A leány maga maradt. De nem. Később eljött érte újra az első. Az az ábrándos fiú. — Eljön e Klárika? Elviszem. A leány mert maga is szenvedett, megsajnálta. Odaadta neki a kezét. — Hát vigyen el. Majd jó leszek . . . és a két szeme, azok a simogató szemek megteltek könycseppekkel. Mint akkor régen. És az a bolondos, jó fiú elvitte azt a könnyező semmiséget. Elvitte egy kicsi j házba, hol vadszőlő futott fel egészen az I ablakig és fecske fészkelt az eresz alatt. És ott abban a kicsiny házban, Klárika lassan- j kint elfeledte bolondos álmait. Csak úgy néha-néha csendes nyári estéken, mikor szebben ragyog a csillag, erősebben ,érzik | a rózsa illata, jutott eszébe a mult, mint j egy mese: „Volt egyszer egy leány, mosolygó ajkú, éj szemű, meg egy dacos, fekete szemű fiú . . .“ Oszoly Jolán. Léta szerelmi féltékenységből rálőtt hűtlen ; kedvesére, Kacér Marira.“ Ezen szomorú jelenségeket lélektani és társadalmi indító okokra kell visszavezetnünk, és még valamire: a divatra és az esztelen szokásra. Ez utóbbinak ékes bizonyságát szolgáltatja az az ismert tény, hogy a nagy Goethe „Werther keservei“ cimü sentimentalis regényének hatása alatt Németországban annak idején olyan divattá fejlődött a boldogtalan szerelmesek öngyilkossági mániája, mint — teszem — miná- lunk a primadonna kultusz. Az efajta öngyilkosságok psychologiai indokait tekintve, hosszasan kellene megemlékeznem a szerelemnek, mint legnemesebb emberi ösztönnek a lényegéről. Ez alkalommal mégis rövidesen csak arra szorítkozom, hogy feltüntessem, miért j van oly óriási ereje, oly mérhetetlen lélekölő hatása a szenvedelmek és érzelmek e nagyhatalmasságának: szerelem ő felségének. Az ember többé-kevésbbé önző, szerelme tárgyát mindenek fölé helyezi, ami emberi; ennélfogva, mint lázas képzeletében nagyszerű és nem közönsége, lényt — csupa önzésből is — a magáénak akarja vallani, Szinte suggestiv hatása alatt áll azon hitének, hogy győznie keli az érette vívott küzdelemben, mert ha nem — ő ki- végzi magát. Íme a szenvedély oly mély gyökeret ver a szívben, hogy megköti a szabad rendelkezést, megtöri az ész uralmát és azután kénye-kedve szerint garázdálkodik az indulat. És hányszor végződik az ilyen küzdelem kudarccal! Mert a férfi, a teremtés ura, természetes hivatásánál és rendeltetésénél fogva nem szerethet, vagy mondjuk nem is rá oly intenzivitással szeretni, sőt talán némileg a többnejüség felé is hajlik, a nő pedig természettől fogja többé-kevésbbé kacér, szeretne mindig szeretni, de ő is szereti a változatosságot, a mely gyönyörködtet. És ezek a kétségtelen tények minő indulatokat tudnak teremteni, mennyire fel tudják korbácsolni a szenvedélyeket és mily kevéssé tudják a halálra elszánt boldogtalanok az ész józanságát és higgadtságát megőrizni! Az említetteken kívül a társadalom sok fonáksága és előítélete, — a melyben ugyan néha van egy kis ratio — hozzájárul ahhoz, hogy a szerető szivek egyesülése elé elháríthatatlan akadályokat gördítsen. A kasztok szerinti elkülönítés, a felekezetek közötti türelmetlenség, számtalan babonás tévhit, a hagyományokhoz való merev ragaszkodás és mindenekfeletta modern korban az önös érdek előtérbe tolása mindmegannyi előmozdítói annak, hogy mind nagyobb mérveket öltsön azon szerencsétlenek száma, a kik legfájóbb csalódásukra és bánatokra csak a halálban találhatnak vigaszt és enyhülést ... S ha valaki le tudja törni azokat az akadályokat, a miket a társadalmi előítélet felállít, akkor az illetőt mint az idealizmus hősét és bajnokát ünnepük. Minő paradoxon! Mindenesetre kis hitüségre és gyenge lelküségre vall a végső elkeseredésnek ily nemű kitörése és ép ezért az e fajta em- berpusztitások főleg az alacsonyabb néposztályoknál gyakoriak. A fenti említett körülményeket a műveltebb embernek hideg számítással kell latba vetnie. Le kell győznie a rokoncátian szív féktelenkedéseit. Menjen ki a divatból az indulatnak e fajta, köz- mondásszerü kitörése: „meghalok érted“, mert sokan komolyan veszik. Főképpen pépig ne űzzenek könnyelmű játékot a szívvel, mert veszedelmes portéka az. Kellert Benő. H I R E K. Falun. Kis falucska ! Be szeretnék Holtig lenni a lakód ! Hogy ne lássak irigykedő, Gőgös emberalakot. Milyen szép vagy kikeletkor, Mint egy bájoló arca, Kinek szűzi koszorúján Játszik a nap sugara. Fenyves erdő vesz körül, mint Kézzel ültetett palánt; Derekadat átöleli Bársonyos zöld öv gyanánt. A cseresznye fehér fürtje Messziről már integet; Madárének, gerlebugás Ringatja a szivemet. Hát a lányok ? Tündérkertben Nincsen annyi szép virág! Mindenfelől egy-egy szempár Bűvös fényét hinti rád. Csak amikor elkezdenek Idegenül szólam: Az én magyar szivem táját Úgy szorítja valami! . . . Révai Károly. A fagyos szentek esővel. Pongrác Szervác és Bonifác fagyhozó szentek rehabilitálva vannak ezúttal a gazdák előtt, ha ugyan ők hozták azt a huszonnégy órán át tartó — itt-ott megszakadó, — mindazonáltal áldásos esőt. Nagy aggodalommal várta Magyarország népe, most is ezeket a felhőket, amelyek máskor, mikor nem kellenek, olyan barátságtalan hagulatot oltanak a világra és az emberek kedélyére. De mindenki felfrissül tőle: az ember, a föld és rajta élő minden állat. Elviselhetetlen már a tavalyi szárazság okozta hihetetlen drágaság igy is, amely valóságos csapásként hat a fogyasztó közönségre is, hát annál nagyobb megdöbbenéssel látták az idei május szomorú és nagy veszedelemmel fenyegető szárazságát, amely már eddig nagy károkat tett. De az eső, amely e hó 11 óta öntözgeti a kiaszott földet és senyvedő növényzetet, uj életet és uj reményt ébresztett. Meteor, a fagyos szentek első és második napjára, péntekre kevés lehűlést és némi esőt jósolt. Az ő megfigyelése szerint Pongrác, Szervác és Bonifác, ez a három veszedelmes nap, az idén nem hozott fagyot. Május 27-ig állandó időre van kilátás, amit követőleg a 17—18-iki csomópont esős jellegű, de nagyobb mérvű esőzésre akkor sem igen számíthatunk. Igen változatosnak Ígérkezik a hó vége 22-től egész 30-ig s ebbe az időközbe esik s bolygók részéről hideg, esős, esetleg fagyos jellegű 24—26-iki csomópont. Junius hó eleje változatos, csapadékos jellegű lesz, 4-től a hó közepéig meleg. Ezután a meleg gyengül és esőt hoz, 22-én újra meleg idő áll be, utána pedig esős lehűlés, eső és szél várható. A gazdasági helyzetről a következő tudósítást vettük: A tavaszi rossz időjárás s hosszú szárazság és hidegség különösen az őszi vetést rongálta meg, de a mostani eső következtében minden megjavult s a búza és rozs miat nincs mit aggódni. A tavaszi vetés kitűnő. Árpa, zab, burgonya, kerti vetemény hüvelyesek, kender, len, káposzta cu-
