Szatmári Napló, 1905. április (2. évfolyam, 50-58. szám)
1905-04-27 / 57. szám
FÜGGETLEN ÚJSÁG Helyben házhoz hordva Egész évre 8‘ K Fél évre . 4 K ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Vidékre postán küldve Egész évre 8 K Fél évre 4 K 2 kr. (4 fillér.) Negyed évre 2 K | Egyes szám ára Negyed évre 2 K Megjelenik hetenkint kétszer szerdán és vasárnap. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza 2. sz. ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. Sajnos azonban, sokan vannak, a kik tervszerüleg és czéltudatosan vesznek ugyan kölcsönt, de már helyes számítás nincs a munkában. Egyszerűen mennek első gondolatuk után, vagy másoknak netán sikerült, de az ő körülményeik között nem alkalmazható példa után és igen gyakran a szerfelett elszaporodott ügynökök rábeszélésére hallgatnak. A legnagyobb és leggyakoribb elhibázott számítás a konverziós ügyleteknél találjuk. Soha a konverzió nem volt olyan felkapott, mint ma, ami különben az alacsony kamatlábban biztos magyarázatát leli. Divat lett a konvertálás, — vagy legalább magasabb kamatú kölcsönnek olcsóbbá való átalakítása. Ez a divat aztán áldozatokat követel és aki számítás nélkül konvertál, könnyen ráfizethet a konverzióra, mert bizony az nem minden körülmények között vezet haszonra, még ha úgy látszik ié, hanem néha határozottan ráfizetésre. Hogy a lelkes konvertálóknak világosabban beszéljek, egy példát állítok ide, a melynek iratai csak a napokban volt kezeim között. Egyik vidéki embernek volt egy vidéki pénzintézetnél egy 5000 és egy 2000 koronás kölcsöne. Olcsóbb kölcsön reményében nem régiben egy fővárosi intézethez fordult és a mit kért megkapta vagy is felvett 8000 korona külön jelzálogos kölcsönt. A t.-pénztári kölcsönök még nem voltak régi keletűek, úgy hogy a folyósítás alkalmával levont különféle takarékpénztári dijakat, még különfélébb bélyeg, esetleg ügyvédi költségeket, mindenféle iratok beszerzésének költségeit, hogy úgy mondjuk, még ki sem heverte a kölssön. E kölcsönök visszafizetését a fővárosi intézet teljesítette s mindkét ' kölcsön után 3—3%-os kártalanítási dijat kellett fizetni, ami már magába véve 210 korona volt. A két kölcsön 'törlési engedélyére, törlési kérvényre ragasztott bélyeg és a törlési munka- dij a lehető legmérsékeltebb felszámítás mellett kitett 50 koronát. Vagyis eddig a ráfizetés 260 korona. Most jön a fővárosi intézet 800 koronás kölcsönének bekebeíeztetése, majd a leszámítolás és ekkor V2°/o értékesítési dij levonása. Ez mintegy 60 korona oly kiadás, melyet csak hosszabb lejáratú kölcsön nem érezhet meg, de hamaros visszafizetés mellett, mint minden pénzintézetnél, úgy itt is feltétlen veszteséget jelent az adósra nézve. Az eddigi veszteség tehát 320 korona. Még szerencse, hogy a fővárosi intézeti kölcsönnek ezúttal nem Lapunk ezen száma a közbeeső ünnep miatt, a rendes megjelenési naptól eltérőleg, most csütörtökön jelent meg. Rossz gazdálkodás. Minden embernek természetszerű törekvése, hogy gazdaságának forgalmat, hozadékát emelje és szaporítsa. E czélból minden kínálkozó alkalmat igyekszik megragadni a mit csak az észszerű meggondolás megenged. Felhasználja az időjárás változásait, az általános vagy részleges mezőgazda- sági fordulatokat, alakulásokat és leg- főképen a jó és olcsó kölcsönt. Apáink irtóztak az adósságcsiná- lástól, ami bizony nem is volt rossz szokás. Ma azonban már más a helyzet. Nem szégyen, ha valaki adós, ha kölcsönt vesz fel és élnek is vele az emberek, talán még túlságosan is. De ne vegyük azt, aki könnyelműen czél- talanul s talán igaz ok nélkül csinál adósságot, nézzük azokat, akik számítással, észszerüleg, mondjuk hasznos és jövedelmező befektetésre vesznek fel kölcsönöket. Azt tapasztaljuk, hogy a ki jól számított és megállapodott gondolkodású ember, jó és olcsó kölcsönnel sikeresen emelheti gazdasági hozadékát s a kölcsön csak hasznára válik. Rose d’ AvriL A múlt hónap egyik vasárnapján az Esplanade des Invalides sétányán jártam, élvezve az ébredő tavasz langyos melegét. Az elhagyatott helyen alig volt ember. Az egyik fordulónál egy urat pillantottam meg, aki meggörnyedve lassú léptekkel haladt előttem, mint a lábadozó beteg, aki a napfényben keres üdülést. A sétáló ur, nyilván azt hívén, hogy valaki követi, hirtelen megfordult és szembe nézett velem. Mind a ketten meglepetten kiáltottunk fel s nehány perczig némán a kezeinket szorongattuk. Aztán egymás karjaiba dőltünk, mint két testvér, akik hosszú idő után találkoznak. Gyermekkori barátom volt ez, legbensőbb barátom, a jó Paul Jurieux, akit az iskolától való elszakadásom óta most láttam viszont — harmincznyolcz éves korában. A viszontlátás annyira megindított, hogy egy ideig szavakat sem találtunk, mint ahogy ez rendesen történik, ha az embernek ezer a mondanivalója. — Hogy töltötted el az éveket azóta? — kérdeztem végre. — Mit műveltél és mit értél el? Jurieux vállat vont: — Megöregedtem. Ez az egész. n-szre vettem azonban, hogy a tekintete réveteg és zavart, valami mély bánat tükröződött a szemeiből. — Hát most hol élsz ? hogy alakult a sorsod? — kérdeztem újra. — Megnősültél ? Jurieux leírhatatlan meglepetéssel nézett reám: — Gúnyolódd velem ? — Szó sincs róla, — feleltem csodálkozva. — Miért gúnyolódnék? — Mert lehetetlen, hogy ne tudnád életem fordulatát . . . hiszen egész Párizs beszél rólam; valóságos szenzáczió támad körülöttem ... Ne játszd a tudatlant, barátom, épen te, akit szerettem s akit egyetlen őszinte barátomnak hittem . . . Szemrehányása még nagyobb zavarba ejtett. — Hogyan, te nem tudod, hogy belőlem „elveszett ember“ lett? — mondta szinte kiáltva Jurieux. Nem tudod, hogy cocotte hálójába kerültem, még pedig egy öreg cocotte hálójába, akivel elvonultam a Bretagne egy elrejtett zugába, ahol nem ismer senki . . . így mesélik az esetemet Párizs minden szalonjában, természetesen nagy megbotránkozással és még nagyobb csodálkozással. Annak a cocottenak a nevét is ismeri mindenki: Rose d’ Avril, az éjjeli mulatóhelyek egykor hires csillaga ... Ez a hir, de még inkább talán a barátom remegő hangja, mélyen megindított. — Hogyan? igaz volna mindaz, amit nékem mesélsz ? — kérdeztem. — Szin tiszta igazság. Kérdésekkel ostromoltam s erre elmondta, hogy imádattal veszi körül azt a nőt, noha már régen elmosta az idő a szépségét s egykor aranyfürtei ma hófehérek. — De egyszer mégis csak szakitanod kell vele; ma vagy holnap . . . hagyd el inkább most, amikor még te fiatal vagy s feledheted ezt az esztelen szenvedélyt. — Soha . . . sohasem hagyom el! — felelte határozottan Jurieux. — Hát szereted? — O . . . jobban az életemnél. — De hogyan lehetséges ekkora szerelem ? — kiáltottam fel bámulattal. — Mi hozott ennyire? Jurieux mondani akart valamit, de a szó hirtelen elakadt az ajkán. ____________ Ar any-, ezüst ékszeren és órán legolcsóbban. Fali- ébresztő- és ingaórák = eladása és Jár Kása = 2 évi jótállás mellett. NAia Fcrencz Szakértelemmel végez : arany- ezüst ékszerek, Ccrammafsn, fonográf s egyéb tnechaniBai szerkezeten javitágfit. . órás és ékszerésznél. Vidéki megrendeléseket pontosan teljesít. $ZA7JtöAi{, Deán-íér, Báró Vécsey-feáz. Tört aranyat, ezüstöt napi áron vesz vagy becserél. Szem n regek, csiplelok olcsón finom kivitelben kaphatók. Jíavltások szakér le lemmel végeztetnek. SZATMARrilAPL«
