Szatmári Napló, 1905. április (2. évfolyam, 50-58. szám)
1905-04-27 / 57. szám
2 SZATMÁRI NAPLÓ 1905. április 26. voltak bélyegköltségei, s a mellett kártalanítási dijat nem számított, a mely kedvezmény ha meg nem lett volna, még nagyobb veszteséget tudnék kimutatni. Mert az adós itt nem állott meg. Hallott valamit olcsóbb pénzről beszélni, kapja tehát magát és visszafizeti a fővárosi intézeti kölcsönt akkor, mikor még alig melegedett bele. A legújabb kölcsönét már ügyvéd csinálja. Tegyük fel, hogy az ügyvéd semmi közvetítési dijat nem számit, még ez esetben is mi lesz már a folyósítás előtti költsége? Iratok beszerzése, kötelezvény bélyege, bekebelezési illeték, bekebelezés körüli bélyegköltség, munkadij, a budapesti 8000 koronás zálogjogának tö- röltetésével bélyegköltség és munkadij az ügyvéd számlája szerint legkevesebb kitesz 200 koronát. Tehát most már 520 koronára rúgott a veszteség. A legújabb kölcsön talán látszólag egy igen kevéssel olcsóbb kamatlábú, de feltételeiben sokkal hátrányosabb, mint a fővároi intézeti . kölcsön volt. Itt nem készpénzben, hanem 96% árfolyamértékű záloglevélben kapja a kölcsönt, a mi a folyósítás alkalmával kerek 360 korona hiányzatott jelent. Végeredményében azt látjuk, hogy attól az időtől fogva, mikor adós az első takarékpénztári kölcsöneit rendezte, a budapesti intézeti kölcsönt felvette, visszafizette és uj kölcsönhöz folyamodott, szóval ezen nem is egy évi idő alatt 920 koronát fizett reá a konvertálásra, tehát mig vagyoni előnyt akart szerezni, magát, családját és gazdasági állagát 920 koronávzl rövidítette meg, a mely igen nagy ösz- szeg olyan vagyonhoz mérten, a me— Semmi . . . különben, — tette hozzá, — néked elmondhatom . . . hajolj hozzám, hogy egészen halkan mondhassam el . . . Aztán igy szólt: — Az a cocotte ... az anyám. Le kellett ülnöm a közeli padra, any- nyira megdöbbentett ez a vallomás. * * * — Igen, az édesanyám, a szülő anyám az a nő, — ismételte Jurieux, — Most hát ismered a szivem nagy titkát. Aztán beavatott abba a szomorú regénybe, amely az ő családját feldúlta s atyját a halálos ágyán is gonddal halmozta el. Jurieux előkelő, gazdag családból származott; atyja régi nemességet és nagy vagyont kapott örökül; anyja szintén előkelő származású. Amikor Paul tiz éves volt, intézetbe adták; ott tudta meg egy napon, hogy anyja valami nagy bűnt követett el, amiért ők, a gyermekei többé nem láthatják. Tudja a jó ég, micsoda beteges mohóság bírta arra a szerencsétlen asszonyt, hogy megszökjék a férjétől és a gyermekeitől egy gazemberrel ? de többé sohasem hallottak róla; eltűnt, felkutathatatlanul. lyik csak 2000 korona kölcsönt bir el. Igaz, hogy talán a kevés kamatkülönbözetben némi kárpótlást kaphat, igaz, hogy utolsó kölcsöne első megterheléseit hosszú éveken át valameny- nyire elviselheti, de éppen olyan emberekről van szó, akik nem jól számítanak, nem jól gondolkoznak s igy szinte várható, hogy ha még olcsóbbnak látszó kölcsönt sejt meg, rövid idő alatt legújabb kölcsönét is visszafizeti és mindig csak további veszteséget okoz magának, mig utoljára arra a szomorú tapasztalatra jut, hogy mig ő vagyoni gyarapodást akart, addig rossz számítással elkonvertálta az egész vagyonát. Az emberek olyan meggondolatlanok! Hányszor kell tapasztalnunk, hogy adóst nem is az olcsóbb kamatláb, biztatja, hanem személyeskedés, vagy ellenlábaskodás. Valamiért megharagszik és más helyről vett pénzből, daczból is visszafizeti kölcsönét, melyre pedig oly sokat költött és a melynek előnyeit csak ezután élvezhette volna. Kinek csinál kárt ugyan? A pénzintézet az ő legtöbbször kis kölcsönének elvonását meg sem érzi, de megérzi ő a kárt. A ki vagyoni gyarapodást akar, ne felejtse soha szeme elől, hogy mindig észszel dolgozzunk és mindent a maga idején. Színész-proletárok. Sxatmár, 1905. április 26. Szép élet a szinészélet. Kábító, má- moritó öröm az, ott állni a színpadon fény- özönben a lelkesedő közönség előtt, melynek tapsai a színész lelkét kimondhatatlan gyönyörrel töltik el. Sem írónak, sem más művésznek nincs módja, alkalma ily bőven Amikor Paul felnőtt és férfiúvá serdült, a világba indult: felkeresni anyját. Akkoriban Párizs, London s a nagyvilág többi gócpontjain, egy hires tánczosnő köré sereglett a férfiak hódolata. Ez a tánczosnő Rose d’ Avril név mögé rejtette családi nevét és származását. Az ifjúságát azonban hamar elnyütte a mértéktelenség . . . mire Paul reátalált, már öreg volt. — Most elvittem magammal, — fejezte be a regényét Paul, — elvittem a Bretagne egy elrejtett zugába, ahol nem ismer senki s ahol boldogan élhetünk, távol a világ kiváncsi szemei elől. És hidd el, amikor hófehér haját csókolom, sohsem jut eszembe, hogy ez a nő más lehetett, mint az anyám . . . szerető és tiszteletre méltó anyám. Lásd, ez az én különös szenvedélyemnek a magyarázata. * * * Megindultan szorítottam meg Paul kezét. Többet nem tudtam néki mondani, csak ennyit: — Derék fiú vagy. Henri Lavendan. és mohón szürcsölgetni a dicsőség italából, mint éppen a színésznek. Persze az öröm csak addig tart, a mig a színpadon van s annál sűrűbben ismétlődik, minél több és minél jobb szerepeket kap. Ezért fáj a színésznek az, ha nem dolgozhatik, ha nem kap szerepet hosszabb ideig; ha mellőzik, vagy — mint színházi nyelven mondani szokás — elkapkodják az orra elől a legjobb szerepeket. Ez pedig igen gyakran fordul elő. A konkurrencia nagy és minden színész irigyli kollégájának sikereit. Mert akármilyen szép élet a szinészélet, az örömökön kívül, melyek ott teremnek a színpadokon és a színpadok mögött, sok keserűséggel is jár. A kritika sokszor megmérgezi a legszebb örömöket is. A legkisebb gáncs oly fájdalmakat okoz, hogy a legnagyobb elismerés sem tudja ellensúlyozni. A jó szerepekért folyó harc is jócskán megrontja színész örömeit. A második dicsősége is iirömcseppet jelent s van sok színész és színésznő, aki személyes sértésnek veszi a publikum részéről azt, ha más színésznek tapsol. Sze- kunda-donnák áskálódnak a primadonnák ellen és sokszor a legnagyobb művészek és művésznők sem riadnak vissza a legkicsinyesebb intrikáktól. S vájjon vannak-e nagyobb fájdalmak a primadonna-fájdalmaknál? Ha bizonyos koron túl van már — hisz az idő a színész fölött sem suhan el észrevétlenül és (képletesen szólva) mindennap egy grammot vészit, vagy testileg egy grammal gyarapodik, szerepeit lassanként mások veszik át: ezt műnyelven kétszeres halálnak nevezik. Mindennél mégis sokkal keserűbb és nagyobb fájdalom az, ha a művészi álmok meg sem valósulhatnak s ha a dicsőség helyett, amelyről ábrándozik, a proletárius sorsára jut, vagyis ha a színész szerződést nem kap. Az idén például hatszáz színész maradt szerződés nélkül a színész-vásáron. Hatszáz színész proletár jár-kél az az országban s éhezik és nyomorog. S még hagyján volna, bár elég szomorú faktum, ha ennél a számmái maradna. De tessék elképzelni, hogy hány szinésziskola van a fővárosban, a hol nyakra- főre nevelik a színész proletárokat mind nagyobb számban, pedig csak harminckét színigazgatói engedély van s most már nem állhatnak össze a színész-proletárok, hogy végigkóborolják az országot; itt is, ott is előadásokat tartván és legalább a száraz kenyeret keressék meg. Színész-koldusokat már nem tűrhet meg az állam. A színész- proletár kénytelen közönséges módon koldulni, ha nincs betevő falatja. A nők pedig még szomorúbb kereseti ágra vetik magukat, ha sokáig nincs szerződésük. Kétségtelen tehát, hogy a színész iskolák tultengése okozza a szinészproletá- riátust. Miután az ország színészete nem tudja foglalkoztatni azokat, akik évről-évre a szinésziskolákból kikerülnek, ennélfogva minden évben nagyobb és nagyobb a szi- nész-proletárok száma. S ha a színházra áll az a tétel, hogy Tháiia temploma nem kolostor s színésznő nem apáca, úgy a szinésziskolákra szintén alkalmazható ez. Ennélfogva, ha évről-évre több olyan növendék kerül ki a szinésziskolákból, ki szerződést nem kap, a szi- nésziskolák nagy részt koldusokat és perditákat nevelnek. Ilyen körülmények között valóban ideje volna, ha az országos sziniakadémián kívül valamennyi színész iskolát az állam bezáratna. Nem kell az elmondottak után külön indokolni ezt. Az évről-évre gyarapodó szinész-proletáriátus melegágyai, a túltengő IFI gyedem ! Merni MMm'j€9ipyséh* Irigyelem / A öftrrcai-finíf híitt a mai naptól kezdve kiváló minőségű idd boroH. melyek előkelő urasági szőlők ü „nUAäty L,u a JFCbd. U_ termései, a következő árakon képhatók: But«!Í8Z!/a, BVegctybcll 2 ^-raUlCSább. Oláhgyürüsi az üzletben 1 lit. 36 kr., házhoz kimérve 32 kr. Szatmárhegyi „ 1 „ 36 „ „ „ 32 kr. Sikárlói az üzletben 1 lit. 40 kr., házhoz kimérve 36 kr. Apahegyi „ 1 „ 40 „ „ „ 36 3 fiter vétetnél nagy árengedmény.
