Szatmári Napló, 1905. március (2. évfolyam, 39-49. szám)
1905-03-29 / 49. szám
Szatmár, 1905. márczius 29. Szerda Második évfolyam 49. szám. SZATMÁRI NAPLÓ FÜGGETLEN ÚJSÁG Helyben házhoz hordva: P?íé»,íre 2K ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Vidékre postán küldve: Fpf ^Z|/rp,r i f!n ü I Negyed évre 2.50 K Egyes szám ára 2 kr. (4 fillér.) Megjelenik hetenkint kétszer szerdán és vasárnap.' SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-titcza 2. sz. ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések valamint a lap szellemi részéi illető levelek küldendők. Társadalmi dolgok. Szatmár, márc. 28. A választási mozgalmak lezajlása után nagyon apropos erről beszélni. ! — Nem politikai kérdés ez; hanem eminenter társadalmi kérdés, mely a társas együtélés békességének, sőt lehetőségének fundamentumát képezi. A tolerancia szónak nem jó fordítása a „tiirelmesség.“ A türelmes- ség nem meríti ki a tolerancia fogalmát. Foglaltatik ebben a türelmes- ségen kívül tisztelet a mások véleménye és szabad elhatározása iránt, elnézés mások gyengesége iránt, megtartóztatás a saját véleményünk meg- nyilvánitása tekintetében stb. Tehát a tolerancia ily értelemben a társadalmi együttélés feltétele és követelménye. E nélkül a bizonyos meghatározott helyen együtt élő egyesek érintkezése és békés kooperációja teljesen lehetetlen volna. Hajlam, temperamentum, műveltség és idegrendszer tekintetében, az egy társadalmi osztályhoz tartozó egyesek között is nagy különbség van, a mi az érintkezés alkalmával az egyes magaviseletében kifejezésre is jut, s ekként a többivel vagy a többinek néhányával szemben bizonyos differencziákat mutat. Már most ha a tolerancia nem korlátozná a mi egyéniségünk tulajdonságainak szabad megnyilvánulását a többiek kedvéért, — és viszont •nem korlátozná a többiek egyéni tulajdonságainak külső kifejezését az egy kedvéért, úgy bizonyára harc és háború, békétlenség és veszekedés volna a társadalmi élet, mert teljesen alkalmatlan lenne azoknak a czélok- nak a megvalósítására, melyeket csakis az egyesek kooperációja folytán az egyesített erő és akarat érhet el. És csodálatos dolog! Hogy inig a társadalmi téren együtt élő müveit emberek minden egyéb tekintetben teljes, vagy kevésbbé teljes tisztaságában gyakoroiják a toleranciát, a politikai küzdelmek bekövetkeztének alkalmával száműzve lesz az s elfoglalja helyét a dulakodás. Dulakodást mondunk nem küzdelmet. Mert a küzd Nem lehet nemes, sőt kell hogy az legyen. Midőn a tevékenység a kitűzött czél sikerének használni akar, a nélkül, hogy rontani, károsítani akarná azokat, a kik egy szemben álló czélért küzdenek. a dulakodás soha sem lehet nemes. A hol az ellentétes álláspont támogatóinak jóhiszeműségén, becsületén, jellemén akarnak sárgöbökkel foltot, piszkos körömmel sebet ejteni az nem nemes dolog; s még hozzá nem is okos, mert az, hogy az egyik, vagy másik elv mellé sorakozó férfiak közül X-nek vagy Y-nak milyen a jelleme? — semmiféle bizonyítékot nem képez a küzdelem tárgyának jósága, vagy rosszasága mellett. A fáklya világítani fog, ha a legfeketébb Afrika szerecsen lakója tartja is a kezében; a fadorong azonban nem, s nem is lesz fáklya soha, ha hófehérbe öltözött szűz emeli is. De hát ez már igy szokás. Bár igazán szánalmas látványt, nyújt, midőn, rangtársak sőt, kartársak úgy néznek egymásra, mint az ellenségek. Kár hézagokat teremteni a kellemes érintkezés terén, melyeknek egybe- forrasztása sokkal nehezebb feladat. A zeneiskola hangversenye A Szatmárnémeti dalegyestilet zeneis- | kólája, mely a város zenei életét már ed- digelé is nagymértékben fejlesztette, április A gyermek. — A „Szatmári Napló“ tárcája. — Georges Gavilles, harmincnégy éves, szép vállas férfi. A felesége, egy törékeny, szelidarczu asszonyka. Mimi, négy éves, a leánykájuk. A férfi: Nem lehet ezt tovább kitartani. Az asszony: Ismét ideges napod van. A férfi: Te nevezed ennek, én pedig életundornak mondom. Az asszony: De kérlek . . . A férfi: Semmi de . . . Az asszony: magad sem . . . A férfi : Azt akarod ugy-e mondani, hogy magam sem tudom, mit akarok . . . Az asszony: De kérlek . . . A férfi: Ismerem már ezeket a becéz- getéseket . . . Az asszony: Csillapodjál . . . A férfi: Csend legyen, ha mondom !... Az asszony: Georges, ilyen durván ... A férfi: Olyan durván beszélek veled, mint ahogy megérdemled. Az asszony (sírva) : Mit tettem ? A férfi: Mindent, amiről azt hiszed, hogy bánthatsz vele. Az asszony: Az istenért, komolyan még csak gondolni is tudsz ilyenre ? A férfi: Sajnos, a tapasztalat kényszerít, hogy igy kell gondolkodnom. Az asszony: Rémképet látsz . . . A férfi: Bocsánat, az igazság nem rémkép . . . Az asszony: Végre világosíts fel, mi hozott ilyen indulatba ? A férfi: Mi, még kérded ? Az asszony: Fogalmam sincs . . . A férfi: Majd helyére hozom az eszedet .. . Az asszony: Mit tettem . . . A férfi: Hol voltál ma délután ? Az asszony (nyugodtan): Bevásárolni. A férfi: Bevásárolni ? Az asszony: Igen. A férfi: Egyebütt sehol ? Az asszony: (mint előbb): Egyebütt ? A férfi (hangsúlyozva)! Igen! Egyebütt? Az asszony: Klotildéknál voltam. A férfi : Ah ! Az asszony: Végre is a nővérem . . . A férfi: Ne fedezz fel előttem újságokat, hogy a nővéred . . . Az asszony : Egyszerűen csak megjegyeztem . . . A férfi: A férjéről azonban nem szólsz... Az asszony : Nem volt otthon. A férfi (kiabálva): Mindegy! Az asszony: Georges, kérlek . . . A férfi: Ne kérj! Mit jársz te oda ? Minek mégy te olyan ember házába, aki esküdt ellenségem ? Aki sógorom és egész életének nincs célja, csak hogy nekem ártson . . . Az asszony: Ne légy olyan . . . A férfi: Tagadod talán ? Az asszony: Nem, de . . . A férfi: Micsoda de? Talán le lehet tagadni, hogy ez az ember, ez a gazember, a hivatalbeli főnökömnél is áskálódott ellenem ? Az asszony: Georges . . . A férfi: Hallgass ! Igenis, inrrikált ellenem, a tulajdon sógora ellen. Ki akarta venni a szánkból a kenyeret. Bánta is, hogy az én feleségem az övének testvére . . . Az asszony: Igen ... De azért kérlek... A férfi: Mire kérsz? Hogy felejtsem el, mert már két éve történt ? . . . Az asszony: Csak egy kis jóindulat. . . A férfi (diihvel): Mit? Jóindulat legyek azzal szemben, aki a falatot is irigyelte tőlem? És te kérsz erre? Te? Az asszony? Georges . . . A férfi (ordítva): És te az én hátam mögött ezekhez mégy ? Ezekhez ? Az asszony: Georges, csillapodjál! . .. A férfi (toporzékolva): Még csititani merészelsz? A legnagyobb ellenségemmel paktálsz a hátam mögött és azt akarod, hogy ezt nyugodtan tárgyaljam ? . . . Nos, hát én ennek véget fogok vetni. (Felkacag): Ezt hívják hitvesi szeretetnek! . . . Hát én Arany-, ezüst és őráH legeksobban. Fali- ébresztő- és ingaórák = eladása és javítása = 2 évi jótállás mellett. Szakértelemmel végez : arany- ezüst ékszerek, Gratntnafon,fonográf s egyéb mechanikai szerkezeten javítását. , órás és ékszerésznél. Vidéki megrendeléseket pontosan teljesít. SZATrá, Deák-tér, Báró Vécsey-ház. Tört aranyat, ezüstöt napi áron vesz vagy becserél. Mai perencz
