Szatmári Napló, 1905. március (2. évfolyam, 39-49. szám)
1905-03-15 / 45. szám
5 ft •» Szatmár, 1905. márczius 15. Szerda h ff. Második évfolyam 45. számi-4* .s < SZATMÁRI NAPLÓ FÜGGETLEN ÚJSÁG ELŐFÍZETÉSI ÁRAK : Helyben házhoz hordva : | Vidékre postán küldve : Egész évre 8 K Ne„ved évre 2 K E®ész évre 9 K ! Nedved évre 2 >50 K Félévre 4 K ! 1Negyea evre z K Fel évre 4.50 K | negyed evre z.ou K Egyes szám ára 2 kr. (4 fillér.) Megjelenik hetenkint kétszer szerdán és vasárnap. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Eötvös-utcza 2. sz. ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. MESZLENYI GYULA Irta: Hock János országos képviselő. A megboldogult szatmári püspök Magyarország legnagyobb püspöke volt. Mint Szent László hajdan a seregből, úgy emelkedett ki ő is egy fejjel a hazai főpapok sorából. Széles, magas alak volt, s ha Nagy Frigyes korában élt volna,— soha püspöki palást nem födhette volna a vállát, mert a porosz király bizonyára besoroztatta volna a gránátosai közé. Egy elkésett példánya volt ő a régi magyar közélet feledhetetlen alakjainak. — Arca a faji szépség előnyeinek, a magyar típus karakteris- tikus tulajdonságainak valóságos kirakata voit. Nem hiába- sógora volt a magyar géniusz szerencsés prototípusának, Kossuth Lajosnak. Abban a nagytömeg testben azonban a legvonzóbb és a legőszintébb lélek lakott. Eszméi tiszták és átlátszók voltak. Kifejezéseinek keresettségében ott volt az őszinteség bája, a humor, derűje és üdesége. Látszott, hogy gondolatait egyenesen a szivéből tépte ki. A megelégedettség nyugalma, hajlamainak filantrópiája vonta fénybe nemes vonásait. Előkelő, köznemes családból származott, s atyja a legmagyarabb megyék egyikének, Fehérmegyének volt egykor alispánja. Mint 22 éves ifjút 1854-ben szentelték pappá. Eleinte a nagyszombati főgimnáziumnál volt tanári minőségben alkalmazva s később a primási udvarhoz került. — Az esztergomi egyházmegye levéltárosa volt akkor, mikor Sctitovszkyt ad audicudum verbum akarták Bécsbe idézni. A komáromi plébánia megüre- sedése alkalmával plébánosnak lett kinevezve, s midőn később apáti címet nyert, volt előde, Lipovincky a nagyváradi püspök ment el őt megáldani. Kilenc éve múlt, hogy a főegyházmegye kanonokja lett, s az esztergomi papnevelő intézet igazgatásával bízták meg. — Ő felsége a prímás jubileum után szatmári püspöknek nevezte ki, s 1887. november havában foglalta el főpapi székét. A hol csak megfordult, megszerették. Sőt tovább ment, ahol csak megfordult, páratlan népszerűségre tett szert. Révkomáromba nemcsak a saját nyája szerette, hanem a kálvinista hívek is lelkesedtek érette, pedig az utóbbiakban felekezeti szellem nagyon ki van fejlődve. Kiváltkép szivén viselte a népoktatás ügyét. Mint pap, természetes, hogy a felekezeti iskolák mellett foglalt állást. Meghajolt ugyan a törvény előtt, de viszont a saját körében mindent elkövetett, hogy a kultúra nemes versenyével egy oly felekezeti iskola alapját vesse meg, mely a nevelés vallási szempontjaira is kellő súlyt fektet. Hogy ezen ' iskolát felszerelhesse, s a legjobb tanerőkkel láthassa el, a prímás bőkezűségéhez fordult. Egy monstredeputációt vezetett Esztergomba, s a komáromi hivek nevé- ken kérte a főpásztort, hogy támogassa őket nemes feladatukban, a prímás, a ki egyházi és iskolai ügyeknél nem ismer határt áldozat készségében, készségesen mégis Ígérte azt. — Szívesen megígérem, de hát ti is járuljatok valamivel a legszükségesebb dolgokhoz, például az iskola keiső felszereléséhez. A komáromi hivek áldozatkészsége azonban az utolsó cseppig ki volt már merítve. Szótlanul tekintettek össze, de kötelező Ígéret a hidközség nevében egyik sem mert tenni. Az apát plébános Meszlényi Gyula állt akkor elő. Az a csendes, mosolygó arc a jóizü humor komolyságával válaszolt: — Eminenciád magas óhajtására van szerencsém híveim nevében megígérni, hogy ha az iskola felépül s kellőleg felszerelve lesz, a legszükségesebb kellékekről, t. i. az iskolába járó gyermekekről bőségesen fognak a komáromi szülők gondoskodni. A prímás arca önkénytelen mosolyra derült, s a komáromi kath. népiskola sorsa biztosítva volt. De ezt az iskolát drága áron kellett a komáromiaknak megfizetni. Meszlényi volt az ára, a kit rövid idő múlva főszékesegyházi kanonoknak és papnevelőintézeti igazgatónak nevezett ki a prímás. A lelkes, munkás papot lassan- kint a prímás is megszerette, a ki bizalmas társaságát nagyon megválogatja, de a kit egyszer vonzalmával megajándékozott, azt örökre megszerette. Mesziényit szellemes ötletei, elegáns modora negyon megkedveltette az ország főpapjával. Püspökségének alapjait ez vetette meg. Az impulzust reá pedig a primási jubileum adta. Mikor Simor aranymiséjét tartotta, maga a király tisztelte meg látogatásával az ország főpapját, s kíséretében megtelent Magyarország miniszterelnöke : Tisza Kálmán is. Egy nyájas arczu, vidám kedélyű, előzékeny pap állott a rendelkezésére, aki maga iránt még ő Felsége figyelmét is felkeltette. Mikor aztán a király azt is megtudta, hogy ez az illető kanonok a nemzet büszkeségének, a magyar társadalom demokati- kus alapon való újjászervezőjének, Kossuth Lajosnak rokona, egy nagy elhatározás keletkezett nemes szivében. Meszlényi nem is sejtette, hogy az illetékes tényezők szemeiben a legközelebbi püspökség jelöltje ő. És csakhamar Szatmára került püspöknek, a hol folytatta azt a munkát, a mit Schlauch a magyar állameszme érdekében a különböző nemzetiségű kath. hívők között megindított. Papjai lelkesültek érte, hivei pedig a szeretett rajongásával vetté körül a szelidlelkü főpásztort, a kinek halála mély szomorúságot keilt nemcsak egyházmegyéjében, hanem mindenütt az országban, ahol Meszlényi püspököt ismerék, tisztelték és szerették. * (Életrajza.) Meszlényi Gyula a fehérmegyei Velenczén született 1732. január 22-én. Elemi és középiskoláit Pécsett és Székesfehérvárott. Theologiai tanulmányait a bécsi Pázmány intézetben végezte. Pappá 1854. jul 27-én szentelték fel. 1857-ben a primási udvarba került, ahonnan 1886-ban febr. 10-én a komáromi plébániát nyerte el. Ez
