Szatmári Napló, 1905. március (2. évfolyam, 39-49. szám)
1905-03-15 / 45. szám
2 SZATMÁRI NAPLÓ 1905. márczius 15. időtől kezdve gyorsan emelkedett s 1869. junius 12-én a Szt. Mórról elnevezett apát, 1881. nov. 6-án esztergomi kanonok, és papnöveldéi rektor, 1887. október 17-én pedig a szatmári egyházmegye püspöke lett. Meszlényi Gyula az úgynevezett „szalon főpapok“ közül való volt, a ki jelmondatához híven, szeretettel és békével érvényesitette azokat az elveket, a melyekért mások vért ontottak. Ifjú kora óta ismeretes szere- tetre méltósága és szellemessége miatt a második Haynaldnak is nevezték. Megjelenésében sok vonása legelegánsabb főpapra emlékeztetett. Mint szatmári püspök visszavonultan élt, a tudományoknak szentelve. (Betegsége és halála.) Halála nem jött váratlanul. Meszlényi Gyula már évek óta betegeskedett, Czukor baja koronként erőt vett rajta és ágyba döntötte, úgy hogy heteken keresztül nagybetegen feküdt. Tavaly télen állapota igen válságosra fordult, de szerencsére ki tudta heverni baját. Ezelőtt tiz nappal döntötte ágyba ismét a betegsége s állapota nap nap után rosszabbodott. Két nap előtt javulás állott be, de ez rövid ideig tartott, s tegnap délután már oly rosszul volt, hogy a pápa áldását kérték, a mely meg is érkezett. Ma, kedden egész nap aggoni- ában volt, úgy hogy minden pillanatban várták halálát, a mely éjjel 10 óra 27 perckor bekövetkezett. Kevéssel 11 óra előtt harangzúgás jelezte az egész városban, hogy a szatmáriak nemes szivü püspöke megszűnt élni. A sokáig tartó harangszó a házakból kicsalta a közönséget az utcára s mindenki a püspöki székház elé sietett, hogy annál tudja meg a szomorú valóságát. Márczius 15, Szatmár, márczius 15. Tudjátok-e, mi március 15-ike ? A rabigába szorított, földhözragadt istenadta magyar népnek kiszabadulása a rabláncok közül! Sejtitek-e március 15-ének örökké bevilágító fényét dicsőségét?! Ér- zitek-e, hogy annak tündöklő fáklyája örökké bátorítani fogja a lankadozó- kat és elnyomottakat ? ! És hiszitek-e, hogy március 15-ének magasztos eszméje örökké forrongásban fogja tartani az emberi elméket. Március 15! Léted világit, mint a nap, de szemünk felé nem tekinthet! Te örök eszményi igazság vagy, mely az elnyomottakat felemeli és az ellene vétkező hitetleneket darabok- ratöri, porrá morzsolja! Te vigaszt nyújtasz a sebzettek szivébe, erőt adsz a lankadozók, a roskadozők vérébe, életre fakasztod a bimbókat és elnémítod mindazokat, kik az ember örök jogát, a természet örök törvényét és igazságát: a szabadságot tiporni akarják ! Legyen szabadság! Ez volt március 15-énnek mindent bearanyozó csillaga! ts szabadion a magyar! Lehullottak a rabláncok, mert azokat a nép vasmarokkal törte szét! Szikra ütött ki a szivekben, lángra lobbant a szunyadozó honfiú érzületnek tüze, mert a nép megizmosult tetterőt nyert, hogy utat törjön munkája örök dicsőségének. De hol a vezércsillag, hol a hősök hőse, a bajnokok bajnoka, a mar- tyrok martyrja, ki szivének egész melegével, lángeszének minden erejével, szónoklatának tárogató harsongásával beragyogta e föld elnyomottait és kivívta a magyarnemzet önállóságát, függetlenségét, szabadságát ?! Hol van ez isteni szellem, mely ismét utat törne eszményének? Hol a forrás, mely a kietlen érzetnek szomorú sivatagában iiditő italt, életre ébresztő nedvet bu- zugtatna a lelkekbe? Kossuth Lajos szelleme él közöttünk, nem távozott el tőlünk. És nézi, szemléli, hogy a kivívott szabadság még fennáll, a nép, az ő népe szabad, független ás önálló. Petőfi szelleme is bennünk él, a kiküzdött sajtószabadság sokat lendített a magyar nemzeten és rohamosan haladtunk a műveltség létráján. Ünnepeljük e napon ! Ünnepeljük a sajtószabadság, a magyar polgári munka, a föld, az ember szabaddá tételének diadalát. Ünnepeljük március 15~ikét, az újjá ébredt munka magasztosságát! Ebből merítsünk erőt, bizalmat a jövőre. Ünnepeljünk. Szatmár város közgyűlése. — Saját tusósitónktól. — Szatmár, márczius 14. Népes közgyűlésre gyűlt össze hétfőn délután Szatmár városa, a mi rendesen annak szokott előjele lenni, hogy a tárgysorozat letárgyalása alkalmával vitatkozások lesznek. Hát a mint a tárgysorozatot végig nézte az ember, szentül hitte is, hogy vihar viharra készül, de bizony nem volt semmi. Egyetlen pont, a protestáns leányiskola segélyének kérdése támasztott nagyobb vitát, a mi helyén való is volt, mert a városnak egy olyan intézményétől a mely nemcsak a mi, de a vidék érdeke is, lehetetlen megtagadni a segélyt, még akkor is, ha tömeges „elvi“ akadályai vannak. Ez az egy pont keltett nagyobb vitát. A többi úgy ment mint a karikacsapás s a közgyűlés, a mely 3 órakor kezdődött valamivel öt óra előtt véget ért. A közgyűlésén Kristóffy József főispán elnökölt. A közgyűlés lefolyásáról részletes tudósításunk a következő: A közgyűlés megnyitása után Ferenc Gusztáv tanácsjegyző felolvasta a polgár- mester havi jelentését, a melyből kitűnt, hogy a város adminisztrációja körül semmi féle különösebb esemény nem történt. A közgyűlés a polgármester intézkedéseit tudomásul vette. Ezután a tanácsi előterjesztések sorából a január havi adó elő és leírást vették tudomásul. Majd helyben hagyták a Szatmár erdődi vasútnak a méntelepi trágya j elszállítására vonatkozó tanácsi határozatát, a mely szerint a trágya elszállítási szerződés felbontását nem eszközli. Ezután egy igen érdekes jelentés felolvasása került szóba. A közigazgatási bizottságnak féléves jelentése, a mely igen sok adatott tartalmazott a tavalyi második félév ügykezeléséről. Kiszely Károly a Szatmár bikszádi vasútra 2000 kor. értékű törzsrészvényt jegyzett. Most arra kérte a várost, hogy a jegyzését vállalja magára. A közgyűlés helyt adott a kérelemnek. A József főherceg laktanya parancsnoksága 4 dbr. fa engedélyezését kérte a várostól. A közgyűlés teljesítette a kérelmet és a 4 drb. fát a város erdészetéből kiadni rendelte. A tanács által az építési szabályrendelet 58 §-ának módosítását helyben hagyta a közgyűlés. Néhányhét előtt Uray Géza és Biky Károly a Szatmár és Németi ev. ref. egyház nevében kérelmet intéztek a városhoz, hogy a nőneveldei tanitónőképző intézet részére 12 ezer korona segélyt engedélyezzenek. A várost ezt a kérvényt kiadta a t. főügyésznek, a ki azonban véleményes jelentésében elvi okoknál fogva teljesithetet- lennek tartotta a segély megadását. Az elvi ok az, hogy a város nemrég határozatiig kimondta, hogy több felekezeti iskolának segélyt nem ád, ha most az ev. ref. tanitónőképzővel szemben kivételt tesz, a többi felekezetek is kérhetnek segélyt. A jogügyi bizottság szintén csatlakozott ehhez és a közgyűlésnek azt javasolta, hogy a kérelmet utasítsa el. A tárgyhoz legelőször a Csomay Imre szólalt. Szerinte nem lehet a kérelmet elutasítani, mert a közönségnek kötelessége ezt az intézményt pártolni. E városban a tanítónő képzőre szükség van, a mit bizonyít az is, hogy a vidékről is számos szülő járatja gyermekét ebbe az iskolába. A mi az elvi megtagadást illeti arra nézve kijelenti, hogy a város csak az elemi iskolák segélyezésére mondta ki határozatát. Ez nem elemi intézmény, ez felsőbb tanintézet, tehát meg lehet a segélyt szavazni. Indítványozza, hogy a 12000 koronát 100 koronás részletekben adja a város. Tanódi Márton dr. osztja Csomay nézetét, de mivel a törvény a tanitónőképzőt a népiskolák közzé sorolja. Aggodalma van, hogyha az ev. ref. tanitónőképzőnek megadnák a segélyt, a többi felekezet is jönne hasonló kéréssel. Vajay Károly dr. jelentését indokolja. Biky Károly hosszasan fejtegeti az intézmény szükséges voltát. Kijelenti, hogyha a város elutasítja a kérelmet, ez ártalmára lesz az iskola fejlődésének. Úgy áliván a dolog, hogy a gyűjtés az egész vidéken folyamatban van, ha tehát a <öbbi városok megtudják, hogy Szatmár nem segélyezi az intézetet, azok se adnak semmit. Uray Géza kijelenti, hogy a t. ügyész tévédét s azt bizonyítja, hogy a város határozata csak az elemi iskolákra vonatkozott. Kéri a segély megszavazását. Dr. Kelemen Samu a segélynek nincs elvileg sőt ellene föltétlenül szükséges, hogy ez az intézet segélyt kapjon. Azonban tekintve, hogy a dolog vitás, érdeklődni fog Budapesten a minisztériumban s majd jelentést tesz eljárásáról.! Pap Géza polgármester a maga részéről nem zárkózik el a segélyezéstől. Indítványozza, hogy az ügyet vissza kell adni a tanácsnak tanulmányozás szempontjából s ö maga is utána fog járni, hogy a kérdést előnyösen oldhassák meg. Úgy szeretné a dolgot elintézni, hogy a segély ne a költ
