Szatmári Napló, 1905. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1905-01-27 / 22. szám
4 SZATMÁRI NAPLÓ 1904. január 20. T. uraim! Egy héttel ezelőtt azonban maga a kereskedelmi miniszter ur is elismerte ennek a valóságát, de orvosszer gyanánt az ipariskolai oktatás reformját fedezte föl. Ő az oktatást akként akarja megváltoztatni, hogy az iparosok ne tanuljanak any- nyi elméletet, hanem inkább gyakorlatot sajátítsanak el. Nekem alkalmam volt beszélni egy pár gyakorlati emberrel, a kik a miniszter ur tervét helytelennek, sőt kivihetetlennek tartják. Valóságos is, hogy ha mi szakképzett iparosokat akarunk nevelni, akkor első sorban ki kell képeznünk az iparosok elméjét és felfogását, hogyan várhassunk különben az iparostól önállóságot, leleményességet, Ízlést, amire csak intelligens képzett iparos képes ? T. Uraim ! Hogyan helyezzük mi el ezeket az iparosokat? Hiszen az önálló vámterület hiányában nincsenek gyáraink és Így az a szánalmas helyzet áll elő, hogy mi magyar pénzen nevelünk képzett és tanult" iparosokat a külföld számára, (ügy van, úgy van.) Ha ezt ajánlja nekünk az iparbajairaa miniszter ur, úgy ez olyan dolog, mint mikor az orvos gyomorrákban szenvedő betegének angol tapaszt rendel a — kisujjára. (Élénk derültség és tetszés,) A gazdák. Mindezzel szemben azt vetik ellen, hogy a magyar gazdaosztályt esetleg megronthatja az önálló vámterület. T. uraim ! Nézzenek körül az országban. Vájjon meghóditóttuk-e a magyar nyers termények számára Magyarországot? Menjenek el az Avasba, Nagy Bánya vidékére; Zemplén, Árva, Turócz-megyébe, általában Magyarország egy jó harmad részében azt fogják tapasztalni, hogy a lakosságnak egy jelentékeny része még nem eszik a búza kenyeret. Mi ennek az oka t. uraim ? A munkáskezeknek és az iparnak hiánya. Szervezzünk csak gyárakat, akkor száz és százezer munkás lesz, akik tisztességes fizetést húznak s azért mert dolgoznak, tisztességesen is akarnak táplálkozni, (ügy van, úgy van.) Ámde t. uraim át is alakul majd a mezőgazdaság jórészben, mert a mai nyers termények egy része helyett sokkal jövedelmezőbb olyan terményeket fog előállítani, amelyek a gyári feldolgozásra alkalmasak. Az átmenet. Igaz, hogy ebbe az átmenetbe egy bizonyos idő telik bele, de ezt az Időt nem fogja megérezni a magyar gazda, mert ezen az időleges nehézségeken tudunk segíteni abban a pillanatban, amikor felállítottuk a határszélen a vámsorompókat. Akkor a hozzánk befolyó vámokból olyan jövedelem áll elő, amelyet jórészben, vagy egészben a magyar gazda támogatására fordítunk. Ha már most mi például két korona jutalmat adunk a gazdának, hogy ő kivihesse terményeit s megküzdhessen a külföldi vámmal, akkkor az a kereskedő, aki tudja, hogy neki az ára két koronával többet ér 2 koronával drágábban is veszi meg. Segíteni fogunk és kell a termelőn azzal is, hogy leszállítjuk a vasúti tarifákat úgy, hogy teszem fel egy koronával olcsóbban lehet lesz kivinni egy métermázsa búzát, mint eddig. S ezek a segítségek együttvéve, nemcsak a mai helyzetet fogják fentartani, hanem ennél feltétlen jobb helyzetet biztosítanak a gazdaközönségnek. (Úgy van!) Az ínség. De elvégre is t. uraim, nem lehetséges az. hogy Magyarországon az emberek száz és százezreinek sorsa és az, hogy éhen el ne pusztuljanak, attól függjön, hogy vájjon az arató rész jó-e ebben az esztendőben és vájjon a burgonyatermés a felvidéken megfelelő-e. És ha ez nincs, akkor az Ínséges állapotokon úgy kell segíteni, hogy inségkölcsönöket adunk a népnek, és ínség munkákat létesítünk szalmára ? Ez fen nem tartható helyzet. (Élénk helyeslés,) Minden ország, amely még gyarmat volt, igyekezett ebből a gyarmatállapotából kiszabadulni és nem tudunk egyetlen országot se, amely visszavágyott volna az anyaország igájába. A köz szellem elfajulása. Tisztelt Uraim! A harmadik és utolsó kérdés amire fel akarom hívni az önök fi- , gyeimét az, hogy a mi rendkívüli bizalmatlanságunkat a kormánnyal szemben indokolja a közszellemnek az az elfajulása, amelyet lépten nyomon tapasztalhatunk. Ma tisztelt barátaim, önöknek maguknak is alkalmuk van közvetlen közzelről látni azt, hogy minő az a tiszta többségi elv, amelynek jelszava alatt indul meg ez az irtó háború tél-viz idején; hogyan alakul ki, minő tiszta és romlatlan eszközökkel az többség, amelynek minden körülmények a között való megvédését irta fel — a miniszterelnök a maga zászlójára?! (Abczug levele!) Hát t. barátaim, nincs a visszaéléseknek a szótárában olyan kifejezés, nincs olyan fogalom, amelyet ebben a választási hadjáratban, mert hiszen egyébb- nek nevezni nem lehet, ütközetbe ne vittek volna. Igaz uram, egy dologban behozták az önnállő vámtarifát. Behozták Budapesten a nemesítésre, az udvari tanácsosságra, a kitüntetésekre és báróságpkra, (Egy hang. Keresztszeghy is ezt akarja. Élénk derültség), és létesítették a vidéken a lelkiismeretek megvásárlására. (Élénk helyeslés és taps!). És ezen a Budapesten történt nemesítések árán szerzett pénzből vásárolják meg a legnemtelenebb módon az emberek hitét, lelkismeretét és bizalmát egy szebb és boldogabb jövendőben. (Élénk helyeslés Éljenzés és taps!) A bírák. De í. Uraim, neki feküdtek teljes erővel a hivatalnokoknak is. Nem csak a kitüntetéseket hanem a hivatalokat, a legelőkelőbbek egyikét a bírói hivatást is közönséges cserebere tárgyává tették, (Ugyvan! Ugyvan!) Azt kérdem, mi a különbség abban, ha valaki azt mondja, én adok 20—30 ezer koronát egy hivatalért vagy Így szól, én el buktathatnám a jeiöltet ebben a kerületben és bele keríthetem a kormányt egy olyan kiadásba, hogy ez a választás neki 30—40 ezer koronába kerüljön; én oda ajándékozom, elengedem a kormánynak ezt a >0—40 ezer koronát én le mondok, mindenféle ellenzékieskedésről, ti azonban Ígérjétek meg, hogy ezért a megtakarított 30—40 ezer koronáért szállittok nekem egy bírói állást az öcsém, a sógorom vagv nem tudom kinek a számára. (Ugyvan!) És ebben a szállítási üzletben czudarul gyalázzák meg minden bírónak az önérzetét, alá ássák a munka kedvét, lehetetlenné teszik neki azt, hogy szeretető és hivatással csüggjöna maga feladatai teljesítésén, mert tudja azt, hogy nem a lelki- ismeretesen teljesittett munka az, amit jutalmazni fognak, hanem jutalmazni fogják az üzleti szellemet, a politikai befolyás után való íuíkározást. (Éljenzés!) Ez a rendszer az, amelyet Tisza Kálmán teremtett meg, aki a főispánok kijelölési jogát akarta meghonosítani a bírói szolgálatban, de ezt megdöbbenéssel utasította vissza minden szabadság szerető ember, mert tudta, hogy akár mily becses javakat tiporjanak is sárba ebben az országban, egyet érintetlen tisztaságban kell fentartani: a bitói függetlenséget. Érdeklődéssel várom, hogy azokra az ostor csapásokra, amelyekkel igy vernek végig a bírák lelkiismeretén, hogyan fog majd megfelelni a magyar bírói kar? (Élénk tetszés!). A vasutasok. De tisztelt uraim! 'Mi a vasutasoknak helyzete? Midőn a fizetés javításról volt szó, akkor a vasutasokat kivették a köztisztviselők sorából. Minden más közhivataliról iák megjavították a fizetését, a vasutasok szemei elé mindig csak a csalogató ígéreteket tették, amelyeknek beváltását azzal odázták el, hogy azt mondták: Hiszen te nyomorult vasutas minden kézi könyvben azt tanulod, hogy nem vagy közhivatalnok csak kereskedelmi alkalmazott. Amikor a vasutasok érezték mellőzésüket látták, hogy minden küzdésük hiábavaló, összejöttek, hogy megbeszéljék ügyeiket. Erre a hatalom azzal felelt, hogy a gyülekezőket szétkergette, vezetőiket bebörtönözte, a többit fegyelmi eljárásokkal üldözte. Csak amikor arról volt szó, hogy büntetni kell a vasutasokat, akkor sütötték ki, hogy a vasutasok közhivataínokok, mert hiszen ők teljesitik a legfontosabb közszolgálatokat, ők szállítják Bécsbe az ökröket és a minisztereket. (Hosszas éljenzés és taps.) Az urí bunda. Tiszteit Uraim! Nincsen a korteskedéseknek olyan silány eszköze, amelyet ebbe a választásba már eddig is be ne vittek volna, (Ugyvan! Ugyvan!) Végig házalnak toprongyos alakok, tisztességes polgárok házaiba tolakodnak, megfertőzte- tik a levegőt, puhatolóznak, kémlelődnek, hol akadna egy megvásárolható lélek. Nem lelkiismereti dolog többé, hogy hamisítsanak, meghamisítsák a választók akaratát és meghamisítsák vele a képviselői megbízó levelet. De nemcsak ilyen alakok vállalkoznak erre az undorító munkára. Akad olyan úri ember is, aki finom prémes bundában jár, amelyet puszta véletlenből a múlt választás után szerzett meg. (Ugyvan! Ugyvan ! Abczug,! Abczug dr. Frieder!), — végig járja aházakat, mindenfélével lázit, még csak vallásommal is, amelyért pedig csak az Ur Istennek tartozom számadással. (Élénk éljenzés és taps. Zaj.) Még a temetőket is felkeresik, összeszámlálják a megbízható kormánypárti fejfákat, hogy számadást szináljanak arról, hányat lehetne majd a halottak közül leszavaztatni. (Éljenzés.) A barátok. És mikor én mindezt látom, oda fordulok a barátaimhoz, akik közzül nem egy forgolódik a boszorkány üst körül, ahol ilyen ételeket főznek, és azt kérdezem tőlük : eltudjátok e ti nyugodt lelkiismerettel nézni, amint nekem itt a lelkemet kiteregetik, végig vagdalják, mint mészárszékben a húst és judás pénzért áruba bocsátják?! (Ferczekig tartó taps!). Ők nyugodtak lehetnek, mert jói tudják azt, hogy ha engem képviselővé választanak én tudni fogom a kötelességemet, (éljenzés és taps!) El fogok felejteni minden méltatlanságot, elfogok felejteni minden bántal- mat és csak az az egy tudat fog bennem élni, hogy én minden szatmárvárosi embernek képviselője vagyok, tehát mindenkinek az érdekét szivemen kell hordoznom. (Élénk éljenzés és taps.) De tudják azt is, hogyha én elbukom, akkor sem fogok bosszúra gondolni, legíellebb viselni fogom a lelkemben azokat a töviseket, amelyeket baráti kézzel szúrtak bele és vérző sebbel csak annyit fogok tőlük kérdezni: Mivel érdemeltem én ezt meg tőletek? Tudom, megtörténhetik, hogy ebben a választási küzdelemben, engem mint üldözött vadat leteritenek lesből, buvó helyről, de abban a halotti torban, amelyel testemen fognak megülni, sokan fognak kurjongatni vad örömben, csak az ő lelkiismeretük szava nem fogja őket örvendeni hagyni. (Taps.) És ha győztesen kerülök ki ebből a hadjáratból, (Éiénk éljenzés!) akkor az ő lelkűket nem fogja hevíteni az a fölemelő érzés, mely eltölti mindnyájunk lelkét, hogy egy tiszta és becsületes küzdelmet har- czolíunk .végig tisztán és becsületes eszközökkel (Élénk éljenzés és taps.) Azt mondom azoknak az uraknak, próbálják csak ki azt a barátságot, a mely a hatalom felől int feléjük. Az csak addig értékpapír, a mig a hatalom birtokosai a maguk számára vághatják le a szelvényeit és a mikor azt többé nem tehetik, ez az értékpapír nem válik egyébbé, mint hitvány papír rongya. A szardíniák. Mentsék fel hát a lelkiismeretűket ettől a szörnyű nyomástól; dobják el maguktól ezt a szardínia dobozos politikát, melynél a szardiniás halakat a vezetők eszik meg, az olajat föikenik a kortesek, a választók pedig nem egyebek, mint azok a czitromszeletek, a melyeket rá csavarnak a halakra, hogy izesebbé tegyék, azután egyszerűen eldobják. (Élénk tetszés és éljenzés.) Ám tisztelt uraim, bár mennyire megnyitják a visszaélések mocsarait, bármilyen fojtó bűzt és légkört fognak ezek árasztani, ezzel szemben feszítsük és nyissuk ki az ablakokat, hadd jöjjön be rajtuk a lelkesedésnek, az igaz szeretetnek éltető levegője, tekintsünk ki a talán e pillanatban átláthatat- lannak tetsző éjszakába és kiáltsuk bele nem csüggedéssel, nem kétséggel, hanem hittel és bizalommal, hogy „Van Isten az égben, van igazság a földön! “ (Élénk éljenzés és taps.) Magamat barátságukba, igaz ügyünket mindnyájuknak támogatásába ajánlom. (Hosz- szas szűnni nem akaró éljenzés és taps.) (A beszéd gyorsírással lett felvéve.) Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Balassa Sándor.
