Szatmári Napló, 1905. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1905-01-26 / 21. szám
4 SZATMÁRI NAPLÓ 1905. január. 26. vagy nem lét, ma a szadadságnak vagy szolgaságnak, az osztrák hatalmi politika következtében történő visszafejlődés vagy az önálló nemzeti fejlődés kérdése van felvetve (Viharos taps), s kérem önöket, szívják be ezt a tudatot a lelkűkbe, és ! midőn ily rendkívüli történelmi pillanatban I állunk, érezni kell minden választónak, hogy a haza sorsa ö tőle is függ, mint a csatában minden egyes katonának éreznie kell, j hogy a sereg győzelme az ő elszántságától j is függ, hassa át önöket e tudat és akik ! talán engednének nagyobb lelkiismereti fur- dalás nélkül a hatalom presszójának, akik azzal nyugtatnák meg lelkiismeretüket, hogy utóvégre nem nagy baj, ha akár az egyik, akár a másik párt győz, akik hajlandók volnának anyagi előnyökért a lelkiismeretüknek talán nem nagyon hangos szavát , elnémítani, érezzék ők a mai körülmények között, hogy a mi máskor talán könnyelműség és jellemtelenség, az most hazaárulás! (Szűnni nem akaró éljenzés es taps.) Én egy hónap óta járom az országot (Hosszas éljenzés), aki ma az ország keleti sarkán az ország határához közzel állok, holnap ebben az órában az ország legdélibb részében fogom hirdetni ugyanazon igéket. (Viharos éljenzés és taps.) Végzem azt, amit a vasúti menetrend egyáltalában végezni enged. Talán kedvtelésből, talán egyéni dicsvágyból ? Hosszas éljenzés, Nem! Nem !) Hiszen kérem, tessék elhinni, hogy az egészség veszélyeztetésével járó ilyen munkát egyéni célok miatt senki magára nem vesz (úgy van ! úgy !), senki egyéni célokért nem fogná családi tűzhelyét elhagyni és vándorolni vidékről-vidékre (élénk éljenzés taps.) De teszem azért, hogy sajog a keb- I lem a fájdalomtól arra a gondolatra, hogy vannak ebben az országban emberek, akik nem látják ezt a helyzetet (Élénk helyeslés) s jobban sajog, hogy méginkább vannak, a kik láiván a helyzetet, még e helyzettel szemben sem tudnak a hazafiui kötelességérzet magaslatára emelkedni és | nincs nyugtom máskor, mint abban a pilla- j natban, midőn Szemben állok a nép nagy részével, midőn érzem, hogy telkeiket, szivei- ' két kezembe tudom venni és legalább egy órára kénytelenek követni engem abba az érzelem világba, amely az enyém, mely egy izzó szenvedély lávájával tölti el keblemet. (Percekig tartó éljenzés és taps). Minden egyes választó mellett szeretnék állani, mint őrangyal a választások napján, hogy odavezessem az urnához és kiragadjam az ólálkodó apró zsarnokok kezéből, (Viharos éljenzés és taps.) Ha nem is lehetek itt személyileg de gondoljanak vissza azokra, amiket mondottam és ne legyen e városban egy ember sem, aki elárulja hitét, (Hosszas éljenzés és taps,) hanem hozzanak mindnyájan köveket, ki nagy termés követ, ki apró kavicsot az önnálló nemzeti élet várához, amelyet ha mi nem építünk föl most, akkor mások fel fogják építeni az elnyomatás börtönét, amelyben sinyleni fognak gyermekeink és unokáink! (Viharos éljenzés és taps.) Bizony önörökben ; elbúcsúzom önöktől abban a tudatban, abban a reményben, hogy itt büszke magyar lelkű férfiak vannak, akik a mi zászlónkat győzelemre fogják vinni! (Hosszas, folytonos éljenzés és taps.) Ezután dr. Kelemen Samu, a jelölt mondott Apponyinak köszönő szavakat. Dr. Kelemen Samu beszéde. Mélyen tisztelt gróf ur! Igen t. polgártársaim! (Halljuk! Halljuk!) Könnyekkel a j szememben, de férfikönnyekkel a szememben, — amelyeket nincs okunk j szégyelleni, — köszönöm én meg i hálatelt szívvel azt, mit megköszönni I szavakkal úgy sem lehet, azt a nagy ápostoli cselekedet, amelyet Ön, m. t. gróf ur veiíink szemben, városunk, válssztókerületíinkkel szemben, egész hazánkkal szemben teljesít immár hetek óta, teljesít a mai napon is örök dicsőségére nemcsak saját magának, hanem a magyar hazafiságnak, a melynek egy ilyen kimagasló • eszményképévé vált Ön, igen t. gróf ur. (Hosszas éljenzés.) Akkor, t. barátaim, amikor árvíz vagy tűzvész fenyeget, rnegkonditják a harangokat, hogy ezeknek szava figyelmeztesse a falvaknak és városoknak lakosságát a közelgő veszedelmekre. Ma megkon- dult a harangnak az ércszava, mesz- sze tulhallatván ezen a termen, túl ennek a városnak a határán, ki az egész országban, figyelmeztet mindenkit soha el nem felejthető szavakkal arra, mik a kötelességeink ezekben a napokban és mi lesz a mi kötelességünk majd a holnapi napon. (Élénk j tetszést) T. uraim, annak a zsarnokságnak, amelyről őnagyméltósága imént szólott volt. annek a központi zsarnokságnak, amely oda ment eltemetéssel fenyegeti a közszabadságot, megtaláljuk a kinyomaíát itt is, oda fent a központi zsarnoksággal, itt lenn a vicinális zsarnokok zsarnokságával találkozunk (ügy van!), oda fenn elfojtják a közszabadságot, de ; a közszabadságok elfojtásával mindig ! vele járt az egyéni szabadságnak az elfojtása is. Akármelyik lapját olvassák el önök a történelemnek, vagy j olvassák el a mai napok krónikáit, j messze tőlünk, távol fekvő birodal- ! mákból, ahol épen most tör ki a népjog és népszabadságért való küz- gelem, amely le akarja magáról rázni j a zsarnokság igáját: mindenütt azt fogják önök találni, hogy a lelkek j fölött gyakorolt zsarnokságot csak | egyetlen módon lehet fentartani, a i szuronyok zsarnokságával (úgy van!) ! Ezeket a szuronyokat láthatják önök ; fel és alá járkálva a mi utczáinkon ; és ezen szuronyok döfését érzik akkor is mikor jogaikba, szivük-lelkük jogaiba mártják be azokat azért, hogy önöket elnémítsák, lehetetlenné tegyék a holnapi napra, (ügy van!) Hát t. barátaim, mi jól tudjuk azt, hogy mi egy hadjáratnak nézünk elébe, de úgy hittük, hogy a hadi jognak is meg vannak a maga szabályai, — hiszen s nemzetközi hadijogban is fennáll az a szabály, hogy védteleneket, fegyverteleneket, aggokat és gyermekeket kímélni kell, — és ma azt látjuk, hogy nemcsak velünk akarják felvenni a küzdelmet, — mi állunk elébe a harcznak, neki fesziíjük a mellünket (hosszas éljenzés), hanem a harc egyenesen a gyengék ellen irányul, azok legyűrésére és megfojtására (zaj), ami borzasztó az idegen nemzetek hadjáratában is, hogyne lenne bűn, mikor a saját vérével szemben folytat valaki hadjáratot a kiéheztetés módszerével! (Hoszas taps. Nagy zaj.) Hát t. uraim, mennél ádázabb lesz ez a harcz, mennél nagyobb lesz a küzdelem, nagyobb és erősebb kell hogy legyen a kötelességérzetünk. (Viharos éljenzés,) Minden ember, aki a holnapi napon leadja szavazatát, legyen az akármilyen igénytelen egyén, ezzel a szavazással beírja a maga nevét a történelem lapjaira. (Úgy van! Taps.) Aki a szavazói lajstromokat, mint a mai krónikák egyik írott bizonyítékát, évtizedek, évszázadok múlva forgatni fogják majd az Ítél és ha ráesik arra a lapra a tekintete, amely a mostani, megvívott alkotmányos harcz küzdel- mát örökíti meg, nem lehet, hogy ha ezehét a neveket olvassa, akik a mi táhorunkba sorakoznak, lehetetlen, hogy el no mondja Isten áldja meg emlékezésüket. (Hosszas éljenzés.) Isten áldja meg mindazokat és Isten áldása kisérje minden utján a mi szeretett, mélzon t. vendégünket, (elénk, perczekig tartó éljenzés és taps.) Ebéd a kaszinóban. A nagyhatású beszéd után Ap- ponyi Albert tiszteletére a társaskörben bankett volt, amelyen mintegy kétszázan vettek részt. A tósztokban nem volt hiány. Ebéd után Apponyi búcsút vett Szatmártól, mert hazafias kötelessége másfelé szólította. A délutáni gyorsvonattal Nagybecskerekre utazott, ahol holnap délelőtt tart beszédet. Az állomáson elbúcsúztatására óriási közönség jelent meg a pályaudvaron és lelkesen éljenezték. Itt említjük meg, hogy Apponyi a délelőtt folyamán több látogatást tett. A legelső útja Meszlényi Gyula püspökhöz vitte, akinél mintegy félóráig időzött. Felelős szerkesztő és iaptulajdonos: Balassa Sándor. A Diana-utcza 7. szám alatt lévő ház szabad kézből eladó. Értekezhetni a tulajdonossal Petöfi-u. 29. sz. a. PESTI NAPLÓ minden előfizejónek megküldi karácsonyi és tt j évi zzu ajándékul i= a Iiijjyeii h tóm* ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 28 K. Félévre 14 K. Negyedévte 7 K. Egy hóra 2 K. 40 f. Äßdrässy-üt 11. szán. wmmmmmmimwmm
