Szatmári Napló, 1905. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1905-01-27 / 22. szám
1 FÜGGETLEN POLITIKAI ÚJSÁG Megjelenik hetenkint háromszor, kedden, csütörtökön és vasárnap. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Eöívös-utcza 2. sz. ahoya úgy az előfizetési pénzek, hirdetések valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. Kelemen Samu program m- beszéde. Szatmár jan. 19. (Saját tudósítónktól.) A jövőhét csütörtökén megvívandó alkotmányos harcz előcsatája volt a mai nap, a- melyen a szatmári függetlenségi párt az igazi ellenzéki elvek zászlaját bontotta meg. Jól tudja a párt minden tagja, hogy a nemzeti jog védelmére nincsen egyéb fegyvere, mint a szeplőtlen becsület és meggyőződés és hogy ez a fegyver egyetlen hatalmas suhintásával pozdorjává zúzza az ellentábor vickándozó epigonjait, éppen ezért gyönyörűséggel konstatálhattuk, hogy a tömör és egységes függetlenségi párt a mai fontos gyűlés alkalmával kivétel nélkül megjelent a Vigadó nagytermében. Ezen a mai napon fontos gyülekezés történt a Vigadóban. A jelölt, akinek kezébe adtuk a függetlenségi zászlót, kifejtette elveit, kifejtette vezéreszméit, megjelölte az utat, amelyen haladni fog, hogy mindazokat, akik aljas fondorlattal és a cselszövésnek ocsmány eszközeivel törnek a haza ellen, gonosz tettük elkövetésében megakadályozza. Annyi bizonyos, hogy olyan gyönyörűséges, mély és tartalomdus beszédet, mint a mai, nem mondottak Szatmáron soha. ❖ A Vigadó nagyterme már úgy délelőtti 10 órakor annyira megtelt közönséggel, hogy egy tűt is alig lehetett volna ott elejteni. A karzaton lelkes hölgykoszoru foglalt helyet, hogy Kelemen Samu hatalmas szónoklatát meghallgassa. A Vigadó előtt, az utczán, a folyosón, az előcsarnokban, mindenfelé nyüzsgő embersokaságot láttunk, a mely váltig sajnálkozott, hogy be nem juthatott a terembe, ahol pontban 11 órakor vette kezdetét a programm- beszéd. Csomay Imre elnök megnyitotta népgyülést és kifejtette, hogy miért gyűltek össze az ellenzéki érzelmű polgárok. Majd íelolvastatta Kossuth Ferencz gyönyörű szózatát, amelyet a a választó polgárokhoz intézett. Ezután felkérte a küldöttséget, hogy hozza a terembe Kelemen Samu art., a programmbeszéd megtartására. Mintegy tiz perc múlva harsogó éljenzés és percekig tartó taps közepette lépett a terembe Kelemen Samu és elmondotta azt a tartalmas és gondolatokban gazdag programmbeszédét, amely az .összes aktuális politikai kérdéseket felölelte. Tomboló lelkesedés és általános helyeslés mellett fejtegette a függetlenségi eszmék alapelveit s nem egyszer keltettek viharos derültséget a helyzet illusztrálására felhozott zamatos hasonlatai. Kelemen Samu után Benedek János dr. Kossuth Ferencz nevében üdvözölte a nagyszámú polgárságot és gyújtó, tüzes és lelkesítő beszéddel kérte a választókat, hogy a becsületes és szent lobogót ne engedjék győzelem nélkül a harczból kikerülni. A nagyhatású beszédközben lelkesen éijenezték Benedek János drt, aki közbe-közbe igazi magyar és zamatos humorral ostorozta a politikai íerdeségeket. A beszéd után Csomay Imre mondott még néhány lelkes zárószót s ezzel a népgyülés végétért. A programmbeszéd a következő: Igen tisztelt pá elnök ur, tisztelt polgártársaim ! A 48-as és függetlenségi párt prog- rammjának alapján állok. A 48-as törvények teljes végrehajtását követelem, ezekért küzdők, ezekkel akarok győzni. (Élénk éljenzés.) Az utóbbi hónapok eseményei szinte ellenállhatatlan erővel sodorták erre az alapra nemcsak a nemzetnek millióit, hanem az ország közjogi alapon álló pártjait is. Én már az első katonai javaslatok beterjesztése idejében tettem magamévá a párt elveit, tettem ezt érett megfontolással, bár habozás nélkül. Erre indított az ország közjogi nyomorúsága, amelynek ijesztő sebeit az utolsó két év eseményei tárták fel a maguk teljességében. És erre indított az ország gazdasági nyomorúsága. (Úgy van, úgy van.) mert a nemzet egy sorvasztó szövetségben emészti fel minden anyagi erejét. Pártunk programmjának részleteivel nem szándékom foglalkozni. Erre szükség sincs. Azokat az eseményeket akarom megvilágítani, amelyek az összes ellenzéki pártok egyesítését idézték elő és ezeknek a keretében akarok részletesebben kiíerjesz- kedni arra a programúira, amelyet épen egy héttel ezelőtt ezen a helyen, ebben az órában mondott el, zártkörű, meghívott közönség előtt az én nagyméltóságu és nagyhatalmú ellenjelöltem, a kereskedelmi miniszter ur. (Abczug, le vele!) Minden részletére ennek a programnak nem terjeszkedhetem ki, mert úgy gondolom, hogy az, vájjon a helyi érdekű vasutak forgalmát motoros, vagy gőzmoz- donyu kocsikkal bonyolitják-e le, sem az ország alkotmányjogi válsága sem a bennünket égetően érdeklő gazdasági kérdések szempontjából nem épen fontos. (Úgy van, úgy van.) Katonai javaslatok. T. polgártársaim! Mintegy harmadfél éve annak, hogy a lapok közléseiben először bukkant fel a hir arról, hogy a hadügyi kormány olyan beruházásokat tervez, amelyek a nemzetnek megszámlálhatatlan milliókba kerülnek. Ezek a beruházások nemcsak anyag-beszerze- sekre vonatkoztak, tehát nem csupán fegyverek, ágyuk és legújabb rendszerű kabát- gombokra, hanem arra is, hogy a nemzet legbecsesebb, legértékesebb anyaga, a nemzet fiaiban levő életerő köttessék le nagyobb számmal a hadügyi szolgálat részére. Ezek a hírek, t. uraim, mélységes megdöbbenést keltettek mindenfelé az országban pártkülönbség nélkül. Csak két olyan férfiú volt, a ki a delegácziónak hadügyi bizottságában azt hirdette, hogy ezeknek a követeléseknek teljesítése, még pedig minden fentartás, minden ellenszolgá- iat nélkül való teljesítése, a magyar állampolgároknak elsőrendű kötelessége. Ez a két férfiú volt: gróf Tisza István és Hiero- nimy Károly. (Abczug, le velük!) Igen kérem, uraim, hagyjuk el ezeket a kiáltásokat ; ha még le tudnók vele huzni őket a miniszteri székből, még volna valami értelmük, igy csak a mi gyűlésünk komolyságát veszélyeztetjük. E kijelentések már akkor mindenkiben, még azokban is, akik politikai időjóslással nem foglalkoznak, azt a meggyőződést keltették, hogy ezek a tüntető nyilatkozatok nem jelentenek egyebet, mint fel- kinálkozá&t a miniszteri székbe. (Úgy van, úgy van!) A mikor a felemelt ujoncz létszám iránt való javaslat tényleg beterjesztetett, egy olyan nemzeti küzdelem indult meg, amilyennek ebben az országban az utolsó évtizedekben alig láttuk párját. E küzdelem eredményezte azt, hogy a költségvetést a kormány kellő időben le nem tárgyalhatta és igy az ország törvényenkivüli, úgynevezett ex-lex állapotba jutott. Kötelességem felemlíteni, hogy mielőtt ez megtörtént volna, a függetlenségi pártnak nagy nevű elnöke az országházban felajánlotta, mindazoknak a javaslatoknak nyugodt és gyors letárgyalását, amelyek a nemzet érdekében égetően szükségesek, csak azt az egyet kívánta, hogy ezt a javaslatot, amely ilyen terhet ró a nemzetre, vonják vissza. Széli politikája. A törvényjavaslat ellen való küzdelemmel szemben, Széli Kálmán akkori miniszter elnök a passiv resistenczia álláspontjára helyezkedett. Ennek a passiv resistencziának, a csöndes ellentállásnak az volt a bevallott czélja, hogy a nemzetet a maga küzdelmében kifárassza,-de volt egy más, be nem vallott, nemesebb czélja is. Széli azt remélte, hogy mig egyrészről a nemzet bele fárad a maga küzdelmébe, viszont az udvar is bele fárad a maga ellenállásába; és a két harczoló félnek kimerültsége fog majd létre hozni egy olyan tisztességes békét, amely ha nem is biztosítja a nemzet minden jogainak elismerését, de biztosítja majd e jogok leglényegesebbjeit. Ennek a kétségen kívül becsületes szándéknak a végrehajtását gr. Tisza Istvánnak cselszövése akadályozta meg. Tudva van, hogy gr. Tisza István egy emlékiratot dolgozott ki, és ezt Őfelsége színe elé is juttatta és ebben a csöndes várakozásnak és a békés kiegyenlítésnek politikájával szemben erőszakos szabályoknak alkalmazását és ezek élén a házszabályoknak módosítását javasolja. i ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Helyben házhoz hordva: j Vidékre postán küldve : Egész évije 10 K Negyed évre 2.50 K Egész évre 12 K I Ne„ved évre 3K Fél évre 5 K Egy hóra 1 K| Fel évre 6 K j 1Negyeüevre J K Egyes szám ára 2 kr. (4 fillér.)
