Szatmári Napló, 1905. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1905-01-25 / 20. szám
SZATMÁRI NAPLÓ 2 1905. január 25. jából a bihari pontjait, vagy a lánczhid egy I lámpájára akasztotta fel azokat tarisznyás- tól! ? Ez a nagy férfiá bő termést akart i biztosítani, nem ugyan a nemzetnek, de önmagának és pedig állandó, hosszú évekre tartót: és mit tett hogy czélját elérhesse ? Bevettette béreseivel az egész magyar területet a corrupció magvával. Szépen ki is keltek a magok — ő helyén is maradt, fájdalom sokkal hosszabb ideig, mint a hogy a nemzet érdeke azt megkívánta volna. Eredménye e buja esztendőnek az lön, hogy évről évre jobban sülyedt a nemzet erkölcseiben, kihaló félben lett a hazaszeretett, nemzeti önérzet, elszegényedett a közép- osztály — a nép munka és megélhetés hiánya és annak lehetőségétől megfoszta- j tatt, uj hazát keresett és ezrivel vándorolt ki Amerikába. A vagyonnal birók nagyszáma pedig utálatos haddá alakult a kegyelmes miniszterelnök ur parancsának engedelmeskedve és pedig miért? Hogy czi- meket rendjeleket, rangot kapjanak tőle. A nemzet türelemmel nézte mindezen változatos viselkedéseit. Az a nemzet nézte ezt, a melyet Tisza István gróf ur oly nagyon szeretne látni a képviselőház karzatán. Higyje a ki akarja, hogy ott szeretné látni őt, én részemről nem hiszem, de azt hiszem, hogy fenemód megbánná ha hívására egy napon megjelenne ott a nemzet. Végre valahára elbukott Tisza Kálmán, hogy miért, ezzel nem untatom most önöket polgártársaim Utánna jött egy ügyeskedő — ezután egy aulikus, ezután egy | dühöngő, törvényeket be nem tartani meg- j kisértő, ezután egy legjobb szándékú, a ki | alatt magukat legjobb barátjainak mutatók, kiásták a talajt, ezután egy átrepülő és ! végre horribile dictu „0“, az Isten ostora! Egy év óta pattogtatta az ostorát jobbra balra, annyira pattogtatta, hogv már meguntuk és nem is hallgattunk reá, nem tudott jól bánni, nem volt mindég négyes ostor a kezében, egyszer oda vágott akol a nemzet legkényesebb része volt, a legféltékenyebben Őrzött kincsét a nemzetnek, az alkotmányt érintette az ostor. Midőn megérezte ezt a nemzet, eszébe jutott hogy elég lesz a türelemből, amellyel eddig viseltettünk és vétót kiáltott a nemzet; az volt az eredménye, hogy minden ellenzéki párt faj-, rang, és elv- külömbséget nem tekintve összetartott és az alkotmány védegyletéhez állott, azt mondta, követelni fogjuk, hogy biztósitva legyen s mindenkorra alkotmány sérelme által megtámadott jogfolytonosság és harmadszor nem tágítunk attól, hogy ezek az urak, akik ma még ott ülnek, elmenesztessenek. Aponyi, (Éljenzés!) Kossuth és And- rássy Gyula ez a három férfiú, aki ma bírja a nemzet bizalmát ezek zászlója alatt, minden párt egy szövetkezett egészet képez, egy czélunk van, amelynek jeligéjé- I ről szóltam; -bennük bízunk bízunk hazafiaságunkban, eszélyességükben, erényeikben és bátorságukban, és igenis reméljük, hogy a ház sorsát más szerencsésebb útra fogják vezérelni. (Élénk éljenzés! Én eljöttém épen azért ide, e történeti nevezetességű városba és büszke vagyok, hogy önök meghívtak, mert remélettem, hogy szavaimmal még jobban lelkesíthetem e közönséget és elérhetem azt hogy itt az az elhatározás lesz, hogy a választók nem arra az emberre adják szavazatukat január 26-án, aki ép oly bűnöket követett el, mint Tisza István, — aki egész életében egyebet nem tett, — én nem is ismerem személyesen, nem is kívánom, — de tudom hírből, hogy mindég az osztrákra kacsingatott, odakinálgatta egész életében magát; aki a magyar ember bizalmát nem érdemli meg;— aki tolta és tolja ma is ajogtipró kormány politikáját. Ez a város, nem érdemli meg, hogy egy olyan ember képviselje. Azért jöttem, ide önök közé, hogy igénytelen szavammal arra kérjem magukat t. polgártársaim, hogy tartsanak össze és hogy szavazatukat ne arra adják, aki a jogtipró bűntársa, de Kelemen Samura, ki j nem az osztrák, de a magyar érdekeket i fogja védeni, elősegíteni. (Hosszan tartó taps és éljenzés.) Az Isten önöket sokáig éltesse! Ezután Kelemen Samu dr. szólt a közönséghez az ő gyönyörűséges és szép szavaival, kifejtve beszédében a mai nap jelentőségét. Kelemen Samu beszéde. Mélyen tisztelt gróf ur! Mélyen tisztelt polgártársak! Az én szavam ma nem lehet más, mint a melyen érzett köszönetnek és hálának a szava, azért a valóban nagyértékii támogatásnak, melyben engem ő méltósága, ami igen tisztelt vendégünk a mai napon részesített. (Élénk éljenzés !) Ez a támogatás igaz, t. uraim nem az én csekélységemnek szól, hanem szól azon nagy elveknek, amelyek zászlója alá szegődtünk és szól annak a nagy küzdelemnek, a melyet meg kell vívnunk e városban az erőszakosan megnyilatkozó hatalomnak túlkapásaival szemben. (Élénk éljenzés) Csodálatos jelenség a t. polgártársaim, hogy nálunk 48-at időkben, a nagy neveknek a viselői voltak azok, akik újjá teremtették a magyar alkotmányt azzal, hogy lemondottak olyan kiváltságoktól és élő jogokról amelyek őket megillették a nemzetnek alsóbb, akkor a nemzet egészébe be nem vett rétegeivel szemben. Ők lemondtak a maguk kiváltságairól és jogaikról, mert tudták, hogy ezen önzetlenségükkel teszik a legnagyobb szolgálatod a nemzetnek, ezzel teremtik meg az igazi, egységes magyar nemzetet. (Igaz ugyvan.) Ma t. polgártársaim! Jó részben azokra hárul a részben kivívott alkotmány megvédésének kötelessége, akiket az ő szavuk és az ő cselekedetük vitt bele az alkotmánynak sáncaiba és most újra látjuk azt a szép és nagy jelenséget hogy ismét j a nagy történelmi nevek viselői azok, akik s polgárság élére állanak és vele kezet fognak az alkotmány megvédésében. A napi zsivajt tulharcolóh kiáltják oda a nemzetnek hogy mi nem azért vívtuk meg a magunk nagy harcát, nem azért teremtettük újjá ma a magyar alkotmányt, hogy oda lophassanak be idegen érdekeket, hogy azt az alkotmányt amelyet mi vívtunk ki, lábbal lehetne tiporni erőszakosan meg lehetne semmisíteni. Itt látjuk őket a harezban ; küzdenek ha kell mint vezetők az élünkön, küzdenek mint közkatonák velünk, mindenütt ott látjuk az ö lelkesedésüket: mindenütt ott látjuk harezukat, vívódásukat amellyel megakarják őrizni a nemzet számára azt, amit gonosz kezek elfecsérelni akarnak. (Elénk éljenzés és taps). T. polgártársaim. Valahányszor önök arról hallanak szót, hogy az erőszaknak a politikája uralkodik az országban, akkor vessenek fel egy két lapot a történelemben és megtalálják a tanulságot arra, hogy Magyarországon az erőszaknak politikája mindig egyet jelentett: osztrák politikát (Úgy var ! Úgy van !); magyar érdekekért erőszakos útra lépni sohasem kellett erőszakos útra mindig csak ezért kellett lépni, hogy azokat az idegen érdekeket plántálják be, amelyet a magyar nemzet nem akar békén bevenni. (Úgy van! Úgy van !) Hát t. uraim, annak az ádáz küzdelemnek a tengerében, amelyet mi itt látunk már napok óta hömpölyögni, abban annyi mindenféle szennyet látunk, (Ugyvan) hogy igazán minden jó érzésű ember lelkét elfogja az undor érzése. De ezzel szemben azt is látjuk, hogy ezen tenger mélye igaz gyöngyöket Is rejt magába, és hogyha fájdalmak, szenvedések és keservek árán is kell eljutnunk, ezekhez az igaz gyöngyökhöz,ezeket mégis megtaláljuk és ezek büszkévé tesznek bennünket, ezek bennünket kárpótolnak minden egyébb fájdalomért és szenvedésért, mert ezek az igaz gyöngyök: a magyar népnek szeretető lelkesedése a magyar alkotmány iránt, (Élénk tetszés és helyeslés) szeretete azok iránt, akik az alkotmánynak | védelmét tűzte ki a maguk czéljául és j szeretete azon nagy és nemes eszmék iránt, ! amelyeket elültettek a lelkűnkbe és o melyeket ma durva kézzel akarnak onnan kigyomlálni, minthogyha az nem a mi legdrágább, legszebb növényük volna, hanem holmi giz gaz, amelyet egészen ki keli onnan irtani, hogy puszta és sivár legyen a föld. (Ugyvan). Ebben a nagy küzdelemben találkozunk a gyanúsítás mindenféle módjával találkozunk az erőszaknak az eszközeivel, találkozunk a csábításnak kísértésével. (Ugyvan ! Ugyvan Zaj!) Rá mutattam már ezekre, tisztelt barátaim nem egyszer előző összejöveteleink alkalmával, de annyi ujab és ujab dolgok teremnek e téren, hogy úgy szólván nem múlik el nap újabb események nélkül. A legutóbbi napokban t. barátaim, különös előszeretettel szemelték ki választóink egy részét, a kisebb kereskedői osztályt. Ezekre feküsznek most már azzal a nyomorult hazudozással, hogy azt a jogot amely törvény szerint megilleti őket, italmérési, dohány elárusitási engedélyt elvonják tőlük, ennek elvonásával fojtják meg őket, és Így veszik ki a keserves munka árát, az éhező gyermekek számára szerzett kenyeret a szájukból. (Zaj!) T. barátaim ez a fajtája a választási viszaélésének pár nappal ezelőt még csak akként indult meg, hogy pénzügyi biztosok, valamikor jobb szó volt reá, gyűlölt szó: finánezok járták be a házakat, azzal fenyegetőztek, hogy akinek lelke van, annak nem lehet italmérési engedélye, mert a kinek lelke van és nem teszi eladóvá, az tudja hogy az ő lelkiismerete, lelkének szava kell hogy az alá a zászló alá szólítsa, amelyre a jogok és alkotmány megvédése van írva, akkor a hatalom bérenczei azt mondották, hogy a ki ezt meri tenni, annak el vesszük jogait, mert hiszen nem a polgároknak kenyeret adni, mi nem önálló kereskedőket, mi rabszolgákat akarunk. (Taps! Zaj!) T. uraim ez ma még tetőződött; tetőződött egy újabb hatósági rendeletben. (Haljuk! Haljuk,) Abban a hatósági rendeletben azt adják tudtára mindazoknak akiket illet és nem illet, hogy a hatóság tervbe vette az ilyen engedélyek leszállítását legyen szives tehát és nyilatkozzék minden érdekeit arról, hogy mióta van neki ilyen joga, ki a szomszédja van-e felesége, hány gyermeke van stb. és mindezek méltányolása alapján fog majd a hátóság dönteni a felett, hogy kinek kobozza el a már megszerzett jogát. (Zaj! Felkiáltás) és kinek adja mep újra. (Zaj,) Hát t. barátaim, ez nem egyéb mint a polgárok lelkiismeretének kiárendálása, ilyen eljárás ellen ma csak tiltakozni fogunk, hanem megnyugtatom önöket, mégis fogunk vele küzdeni. (Óriási éljenzés és taps!) Nem lesz Szatmár városában ember, akitől ezt a jogot a hatalom elmeri venni! (Hosszú éljenzés!) mert az szemben fogja találni magával ennek a városnak ezer meg ezer polgárát (Ugyan! Ugyan!) és ha csak ezen város lakóit be nem akarják kergetni egy forradalmi érzületbe, akkor gondolják meg azok az urak azt, hogy mi tiszteljük a hatalmat és hatóságot mindég törvényeken belül állunk a magunk tényeivel és mig tiszteli a jogot, de fel ne keltse a szenvedélyeket azzal, hogy még az ilyen kicsi emberekkel szemben is mind mélyebben lép a törvénytelenségek fertőjébe mert ez nem fogja eltűrni itt egyetlen ember sem és talpra fog állani ez a város a maga egészében! (Hosszas éljenzés helyeslés és taps.) T. Polgáraim! Az én csekélységemmel szemben is szives volt a kormánv párt arra, hogy ki adjon a tegnapi nap folyamán egy nem is tudom, minek nevezem valami féle rőpiratot, amelyet apró, megfizetett rikkancsok és nagyobb, szintén megfizetett rikkancsok (Derültség!) terjesztettek. Ebben két szerinte súlyos váddal illetett engem a kormánypárt. Az egyik az volt, hogy hiszen én olyan apró ember vagyok, amit magam is szívesen elismerek, (Felkiáltás megnőhet! Elénk tetszés és derültség.) Aki magam is rászorulok az emberek jóakartára. Hát. t. barátaim ez a vád igaz. És én mindég hálás is vagyok azért a jóakaratért, a mely olyan módon nyilvánul meg, mint a
