Szatmári Napló, 1905. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1905-01-25 / 20. szám
1905. január 25. SZATMÁRI NAPLÓ 3 milyen nemesen megnyilvánul az a mai napon amikor ő méltósága (Élénk éljenzés) engem a magam személvében nem ismert akit sok mindenféle körülmény választ el tőlem, nem keresett semmit, ami bennünket elválaszthat, hanem lejött hozzám, a kicsiny emberhez, (Élénk éljenzés.) azért, mert megtálálta a hazaszeretetnek azt a hidját, amelyre rá kell lépni a mai napon minden embernek, nagynak és kicsinynek egyaránt, amelyen valóban egyformák vagyunk és kell is, hogy egyformák legyünk mindnyájan. (Elénk éljenzés.) De t. barátaim, én másképen is rászorulok a jóakaratra, mivel valóban rá vagyunk szorulva a népnek a jóakaratára mert ez a jó akarat az, amely engem, de amely én velem nem az én személyemet fogja megválasztani, hanem egy nagy elvet fog beküldeni a törvényhozásba (Élénk éljenzés.) Épen azért, mert tudom, hogy én rá vagyok utalva a nép jóakarátára, ez a biztosítéka is a népnek ebben a választásban, mert a ki nincs ráutalva a népre, arról láttuk, mennyire törődött a néppel. Hát ugyan volt e 4 esztendő alatt itt a miniszter ur máskor, mint akkor,mikora megbízó levelet átvette (Élénk éljénzésés helyeslés!) Hát barátaim, én azt remélem, hogy az én igen t. ellenjelöltem is úgy fog most járni, amikor ő a kormányhatalomnak a lován nyargal azon és akar rajtunk végig gázolni mint amiként járt az az ember, aki szintén rá ült a lóra, de megfordítva. (Derültség) és egyszerre azt vette észre magán, hogy elindult, de oda jutott vissza a honnan elindult. (Élénk tetszés és derültség!) Én azt gondolom, hogy igy megfordulva ülve a lovon azt fogja a miniszter ur is észrevenni, hogy ő csak Budapest városába jutott vissza, de Szatmár városába nem jutott el. (Élénk tetszés és éljenzés) Úgy legyen!) A másikról igen t. barátaim az, hogy én azelőtt 67 és alapon állottam s ma a függetlenségi pártban vagyok, ennek a küzdelmét akarom végig harczolni, ezzel akarok szenvedni, ezzel akarok győzni, ezzel akarok, ha kell, meghalni, ez az én hitelvem, ez az én vallásom, ez az én vallásom, ez az én mindenem ezzel akarok én önök- től-nem megbízást arra, hogy majd dolgozzak. (Élénk éljenzés és taps.) Hát t. uraim, én úgy látom, hogy midőn arról van szó, hogy vannak olyanok akik régebben azt hitték, hogy a 67-es alapon lehet fejleszteni az alkotmányt ezt lehet nemcsak megvédeni a magunk szerzet ezrei léptek át a függetlenségi párt táborába. (Élénk éljenzés !) És mikor én látom, hogy ezen a téren milyen társaságban vagyok, gr. Károlyi István felé fordulva. (Hosszas éljenzés) akkor igen t. uraim, csak annyit mondhatok, hogy soha nem volt az én szivem öröme tisztább, mint a midőn én erre a lépésre határoztam el magamat. (Hosszas éljenzés. Nekem t. barátaim, eleget mondják a túl oldalról azt, hogy hiszen ha te a kormánypárton maradtál volna milyen szívesen adtunk volna neked nemcsak kerületet, hanem annak megszerzésére hatalmi eszközöket is. De én t. barátaim nem a hatalmat akarom képviselni, én a népet, a nemzetet akarom képviselni. Én jól tudom t. barátaim, hogy az a kert, amelyet én elhagytam, egy igen sok hasznot hajtó zöldséges kert, amelyen úgy látom, igen nagy paszióval legelésznek is a túlsó párton. (Élénk teszés és derültség!) én azonban azt hiszem, hogy ennél szásszorta gyönyörűségesebb az a virágos kert, amelybe beléptem, ott nincs más, mint azok a a virágok amelyek a néo lelkében fakadnak, ezek azok a virágok, a nemes lelkesedés virágai, amelyeket magunkkal kell vinnünk a küzdelembe; a küzdelemben ott hagyhatunk kincseket de egy szál a nép szeretetének virágát tűzhessünk a keblünkre és vihessünk magunkkal a harczból. (Élénk éljenzés és taps.) Egyet gondoljanak meg önök t. Ura- iam. Oda fent Budapesten is harczot viv a miniszter, hogy milyen eszközökkel nem mondom el, mert saját tapasztalásukból úgy is tudjuk; hogyan fog végződni a küzdelem, az iránt nem bocsátkozom jóslatokba, egyet azonban látok, hogy a mi városunk oda adta magát a kísérleti nyúlnak a szerepére. Minket be akarnak oltant különböző baczilusokkal. Igaz ugyan, hogy ennél a választásnál, ha majd a miniszter Budapesten kapna mandátumot, bennünkei szelíden oldalba simogatna és faképnél hagyna. (Élénk tetszés és helyeslés!) Velünk úgy fognak tenni, mint a ki áren- dált földel, amelynél előre kikötötte a bérlő, hogy ő azt majd albérletbe adhaassa. (Derültség tetszés helyeslés!) De akár hogy is fog végződni a mi küzdelmünk, olyan erkölcsi diadal ez a mai nap, olyan jelentős a mi életünkben, az a nagy értékű támogatás, amelyben a mai napon részesültünk, Jé (élénk éljenzés) hogy ezt mindnyájunknek úgy kell be írnunk a magunk leikébe, lángoló égő soha ki nem alvó, betűkkel, hogy arról meg emlékezünk még akkor is ha majd öregek leszünk, hogy ezeket az emlékeket adjuk át a maguk épségében a mi gyermekeiknek és unokámnak: hogy volt Szatmáriul egy olyan nap. amikor a küzdelemben találko- zvtt gazdag és szegény, a főur és polgár; amikor megértettük egymást, átéreztük egymás baját és mikor egyetlen dolgot utunk a magunk zászlójára, hogy meg kell mentenünk azt, ami mindenek felett megmentendő és el kell dobnunk magunktól mindazt a szennyet a melyet a mostani kormány ránk akar zúdítani! (Hosszas éljenzés.) Én újból köszönetemet fejezem ki Öméltóságának, ügyünk iránt pedig további lelkesedésüket kérem. (Hosszas szűnni nem akaró éljenzés és taps.! Apponyi Albert gróf Szatmáron. (Saját tudósítónktól.) A magyar nemzet ékessége, az aranyszáju, világhírű politikusunk Apponyi Albert gróf ma este kilencz órakor érkezett Szatmárra. Az állomáson mintegy kétezer főre menő közönség, melynek nagy része szavazó polgárokból állott, jelent meg, hogy üdvözölje a hazafiui szeretettől rajongó nemes grófot. A csikorgó hideg nem volt akadály arra, hogy Apponyi Albert megérkezése igazi diadal ut ne legyen. Az Apponyit hozó gyorsvonat néhány perczet késett s igy valamivel kilencz óra után robogott be a pályaudvarra. Percekig tartó éljenzéssel üdvözölte a perron zsúfolásig telt közönsége. Mikor Apponyi a kocsiból kilépett Uray Géza köszöntötte. — Mindenkinek élénk emlékezetében van még — mondotta Uray, amikor legutóbb Szatmáron járt méltóságod, hogy a függetlenségi eszmék magvait elhintse. És ime a magvakból hatalmas fa nőtt ki e városban, amelyet nincs módjában semmiféle hatalomnak kipusztitani. Apponyi Albert megköszönte az üdvözletét s kijelentette, hogy igaz örömmel jött e városba, hogy a magvakból keletkezett fa gyümölcsét leszedje. A győzelem lesz a gyümölcs. Győznünk kell, mert az alkotmányon esett sebeket kétszeres erőfeszitéssel kell orvosolni, nehogy az ország minden lakója megérezze a betegséget. A beszédet zajosan éljenezték s ezután megindult a diadalmenet a városba. Az utczán folytonosan éljenezték a grófot, aki a lelkes óvácziót alig győzte megköszönni. Tíz óra tájban az „Európa" kávéházban bankett volt. Hogy mennyi ember jelent ott meg, azt leírni lehetetlen, azt látni kellett. Ember, ember hátán volt már, amikor még egyre özönlött a nép a kávéházba, hogy a grófot beszélni hallja. A második fogásnál Csomay Imre köszöntötte fel Apponyit, aki gyönyörű tósztot mondott Kelemen Samura s azon nézetének adott kifejezést, hogy a kétségtelenül látja immár a párf győzelmét. A csudaszép beszéd annyira tetszett a polgárságnak, annyira hatottak a lelkesítő szavak, hogy egy derék polgártársunk- akinek Oláh András a neve, hirtelen a gróf asztalához lépett és zsebéből 100 koronát vett ki, amelyet szavazatáért adott a korrumpált kormánypárt. — Nem kell ez a Judáspénz gróf ur, — mondta Oláh, ide teszem le az asztalára és kérem fordítsák jótékonyczélra. Ez annyra tetszett Károlyi Isiván grófnak, hogy a sajátjával kárpótolta Oláh Andrást 100 koronával. A kormány pénzét pedig a szegények javára adják. Ezt a szép cselekedetet felesleges dicsérni. Polgártársak! kövessétek Oláh Andjás példáját, mert ezzel ennek a jó édes hazának szolgáltok. Dobjátok el a Judáspénzt, amelyhez és gyalázat tapad. Apponyi a püspöknél. Apponyi Albert gróf és Károlyi István gróf holnap, — szerdán a népgyülés előtt látogatást tesznek Meszlényi Gyula megyés püspöknél, akinek a látogatást már bejelentették. HÍREK. — A király Meszlényi Gyula püspöknek. A király a jótékonyság terén elért érdemek elismeréséül Meszlényi Gyula a szatmári egyházmegye püspökének a vaskorona rendet adományozta. — Matiné. A Kölcsey-kör f. hó 29-én d. e. 11 órakor a városháza tanácstermében matinét tart a következő műsorral: Révész Ilonka a szatmári színház tagja énekszáma, dr. Hantz Jenő főgymn. tanár felolvasása, végül Scheffer Emilia és Nagy Vincze dialógja. Mint értesülünk, a nagykárolyi Kölcsey-kör is ugyanaz nap d. u. felolvasó estélyt rendez. — Elveszett. A Várdomb-ut- czán egy arany emlékérem a „Szat- már-Németi torna- és Vivó-egylet" felírással elveszett. A becsületes meg- taló jutalomban részesül, ha azt lapunk kiadóhivatalába behozza. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Balassa Sándor.
