Szatmári Napló, 1905. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1905-01-15 / 11. szám

2

pártot és végrehajtó bizottságod allakitot- tak, hogy a 48-as elvek érvényesítésére egyre jobban tömörülhessenek az ellenzék zászlója alá.

*

Végül, hogy tudósításunkból ne hiányozzék, fel kell jegyeznünk, hogy gróf Károlyi György nyílt levelet intézett a kras- sói kerület választóihoz, A nyílt levélben kijelenti, hogy Tisza gróf megtalálja a teljes garancziót a haza és múlt ferdeségei következtében beállott helyzet szánálására.

Színházi dolgok.

— A pályázat a színházra. — Utazás egy primadonna körül. — Döntés a jövőre nézve. —

Szatmár, jan. 14.

Megírtuk a minap, hogy a szatmári színházra pályázatot hirdet a város. A hirdetményt, mely e hó 31-én délelőtt 11 órakor jár le, a város a „Színészek Lapjában“ tette közé. Ez a lap hivatalos lapja a magyar színészeknek és mint ilyen, havonta 3-szor jelenik meg. A pályázat tehát az e hóban megjelenő második számban, e hó 10-én látott napvilágot, de a színházra eddig pályázat nem érkezett be.

A szatmár-eperjesi szinikerület egyike az ország azon kerületeinek, amely csupa olyan városból áll, ahol a közönség lelkesedéssel támogatja a színészeket.

Ezért a támogatásért a közönség, ha nem is nagyon sokat, de annyit bizonyára elvár, hogy áldozatkészségéért a művészi színvonalon álló előadások élvezetét kapja viszonzásul. Tagadhatalan, hogy a jelenlegi igazgató, Krémer Sándor a közönség kívánságának ne tett volna eleget, no de az is elvitázhatatlan, hogy úgy Szatmáron, mint a kerület többi városaiban egyre fejlődvén a közönség ízlése, kívánsága, az igények annyira fokozódtak, hogy azokat a jelenlegi igazgató teljesen ki nem elégítette.

Az igazgató működésével nemcsak * *

délről nyílik némi kis tér, amelyet igyekeztek is kellően kihasználni.

Hajónkat a szolgák egész serege rohanja meg s a podgyászt valósággal kitépik az utas kezéből. Az olasz, horvát és német nyelv hangzavara üti meg füleinket a hajó mozgalmas fedélzetén és midőn nyolc órai hajózás után végre megtaláljuk valamelyik szálloda kényelmes szobájában a keresett nyugalmat s végig lapozzuk a kur- istát, szinte megdöbbenünk, hogy mennyi magyar van itt. Az összes vendégeknek átlag nyolczvan százaléka. És ez a tekintélyes j numerus hatása érezhető itt az éttermekben, a quarnerón és mindenütt, meri bármerre megyünk is, mindenhol hallhatjuk az édes magyar szót.

Egy valóságos magyar kolónia ez — német szószban, de ezt sem mi hódítottuk, hanem ez hódított meg bennünket a maga éltet adó levegőjének.

*

Midőn e sorokat irom a kursalón nyitott ablaka mellett, künnszól a zene, a hölgyek lenge tavaszi toiletteben, a férfiak pedig karra vetett felöltővel sétálnak, kaczag- j nak, hallgatják a térzenét és élvezik a lera- i gyogó enyhe napsugarat. A május tidesége és szinpopája nem lehet szebb a képnél.

A lapokból pedig és szerkesztő barátom leveléből megdöbbenve olvasom, hogy odahaza csontigható hideg van és az emberek a dermesztő fagytól majd megőrülnek. Hát ez igy volt ezelőtt is és Így lesz ezután is. ' Ha eljön az enyhe légáramlatu tavasz, az j emberek elfeledik a tél okozta szenvedéseket.

Itt is volt hideg, a mivel a hóra ijesztette meg az üdülő vendégsereget. De erről talán majd máskor emlékezzünk meg.

Sávor Kálmán.

SZATMÁRI NAPLÓ

Szatmáron, de a kerület még két három városában sincsen megelégedve a közönség. A kifogásolni valót első sorban a gyenge társulatban, másodsorban a díszlet és ruhatár hiányosságában találták.

Igaz ugyan, hogy a társulatában vannak kiváló, elsőrendű erők is, de ezek, bármennyire van is meg bennük a jóakarat, nem fedezhetik a társidatban kitetsző fogyatékosságokat.

Csak a nemrégiben esett szó a szatmári sziniigyi bizottságban is mindezekről s úgy tudjuk, hogy a bizottságnak egyenes és világos óhajtása az volt, hogy az igazgató még ebben a szezonban cserélja ki két tagját, mert azoknak a várakozásoknak, amelyeket a közönség hozzájuk fűzött, nem feleltek meg.

Krémer Sándornak mindenesetre érdemei vannak a kerület színi viszonyainak | megteremtésében, de ugylátszik ő maga is i megelégelte ezeket a sikereket, mert mint egy soproni újságban olvastuk, az odavaló színházra pályázott.

Azonban értesülésünk szerint még egy városhoz is beadta pályázatát,amely azt látszik dokumentálni, hogy a szatmári színházra nem okvetlenül reflektál.

Fontos lépés előtt áll most a szatmár—eperjesi kerület színi választmánya. Meg kell választania az igazgatót, akire a kerület városainak színészetét bizza.

Hisszük is, hogy a választmány a kerületet a jövőben olyan igazgatónak adja, a ki garancziát nyújt arra nézve, hogy a Szatmár-eperjesi szinikeriiletben a művészi igazgatás olyan nívón lesz, amelylyel a színházlátogató közönség meg lesz elégedve.

Úgy halljuk, hogy a színházra Baróti Rezső, a pozsonyi színház titkára is pályázik. Pályázati kérvényében igen sok olyan dolgot bocsájt a színi kerület választmányának rendelkezésére, amelyek egy elsőrendű színigazgatónak is díszére válnának. Értesülésünk szerint társulatának névsora az első tagtól az utolsóig mind jeles erőkből fog állani. Díszlet és ruhatára pedig egyenesen vetekedik a nagy színházakéval. Mindezekre nézve olyan biztosítékot nyújt, a mely kétségkívül arra enged következtetni, hogy a Szatmár—eperjesi szinikerület színészete rövid idő alatt az elsők közé emelkedik a vidéken. Baróti Rezső, mint ember olyan, aki a vidéki színészeknek rnin- I den aprólékos fogyatkozásait ismeri, tapasz- í talatait az elsőrangú színházaknál szerezte, igy tehát benne, mint igazgatóban csalatkozni nem fogunk. Összeköttetései olyanok, amelyek mind biztos talpkövei a szinigaz- gatásnál elérhető sikereknek.

*

Színházi dolgokról lévén itt szó, beszélnünk kell még egy különös eseményről, a melynek az idei szezon megkezdése óta csöndes szemlélői vagyunk. A társulatnak egyik primadonnája ugyancsak nem várt üldözésben részesül Áz a primadonna, a kit tavaly imádásig szerettek, akiért rajongtak, aki beczézett kedvencze volt a közönségnek. Érdekes tünet, amely a gyenge igazgatásra vall. Ha a nevét nevét nem is említjük, mindenki tudja, hogy kiről van szó. Néhány nap alatt több levelet kaptunk a színházlátogató közönség köréből, amely levelekben azt kérdik tőlünk, hogy a primadonna miért nem lép fel mostanában. No hát kedves érdeklődők, itt a felelet: Azért nem látják kedvenezüket a színpadon, mert jogtalanul üldözik. Üldözik pedig azért, mert amire még sehol a világon példa nem volt, a vallásgyülöletet keverték bele a művészetbe. Pedig mi tűrés tagadás az idei társulat énekes nő személyzetében ez a méltatlan üldözésben részesülő zsidó primodonna az egyedüli, akinek diszting- vált, művészi játéka van.Ha a hangja gyengébb is, mindenesetre jobb, mint azé a művésznőé, akinek az ünneplését kierőszakolják.

— Meg kell semmisíteni — ez a jelszó.

Furcsa jelszó, már azért is, mert jól tudjuk, hogy éppen ő volt az, akinek szerződtetését kötelezőleg mondta ki tavaly a szinügyi bizottság, Szerződött. Itt van. A közönség most is változatlanul szereti, igy hát joggal követelhetjük, hogy minél gyakrabban lássuk a színpadon.

Utövégre, ha valakit nem szeretnek, senkinek és semmiféle hatalomnak nincsen jogában, hogy az illető jövőjét egy-két ember személye miatt tönkre tegye. Ez nem csak hogy lelketlenség, de határtalan igazságtalanság.

1904. január 15.

HÍREK.

A megszokásnak rabja.

A megszokásnak rabja lettem,

Belőlem a lélek kihalt.

Elmúlik az élet felettem,

Közömbösen, némán, meredten Nézek lágy szellőt s vad vihart.

A szellő csókja leng a rózsán S szemembe köny már nem ragyog: Ledönti a Jölgyet az orkán S már nem tudok kaczagni sorsán, Egykedvű, fásult maradok.

Mtet'ivxfifß fJffnln.

A város rendkívüli közgyűlése.

Ma délután rendkívüli városi közgyűlésnek volt színhelye a városháza nagyterme. A közgyűlésnek egyetlen tárgya volt csak: a királyi kézirat felolvasása, amelynek meghallgatására a városatyák közül nem nagyon sokan jelentek meg.

c-rdekes, hogy a függetlenségi bizottsági tagok közül egyetlen egy se jelent meg a közgyűlésen.

Az egész aktus egy negyedóráig tartót.

Kristóífy József főispán elnök megnyitotta a közgyűlést és bejelentette, hogy a király a választások meg- ejtése után a jövő hó 15-re hívta ösz- sze az uj országgyűlést s az erről szóló királyi kéziratot felbontotta.

Ferencz Gusztáv tanácsjegyző olvasta fel a iegfelsübb kézirat szövegét, amelyet a közgyűlés tudomásul vett s Kristóffy főispán az ülést bezárta.

— A Szaímár-bikszádi vasúi. A

Szatmár-bikszádi vasút építésének előmunkálatain serényen dolgoznak már a mérnökök. A vasút építésre vonatkozó engedélyezési okmány a városhoz tegnap érkezett meg és igy már legközelebb az építkezés is megkezdődik.

— Hieronyrni miniszter a kereskedelmi csarnokban. Hieronyrni miniszter csütörtöki ittléte alkalmával meglátogatta a nemrég alakult kereskedői társaskört. A bejáratnál Radó Bertalan háznagy üdvözölte, mire a miniszter kifejezte, hogy mindenkor meleg érdeklődéssel viseltetik az olyan alakulások iránt, melyek a kereskedelmi és gazdasági érdekeket is társadalmi utón is előmozditják. A miniszter ezután a háznagy és titkár kalauzolása mellett megtekintette a csarnok helyiségeit s az elragadtatás hangján dicsérte az ott tapasztalt jó ízlést és fényes berendezést. A játékteremben pezsgőt szolgáltak fel, majd pedig a társalgó elegáns helyiségében foglalt helyet a miniszter s élénk beszélgetésbe bocsátkozott a bemutatott