Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. nyár (6. évfolyam, 2. szám)
Történelem
Vig Emese Televíziós újságíró, az Erdélyi Figyelő főszerkesztője, Kolozsváron él. VÍG EMESE Békés forradalom és fekete március jelentette a rendszerváltást Szatmárnémetiben Az 1989-es romániai eseményekről már könyvtárnyi irodalom született, azonban ezek nagyrészt vagy a központi, bukaresti eseményekre fókuszáltak, vagy pedig korabeli, az eseményekben részt vevő emberek meglehetősen személyes vonatkozású visszaemlékezései. A helyi események vizsgálatára nem sok kísérlet történt. Ennek oka egyrészt az, hogy viszonylag kevés idő telt el az események óta, másrészt a korabeli dokumentumok aüg kerültek nyilvánosságra. Mindez fokozottan érvényes Szatmár megyére, illetve Szatmárnémetire. A rendszerváltást megelőzően Szatmárnémetiben túl sok látható jele nem volt annak, hogy történni fog valami az országban, a városban. Ennek ellenére számos korabeli szemtanú szerint érezhető volt a feszültség, mintha az emberek valamire vártak volna, de azt senki nem gondolta, hogy ennyire gyorsan és radikálisan fog bekövetkezni. Sárándi Tamás történészt kérdeztük. A. második világháború befejezésekor Szatmár megye minden nagyobb városa magyar többségű volt. Szatmárnémeti azonban elveszítette megyeközponti szerepét, amelyet Nagybánya vett át. ELmiatt a beköltözések is elsősorban ezj a várost érintették. Mi történt Szatmárnémetivel, hogyan jellemezhető a város magyarsága, illetve maga a város az 1989-es változást megelőzőperiódusban? Szatmárnémeti 1945 utáni fejlődésének főbb jellemzői, hogy az 1950-es éveket fémjelző erőltetett iparosítás elkerülte a várost, a nagyobb ipari beruházások csak 1968-as megyésítés után indultak meg, s ekkor is inkább a szervezett fejlődés volt a jellemző, vagyis korábbi vállalatokat futtattak fel. Ebből következően a lakosság ugrásszerű növekedése csak az 1960-as évek második felében indult be, s a román etnikum az 1970-es évekre vált többségivé. A kései betelepülés/betelepítésnek köszönhetően az új lakosok között magyar családok is voltak, így a kialakuló szocialista lakónegyedekben nem alakult ki etnikai elkülönülés, azok leképezték a város etnikai összetételét. Az 1989-es események idején a város etnikai szerkezete 60:40 arányú volt a román etnikum javára. Amikor rendszerváltást emlegetünk, akkor általában a decemberi napokra értjük ezt, és a csúcspont december 22-t. Azonban a történész másként látja a dolgokat, folyamatokat elemez. A kutatásai szerint a 85
