Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. nyár (6. évfolyam, 2. szám)
Történelem
Szatmárnémetiben lezajlott események több tekintetben is eltérést mutatnak Erdély más városaihoz képest, így a szakaszhatárokat jelölő töréspontok is máshová esnek. Hogyan szakaszolná a Szatmárnémetiben lezajlott 89-es eseményeket? 1989 decembere és 1990 májusa között lezajlott eseményeket négy szakaszra lehet osztani Szatmárnémeti esetében. A szakaszok nagyrészt megegyeznek más erdélyi nagyvárosokéval, a szakaszhatárok azonban némileg különböznek. Az első korszakhatár 1989. december 16-22. közé tehető, amikor a temesvári események hatására Szatmárnémeti utcáin is megjelentek a Hazafias Gárda alakulatai, s megszállták a város kulcspontjait. A második szakasz már egy három hónapos periódust ölel fel: 1989. december 24. — 1990. március 31. közé tehető. Ekkor Szatmárnémetit is az új szervezetek és testületek — Nemzeti Megmentési Front, RMDSZ, történelmi román pártok - megalakulása, illetve a magyar elit képviselőinek hatalomba jutása jellemzi. A harmadik szakasz, 1990. február 1. - március 14., amely valamelyest rátevődik a másodikra, a demokratizálódás időszakának tűnt a kortársak számára, utólag értékelve azonban már ekkor megjelentek az etnikai konfliktus első jelei. A periódust a város új központjában lezajlott demonstrációk vezetik be, aminek nyomán látszólag a hadsereg visszavonul a közvetlen hatalomgyakorlásból, és átadja a helyét a civil csoportoknak. Csak utólagosan lehet az eseményeket egyértelműen a Vatta akciójának feltüntetni. A negyedik szakaszt (1990. március 15. - május) a március 15-i események nyomán kialakuló bizalmatlanság jellemzi. Ennek ellenére az 1990. májusában megtartott parlamenti választásokon az RDMSZ-nek sikerült a legtöbb helyet megszereznie a megyében. Mi történt december 16-22. között a városban? Honnan értesültek a temesvári történésekről, illetve az államhatalom milyen eszközöket vetett be annak érdekében, hogy ellenőrzés alatt tartsa a megyeszékhely lakosságát? Ha azt tekintjük forradalomnak, hogy a Ceauşescu házaspár december 22-i elmenekülése előtt volt-e megmozdulás, tüntetés, akkor Szatmárnémeti esetében nem beszélhetünk forradalmi eseményekről. A temesvári eseményekről azonnal értesült a lakosság, mivel a határ közelsége miatt a magyarországi tv-műsorok nézhetőek voltak. A sajtó beszámolója szerint az ezt követően minden nagyvállalatnál, illetve intézménynél kötelező módon megszervezett, a temesvári eseményeket elítélő nagygyűlések rendben lezajlottak, azonban a későbbi beszámolókból s visszaemlékezésekből tudjuk, hogy ez nem minden esetben volt így. A legnagyobb konfliktus a színházban alakult ki, ahol Parászka Miklós rendező nem volt hajlandó elítélni a temesvári eseményeket, Szélyes Ferenc színész pedig visszaadta pártkönyvét. A lakosság leginkább a Hazafias Gárda alakulatainak utcákon való megjelenéséből érzékelte az események eszkalálódását. A helyi RKP utolsó ülésén Bukarest javasolta, hogy hozzanak a városba újabb katonai alakulatokat, de ezt visszautasították. A Ceauşescu házaspár elmenekülésének hírére a Hazafias Gárda alakulatait visszavonták, a lakosok pedig kitódultak az utcára. Sok más erdélyi városhoz hasonlóan itt is létezett egy értelmiségi csoportosulás, akik a decemberi eseményeket megelőzően titokban találkozókat szerveztek egymás lakásán, ahol megbeszélték a romániai helyzetet, és próbáltak stratégiákat kidolgozni arra, hogy mit lehet tenni az adott helyzetben. Kik azok a magyar értelemiségiek, akik kezdeményezőként léptek fel a decemberi napokban? Sikerült-e valamilyen csoportot összekovácsolniuk, illetve milyen stratégiában gondolkodtak? 86
