Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. nyár (6. évfolyam, 2. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
PETRES CSIZMADIA GABRIELLA A Máté Angi-univerzum Petres Csizmadia Gabriella 1981-ben született Galántán. Irodalomtörténész, egyetemi adjunktus. Nyitrán él. Máté Angi trópusok házában otthonra lelt szövegei között sajátos helyet foglal el az első kötetként megjelent, 2009-cel jegyzett Mamó (Máté, 2009.) című regény és a szerzői interjúk alapján utolsó kötetként aposztrofált, 2012-ben világot látott emlékfolto^ók (Máté, 2012.) című füzéres típusú meseregény. A két mű a kezdet és a vég határképzéssel terhelt szemantikáját mozgósítva oppozíciók és kiegészítések, egymásra rezdülések hálózatát térképezi fel. E határszövegek vizsgálata nemcsak azért lehet érdekes, mert diszharmóniából a harmónia felé, az árvaság magányos állapotából az ikerlétmód társas világmegélése irányába, az izoláltság felől a kölcsönösség ábrázolására törekszenek (Zólya, 2013.), hanem térfelfogásukban is bináris oppozíciót képeznek. Tanulmányomban a Máté-univerzumban megképződő terekkel, ezek szemantikájával foglalkozom a térpoétika elméleti fogalmi apparátusa mentén. A két mű kirajzolta MATErképre vagyok kíváncsi: azt szeretném nyomon követni, hogyan válnak a hétköznapi élethelyszínekből szimbolikus terek, menedéket vagy elszigetelést kínáló zugok, heterotópiák, emlékhelyek. Kállai Jánossal egyetértve feltételezem, hogy „a térről való tudás megváltoztatja a térélményt” (Kállai, 2004, 242.), és ez a megtapasztalt tér az élmények, emlékezet tereit és mentális térképeit gyűjti magába. A ház Miklósvölgyi Zsolt kritikájában olvashatjuk, hogy Gaston Bachelard térpoétikájának egyik alaptétele szerint a tér nem pusztán lehatároló geometria, hanem politikai, társadalmi, pszichológiai konstrukció, amelyben hatalmi diskurzusok vegyülnek személyes érzelmekkel, élményekkel, emlékekkel. A tér ezáltal a teret használó szubjektum lenyomata, a topoanalízis pedig a teret használó, benne élő ember értelmezése egyszerre. (Mikósvölgyi, 2011, 71.) A Mamó és emlékfolto^ók terei is érzelmekkel telített szimbolikus terek, melyeknek a fontossága, pozitív vagy negatív értelemben vett kitüntetett pozíciója attól függ, milyen emóciók fűződnek hozzájuk. A mikrotörténetek központi terét a szereplők háza képezi. Fenyvesi Bori (2016, 83-84.) szerint a ház egy olyan védett és védő tér, amely az 63
