Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. nyár (6. évfolyam, 2. szám)
Események, évfordulók
változtatást vezetnek be, kétnyelvű lesz, mármint egyik vasárnap német, a másik vasárnap magyar nyelvű misét tartanak. M romániai német kisebbségekkel mi történik a második világháború alatti A második bécsi döntés miatt ismét különválik a német kisebbségek története, hiszen Észak-Erdély visszakerül Magyarországhoz. így az erdélyi szászok többsége, Szeben, Fogaras, Brassó továbbra is Romániában marad, mint ahogy a bánsági svábok is. Ellenben a Szászrégen-Beszterce környéki szászok és a szatmári svábok ismét magyar fennhatóság alá kerülnek, és a két államban, bár hasonló jelenségek zajlanak, árnyalataikban mégis eltérnek. Az 1918 utáni Magyarországon nagyon kevés német marad, szemben Romániával, ahol zajlik a regermanizációs kísérlet. Az 1930-as évektől kezdődően jelentős lesz a nemzetiszocialista, vagyis náci Németország megerősödése, mely elkezd arra is figyelni, hogy mi történik a határain kívüli német közösségekkel, és próbálja azokat támogatni, felkarolni. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy mindenhol a nemzetiszocialista eszméket propagálja, azaz igyekszik propagandával rávenni a romániai és magyarországi német kisebbségeket, hogy ideológiailag is igazodjanak az „anyaállam” által képviselt eszmékhez. A magyar kormány részéről van egy ellenállás egészen 1940-ig, de a második bécsi döntésnek van egy olyan, a német kisebbségeket érintő egyezménye, miszerint a kormányoknak meg kell engedniük azt, hogy a németek saját szervezeteket hozzanak létre, és ezek a szervezetek csak nemzetiszocialista alapokon álló szervezetek lehetnek. Ez Magyarország esetében a Volksbund lehet, és a magyarországi németek — azaz az erdélyi szászok és a szatmári svábok is - csak ennek lehetnek a tagjai, ennek kell átvennie az iskolákat, az oktatáspolitikát és gyakorlatilag mindent. Ennek a szervezetnek a lényege, hogy a német náci eszméket terjessze a lakosság körében. Romániában annyiban más a helyzet, hogy a romániai németek már eleve rendelkeztek intézményekkel, szervezetekkel, így a román kormány eleve nem tiltotta, nem állt ellen a német- nemzetiszocialista eszmék terjesztésének. Ezért a romániai szász közösségben van egy szakadás, már korábban létrehoznak egy saját szervezetet, ami nemzetiszocialista irányba indul el — a román kormánynak nincs ez ellen kifogása, mert hiszen számára kívánatos, hogy a német kisebbség leváljon a magyarságról, illetve igyekszik minél jobb viszonyt kialakítani Németországgal. így mind a szászok, mind a svábok (magyarországi és romániai oldalról egyaránt) eleinte illegálisan, önkéntesen léptek be a német hadseregbe, hiszen a hivatalos sorozáskor a magyar honvédségbe / román hadseregbe kerültek, de végül egy 1944-ben kötött egyezmény értelmében már a német származású egyének kötelesek a német hadseregbe belépni, kötelesek Németország oldalán harcolni. A kisebbségi német önkénteseket az SS-be osztják be, nem a Wehrmachtba. A szatmári és bánsági svábok visszanémetesítési kísérletének az lehet az egyik mutatója, hogy hányán tették meg ezt a lépést 1941-43 között. Mindenhol voltak jelentkezések, de nem olyan nagy számban, mint az erdélyi szászok esetében. Hogy kezdődött a „német stţârmasţâsuak” deportálásai A második világháború után közvetlenül Erdélyben egy sajátságos helyzet alakul ki. 1944 októberében van a frontátvonulás, amikor a teljes erdélyi területet a szovjet és a román hadsereg felszabadítja / elfoglalja (attól függ, melyik szempontból nézzük), aminek a lényege az, hogy már nem a magyar közigazgatás alá tartoznak. Novemberben, főleg belpolitikai okok miatt, de a hivatalosan a Maniu-gárda tevékenységére hivatkozva a 105
