Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2020. tavasz (6. évfolyam, 1. szám)
Szépirodalom
Evett datolyát, banánt, fügét - a narancs folyton virágzik, kétszer érik. Evett olajbogyót. A tengeri hal és az olajbogyó Algériában bárkinek bármikor a rendelkezésére állt. A tengernél banánérlelőt építettek, Mihály beállt munkásnak. A telepről Combe doktor magával vitte. Combe megtette Mihályt asszisztensévé. Combe a pácienseinek előszeretettel írt fel természetes kezelést, s a többi francia orvos lenézte emiatt, és sarlatánsággal vádolta meg. Mihály a doktortól eltanulta a gyógynövények alkalmazását. Combe elküldte őt Spanyol-Marokkóba, Melilla és Villa San-Jurico közt egy kiterjedt vizenyős részen magyar szakemberek próbaszántásokat csináltak; a spanyol gyarmati kormányzat, hogy a jövedelmezőséget növelje, rizskultúrára akart berendezkedni. Mihálynak gyógynövényeket kellett volna gyűjteni, de már az első héten maláriás lett. Húszéves korában megbénultak az idegei. Combe Hammán bou Hadzsirba szállíttatta. Ott más nem volt, mocsár, meg a mocsár szélén a karavánszeráj; az ingovány tele juhokkal, és jártak oda kecske- meg tevecsordák is. Az iszap utálatos volt a piszkuktól, Mihályt a hordággyal együtt belementették, úgy, hogy a fejét előbb felpockolták. Homokóra mérte, meddig ülhet az iszapban. A karavánszeráj, falusi szállodaszerűség, szobájában - súrolt hajópadló, egy vaságy és egy Carwillon óra: ez a westminsteri katedráüs harangjátékát utánozza - gyümölcsön élt, azután kaszkuszon. Az arabok egyebet nem főztek, nemzeti eledelük a kaszkusz. Kőmozsárban megtörik a búzát, megszitálják, de előbb egy edényt vízzel tűzre állítanak. Ebbe az edénybe elhelyeznek egy kisebbet, a kisebbre teszik a búzadarát, a juhhúst vagy majorsághúst; a kaszkuszt sokféleképpen készítik. Amikor vándorolnak, az arabok a sivatagban kaszkuszon élnek. A Mihály hordágyát nappal charubok alá állították. Charubierből, szentjánoskenyérfából erdő volt - a termést lovakkal etették; a charubier-erdő és a Carwillon óra harangjátéka azóta is időről időre felidéződik Mihályban. Egy karaván jött amerikai turistákkal, és Mihály a kilencedik iszapfürdő után már táncolt a hölgytagokkal. Nem tudott ellenállni a menésnek, a turisták is maguk közé fogadták, és Mihály majd csak Törökországban hagyta ott őket. Gyaloglás és nélkülözések után már csak arra emlékezett, hogy parasztok közrefogják és nagy lármával vezetik. Alig fogta fel, mi történik körülötte, annyira el volt csigázva. Látta, hogy cselédek is csatlakoznak hozzájuk, s egy daraszolt kerti út végén odatuszkolják a földesúr elé. Betévedt Afganisztánba, egy végtelen birtokon vándorolt, amikor a parasztok közrevették. A földbirtokos feleségét Juliskának hívták. Az az öröm, amivel Mihályt fogadta! Ez a szép asszony a végén megkérdezte:- Mihez értesz, fiam? Eresztvényen a grófnál inas volt. Nagyon jól van, mondta a ragyogó nézésű barna asszony. Itt maradsz nálunk belső szolgálatra. Lila szegélyes zöld boy-kabátot kapott. Sárga haja betakarta a kabát keskeny pántgallérját. Az asszony hamar összebarátkozott az inassal. Férje mérhetetlenül gazdag volt, de már inkább a nagyapaszerep illett volna hozzá. Kezdett teher lenni, és egy nap meghalt. A legcsekélyebb fennakadás nélkül eltemették. Utána az asszony behívta Mihályt az irodába. Itt milliós értékek vannak. A vasajtókat kitárta. Amennyiben velem maradsz, ez itt mind a tied is. De látod ezt a pisztolyt? Vigyázz, ha rajtakaplak, hogy meguntál, vagy sántikálsz valamiben, pisztoly végez veled. 6
